Pécsi Napló, 1919. május (28. évfolyam, 86-108. szám)
1919-05-01 / 86. szám
4 ..Ép testben, épségek“. A háborúban nem egy betegség bukkant föl, mely azelőtt csak szórványosan foglalkoztatta az orvosokat, így a járványos agygerincvelőléb, himlő, influenza stb.; emellett még némi dolgot adott az embereknek ideges nyugtalansága is. Érthető volt az anya gyermekéért, az asszony uráért, testvér a testvér életéért aggódott. Ma az orvosi ténykedés fordított irányban mozog. Közegészségi viszonyaink ma elég jók, úgyhogy csak itt-ott akadunk komolyabb megbetegedésre — nem szólva az idült bajokról. Hogy ne pihenjünk túl sokat, arról most is gondoskodnak nők és férfiak egyaránt, kiknek vizsgálata csak az idegrendszerben mutat elváltozást. Szívdobogásról, szédülésről, álmatlanságról, izgalmi állapotokról stb. panaszkodnak és nem kell hosszas Freud-féle lelki elemzést (psychoanalisis) végezni, hogy a betegség mineműségét és okát megállapíthassuk. Rá van írva az aggódó arckifejezésre, a remegő kézre, a roskatag térdre és egyéb testi, jelenségre, amelyek már messzi- ből jelzik a szakértőnek a bajt, hogy az idegek körül van a hiba. Megfáztam, ,,Zug”-ot kaptam, mondják némelyek. Persze, persze, csakhogy a légáramot az új idők szele okozta. Nincs az az érzékeny lemez, mely úgy hatna vissza a fényre, mint eme szerencsétlenek agya a legkisebb mendemondára. Tépelődnek és vergődnek, reszketnek és ránganak, akárcsak Dante poklában a szint nem vallók és habozok, kik lihegve futkosnak a viharverte zászló irányában. Igaz, hogy Pécsett még kuszáltabb a helyzet, mint egyebütt és a tapasztalat mutatja, hogy a kétséges, a várakozás okozta feszült figyelem leginkább őrli az idegeket. De csak a gyengéket, a hibásakat. Erővel teljes, férfi vagy asszony, kinek a szíve helyén van, ki tud és akar dolgozni, kinek nyugodt a lelkiismerete, ki gyermekeit helyesen nevelte , az nem ijed meg az idő viharától. Dörgés, villámlás után jótékony eső szokott következni, melyózonnal telíti, fölüdíti a tikkasztó levegőt. Az csakugyan nem életrevaló, aki azt állítja, hogy nem érdemes most élni. Talán igaz, hogy a ma nem gyönyörű, de bizonyos, hogy izgatóan érdekes. Századok történelmében nem tarlünk a maihoz hasonló, az egész világra kiterjedő megrázkódtatást, midőn titáni erők döngetik a régi társadalom oszlopait, hogy mint Marx mondja : „A társadalmi rend erőszakos fölforgatásával új világrendet alkossanak”. Miként a színpadon a drámai hős kiváló erényei mellett összeütközésbe kerül... Bocsánat! elragadott a hév és majdnem elárultam, hogy tetszik nekem a lendületes forrongás, mely hivatott volna egy egészségesebb társadalom alapját lerakni — holott e cikkemnek célja csak az, hogy rámutassak arra, miszerint idegeink labilitásának, gyatraságának oka nem csekély mértékben abban rejlik, hogy hiányzik nálunk a megfelelő testi ápolás, az izmok munkája. Neurastheniás betegeimnek én lehetőleg kevés patikaszert, több lelki fegyelmet és még több testi munkát, légnapfürdőt — kinekkinek szervezetéhez képest — ajánlok. Az élő emberi gépezet alkotása olyan, hogy test és lélek elválaszthatatlanul egymáshoz vannak láncolva. Nem lehet büntetlenül sem egyiket, sem másikat sem kedvezményben részesíteni, sem elhanyagolni ! A mi szervezetünk az igazi mintaállam. Tehetségéhez, munkaköréhez képest minden egyes sejtnek dolgoznia kell a közért és viszont megkapja a járandóságát. Aki nem dolgozik, bajt okoz és lakót is érte. Az idegrendszer működése akkor lesz megbízható, ha összes szerveink jól funkcionálnak, vérkeringésünk