Pécsi Napló, 1917. október (26. évfolyam, 221-246. szám)

1917-10-02 / 221. szám

l­ dozásukat felajánlani a magyar honvédség élő és megdicsőült hőseiért, az apostoli ki­rályért, a magyar hazáért, édes mindnyá­junkért, hogy egész életük a kötelességtudás, az önuralom és a ön­megtagadás okos gya­korlásában érje el végcélját, az örök boldog­ságot. Akinek lelkét nyugtalanítja, kínozza, bántja valami, csak jöjjön hozzá , az meg fog könnyebbülni, az meg fog erősödni és az játszva fog az élet bajaival megküzdeni, mert lelkében lesz az Isten, az örök szeretet. A főpásztor atyai szavai előtt megnyíl­tak a szívek és esti 1 9-ig valláskülönbség nélkül a kis katonák egymásnak adták a kilincset és boldog volt az, ki a lelkiorvos balzsamos igéitől megerősödve és megnyug­tatva, térhetett nyugalomra. Vasárnap, 30-án reggelt már 7 óra után ismét elfoglalta helyét a fáradhatatlan főpásztor és tovább osztotta a lelkivigasz, megerősítés és jó­irányzat áldásos igéit. 9 órakor az intézeti gyakorlótéren felállított kápolnasátorban Baumgartner Alán dr., Darvas Donát, Вейку Honor, Erdélyi Guidó cisztercita főgimná­ziumi tanárok és Mándoky Sándor honvéd­­plébános segédkezésével ünnepélyes Veni Sandát celebrált és a Bájer János tanár vezetése alatt álló növendéki émnekkartól kísért szent­mise alatt 246 áldozónak osz­totta ki a legméltóságosabb oltári szentséget. A mise végén, miután őfelségéért imádko­zott, az egész hivő sereg, tisztek, altisztek, növendékek és legénység az Isten áldd meg a magyart énekelte. Az ünnepség befejez­tével, midőn a püspök a kápolnasátorból kilépett, Riffl Irén, Riffl Amália és Tanay Klárával elébe lépett és szép rózsacsokrot nyújtva át, messze hallható hangon igy szólt: Nagyméltóságu Püspök Úr ! Kegyel­mes Atyánk ! Aki nekünk Jézus kegyelmé­nek lelki virágait nyújtotta, fogadja"tőlünk örök hálánk és forró köszönetünk csekélyke zálogául kertünknek szerény virágait. Isten éltesse ! A püspök kedves meghatottsággal vette át a bokrétát és a leánykáknak gyönyörűen fejtegette egy-két találó szóval a magyar nő magasztos hivatását, melyből egykor ők is részesedjenek. Аз istentisztelet után a püspök meg­osztva a kis katonákkal a reggeli fejecskét és a prof untot, mégegyszer" megjelent a tornacsarnok dobogóján és lelke "mélyéből "hálát adott az Istennek és a növendékeknek, hogy fáradozását ilyen szép siker koronázta és megígérte, hogy még a tanév folyamán újra látni fogja őket. Végezetül apostoli ál­dást osztott és ahogy jött, kiséret nélkül, de lelki fiainak és őszinte tisztelőinek szám­talan jókívánságától kisérve távozott. A mai napon a püspök a főreáliskolában beszélt az ifjúsághoz.­­• Személyi hírek. Hadik-Barkóczy Endre gróf, a főrendiház elnöke, a ki hosz­­szabb ideig beteg volt, Bécsből, ahol egy szanatóriumban gyógyittana magát, visz­­szaérkezett Budapestre, s innen üdülés vé­gett Pécsen át Majláth László gróf szlavóniai birtokára utazott. — Benyovszky Móric gróf, Baranyavármegye és Pécs szab. kir. város főispánja több napi távollét után ma reggel Budapestről visszaérkezett Pécsre és ma délelőtt a vármegye házán dolgozott, holnap, kedden délelőtt pedig, a város fő­­ispáni helyiségében lát hivatalos teendői­nek elintézéséhez. — Előléptetések a tisztikarban. Őfelsége­t a király tart, egészségügyi hadnagyokká kinevezte a következő egészségügyi zászló­sokat : Madarász Béla 19. h. gy. e., Krausz István 44., Vajda Lajos 52., Csók Sándor 69. és Markovitz Pál 52. gy.­e.-ben.­­ Ugyan­ekkor a felség Wolliczer Gyula dr. 10. népf.