Pécsi Napló, 1919. május (28. évfolyam, 86-108. szám)

1919-05-01 / 86. szám

4 ..Ép testben, ép­ségek“. A háborúban nem egy betegség bukkant föl, mely azelőtt csak szórványosan foglalkoztatta az orvosokat, így a járványos agy­­gerincvelőléb, himlő, influenza stb.; emellett még némi dolgot adott az embereknek ideges nyug­talansága is. Érthető volt­ az anya gyermekéért, az asszony uráért, testvér a testvér életéért aggódott. Ma az orvosi ténykedés fordí­tott irányban mozog. Közegész­­ségi viszonyaink ma elég jók, úgy­hogy csak itt-ott akadunk komolyabb megbetegedésre — nem szólva az idült bajokról. Hogy ne pihenjünk túl sokat, arról most is gondoskodnak nők és férfiak egyaránt, kiknek vizs­gálata csak az idegrendszerben mutat elváltozást. Szívdobogás­ról, szédülésről, álmatlanságról, izgalmi állapotokról stb. panasz­kodnak és nem kell hosszas Freud-féle lelki elemzést (psych­o­­analisis) végezni, hogy a betegség mineműségét és okát megállapít­hassuk. Rá van írva az aggódó arckifejezésre, a remegő kézre, a roskatag térdre és egyéb testi, jelenségre, amelyek már messzi- b­ől jelzik a szakértőnek a bajt, hogy az idegek körül van a hiba. Megfáztam, ,,Zug”-ot kaptam, mondják némelyek. Persze, per­sze, csakhogy a légáramot az új idők szele okozta. Nincs az az érzékeny lemez, mely úgy hatna­ vissza a fényre, mint eme szerencsétlenek agya a legkisebb mende­mondára. Tépelődnek és vergődnek, resz­ketnek és ránganak, akárcsak Dante poklában a szint nem val­lók és habozok, kik lihegve fut­kosnak a viharverte zászló irá­nyában. Igaz, hogy Pécsett még kuszál­­tabb a helyzet, mint egyebütt és a tapasztalat mutatja, hogy a kétséges, a várakozás okozta fe­szült figyelem leginkább őrli az idegeket. De csak a gyengéket, a hibásakat. Erővel teljes, férfi vagy asszony, kinek a szíve he­lyén van, ki tud és akar dolgozni, kinek nyugodt a lelkiismerete, ki gyermekeit helyesen nevelte , az nem ijed meg az idő viharától. Dörgés, villámlás után jótékony eső szokott következni, mely­­ózonnal telíti, fölüdíti a tikkasztó levegőt. Az csakugyan nem életre­való, aki azt állítja, hogy nem érdemes most élni. Talán igaz, hogy a ma nem gyönyörű, de bizonyos, hogy izgatóan érdekes. Századok történelmében nem tar­­­lünk a maihoz hasonló, az egész világra kiterjedő megrázkódta­tást, midőn titáni erők döngetik a régi társadalom oszlopait, hogy mint Marx mondja : „A társa­dalmi rend erőszakos fölforgatá­sával új világrendet alkossanak”. Miként a színpadon a drámai hős kiváló erényei mellett össze­ütközésbe kerül... Bocsánat! elragadott a hév és majdnem el­­­árultam, hogy tetszik nekem a lendületes forrongás, mely hiva­tott volna egy egészségesebb tár­sadalom alapját lerakni — holott e cikkemnek célja csak­ az, hogy rámutassak arra, miszerint ide­geink labilitásának, gyatraságá­­n­ak oka nem csekély mértékben abban rejlik, hogy hiányzik ná­lunk a megfelelő testi ápolás, az izmok munkája. Neurastheniás betegeimnek én lehetőleg kevés patikaszert, több lelki fegyelmet és még több testi munkát, lég­napfürdőt — kinek­­kinek szervezetéhez képest —­ ajánlok. Az élő emberi gépezet alkotása olyan, hogy test és lélek elvá­laszthatatlanul egymáshoz van­nak láncolva. Nem lehet büntet­lenül sem egyiket, sem másikat sem kedvezményben részesíteni, sem­ elhanyagolni ! A mi szerve­zetünk az igazi mintaállam. Te­hetségéhez, munkaköréhez képest minden egyes sejtnek dolgoznia kell a közért és viszont megkapja a járandóságát. Aki nem dolgo­zik, bajt okoz és lakót is érte. Az idegrendszer működése akkor lesz megbízható, ha összes szer­veink jól funkcionálnak, vérke­ringésünk