szabatos, kiválasztásunk pontos stb. És mit látunk a gyakorlatban? Társaságaink legtöbbje ez idő szerint agytúltengészen szenved. Könyvárusom mondja, hogy ezernyi ezer annyi társadalmi munkát, filozófiai könyvet tudott volna eladni, mint amennyi raktárában volt. Okos dolog, ha mindjárt kapuzáráskor is, a dolgokba belemélyedni. Az se baj, hogy aki egy tíz krajcáros „Népszava ” kiadványt elolvasott, már szociológusnak valja magát csakúgy, mint aki dicsekszik, hogy ő már régen szocialista, mivelhogy már tavaly ígért fizetésjavítást az alkalmazottainak. Csak az a baj, hogy az egész nap azzal telik, hogy folyton okoskodunk, töprenkedünk, kritizálunk és félünk. Kevesebb agyat,több izmot! Ki a szabadba. ! Sétálni, futni, mászni, labdázni, tornászni, úszni, vívni, lovagolni, kinek hogyan futja. Ha másra nem telik, tessék otthon szabad gyakorlatokat végezni, fát vágni, cipőt tisztítani. Nem árt ilyen training, burzsoá testvérem! A munkás sport egylet szépen dolgozik, de ott sem elég élénk az élet. A vivő- és tornaórákon csak egy-két ember lézeng, pedig sok nrodistára ráférne egy kis mozgás. A mi gyönyörű Mecsekünk... nézzék meg, hogy vágyódik emberek után. A régi görögöket az állami rend késztette a testgyakorlásra — azóta sincsenek oly szép izmú testek — , a rómaiaknál a cirkuszi játékokban jutott kifejezésre; a középkorban, a lovagi tornák tartották felszínen (különben pedig a bűnösnek mondott test elhanyagolása orgiákat ült és elég siralmas állapotokat teremtett), míg az új korban a katonai drillben és a proletár görypesztő munkájában szerepelnek az izmok. Innen ered idegeink gyengesége, degeneráltságunk, csekély ellentállási képességünk, az elmebajosok hajmeresztő sokasága. Legfőbb ideje, hogy az emberi fejlődés harcvonala előbbre kerüljön, úgy hogy minden egyes embernek módjában legyen testét és lelkét egyensúlyozni megfelelő munkával és megfelelő nyugalommal. Balla dr. ♦♦ .Pécsi Napló* 1919. május 1. A pincérek bérmozgalma- Elkészült a memorandum. ~ * A magyarországi szálodai, éttermi, kávéházi munkások, és szakácsok szövetségének pécsi csoportja elkészítette azt a memorandumot, amelynek alapján tárgyalni kívánnak a főnökökkel. A nagy alapossággal elkészített, terjedelmes memorandum lényegesebb pontjai a következők : a borravaló-rendszer teljes eltörlése. Aki borravalót fogad el, ezt a szövetség tagjai sorából kizárják. Minden étteremben, vendéglőben és kávéházban az u. n. rayonrendszer lép életbe. A rayonban dolgozó pincérek a saját kebelükből vagon vezetőt választanak, aki az eddigi főpincéri teendőket végzi el. Az óvadékrendszer és a leltárfelelősség megszűnik, az országos szövetség pécsi fiókja azonban az általa elhelyezett tagokért anyagi és erkölcsi felelősséget vállal. A pincérek fizetése heti 100 kor. Azonkívül éttermekben az összbevétel után 10, szállodákban a szoba pincéinek 15 és kávéházakban ugyancsak 15 százalék, amely a pincérmunkások és a vayonvezetők között egyenlő részben osztatik fel. A vayonvezető, amennyiben felelős a napi bevételekért és az esetleges bevételi hiányokért, külön 2 százalékot kap a bruttó bevételből. Az üzletvezető csakis szakképzett egyén lehet, aki legalább 7 évet működött a vendéglői vagy kávéházi iparban. Az üzletvezető havi minimuma 1000 kor, és a bruttó bevétel 2 százaléka. A munkaadók elismerik a bizalmiférfi-rendszert. Vitás kérdésekben egy három tagú vegyes bizottság dönt. A most érvényben levő munkaidőt csak kivételes esetekben, pld. bár, bankett alkalmával lehet meghosszabbítani. Az éttermi és vendéglői kisegítő napi