Pécsi Napló, 1917. szeptember (26. évfolyam, 196-220. szám)

1917-09-01 / 196. szám

, "hogy baji orvosolhatatlan. Szemidegsorvadás támadta meg s emiatt már tavaly kénytelen volt külügyminszteri tárcáját átengedni Ed­­fournak. Betegségének gyökere luetikus ter­mészeti­ volt s a megvakulásnaki egyik követ­kezménye volt a vérkórságának. Az utóbbi hónapokban kevés hír szivárgott ki róla, de Londonban tudták, hogy paralízis őrli élet­erejét. Az itteni diplomáciai körökben csak kis részvét mutatkozik halálán, mert Greyt tartják a háborús kártyák igazi keverőjének. Szeptember 11-én mutatkozik be az ujj kormány. Budapest, aug. 31. (Ered. távirat.) Szep­tember 11-én a képviselőház három napra megszakítja nyári szünetét. Ezért az ülésen Wekerle Sándor miniszterelnök előterjeszti programját. Utána az egyes pártok szónokai szólalnak fel. A munkapárt részéről eddigi megállapodás szerint Toleszky János volt pénzügyminiszter, az alkotmánypárt részéről Andrássy Gyula gróf, az egyesült független­ségi és 48-as párt részéről Szentiványi Ár­pád vagy Zlinszky István, a Károlyi-párt részé­ről Károlyi Mihály gróf, a demokrata­ párt részéről Székely Ferenc, a kisgazdapárt ré­széről nagyatádi Szabó István. A Wekerle­­kormány szeptemberben nem terjeszt be törvényjavaslatot. Októberben a választójog kérdésével együtt sorra kerül a hadisegélyek felemelése, az új építkezési program és az indemnitás, amelyet­ Wekerle nem négy, ha­nem hat hónapra fog kérni. Az új osztrák kormány. Budapest,­ aug. 31. (Eredeti távirat.) A hivatalos Wiener Zeitung mai száma végre meghozza az új osztrák kabinet kinevezését. Bécsi politikai körök véleménye szerint a kabinet, bár nem tekinthető olyannak, mely Ausztria súlyos és nagy problémáit a vég­leges megoldás elé viszi, mégis minden való­színűség szerint hosszú életű lesz. Tizenöt tagja van a most kinevezett kormánynak, egy szám ez, melyre még nem volt példa az osztrák politika térülő-forduló útjain. Új rutén és új szlovén minisztert neveztek ki, marad a két lengyel miniszter, csak épp a csehek nincsenek cseh politikussal képvi­selve­ Az urakháza tagjai közül négyen ülnek a kabinetben, a képviselőház tagjai azonban nem foglalhatnak helyet s igy nem állunk parlamenti kormánnyal szemben. ITÍiérf nincs a pécsi piacon áru? A pécsi kofák üzelmei. — Saját tudósítónktól. — Örökös a panasz Pécsett, hogy a piacon nem lehet semmit sem kapni, nincs zöldség­féle, főzelék, tejföl, túró és egyéb termék, szóval alig akad valami. És ami a legszomo­­rubb, eltűntek a pécsi piacról a vidéki asszo­nyok, kik eddig behozták áruikat Pécsre s ha mindjárt a maximális áron is, de nem drágábban adták áruikat és ami a fő, volt ételmi cikk. Nem tettek úgy, mint ahogy a Trézsi, Panni, vagy nem tudom miféle néni, aki pár szál vacakkal kiül a piaca, hogy épen csak ott lehessen s ha valamit keresnek nála, édeskés hangon jajgatja el: ,,Bizony nincsen édes lelkem, már egy hét óta a ■színét se láttam” s azzal huncutkásan kacsint egyet, ami azt jelenti, hogy no, azért ne ijedj meg, gyere a lakásomra, ott van, amennyit akarsz. A már kétségbeesett vevő aztán elindul a drága jó Mari néni lakására, hová az nemsokára maga is megérkezik, szépen sorjába kiméri a zöldbabot, miegy­mást, persze nem maximális áron, hanem annak duplájáért. Szóbal elmaradtak a pécsi piacról a vi­déki asszonyok. Már egy idő óta magusik is feltatják ещдек okát,­­míg végre magától kipattant a titok s most a szuro­tyos, kardos csendőrség kénytelen bekért ani magát a kofa ügyekbe. Eddig ugyanis az volt Pécsett a hallga­tólagos elv, hogy nem baj, ha a kofáink ki is járnak a vidékre s összevásárolják ott hely­ben a termékeket, legalább nagyobb lesz „Pécsi Napló“ 1917. szeptember 1. Pécsett a behozatal. A kofák szorgalmasan ki is jártak, sőt a­ legtöbbnek volt havi fize­tést hozó, vidékre járó