Pécsi Napló, 1919. április (28. évfolyam, 61-85. szám)

1919-04-01 / 61. szám

1919. április 1. „Pécsi Napló"' Német pénzügyi delegáció Versaillesben, Páris, március 31. A német pénzügyi delegáció ma Versaillesbe érkezett. A dele­gáció már megkezdte a tárgyalásokat pénz­ügyi és gazdasági kérdésekben. Amerikai ezredes Spala­tóban, Róma, március 31. Mi­lles amerikai ez­­­­redes Spalatóba utazott, hogy az ottani etno­gráfiai viszonyokat tanulmányozza. Francia áru Jugoszláviának. Belgrád, március 31. Franciaországban kísérletezések folynak, hogy Szerbiába na­gyobb mennyiségű árut küldjenek. Az első küldeményt rövidesen útba indítják Marsail­­leből Brailába, honnét a Dunán tovább szál­lítják Belgrádb­a. Offenziva a bolsevikiek ellen, Paris, március 31. A francia kormány az orosz bolsevikiek ellen offenziva megindí­tását határozta el. Az erre v­onatkozó utasítá­sokat már megküldték Franche d'Esperay t­ábornoknak, a balkáni haderők főparancs­nokának. Magyarországnak szánt árut visszatartják London, március 31. Angol hajókon Ma­gyarországba indított árut, Cherhonoban vissza­­tartották és mindaddig nem szállítják tovább, míg a helyzet nem tisztázódik. A cseh és osztrák korona árfolyama: Bécs, március 31. A zürichi tőzsdén március 20-án 100 cseh koronáért 29,50 fran­kot fizettek, míg a bécsi korona értéke frank­ban 23,50. A cseh korona ázsiója tehát 25 százalékkal magasabb. A termelő­szövetkezetek: Pécs, március hó 31. Azalatt, mig a volt kormány a birtok­reform kidolgozásán fáradozott s a nép föl­­d­r­igázott idegeit, földéhségét nagyhangú ígé­retekkel igyekezett csillapítani, Homok­­szentlőrincen a gazdaság intelligens alkal­mazottai és cselédei megalakították az or­szágban az első termelőszövetkezetet. Az alakító okirat így szól: „A homokszent­­lőrinci gazdaság összes szervezett cselédsége és gazdasági alkalmazottai a szociáldemo­krácia tanításait vallja igaznak és gazdasági érdekeinek biztosítására, de még a célszerű és okszerű gazdálkodás kifejlesztésére a nagy­­üzemű gazdálkodást tartja egyedül helyes­nek. Ezért az összes szervezett alkalmazot­tak „termelő szövetkezetet” létesítenek és ennek kiépítésére a bizalmi férfiak testületét megbízzák. Tiltakozik­, egyúttal azon­ ma­radi terveztetés г He­n, imely a nagybirtoko­kat, a m­oderrt-üzerm­­i mezőg­azdaság okát, kis- és törpe gazdaságokká földáraimlni és ezzel a termelés színvonalát leszá­llitani és­ az ország mezőgazdaságát tönkretenni akar­ják Г Különös figyelmére méltó az, hogy a termelő szövetkezet tagjai a szociáldemokrá­cia tanait vallják akkor, amikor az ellene van a kommunizmusnak, sőt fen­yege­tőleg lép fel vele szemben s azt hirdeti, hogy a kom­munizmus ideje még nincs itt, mert az em­beriség még nem érett meg rá, nem elég in­telligens. Ebből kifolyólag a homokszent­­lőrinci termelő­szövetkezetet nem is lehet tisztán kommunista alakulatnak tartani, in­kább a nagybirtok előnyeit kihasználandó, társas gazdálkodásnak, ahol a szellemi és testi munkás fegyelmezetten, karöltve dol­gozik. Ha beletekintünk az újabban létesített, kommunista termelő­szövetkezetbe, ott azt fogjuk találni, hogy a szövetkezet első teen­dője az volt, miszerint az intelligenciát ma­gából kilökte s a vezető és felügyelő tanácsot, a gazdálkodáshoz nagyon keveset értő ura­dalmi iparosokból állította össze. Ebből kifolyólag ezen szövetkezeteknek a jövőben való fen­maradásra reményük nem lehet, kü­lönösen azért nem, mert nélkülözik az ok­szerű, céltudatos irányítást. Hogy az egy­szerű, szűklátókörű emberekből összeállított „bérestanács” soha sem fog tudni két-három