Pécsi Napló, 1918. július (27. évfolyam, 150-172. szám)

1918-07-04 / 150. szám

1918. július 4. „Pécsi Maple dinasztia iránti változhatatlan hűséget és elsősorban a királyné őfelsége iránt való szeretetét és tiszteletet akarja a monarchia népeiben megingatni. Wekerle miniszterelnök válaszában hang­súlyozza, hogy általános megbotránkozással kellett tudomásul vennie azokat a szállongó hí­reket, melyeket jó ideje a király őfelsége és most legutóbb szeretett királynénk magánéletéről ter­jesztenek. Ebben jelét látja annak a nemtelen hadjáratnak, mely az ellenség részéről megnyil­vánul. Teljesen fölösle­tes az üres pletykák mr fi cáfolása, mert hazugok és ha az ügy mélyére tekintünk, látjuk, hogy képtelensé­gek is. Intézkedett, hogy e hírek terjesztői ki­­puhatoltassanak és elnyerjék méltó büntetésü­ket. Utasította a főispánokat és egyéb hatósá­gokat, hogy kövessenek el mindent a valótlan hírek visszautasítása iránt. A sajtót nem kellett igénybe vennie, mert az, hivatása magaslatán állva, önmaga cáfolta meg és utasította vésszé az otromba híreszteléseket. Az interpelláló és a Ház a választ tudo­­­­másul véve, az ülés éjjel fél 12 órakor vészz­t ért. A Digró. (Cs. K.) A digót igazi nevén Smareilau-k­­ hívtá­k. A boldog békés időkben kút tuk­ö ■ volt Lamonban. Egészen addig, míg rak ki nem hirdették előtte, hogy háború lesz. El kell menni valamerre a nagy hegyek közé, lövöldözni azokra, a­kiket ő nem ismert,­­ meg őt nem látták soha. Hogy miért kellett ennek pont így lenni, ki tudná igaz­i ébe­r­ségére megmondani ? Ő nem­ akarta,­­ érezte egész testében, lelkében, mert a­l ig undorodott még a gondolatától is атак, hogy másoknak bajt, fájdalmat ok­ozo­n. Hanem hát ezen már nem lehetett semmit sem változtatni. A törvény parancsa er­ősebb minden emberieskedő gondolkodást.. . S­ma­­rellának nem kellett. Ki jutott az átkozott nagy hegyre, ahol hasonszőrű embert i­­rei, tízezrei egyforma ruhában végeztek­­ ,juk bízott feladatott. Smarella egyenlő csak ijedezett a dörgőhringű ágyuskód ér ebet nem tett. Lassan tudott hozzászokni ahhoz a gon­dolathoz, hogy tulajdonképen nem kell neki mindig félni. A gránátok, meg óriás, bajjal szétpukkanó aknák nem csinálnak mindig bajt a szegény katoná­k között. Az íveseb­bek beugrálnak előle a fedett, gránátmentes cement­állásokba. Ő is így cselekedett. Nem is esett semmi baja. Ha csend volt, Smarella mi mtig haza gondolt. Lamon járt az eszébe. H­ú, más­ként volt ott minden. Csendesen, nyugodtan élt. Nem kellett semmiféle halé­t­­­szedek­­ elől bújni, rettegni. Maga elé ké­pzelte az eperfát, ami az egyemeletes­­­­ház előtt, állt. Hallotta Livia hangjai. Őt még maga elé is képzelte lenge, asszon­y alakját, villogó sötét szemeit, érett ajkát. Ez t övé lett volna, ha nem jön a háború. A többiek veszettül káromkodtak. Egy­szer ,­békét akarnak, máskor a disznó osztrá­kot mind levágták volna. Miután­ ez nem történhetett meg, megelégedtek szitko­­zódással és kőszült fenyegetéssel. Smarella nem tartott velük. Ő nem véd középolasz­­országi, csak azokban buzogott a dühödt indulat olyan kegyetlenül. Csodálk zott azon, miért haragszik némelyik ,a másik árokban guggoló emberekre, holott azokat nem isme­rik, nem is látták soha sen­. Hanem azért nem szólt semmit. Hagyta­m két, had kop­tassák a szájukat. Elkövetkezett egy nap, mikor az ellen­ség nagyon borzasztóan kezdte magát viselni. Olyan lövöldözést vitt végbe, ami egyenesen gyönyörűség volt. Smarella azt hitte, hogy most az egész világ összedől, vagy szerte­szakad apró részekre. Szünet nélkül tartott ez a földet zúzó robaj, dörömbölés. Csak nem akart véget érni. Pedig hal 11 verejtékezve lapult meg mindenki a b. , rettegve gon­doltak a közeli végre. Nem zólt senki, csak sóhajtoztak. Némelyik, aki legjobban ká­romkodott, szitkozódó!!. Egészen dalott a félelemtől. Nem