munkabére 15 kor, és a rendes százalékos részesedés. Nyári üzletekben 20 kor. és fejenként legalább 2 százalékos részesedés. Kávéházakban a kisegítő munkabére napi 20 kor., vásár és ünnepnap 25 kor., Szilveszterkor 40 kor. Az éttermi és vendéglői munkásoknak naponta háromszori étkezés jár. Hetenként kötelező egy 24 órás szabadnap betartása. Minden pincérmunkásnak, aki egy évnél tovább van ugyanazon üzletben, évenként 3 heti szabadság jár, amely alatt teljes fizetést és százalékos részesedést élvez. A memorandum a továbbiakban részletesen állapítja meg a konyhafőnökök, szakácsok, szakácsnők, felkónők, kézilányok, kérszolgák, háziszolgák, tanulók stb. fizetését. A memorandum fölött a tárgyalások a főnökökkel még csakezután fognak megindulni. Nekünk a mozgalomhoz csupán két megjegyzésünk van. Elsősorban üdvözöljük az öntudatra ébredt pincérmunkásságot, amely szakítva a múlt kizsákmányoló rendszerével, eltörli a megalázó borravaló-rendszert és igazságos munkamegoszlást és kereseti elosztást teremt. A második megjegyzésünk a főnököknek szól és már eleve til- takozunk az ellen, hogy a memorandum elfogadását arra használják ki, hogy a vendéglői és kávéházi árakat aránytalanul még jobban megdrágítsák és ezzel amúgy is nagy jövedelmüket mg inkább szaporítsák. Milyen házakat kell munkásházaknak tekinteni. — Magyarázatok és kiegészítések a ház rendelethez. — Budapest, ápr. 30. Minthogy a házak szocializálásáról szolgáló rendelet sok félreértésre adott okot és különböző kiegészítésre szorult, a szocializáló népbiztosság megbízásából Margittai Richárd dr. hivatalos megbizást kapott arra hogy ezeket a rendeleketet megfelelő magyarázatokkal és kiegészítésekkel lássa el. A kiegészített rendelt röpirat alakjában megjelent s igy mindenki tisztában lehet a házak szocializálásával és a házbérek fizetésével kapcsolatos teendőkkel. A röpirat megmagyarázza, hogy munkás- vagy tisztviselőház alatt olyan kisebb földszintes házat kell érteni, amelyben a munkás, vagy a tisztviselő maga lakik vagy amelyben, ha kisebbszámú családja van, két-három lakót vehet maga mellé. Tisztviselő- vagy munkásháznak számít még esetleg az egyemeletes ház is, de semmi körülmények között sem a két- vagy háromemeletes ház. A házak kommunizálása előtt figyelembe kell venni, hogy menynyi a házbérhozam. Ha a hfc - tulajdonos a kommunizálás után állami segélyre szorulna, akkor házát ideiglenesen meg kell hagyni a birtokában. Munkásnak vagy tisztviselőnek kell tekinteni azt a személyt, aki valamely munkaadónál fix fizetés mellett dolgozik, de semmiesetre sem a kereskedőt, a szatócsot, a munkást foglalkoztató iparost, ügyvédet, ügynököt, földbirtokost és bankárt. Ha a telekkönyvi tulajdonosok többen vannak, elég, ha csak egy tulajdonos is lakik benn a házban és a házat meg kell hagyni a tulajdonosoknak abban az esetben is, ha a tulajdonosok többsége tisztviselő vagy munkás és a házbéreken meg fognak osztozni. Külön fejezet foglalkozik a társasházak ügyével. Abban az esetben, ha a lakók tisztviselők vagy munkások, bármilyen legyen is a ház, tetszésükre van bízva, hogy kívánják-e a ház szocializálását vagy pedig a tulajdonukba akarják megtartani, a ház tulajdonuk marad, akkor tovább kell fizetniök az amortizációt, valamint a telekértékadót is. Az idegen állampolgárok házat szintén szocializálni kel, de a Tanácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a befolyó házbért egy későbbi időpontban nemzetközi úton elszámolják. Ez a röpirat alakjában kibocsátott hivatalos tájékoztató rendelet mindenben kötelező. 00