Pécsi Napló, 1925. augusztus (34. évfolyam, 41-64. szám)

1925-08-01 / 41. szám

1925. au­gus/tm: 1. PEI'b! NAPLÓ M­OZI. P­A­R­T M­O­Z­I Szombaton, augusztus­­he­t-én fél 6, fél 8 és fél 10 órakor . Utoljára­­ I Noyoi őrtorony. Rendkívül izgalmas dráma 5 felvonásban. Főszerepben: Virginia Wally és Wallace Berry Paprika Jancsi kisasszony. Cirkusz tragikomédia 5 felvonásban. A félnyolc és féltíz órai előadások teljes zenekar­­kísérettel, melyek kedvező időben a kerthelyiség­ben lesznek megtartva. — A terem jéggel van hűtve. — , APOLLO: átalakítás miatt zárta! , NAGYASSÁNYI: ELŐKÉSZÜLETEK A SOPRONI IPA­RI KIÁLLÍTÁSRA. Sopron, julius 31. A soproni iparkiállítás előkészületei nagy arányokban folynak. Az ipar­kiállítás nagy idegenforgalmára való tekintettel nemcsak a posta állított fel a kiállítás területén távbeszélő hivatalt, hanem Győr-soproni vasút a a kiállítás tartama alatt a kiállítók, valamint a kiállítást megtekintők kényelmére vasúti kirendelt­séget létesített. A kirendeltségnél egyrészt menet­jegyeket lehet váltani, másrészt menetrendi és menetjegyi kedvezményi ügyekben díjtalanul fel­világosítást nyújtanak. 4. Az idegen légió eszk­ádjaiban újoncok érke­zése, öreg fiuk távozása mindennapi dolog. Ese­ménnyé az ilyen jövés-menés csak nagyritkán növi ki magát az idegen fájdalmak egyvelegéből. Legfeljebb, ha honfitárs jön a garniz­onba. Ilyen­kor az újonnan jöttet diadalujjongó nótázással viszik el valamelyik füstös, bűzös arab bárba, ahol hazai hírekért dús vendégséggel fogadják őt a bajtársi szívek. Az­ idegent azonban, akinek nin­­csen honfitársa, mindenki kikerüli. De ki tudja itt igazán, ki a honfitárs, ki az idegen ? Hiszen a legtöbben más nevet, más nemzetiséget monda­nak, csak azért, hogy a békés nyugalom fogja körül sokat hányatott, sokat szenvedett, csalódások ólomködével takart lelküket. Egy új légionista vonult be nagy csendben­­rendben a sidi birodalmába. A járásán, a tartásán meglátszik, hogy nem az országutak sarából, nem „alulról*­* került a nagy menedékhelyre. Ha a négy garázda figyelte volna az idegent,lát­hatta volna urias vonásait, különös arcát, amely dehogyis hasonlított ama faj gyermekeihez,amely­nek égisze alatt bevonult neve az ezred törzs­könyvébe. Soha sem volt ő angol, mit is keresne egy britt a francia gloire alatt ? A garázdák azonban most nem figyeltek sen­kire, semmire. Jótékony ködbe burkolta őket a zöldes füstgomoly. Felettük viharzott a felleg, homály mögé rejtve a négy vászonsisakot. Észre sem vették az idegent, am­ikor bejött. Csak akkor riadtak fel, amikor a füst közé halk, szaladó melódiák csúsztak. Egy pár könnyű kéz — mestere, uralkodója a hangszernek — suhanva futott végig a sárgára öregült zongorabi­­­lentyű­kön. Könnyű érintésére volt olyan jó a balatoni szezon, mint ebben az esztendőben. Míg májusban tele voltak a lapok a balatoni villa- és hoteltulajdonosok sirámaival addig ma az a helyzet, hogy a balatoni fürdő­­telepek zsúfoltak. Sehol sem lehet üres szobát kapni. Igen sokan utaznak egyik telepről a másikra, amíg azután nagy nehezen el tudnak helyezkedni. Míg tavaly könnyűszerrel lehetett nyári lakást és szobát kapni, addig ma az érdeklődőkkel azt köztik a fürdőigazgatóságok, hogy nem tudnak helyet biztosítani számukra. Az árak tekintetében valamelyes mérséklés tapasztalható, habár ma sem lehet még olcsó bala­toni fürdőzésről beszélni. A külföldi, főleg olasz fürdőkhöz viszonyítva még mindig az előbbiek azok, ahol olcsóbb a nyaralás. A napi penzió a Balaton mellett 80—120 ezer korona. Bútorozott