szabatos, kiválasztá­sunk pontos stb. És mit látunk a gyakorlatban? Társaságaink legtöbbje ez idő szerint agytúltengészen szenved. Könyvárusom mondja, hogy ezer­nyi ezer annyi társadalmi mun­kát, filozófiai könyvet tudott volna eladni, mint amennyi rak­tárában volt. Ok­os dolog, ha mindjárt kapuzáráskor is, a dol­gokba belemélyedni. Az se baj, hogy aki egy tíz krajcáros „Nép­szava ” kiadványt elolvasott, már szociológusnak va­lja magát csak­úgy, mint aki dicsekszik, hogy ő már régen szocialista, mivelhogy már tavaly ígért fizetésjavítást az alkalmazottainak. Csak az a baj, hogy az egész nap azzal telik, hogy folyton okoskodunk, töprenkedünk, kriti­zálunk és­­ félünk. Kevesebb agyat,­több izmot! Ki a szabadba. ! Sétálni, futni, mászni, labdázni, tornászni, úsz­ni, vívni, lovagolni, kinek hogyan fut­ja. Ha másra nem telik, tessék otthon szabad gyakorlatokat vé­gezni, fát vágni, cipőt tisztítani. Nem árt ilyen training, burzsoá testvérem! A munkás sport­ egylet szépen dolgozik, de ott sem elég élénk az élet. A vivő- és tornaórákon csak egy-két ember lézeng, pedig sok nr­odistára ráférne egy kis mozgás. A mi gyönyörű Mecsekünk... nézzék meg, hogy vágyódik em­berek után. A régi görögöket az állami rend késztette a testgyakorlásra — azóta sincsenek oly szép izmú testek — , a rómaiaknál a cirku­szi játékokban jutott kifejezésre; a középkorban, a lovagi tornák tartották felszínen (különben pe­dig a bűnösnek mondott test el­hanyagolása orgiákat ült és elég siralmas állapotokat teremtett), míg az új korban a katonai drill­­ben és a proletár gör­ypesztő mun­kájában szerepelnek az izmok. Innen ered idegeink gyengesége, degeneráltságunk, csekély ellent­­állási képességünk, az elmebajo­sok hajmeresztő sokasága. Legfőbb ideje, hogy az emberi fejlődés harc­vonala előbbre ke­rüljön, úgy hogy minden egyes embernek módjában legyen testét és lelkét egyensúlyozni megfelelő munkával és megfelelő nyuga­lommal. Balla dr. ♦♦ .Pécsi Napló* 1919. május 1. A pincérek bérmozgalma- Elkészült a memorandum. ~­ ­* A magyarországi szálodai, ét­termi, kávéházi munkások, és szakácsok szövetségé­nek pé­csi cso­portja elkészítette azt a memo­randumot, amelynek alapján tár­gyalni kívánnak a főnökökkel. A nagy alapossággal elkészített, terjedelmes memorandum lénye­gesebb pontjai a következők : a borravaló-rendszer teljes eltör­lése. Aki borravalót fogad el, ezt a szövetség tagjai sorából kizár­ják. Minden étteremben, vendéglő­ben és kávéházban az u. n. rayon­­rendszer lép életbe. A rayonban dolgozó pincérek a saját kebelük­ből vagon­ vezetőt választanak, aki az eddigi főpincéri teendőket végzi el. Az óvadék­rendszer és a leltár­­felelősség megszűnik, az országos szövetség pécsi fiókja azonban az általa elhelyezett tagokér­t anyagi és erkölcsi felelősséget vállal. A pincérek fizetése heti 100 kor. Azonkívül éttermekben az összbevétel után 10, szállodákban a szoba pincéinek 15 és kávé­há­zakban ugyancsak 15 százalék, amely a pincérmunkások és a vayonvezetők között egyenlő rész­ben osztatik fel. A vayonvezető, amennyiben felelős a napi bevé­telekért és az esetleges bevételi hiányokért, külön 2 százalékot kap a bruttó bevételből. Az üzletvezető csakis szakkép­zett egyén lehet, aki legalább 7 évet működött a vendéglői vagy kávéházi iparban. Az üzletvezető havi minimuma 1000 kor, és a bruttó bevétel 2 százaléka. A munkaadók elismerik a bi­­zalmiférfi-rendszert. Vitás kér­désekben egy három tagú vegyes bizottság dönt. A most érvényben levő munka­időt csak kivételes esetekben, pld. bár, bankett alkalmával lehet meghosszabbítani. Az éttermi és vendéglői kisegítő napi