Pécsi Napló, 1918. július (27. évfolyam, 150-172. szám)
1918-07-04 / 150. szám
1918. július 4. „Pécsi Maple dinasztia iránti változhatatlan hűséget és elsősorban a királyné őfelsége iránt való szeretetét és tiszteletet akarja a monarchia népeiben megingatni. Wekerle miniszterelnök válaszában hangsúlyozza, hogy általános megbotránkozással kellett tudomásul vennie azokat a szállongó híreket, melyeket jó ideje a király őfelsége és most legutóbb szeretett királynénk magánéletéről terjesztenek. Ebben jelét látja annak a nemtelen hadjáratnak, mely az ellenség részéről megnyilvánul. Teljesen fölösletes az üres pletykák mr fi cáfolása, mert hazugok és ha az ügy mélyére tekintünk, látjuk, hogy képtelenségek is. Intézkedett, hogy e hírek terjesztői kipuhatoltassanak és elnyerjék méltó büntetésüket. Utasította a főispánokat és egyéb hatóságokat, hogy kövessenek el mindent a valótlan hírek visszautasítása iránt. A sajtót nem kellett igénybe vennie, mert az, hivatása magaslatán állva, önmaga cáfolta meg és utasította vésszé az otromba híreszteléseket. Az interpelláló és a Ház a választ tudomásul véve, az ülés éjjel fél 12 órakor vészzt ért. A Digró. (Cs. K.) A digót igazi nevén Smareilau-k hívták. A boldog békés időkben kút tukö ■ volt Lamonban. Egészen addig, míg rak ki nem hirdették előtte, hogy háború lesz. El kell menni valamerre a nagy hegyek közé, lövöldözni azokra, akiket ő nem ismert, meg őt nem látták soha. Hogy miért kellett ennek pont így lenni, ki tudná igazi éberségére megmondani ? Ő nem akarta, érezte egész testében, lelkében, mert al ig undorodott még a gondolatától is атак, hogy másoknak bajt, fájdalmat okozon. Hanem hát ezen már nem lehetett semmit sem változtatni. A törvény parancsa erősebb minden emberieskedő gondolkodást.. . Smarellának nem kellett. Ki jutott az átkozott nagy hegyre, ahol hasonszőrű embert irei, tízezrei egyforma ruhában végeztek ,juk bízott feladatott. Smarella egyenlő csak ijedezett a dörgőhringű ágyuskód ér ebet nem tett. Lassan tudott hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy tulajdonképen nem kell neki mindig félni. A gránátok, meg óriás, bajjal szétpukkanó aknák nem csinálnak mindig bajt a szegény katonák között. Az ívesebbek beugrálnak előle a fedett, gránátmentes cementállásokba. Ő is így cselekedett. Nem is esett semmi baja. Ha csend volt, Smarella mi mtig haza gondolt. Lamon járt az eszébe. Hú, másként volt ott minden. Csendesen, nyugodtan élt. Nem kellett semmiféle halétszedek elől bújni, rettegni. Maga elé képzelte az eperfát, ami az egyemeletesház előtt, állt. Hallotta Livia hangjai. Őt még maga elé is képzelte lenge, asszony alakját, villogó sötét szemeit, érett ajkát. Ez t övé lett volna, ha nem jön a háború. A többiek veszettül káromkodtak. Egyszer ,békét akarnak, máskor a disznó osztrákot mind levágták volna. Miután ez nem történhetett meg, megelégedtek szitkozódással és kőszült fenyegetéssel. Smarella nem tartott velük. Ő nem véd középolaszországi, csak azokban buzogott a dühödt indulat olyan kegyetlenül. Csodálk zott azon, miért haragszik némelyik ,a másik árokban guggoló emberekre, holott azokat nem ismerik, nem is látták soha sen. Hanem azért nem szólt semmit. Hagytam két, had koptassák a szájukat. Elkövetkezett egy nap, mikor az ellenség nagyon borzasztóan kezdte magát viselni. Olyan lövöldözést vitt végbe, ami egyenesen gyönyörűség volt. Smarella azt hitte, hogy most az egész világ összedől, vagy szerteszakad apró részekre. Szünet nélkül tartott ez a földet zúzó robaj, dörömbölés. Csak nem akart véget érni. Pedig hal 11 verejtékezve lapult meg mindenki a b. , rettegve gondoltak a közeli végre. Nem zólt senki, csak sóhajtoztak. Némelyik, aki legjobban káromkodott, szitkozódó!!. Egészen dalott a félelemtől. Nem