­parancsnokság nyilvántartásában álló orvost a 10. honvéd pótzászlóaljhoz való beosztás mellett népfölkelő segédorvossá nevezte ki. A kitüntetett orvos huzamos időt mint hadifogoly orosz fogságban töltött, melyből mint csererokkant tért vissza nemrégiben. — Vázsonyi Budapesten. Vázsonyi Vil­mos választójogi miniszter, aki a legutóbbi három napot Balatonfüreden töltötte el, ma visszautazott Budapestre. — Királygyűrűs fölavatás Kolozsvárott. Budapestről Kolozsvárra érkezett Apponyi Albert gróf Tóth Lajos dr. min. tanácsos és Pogány Frigyes dr. osztálytanácsos kísére­tében és holnap, kedden mint a király kép­viselője vesz részt Zahar Lajos és Olasz Lajosnak sub auspicius regis való jogtudori fölavatásán. — Tiszti kitüntetések. A király meg­parancsolta, hogy Meyer Ferenc 52. gy.­e.­­beli századosnak és Stranszky Károly dr. 6. gyalogezredbeli tart. hadnagynak a legfelső dicsérő elismerés újólag másodszor, Rosekey József 52. gyalogezredbeli őrnagynak a legfelső elismerés tudtul adassék. — Egyben Flekner Géza 9. honvéd gyalogezredbeli tart. hadnagynak a 3. oszt. katonai érdemkeresz­tet a hadidiszitménnyel és a kardokat ado­mányozta. — Kitüntetett hírlapíró. A király Lázár Miklós hírlapírónak, a háborúban teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem sza­lagján adományozta. — Baranyavármegye rendes őszi köz­gyűlése, melyet a jövő hét hétfőjén tartanak meg,a miniszteri bemutatkozó leiratok kap­csán nem lesz ugyan mentes minden politi­kai természetű felszólalástól, de minden­képen téves az az­ elterjedt hír, hogy ezen alkalommal nagyobb, a politikai szenvedel­mek kiváltására és előmérkőzésre alkalmat adó indítványok tárgyalására is sor kerül. Illetékes vármegyei körökben legalább ilye­nekről nem tudnak és ilyenekre nem is szá­mítanak. A közgyűlés teljesen sima lefo­lyásúnak ígérkezik, a­mint a mai izgalmak­kal telített levegőben ilyeneket a vármegye közgyűlési termébe bevonni nem is lenne tanácsos. Ha már a világbéke valóságos haj­nalhasadását még nem látjuk, kívánatos legalább a belső béke megóvása, hogy kezet kézbe téve, helyt tudjunk állni a még reánk várakozó súlyos háborús megpróbáltatások közepette. — A pécsi kir. tanfelügyelő előléptetése. Reichenauban szept. 22-étől keltezett leg­felső elhatározásával ő Felsége a valás- és közoktatásügyi miniszter előterjed­ésére Ember Jánost, Baranya vármegye kir. tan­­felügyelőjét a VI. fizetési osztályba nevezte ki. A kiváló tanférfiút, aki most már hét éve áll a pécsi kir. tanfelügyelőség élén, már 1896-ban is Pécsre nevezte ki az akkori közoktatásügyi miniszter, de még segéd­tanfelügyelői állásának elfoglalása előtt szol­gálattételre a minisztériumba hívták be, ahol nagyra értékelték munkásságát és csak rajta múlt, hogy központi tisztviselő nem maradt. De gyakorlati tudását az elemi oktatással való közvetlen érintkezésben kí­vánta hasznosítani, így óhajára tényleges tanfelügyelői szolgálatra küldötték ki új­ból és Pécsre való áthelyezése előtt Győr vármegyének volt nagyrabecsült tanfel­ügyelője. Pécsett csakhamar otthon találta magát. Megismerte hamarosan a fogyat­kozásokat is az elemi oktatás terén és ahol lehetett, a bajokon segíteni törekedett. A vármegye és Pécs tanitói körei teljes tuda­tában" Ember János kiváló paedagógiai képességeinek,­­osztatlan tisztelettel csen­genek személyén, a tanügy valóságos apos­tolán és a szerény, nagytudásu emberen és a vele való harmonikus együttműködés a legszebb eredményeket produkálta, me­lyek a közbejött, véget sem érő világháború nélkül, mely minden fejlődést megbénít, ezen eredmények bizonyára még jelenté­kenyebbek lennének. Ember János a publi­­cistikának is régi, érdemes művelője, oko­san megirt, a modern paedagógiai és socio­­lógiai áramlatoktól áthatott cikkeinek egy része lapunk olvasó közönségének is már sok lelki épülést szerzett. Magasabb rang­osztályba való kinevezése, mely tán már jóval előbb következett volna be, ha a saját egyéni érdekeit jobban előtérbe tudta volna helyezni, osztatlan megelégedést keltett. — Új jogtudor. Német Kálmánt, mo­hácsi Rémei Lipót ügyvéd, főhercegi ura­dalmi ügyész, a margin­yszig­eti árment­esítő társulat miniszteri biztosának