ezer hold föld gazdálkodását célirányosan vezetni, az bizonyos. Különösen akkor nem, ha annak a tanácsnak a tagjai: a bognár, a gyártó, a csizmadia stb. Egész bizonyosra vehető, hogy az olyan szövetkezetben, ahol az irányítószervből hiányzik a szakképzett szellemi munkás, ott előbb-utóbb a közös vagyon préda lesz, a tagok majd a készletek­ből bizonyos mennyiséget titkolt utakon fog­nak értékesíteni, miáltal az egyenetlenkedés magv­a­­lhirtődik s a szövetkezet felbomlik. A felbomlás pedig nagyobb megrázkódtatást fog előidézni, mint térhódítása, mert, ha az országossá válik, jön a kenyér­katasztrófa, mely még a fegyverletételnél is nagyobb ve­szedelmet fog ránk hozni. El kell ismerni, hogy az átmeneti idő alatt, de a jövőben is, a termelés folytonos­ságának biztosítására legalkalmasabb a tár­sas gazdálkodás , tehát a termelő­szövetkezet is célra vezető. Azonban a gazdálkodás egész menete alatt a termelésnél, a terményeknek nem láttam még egy félrecsapott kalapot, oly ábrándosan vizenyős kék szemet és ko­pott, de mindig hordott ma la depót, mint a Ferkó gyereknek volt! A sarkon azután megálltak bucsúzkodni. Ehhez legalább is egy negyed óra kellett. Jenőnek ez volt a megszokott ebéd utáni szórakozása. A szalmakalapos Márti mint igyekszik szellemes lenni, mint viccel bele a hosszúbaju Tóni a beszédjébe, mint moso­lyog jobbra-balra a mellőzött szegény Ferkó — nem tudja mit csináljon hosszú kezeivel, akárhová teszi, érzi,hogy nem sikkes a póza és szörnyen zavart. Mily hálás hallgató a huncut Mici, állandóan belecsilingel neve­tése, a még kissé kappanhangu, de férfiasan mélynek erőltetett beszédbe. "Ellenben Herminka szórakozó,I. Ide­gesen cserélgeti karján a könyvcsomót. A szőke, rózsás fejecskén nyugtalankodik az egyszerű, kis oldalt csapott kalap. Herminka nagy kék szeme gyakran odatüzel az ablakra, de csak egy pillanatra, mert rögtön vissza­kapja. Nem tudom, hogy azért-e, mert a nyári nap, amikor odafordítja fejecskéjét, tüzesen belecsókol az arcába, vagy mert a Jenő diák felfogja pillantását ? Márton urnak fáj egy kissé, hogy He­i­­minka érdeklődik az ablak iránt, de ez a kel­lemetlen érzés csak homályosan pislog tuda­tában, mert az foglalkoztatja, hogy az a „gimpli” ott az ablakban őt most szörnyen Irinyű­, amiért egyedül lehet termunkával, piacra való kikészítésénél és az értékesítéssel a szakképzett, szellemi munkás irányításána­k ott kell lenni és mindenben a munkaerő egyé­niségének érvényre kell jutnia ; a jövedelem­­­elosztás pedig érdem szerint történjék, mert csak ez ösztönözhet a produktív munkára. Ha ennek ellenkezője történik, akkor a te­hetségesebbek és szorgalmasabbak elvesztik, munkakedvüket már csak azért is, mert lusta is annyit keres mint a szorgalmas. Erre vonatkozókig van már kétségtelen tapasz­talat ; ott van az orosz mir, a svájci aBraend stb. mind példa annak igazolására, hogy az együttes munkálkodásnál a személyi érdem­­től független jövedelemelosztás vagy hanyag munkára, vagy rablógazdá­lkodásra vezet,­­ de eredményre nem. Vérmes reményeket tehát az újabb szö­vetkezetekhez nem fűzhetünk, mert ezek ug­rásszerűen keletkeztek, minden átmenet nél­kül, tisztán jelszavak i­s a népnek a bir­tokos­ osztály ellen való izgatása alapján, tehát nem a szervezés és nevelés képezi alap­jukat. Károlyi Sándor jó előre hirdette, hogy a népek jövője a szövetkezés, azonban a ke­letkező szervezetekbe az elmaradt nevelési máról-holnapra be­le­vinni nem lehet. Azt a veszedelmet azonban akkor még senki sem­ ismerte fel, amely m­a a mezőgazdaságot fe­nyegeti s természetesen ebből kifolyólag