is volt kicsiség ilyen borzasztó tüzet kiállni Az őrületes tüzelés még mindig tartott, mikor az ellenség katonái kezdték megmászni a hegyet. Ki kellett volna eléjük menni. Hangzott a vezényszó, valahonnan a föld alól, de tisztet nem láthattak sehol, így hát senki sem mozdult. Pedig ki kellett volna állni az ellenség elé, hogy be ne törhessen az állásba. E helyett az történt, hogy aki csak tehette, lehsányt magától mindent és rohant a földalatti folyosókba, hogy meg legyen védve a támadástól. Smarella hiába nézett szét, senkit sem látott. Csak füstölés néhány sebesültet, akik eltorzult arccal vánszorogtak az árok fenekén. Egyszerre tompa pukkanást hallott a füle mellett. Füst és láng csapott fel előtte pár lépésre. Valaki kézigránátot dobott. Idegen hangokat hallott. Vassisakos ellenséges katonák ugráltak be az állásba. Mindezt Smarella egyetlen mozdulat nélkül nézte. Nem tudott semmit sem tenni. Mintha megbénult volna mind a két karja. Kábultan dőlt neki a kemény cement falnak. Valaki rákiáltott. Összerezzent és felnézett. Öreges arcú, vézna ellenséges katona állt előtte szuronyos fegyverét feléje fordította. ■ — Digó! Ennyit érthetett a beszédéből. Semmi mást. A vézna katona fenyegető magatartást tanúsított, tehát illőnek tartotta megnyugtatni, hogy ő nem akar vele kikezdeni. De a vézna nem akart mindjárt hinni. Az meg volt sebesülve, a karján ronggyá lepődött a ruha, erősen vérzett. Smarella minden mimikai tudományát elővette, míg nehezen megértette magát a sovánnyal. Hogy békés szándékáról meggyőzze, elővette a kötéseket tartalmazó zacskóját és bekötötte a vérző karú embert. Ez láthatólag megnyugtatta. Beálltak egy páncéltet.6 alá, hogy védve legyenek a sűrűn hulló kövek ellen. Szótlanul nézték egymást. Talán egyet gondoltak mind a ketten. A vad vérszomj nem tudott erőt venni egyiken sem. A vézna sóhajtott és valamit motyogott. Talán örült, hogy idáig elhurcolhatta vézna testében az életet. A Digó pedig szomorú volt, miért is kell hát egymást bántaniok ? Ez volt az a kérdés, amire sehol sem kapott , eddig választ. Gondolatából néhány társának az előrerohanása riasztotta fel. Nagy lármával rohantak előre, mert az ágyuk füze hátrább szorította az osztrákokat. Ez az együttmaradt. I Illőnek tartották neki rohanni. — Szúrd le Enrico ! — biztatta az egyik. A derék Enrico meg is tette volna, de a kútfúró eléje ugrott. -- Fermo ! — (állj) — kiáltott, rá. Smarella igy gondolta: ez az ember nem oltotta ki az ő életét. Tehát tartozik s ő is megvédeni őt. Nem engedett senkit a közelébe, két karját védőség terjesztette ki. I Szemeiben szilárd elhatározás tüze lobogott. I Mindenre kész volt, hogy a vézna ember életét megvédje. A többiek nem mertek ellenkezni. Azt mondták , a kútforró bolond. Másfelé mentek martalékot keresni. Kaposvár 50 K. Bakócza község adománya 20 K. Tormás község adománya 20 K. Szegy község adománya 15 K. Kisbesztercze község adománya 10 K. Bakula József dr. kórházi főorvos adománya Pécs 20 K, Schwarcz Zsigmond adománya Pécs 50 K, Szigeti Frigyes gyógyszerész adománya Pécs 50 K, Kisgazda és kisiparos takarékpénztár részvénytársaság adománya Kaposvár 20 K, Hárs György huszár hadnagy adománya 100 K, Vajszló község gyűjtése 13 K, Drávapalkonya község gyűjtése 26 К 56 f., Drávaszerdahely község gyűjtése 26 К 30 f., Baranyakisfalud község gyűjtése 20 К 60 f., Érti János földbirtokos Szond., adománya 50 K, Lovász Dezső huszár százados Baja 100 K, Bársmegyer Géza huszárszázados adománya 10 K, Koppártymegyer község gyűjtése 34 Ą 30 1., Nagybatkony község gyűjtése 7 Ą 70 1., Sztankovich Viktor dr. huszár százados Tábori posta 417. adománya 50 K, Auspitz Marcel huszár önkéntes 1000 K, Prinke Sándor földbirtokos adománya Babócsa 20 K, Jankovich Iván gróf