stb. fiát, szep­tember 29-én avatták a budapesti tudomány­­egyetemen a jog és államtudományok tu­dorává. — A Pécsi Takarékpénztár rendkívüli közgyűlése. A szokásos külső formák között zajlott le vasárnap délelőtt 10 órakor váro­sunk vezető pénzintézetének rendkívüli köz­gyűlése az intézet dísztermében. A Pécsi Takarékpénztár igazgatóságának tőkeeme­lési javaslata nagyszámú érdeklődő rész­vényest gyűjtött egybe ez alkalommal is. A határozatképesség megállapítása után a részvényesek közfelkiáltással Nendlvich Andor kir. tan. polgármestert választották meg a közgyűlés elnökévé, kinek indítvá­nyára az igazgatóságnak a hírlapokban már ismertetett és a részvényeseknek nyom­tatásban megküldött tőkefelemelési javas­latát a részvényesek felolvasottnak vették s azt egyhangúlag és hozzászólás nélkül határozattá emelték. A tárgysorozat követ­kező pontját, az alapszabályok megváltoz­tatására vonatkozó javaslatot Fischer Fe­renc intézeti ügyész ismertette s e tárgy­hoz Varga Nagy István részvényes fűzött néhány helyeslő megjegyzést, mire a köz­gyűlés ezen igazgatósági javalatokat,ép­gy az intézeti elnök tiszteletdíjának felemelé­sére vonatkozó indokolt javaslatot egyhan­gúlag elfogadta s ezzel a közgyűlés Nendt­­vich Andor elnök rövid összefoglaló beszé­dével véget ért. A rendkívüli közgyűlés hozott határozatai értelmében az intézet részvényei már a mai naptól kezdődőleg lebélyegzés és az elővételi jogok gyakorlá­sával kapcsolatos befizetés céljából a Pécsi Takarékpénztárnál a hivatalos órák alatt bemutathatók. — Grosz Abris halála. Mély sajnálko­zással értesülünk arról, hogy a szászvári e­őszénbánya vezető főfelügyelője, Grosz Abris szombaton, szeptember 29-én Bala­­tonfüredeti szívszélhüdés következtében éle­tének 50. évében hirtelen elhunyt. Grosz Ábris, aki a kőszénbányászat terén kiváló szaktekintély volt, vidám lelkületű ember volt, aki nagy odaadással látta el tisztét, hogy a kimerülés előtt álló szászvári kő­szénbányából még felszínre hozhassa azt, a­mi lehetséges, mielőtt beszüntetik ezen bánya üzemét. A bányatulajdonos, az esz­­tergom-szászvári keszénbánya r­­t. igazga­tósága nagyra értékelte munkásságát és nem fukarkodott az előléptetésekben. A háború után a budapesti központnál képes­ségének megfelelő szép állás várt reá. Grosz Ábris sokat foglalkozott szakirodalommal is, több érdeklődést keltett füzet jelent meg tőle, de ismételten felkereste írásaial, sőt, költeményeivel is a Pécsi Naplót. Szászvár környékén különben iparvállatokat is lé­tesített, melyek, ha nem is az ő közreműkö­désével, most is működnek. Grosz Ábris a vármegyei közéletben is tevékeny részt vett és a modern hal­adás iránt nagy érzéke volt. Már a nyáron szélütés érte, mely megbéní­totta egy ideig járásában. De ismét magá­hoz tért és orvosi tanácsra Balat­onfüredre ment, hogy ott szénsavas fürdőket használ­jon. Teljes gyógyulás helyett a szélütés meg­­ismételése kioltotta életét. Grosz Ábrist öreg édes­anyja és Pécsett lakó nővére gyá­szolják, mint legközelebbi hozzátartozói. Haláláról még nem­ adtak ki gyászjelentést, csak annyit tudunk, h­ogy a holttestet Bala­­tonfüredről haza szállítják. A bányatulaj­donos társulat Grosz Ábris elhunyt­áról értesítette a pécsi bányabiztosságot is. Mint bányászati szakértőnek messze a vidéken jó neve volt az elhunytnak, aki előszeretettel időzött Pécsett, ahol sok jó barátja volt a korai sírba szállt bányafőfelügyelőnek, akit a szászvári kőszénbánya, melyet ő ala­kított át hangyaszorgalommal modern üzemre, nehezen fog nélkülözni. A munká­sok is különösképen kedvelték, mert azok­nak érdekeit a lehetőség legszélső határáig védelmezte és azoknak nem csak főnöke, de ügyes bajos dolgaikban tanácsadója is volt. — Elveszett egy táska számlákkal. A szives megtalálója vigye a rendőrségre, hol illő jutalomban részesül. „Pécsi Napló* 1917. október 2.

Next