is volt kicsiség ilyen bor­zasztó­ tüzet kiállni Az őrületes tüzelés még mindig tartott, mikor az ellenség katonái kezdték megmászni a hegyet. Ki kellett volna eléjük menni. Hang­zott a vezényszó, valahonnan a föld alól, de tisztet nem láthattak sehol, így hát senki sem mozdult. Pedig ki kellett volna állni az ellenség elé, hogy be ne törhessen az állásba. E helyett az történt, hogy a­ki csak tehette, lehsányt magától mindent és rohant a földalatti folyosókba, hogy meg legyen védve a támadástól. Smarella hiába nézett szét, senkit sem látott. Csak füstölés néhány sebesültet, akik eltorzult arccal vánszorogtak az árok fenekén. Egyszerre tompa pukka­nást hallott a füle mellett. Füst és láng csapott fel előtte pár lépésre. Valaki kézi­gránátot dobott. Idegen hangokat hallott. Vassisakos ellenséges katonák ugráltak be az állásba. Mindezt Smarella egyetlen mozdulat nélkül nézte. Nem tudott semmit sem tenni. Mintha megbénult volna mind a két karja. Kábultan dőlt neki a kemény cement fal­nak. Valaki rákiáltott. Összerezzent és fel­nézett. Öreges arcú, vézna ellenséges katona állt előtte szuronyos fegyverét feléje for­dította. ■ — Digó! Ennyit érthetett a beszédéből. Semmi mást. A vézna katona fenyegető magatartást tanúsított, tehát illőnek tartotta megnyug­tatni, hogy ő nem akar vele kikezdeni. De a vézna nem akart mindjárt hinni. Az meg volt sebesülve, a karján ronggyá lepődött a ruha, erősen vérzett. Smarella minden mimikai tudományát elővette, míg nehezen megértette magát a sovánnyal. Hogy békés szándékáról meggyőzze, elővette a kötéseket tartalmazó zacskóját és bekötötte a vérző­­ karú embert. Ez láthatólag megnyugtatta.­­ Beálltak egy páncéltet.6 alá, hogy védve­­ legyenek a sűrűn hulló köv­ek ellen. Szótlanul­­ nézték egymást. Talán egyet gondoltak mind­­ a ketten. A vad vérszom­j nem tudott erőt­­ venni egyiken sem. A vézna sóhajtott és valamit motyogott.­­ Talán örült, hogy idáig elhurcolhatta vézna­­ testében az életet. A Digó pedig szomorú­­ volt, miért is kell hát egymást bántaniok ?­­ Ez volt az a kérdés, amire sehol sem kapott , eddig választ. Gondolatából néhány társának az előre­­rohanása riasztotta fel. Nagy lármával ro­hantak előre, mert az ágyuk füze hátrább szorította az osztrákokat. Ez az együttmaradt. I Illőnek tartották neki rohanni. — Szúrd le Enrico ! — biztatta az­­ egyik. A derék Enrico meg is tette volna, de a kútfúró eléje ugrott. -- Fermo ! — (állj) — kiáltott, rá. Smarella igy gondolta: ez az ember nem oltotta ki az ő életét. Tehát tartozik s ő is megvédeni őt. Nem engedett senkit a­­ közelébe, két karját védőség terjesztette ki. I Szemeiben szilárd elhatározás tüze lobogott. I Mindenre kész volt, hogy a vézna ember éle­tét megvédje. A többiek nem mertek ellenkezni. Azt mondták , a kútforró bolond. Másfelé men­tek martalékot keresni. Kaposvár 50 K. Bakócza­ község adománya 20 K. Tormás község adománya 20 K. Szegy község adománya 15 K. Kisbesztercze község adománya 10 K. Bak­ula József dr. kórházi főorvos adománya Pécs 20 K, Schwarcz Zsigmond adománya Pécs 50 K, Szigeti Frigyes gyógyszerész adománya Pécs 50 K, Kisgazda­ és kisiparos takarékpénztár rész­vénytársaság adománya Kaposvár 20 K, Hárs György huszár hadnagy adománya 100 K, Vajszló község gyűjtése 13 K, Drávapalkonya község gyűj­tése 26 К 56 f., Drávaszerdahely község gyűjtése 26 К 30 f., Baranya­kisfa­lud község gyűjtése 20 К 60 f., Érti János földbirtokos Szond., adománya 50 K, Lovász Dezső huszár százados Baja 100 K, Bársmegyer Géza huszárszázados adománya 10 K, Koppártymegyer község gyűjtése 34 Ą 30 1., Nagy­batkony község gyűjtése 7 Ą 70 1., Sztankovich Viktor dr. huszár százados Tábori posta 417. ado­mánya 50 K, Auspitz Marcel huszár önkéntes 1000 K, Prinke Sándor földbirtokos adománya Babócsa 20 K, Jankovich Iván gróf földbirtokos