földbirtokos adománya Szőllősgyörök 20 K. Széchenyi Bertalan gróf népi huszár hadnagy földbirtokos, V. b. t. t. adománya 5000 K. Balla Adolf dr. orvos adománya 20 K. Geiszner Béni Pécs adománya 50 K. Paulics Géza főhadnagy gyűjtése 200 K. Keserics Ferenc plébános Mohács 20 K. Jankovics József gyáros Pécs 30 K. Siklós község gyűjtése 118 Ą 20 f., Mautner Albert Pécs adománya 20 K, Kun Mihály dr. Kaposvár adománya 10 K, Kéthely község gyűjtése 32 Ą 20 f., Városhidvég község adománya 10 K, Szabadhegy község gyűjtése 29 Ą 40 L, Faluhidvég község adománya 10 K, Fejér vármegye törvényhatósága 100 K, Körmendy Péter népi főhadnagy, gazd. felügyelő Székesfehérvár 100 K, Szél Géza Fövénypuszta 50 K, Ganter Ferenc, adománya Pécs 30 K, Pécs város községe 1000 K, Inkey József báró földbirtokos Iharos 100 K, Bulkeszi község adomány 5 K, Lallosevich György százados Belgrád 200 K, Tengeri község gyűjtése 17 K. Spitzer Vilmos diósdi gazda 100 K, Friedmann Miksa földbirtokos adománya Baja 10 K, Kalneke Aladár adománya 5 K. Jakab Sándor főhadnagy Pécs 50 K, Zichy Ödön gróf földbirtokos Zákány 1000 K, N. N. Pécs 200 K, Draskovich Ferenc huszár hadnagy gyűjtése 503 K, Pécsi székeskáptalan közp. számtartósága 50 K, Drenda Ferenc adománya Pécs 40 K, üszögi Grósz Imre dr. és neje Üszög 100 K. Fogadják úgy a nemesszivü adakozók, mint mindazok, akik alapunk növelésében közreműködtek, az ezred özvegyei és árvái nevében hálás köszönetemet. Kabdebó őrnagy, pótszázadparancsnok • A pécsi 8. honvéd huszárezred özvegy- és árva-alapja Erre a célra újabban a következő nemiszivü adományok érkeztek : Szeibert János adománya Pécs 50 K, Csikóstöttös község újabb adománya 20 K, Hirsch és Pollák adománya 10 K, Zaláta község adománya 20 K, Szőkéd község adománya 20 K, Pogány község gyűjtése 39 K, Németi község adománya 20 K, Áta község gyűjtése 19 , 80 f., Kiss József hadnagy Pécs 50 K, Gróf Somssich család Kivadár 100 K, Kivadár köszég gyűjtése 14 K, Henéz község gyűjtése 14 70 fi, MüllerJózsef huszárkapitány adománya 50 K, Sásd község adománya 10 K, Sásdi takarékpénztár r. t. adománya 10 K, Környék község adománya 5 K, Varga község adománya Г K, Felsőegerszeg község adománya 5 K, Vázsnok község gyűjtése 21 90 f., Oroszló község adománya 5 K, Somogy megyei takarékpénztár 3. Kabaré Pécstől Mohácsig. Szombaton délután egy-két barátom társaságában én is lerándultam Mohácsra, az 52-es napra. Már az utazás érdekes volt. Footballistákkal kerültem egy nagyon szoros kis fülkébe, melyben 15-en szorongtak. Egész után treníroztak. Persze lapda hijján a kupé füledt levegőjét rugdalták. Egyik foot-ballista pedig a jó kapust akarta bemutató és egy úgynevezett rávetéstigyekezett produkálni. Minthogy predig football nem volt, rávetette magát az egyik utas ~~ pezsgőjére- Szerencse azonban a már-már sikeres rávetést a pezsgő tulajdonosa még idejekorán megmentette. Végre Mohácsra érve, mint a többiek, én is az 52-es ünnepségek bevezetőjét, a football mérkőzést mentem megnézni. A matchről szólva főleg a pécsieken látszott meg a tréning, különösen a kupébeli tréning, nagyon jól tudtak rúgni — a levegőbe. Ebben Luft nevű játékos ügyeskedett, minden egyes rúgása biztos, meggondolt, szinte hajszálnyira kiszámított nagyon jól irányított elsőrangúan rüsztölt — luft volt. Luft urnak még nagy jövőt jósolok, persze nem a football játékban, hanem a légmentesítő törekvésekben.. Minden levegőt elrúgott magától, úgy rúgta a levegőt, mint Oroszországban egy cseh katonarendőr a magyar bakát, vagy hogy jobb hasonlatot mondjak, mint Schlosser a football. A mohácsi játékosok is valami újat mutattak be. Mert úyitás-e az, hogy amit az M. T. K. csapatában a csatárjátékosok tesznek, ugyanazt: a mohácsiaknál a hátvédek produkálják. Na igen, ami idáig