munka­bére 15 kor, és a rendes százalékos részesedés. Nyári üzletekben 20 kor. és fejenként legalább 2 szá­zalékos részesedés. Kávéházak­ban a kisegítő munkabére napi 20 kor., vásár és ünnepnap 25 kor., Szilveszterkor 40 kor. Az éttermi és vendéglői mun­kásoknak naponta háromszori ét­kezés jár. Hetenként kötelező egy 24 órás szabadnap betartása. Minden pincérmunkásnak, aki egy évnél tovább van ugyanazon üzletben, évenként 3 heti szabad­ság jár, amely alatt teljes fizetést és százalékos részesedést élvez. A memorandum a továbbiak­ban részletesen állapítja meg a konyhafőnökök, szakácsok, sza­kácsnők, felk­ónők, kézilányok, kérszolgák, háziszolgák, tanulók stb. fizetését. A memorandum fölött a tárgya­lások a főnökökkel még csak­­ezu­tán fognak megindulni. Nekünk a mozgalomhoz csupán két megjegyzésünk van. Első­sorban üdvözöljük az öntudatra ébredt pincérmunkásságot, amely szakítva a múlt kizsákmányoló rendszerével, eltörli a megalázó borravaló-rendszert és igazságos munka­megoszlást és kereseti el­osztást teremt. A második megjegyzésünk a főnököknek szól és már eleve til- t­­akozunk az ellen, hogy a memo­randum elfogadását arra hasz­nálják ki, hogy a vendéglői és ká­vé­házi ára­kat a­rányta­la­nu­l még jobban megdrágítsák és ezzel amúgy is nagy jövedelmüket m­­g inkább szaporítsák. Milyen házakat kell munkásházaknak tekinteni. — Magyarázatok és kiegészítése­k a ház rendelethez. — Budapest, ápr. 30. Minthogy a házak szocializá­lásáról szolgáló rendelet sok félre­­­értésre adott okot és különböző kiegészítésre szorult, a szociali­záló népbiztosság megbízásából Margittai Richárd dr. hivatalos megbizást kapott arra hogy ezeke­t a rendeleketet megfelelő magya­rázatokkal és kiegészítésekkel lássa el. A kiegészített rendel­t röpirat alakjában megjelent s igy mindenki tisztában lehet a háza­k szocializálásával és a házbére­k fizetésével kapcsolatos teendők­kel. A röpirat megmagyarázza, hogy munkás- vagy tisztviselőház a­la­tt olyan kisebb földszintes házat kell érteni, amelyben a munkás, vagy a tisztviselő maga lakik vagy amelyben, ha kisebbszámú családja van, két-három lakót vehet maga mellé. Tisztviselő- vagy munkásház­nak számít még esetleg az egy­emeletes ház is, de semmi kö­rülmények között sem a két- vagy háromemeletes ház. A házak kommunizálása előtt figyelembe kell venni, hogy meny­­nyi a házbérhozam. Ha a hfc - tulajdonos a kommunizálás után állami segélyre szorulna, akkor házát ideig­lenesen meg kell hagy­ni a birtokában. Munkásnak vagy tisztviselőnek kell tekinteni azt a személyt, aki valamely munka­adónál fix fizetés mellett dolgo­zik, de semmiesetre sem a keres­­kedőt, a szatócsot, a munkást foglalkoztató iparost, ügyvédet, ügynököt, földbirtokost és ban­­­kárt. Ha a telekkönyvi tulajdonosok többen vannak, elég, ha csak egy tulajdonos is lakik benn a ház­ban és a házat meg kell hagyni a tulajdonosoknak abban az eset­ben is, ha a tulajdonosok több­sége tisztviselő vagy munkás és a házbéreken meg fognak osz­tozni. Külön fejezet foglalkozik a társasházak ügyével. Abban az esetben, ha a lakók tisztviselők vagy munkások, bármilyen le­gyen is a ház, tetszésükre van bízva, hogy kívánják-e a ház szocializálását vagy pedig a tulaj­­­donukba akarják megtartani,­­ a ház tulajdonuk marad, akkor tovább kell fizetniök az amorti­zációt, valamint a telekértékadót is. Az idegen állampolgárok házat szintén szocializálni kel, de a Tanács­köztársa­ság go­n­dos­kodi­k arról, hogy a befolyó házbért egy későbbi időpontban nemzetközi úton elszámolják. Ez a röpirat alakjában kibocsátott hivatalos tájékoztató rendelet mindenben kötelező. 00

Next