adománya Szőllősgyörök 20 K. Széchenyi Bertalan gróf népi­ huszár hadnagy földbirtokos, V. b. t. t. adománya 5000 K. Balla Adolf dr. orvos adománya 20 K. Geiszner Béni Pécs adománya 50 K. Paulics Géza főhadnagy gyűj­tése 200 K. Keserics Ferenc plébános Mohács 20 K. Jankovics József gyáros Pécs 30 K. Siklós község gyűjtése 118 Ą 20 f., Mautner Albert Pécs ado­mánya 20 K, Kun Mihály dr. Kaposvár adománya 10 K, Kéthely község gyűjtése 32 Ą 20 f., Város­­hidvég község adománya 10 K, Szabadhegy köz­ség gyűjtése 29 Ą 40 L, Faluhidvég község ado­mánya 10 K, Fejér vármegye törvényhatósága 100 K, Körmendy Péter népi­ főhadnagy, gazd. felügyelő Székesfehérvár 100 K, Szél Géza Fövény­puszta 50 K, Ganter Ferenc, adománya Pécs 30 K, Pécs város községe 1000 K, Inkey József báró föld­birtokos Iharos 100 K, Bulkeszi község adomány 5 K, Lallosevich György százados Belgrád 200 K, Tengeri község gyűjtése 17 K. Spitzer Vilmos diósdi gazda 100 K, Friedmann Miksa földbirtokos adománya Baja 10 K, Kal­neke Aladár adománya 5 K. Jakab Sándor főhadnagy Pécs 50 K, Zichy Ödön gróf földbirtokos Zákány 1000 K, N. N. Pécs 200 K, Draskovich Ferenc huszár hadnagy gyűjtése 503 K, Pécsi székeskáp­talan közp. számtartósága 50 K, Drenda Ferenc adománya Pécs 40 K, üszögi Grósz Imre dr. és neje Üszög 100 K. Fogadják úgy a nemesszivü adakozók, mint mindazok, akik alapunk növelésében közreműköd­tek, az ezred özvegyei és árvái nevében hálás kö­­szönetemet. Kabdebó őrnagy, pótszázadpara­n­csnok • A pécsi 8. honvéd huszárezred özvegy- és árva-alapja­ Erre a célra újabban a következő nemiszivü adományok érkeztek : Szeibert János adománya Pécs 50 K, Csikós­­töttös község újabb adománya 20 K, Hirsch és Pollák adománya 10 K, Zaláta község adománya 20 K, Szőkéd község adománya 20 K, Pogány köz­ség gyűjtése 39 K, Németi község adománya 20 K, Áta község gyűjtése 19 , 80 f., Kiss József had­nagy Pécs 50 K, Gróf Somssich család Kivadár 100 K, Kivadár köszég gyűjtése 14 K, Henéz köz­ség gyűjtése 14­­ 70 fi, Müller­­József huszárkapi­tány adománya 50 K, Sásd község adománya 10 K, Sásdi takarékpénztár r. t. adománya 10 K, Kör­nyék község adománya 5 K, Varga község adomá­­nya Г­ K, Felsőegerszeg község adománya 5 K, Vázsnok község gyűjtése 21­­ 90 f., Oroszló köz­ség adománya 5 K, Som­ogy megyei takarékpénztár 3. Kabaré Pécstől Mohácsig. Szomba­ton délután egy-két barátom tár­saságában én is lerándultam Mohácsra, az 52-es napra. Már az utazás érdekes volt. Footballistákkal kerültem egy nagyon szo­ros kis fülkébe, melyben 15-en szorongtak. Egész után treníroztak. Persze lapda hijján a kupé füledt levegőjét rugdalták. Egyik foot-­­ballista pedig a jó kapust akarta bemutató és egy úgynevezett rá­vetést­­igyekezett pro­dukálni. Minthogy predig football nem volt, rávetette magát az egyik utas ~~ pezsgőjére- Szerencse azonban a már-már sikeres rá­ve­­tést a pezsgő tulajdonosa még idejekorán megmentette. Végre Mohácsra érve, mint a többiek, én is az 52-es ünnepségek bevezetőjét, a football mérkőzést mentem megnézni. A matchről szólva főleg a pécsieken látszott meg a tréning, különösen a kupébeli tréning, nagyon jól tudtak rúgni — a levegőbe. Ebben Luft nevű játékos ügyeskedett, minden egyes rúgása biztos, meggondolt, szinte hajszál­nyira kiszámított nagyon jól irányított első­rangúan rüsztölt — luft volt. Luft urnak még nagy jövőt jósolok, persze nem a foot­­ball játékban, hanem a légmentesítő törek­vésekben.. Minden levegőt elrúgott magától, úgy rúgta a levegőt, mint Oroszországban egy cseh katonarendőr a magyar bakát, vagy hogy jobb hasonlatot mondjak, mint Schlosser a football­. A mohácsi játékosok is valami újat mutattak be. Mert úyitás-e az, hogy a­mit az M. T. K. csapatában a csatár­­játékosok tesznek, ugyanazt: a mohácsiaknál a hátvédek produkálják. Na igen, am­i idáig

Next