a mezőgazdasági cselédek és munkások szer­vezésével és nevelésével senki sem törődött. Hangsúlyozva azon tényt, hogy az ok­szerű gazdálkodásra egyedül a modern üze­mű gazdaságok alkalmasak, amelyekért azonban csak a társaság gazdálkodók bírnak zavarta­la­­n termelni, kívánatos lenne, a jövő érdekében, ha a mezőgazdasági alkal­mazottak és munkások szervezve lennének. Érdekeiknek megvédésére, a béreknek, java­dalmazásoknak egész vármegyére nézve egy­ségesen való megállapítására és a jövő társas gazdálkodási rendszerre való céltudatos ne­velésre legalkalmasabb a szocializmus, mely­nek szervezőtehetsége már eddig is bámula­tos eredményeket mutatott fel s amelynek vasszervezete, nyújtaná a legnagyobb garan­ciát arra nézve,hogy a termelés folytonossá­gában fennakadás nem fog beállani. Addig is, míg ez megtörténik meg kell szenvednünk azért, amit elmulasztottunk. K. J. Herminka. — A Pécsi Napló eredeti tárcája. — I. Pártos Jenő mindennap pont félkettő­kor keresztbetette a kést, villát a tányérján, megtörölte a száját és felkelt az asztaltól tevédül hagyva ott a Misi kollégát, ki sok­kal ünnepélyesebben végezte ezt a 17 éves g­enazista­ gyomornak a fizikánál sokkal kellemesebb foglalkozást, amit ebédelésnek neveznek. Jenő aztán az ablakra könyökölt és vart. Öt percnél tovább soha sem kellet várnia, mert valamivel fél kettő után minden nap, ki libbent az átellenes sarokháznál. Her­m­inka fehércsipkés kis köténye és a Mici barátnője sárgaharisnyás karcsú lába. Kö­rülöttük pincsiskedett a megszokott három prepa-gavallér: a szalmakalapos, hosszú v­entzler Márti, ki nagyon igyekezett a szűk járdán Herminka mellett, járni; a bosszú­b­a jó — nem tudom már milyen — Tóni, ki kalapját mindig a kezében hordta, hadd gyö­nyörködhessen mindenki hosszú, fekete hajá­ban — és aki inkább a járda melletti vizso-­­ vasba­­ ment, csakhogy — úgy egész vélet­lenül — hozzáérhesesn némelykor a­karja a huncut, barna Miciéhez és hátuk mögött, baktatott Málnás Ferkó, kinek szive úgy gondolom mindkét részen érdekelve vett. Nagyon kevés szóhoz jutott, de azért a vi­lágért­ el nem maradt volna. Soha életemben haza kísérheti az iskolából, mulattathatja, kezet foghat vele. S az, hogy őt irigylik - pláne egy gimpli ! — kimondhatatlanul jól esik neki. Jenő felé vetett fölényes tekintete világosan kisugározza azt az érzelmét, de a gimnazista szeme gúnyosan tekint rá vissza Jenő gondolja magában : — Prepának való az ilyesmi s értelme is csak nála van. Ő hamar ott a célnál: ta­­n­tó lesz és nincs tovább, az is marad min­dig, míg ledöcögi az egyformaság vágányába szorított szürke életét va­la­milyen Juhiban Nem sajnálom tőle, hogy legalább prepa­éveit igyekszik egy kis bakfisromantikával kiszínezni. — Az én életem tele lesz jováde­­remmel, új célokkal, engem ezek foglalnak le, és nálam komoly a munka és az időmből ily szamárságokra, melyekben azért gyö­nyörködöm, legfeljebb csak egy negyedórára telik és akkor is csak passzíve akarok benne részt venni. De lassan válnak szét! Már kétszer kezet fogtak, most szorítanak harmadszor. Na talán most sikerül... Csakugyan oszol­nak, de még mindig-mindig vissza-vissza beszélnek. (Istenem mily fontos is lehet, a mondanivalójuk!)... A három fiú hátra­tekert nyakkal, nagyon lassan megy vissza. Még egy-két kacagás és a karcsú lábú Mici befordul a másik utcába. Herminka elmegy az ablak alatt — lesüti a szemét.­ Jerté élvezi a járását. Ez a legszebb a bakfisokban, a já­rásuk. Maga a ritmus, a bicegő keltem. Alig 3 APOLLO Kedd-szerda, ápr. 1-1. Dorrit Weixter ♦♦ a VIZES MULATSÁG. Vígjáték.

Next