asszonya, cselédje s tényleg szép eredménnyel, megrakodva min­denféle földi jóval, burgonyával, kerti véle­ménnyel, 30—40 kiló túróval, tejföllel, teli kannákkal, tejjel tértek meg ujjukról s csodálatos kép ezekből mégsem került semmi a pécsi piacra. A vidéki asszonyok meg bolondok lettek volna, ha Pécsre cipelik be árujukat, ha a Pécsről kijáró vásárlók jóval magasabb áron a maximálisnál, ott helyben veszik meg az árut. Például, mikor a pécsi hatóság a f­ej literjét 74 fillérre és a termelők­­től 70 fillérre emeltek fel, abban a reményben, hogy így majd többet fognak vidékről be­hozni, a pécsi kofák másnap 1 , 20 f-ért vásárolták össze a vidéken a tejet és termé­keit. Már most, ha a kofa 30—40 skálákkal drágábban vette meg vidéken az árut, nem fogja a pécsi piacon veszteségre, maximális áron eladni. Nem is adja. Egy része otthon adja el dugaszban két-háromszoros áron, de ez még hagyján, mert ez legalább megfelel annak az intenciónak, hogy ha bármi áron is, de behozatal legyen Pécsre,­­ hanem a másik része, a nagyobbik része a vidéken vásá­rolt áruknak nem is látja meg Pécs városát, hanem szállítják, viszik azonnal tovább Új­­dombóvár felé, ahol a jó isten tudja miféle árakat fizetnek érte s­ viszik fel Budapestre, még inkább Bécsbe. Már kezdtek fölháborító mérveket ölteni ezek a visszaélések, maguk a községek elöl­járóságai panaszkodtak már, mert még a falvakban is teljesen felborultak az árak és ne adj isten, hogy kapott volna ott, valaki vala­mit, ha nem termelt önmagának. Tehát a vidéki vásárlásoknak az lett az eredménye, hogy a pécsi piacra nem kerültek áruk, a vidéki asszonyok elmaradtak s Bara­nyából az élelmiszert mind nagyobb mérték­ben kicsempészték. A pécsi főszolgabíró e tűrhetetlen viszonyok megszüntetésére uta­sította a pécsi­ csendőr őrsöt, hogy állandóan tartsa szem előtt a vásárlókat s ha a vidéken egy pécsi vásárlót elcsípjék, attól az árut kobozzák el s az illető ellen tegyék meg a feljelentést. Tehát ezentúl megszűnik a vidéki vásárlás Pécs rovására s rövid idő múlva megjelennek a vidéki asszonyok a pécsi piacon s velük a már régóta nélkülö­zött áruk. Látogatás a villányi pezsgőgyárban. — Saját tudósítónktól. — Pécs, augusztus 31. Csütörtökön Kész József villányi ta­nító meglovására nagyobb kiránduló tár­saság, mely tanférfiakból és a helyi sajtó szerkesztőiből állott, fölkereste a Schaum­­burg-Lippe György uralkodó herceg által villányi pincészetével kapcsoatosan léte­sített nagyarányú, berendezésében és a fel­dolgozott borok minőségére is nagyszerű pezsgőgyárat, mely most­ ment át a 6 millió korona részvénytőkével alakított részvény­­társaság tulajdonába. A gyár vezetése és irányítása megmaradt az eddigi igazgató, a szakmájában kiváló Nmay József, ezen elsőrangú borászati szakember kezében, aki bár klagenfurti származású, mégis magya­ros vendégszeretettel fogadta a kiránduló társaságot, melynek alkalmat adott, hogy betekintést nyerjen a pezsgőgyártás rejtel­meibe. Mivel ott nincs mit takargatni, Naredy igazgató, aki megfelelő, különösen Francia­­országban folytatott előtanulmányok után lépett több, mint 30 évvel ezelőtt a mosta­nában gazdát cserélt hercegi uradalom szol­gálatába és ennek kitűnő fajborainak a leg­jobb fogyasztó piacokat biztosított­a az egész monarkiában és a külföldön, szeretetre mél­tóan végigvezette­ a kis társaságot az összes helyiségeken, a mintaszerűen, jórészt betöm­bél épült több emeletes pincehelyiségeken, melyeknek bor és hordókészlete nagy kincset érő, épen így a pezsgős borgyártásra előké­szített borospincén, majd a pezsgőgy­ár he­lyiségeibe, melyek felett architektonikus épü­let áll, mely hatalmas méreteivel és szépsé­gével egész Villányt uralja. Ezen sorainkkal nem szándékozunk rek­lámot írni ezen elsőrendű bor és pezsgőtelep­­ről, mert most­ az igazgatónak a gyártás folytonossága mellett nincs más feladata, mint hogy vaskézzel visszatartsa a megren­delések özönét, úgy a palackborok, mint pezsgő tekintetében, mivel az utóbbiból csakis a négy év előtt eszközölt első töltésből kerültek ki az első palackok, melyek meg­értek arra,­ hogy forgalomba kerüljenek és az első érett pezsgő innét Vilmos császár és Schaumburg-Lippe hercegnek a fronton lévő szállására ment. Amint az első palackok elhagyták tágas tánctermekhez hasonlatos földalatti lakásaikat, állványaikat, melyeken éveken át a szükséges kezelésen mentek át,­ valóságos ostrom indult meg az egész ország­ból ezen pezsgőért, melynek ára a legmaga­­sabb a magyar pezsgők sorában (üvegje 25 ha pincében), ámde a gyár nem is szán­dékozik évi termelésénél s eladásánál 150— 200.000 palack pezsgőnél túl menni és nem a mennyiség,hanem a bevezetett négy hercegi pezsgőmárka jó hírnevének megalapozására fekteti a fősulyt. Elsőrangú pezsgő előállí­­­tásához pedig idő, a leggondosabb, palack-,­ról p­iackra való kezelésre,­végtelen tűre­,­lemre, van szükség és igy a villányi pezsgő­gyárat mindenkor külön előkelő hely fogja megilletni a magyar pezsgőgyárak sorában. . Naredy József nem érte be az Epernayb­an és Champagneban folytatott saját tanul­mányaival, hanem a Moes és Chandon gyár leghírnevesebb töltőjét, a jó öreg Monsieur Remyt is elhódította a villányi pezsgőgyárba, aki nemzetközi francia és bár négy fia küzd a francia hadseregben, akikről a háború kezdete óta minden ipar­kodása dacára mit se tud, itt jól érzi magát és szaktudását a vér­beli francia lelkesedésével önti bele a pezs­gőbe, melyet a kitűnő, pezsgőgyártásr­a alkalmas borok gazdag alkoholtartalma miatt a francia pezsgők fölé helyez, csakis azoknak illatát nem képes a magyar pezsgő túlszár­nyalni. . A villányi pezsgőgyár egyik büszkesége a románc márka, a vörösborból készült pezsgő, amilyet­ Magyarországon még nem gyártottak, melynek zamatja a gurmandokat el fogja ragadni, a­mi természetes, mikor ezen pezsgő a legkülönb burgundi vörösborokból készül. A­ likőrtöző apparátust, mely­ a palackokban egybegyűlt sav eltávolítása után a palack, útra való előkészítése és felszerelése előtt, kerül a palackokba, már a háború alatt kapta meg a villányi pezsgőgyár a reimsi pezsgő­­gyári gépek gyárából, természetesen nem egyenes, de annál ügyesebb után és ezen automatikusan működő töltőgépezet a maga­­ nemében a legtökéletesebb, legideálisabb. Ezen töltőgép mellett is két francia pezsgő­gyári munkás ül most, akik a németek fog­­­­ságába estek és akiket a német hadvezetőség engedett át a villányi hercegi pezsgőgyárnak. Amióta ezek a franciák is itt vannak, az öreg Remy nem érzi magát oly elhagyatottnak,­­bár igazgatója, Naredy József sok évi fran­cia borvidékeken és pezsgőgyárakban való működése alatt perfektül elsajátította a francia nyelvet, az öreg francia azonban mégis akkor érzi magát az idegen földön legjobban, amikor földjeivel érintkezhet. A franciák kis kolóniája külön szigetet képez a magyar­­német Villányon, ahol­ Koch Ede esperesplé­­bános és Bencze Ernő káplán a derék tanító­testülettel együtt még a háború alatt is eredményesen működnek a magyarosítás te­rén. Visszatérve a pezsgőgyárra és pincékre, a hatalmas villamoslámpák világítják be a­­pincesorokat, melyekben már nagyban ké­szülnek az új borok befogadására. A villa­mos áramot a gyár saját villamosgyára szállítja a világítás és ipari üzem, a felvonó gépek céljaira. A pincékben van elhelyezve a palackbor kereskedés és pezsgőszállás cél­jaira szükséges ládák gyára, melyet a telep most szintén saját üzemében állít elő. Ideális megoldást nyert a pezsgőgyár jéggyára el­fagyasztó szekrénye, mely néhány perc alatt megfagyasztja, a­mi a palackáttöltésnél el­­távolítandó. A mi nyitás a gyártás tökéletesí­­tésére a háború kitörése előtt történt, az­

Next