szobát 1s2—3 milióért lehet kapni. A nyári lakások ára egész szezonra 6—10 millió. A nem túlságosan alacsony árak dacára, az idén tömegesen lepték el a nyaralók a Balatont. Bátran ki lehetne tenni a Balatonra a ,,Megtelt“ táblát. Fölkerestük a nagyobb balatoni fürdőhelye­ket. Voltunk Siófokon, Füreden, Hévizen és a kisebb telepeken. Amerre jártunk, mindenfelé találkoztunk nyaraló pécsiekkel. Nincs olyan ki­csiny, rejtett fürdőhelye a Balatonnak, ahol a nyaralók között ismerősökre ne akadnánk, lágy ritmusok születtek és remegve szöktek el az asztalok felett... Valami pajkos francia orfeumdalt játszott az idegen. A négy garázda halkan verte hozzá lábaival a taktust. Aztán egyszerre zsibongó hang­káoszba ful­ladt a könnyed dal. Utána kellemes zsongás-bon­­gás szálldosott a gyorsfutású ujjak alól. Mint amikor a zenekarból az a bizonytalan, zsongó zümmögés hangzik fel a játék kezdete előtt. De merészen, határozottan született meg ekkor egy dal, amely idejött a jövevénnyel a pálmák alá : Szomorú­ borongás vasárnap délután Elfog a vágy újra fehér arcod után !... Oly ismerős volt ez a dallam a négy garázda közül egyiknek! 5. Szalóky ijedt döbbenettel meredt maga elé pár pillanatig- Elfásult agyában valami láthatatlan szellemkéz lobogó világosságot gyújtott. Az ab­­szint-ködfelhők ritkásodni ,foszladozni kezdtek, mint az október végi köd, ha napsugár aránylik rá sziporkázva. Eszmélni kezdett. Rekedt hang szökött ki a torkából. A másik pillanatban pedig felugrott. Óriási léptekkel ter­mett a zongora mellett. Ott hatalmas ránditással markolta vállon az idegent. Erős kezének dühös szorítására kezében maradt a vörös vállrózsa... — De­ qui as-tu apris, ou as-tu entendu cette chanson ?! (Hol hallottad, kitől tanultad ezt a dalt ?!) A lábai megroggyantak, a hangja elfulladva hangzott fel a torkából. A másik megdöbbenve állt fel a zongora mellől. Csendesen, nyugodtan odament melléje. 6. Fásult csend feküdt el az asztalok felett. Le­vert szomorúsággal állt a négy légionista a nyomo­rultul vergődő ötödik előtt. Az idegen földek fiai most megértették, ahogy az ismeretlen, soha nem hallott magyar szó fájdalmasan megeredt előttük, hogy nagy tragédia cikkáz­ott vele nyu­godt, fásult életük koromfeketeségébe. Cikkázó napsugár aranykévéje hasított bele az ólomnehéz ködbe... Őszinte döbbenettel pihent a tekintetük az élet asztalára borult számkivetett­­­en, aki egyszerre ráhanyatlott felső testével az asztalra. Döbbentő sírással zokogott fel Szalóky. Feje kezeire hanyat­lott. És hirtelen­ gurulva indult meg és koppanva esett a földre a Caslytoe Colonial No. 2276. VISONTAY SOMA MEGGYÓGYULT , Budapest, július 31. Visontay Soma a neves ügyvéd és a régi politikai élet egyik elismert nevű szereplője, aki a közelmúltban betegségében az Amerika után lévő szeretetházban talált enyhülést és megnyugvást, most állapotában lényeges javu­lás állott be, úgy, hogy aug. végén el is hagyja a szeretetházat és felesége társaságában hosszabb külföldi útra indul. Utazás a Balaton körül. ZSÚFOLTAK A BALATONI FÜRD­ŐHELYEK. - CSEHKÉSZTABOROK MINDENFELÉ. - A BA­LATONI rulett.­­ az Árak még mindig magasak. Hévíz, jul. 30. Rohan velünk a gyors a so­­mogyi parton végig. Szikrázó napfényben fürdik az egész vidék. Balatonszentgyörgynél feltűnik a Balaton kékes-zöld háza. Bem­osolyog a vonal ablakán. Az emberek felugrálnak helyükről, mindenki látni akarja a nagy vizet, mint amikor Fiume felé visz a vonat és először t­űnik fel a tenger. Sorra tűnnek fel a fürdőtelepek. Mint egy filmen vonul el: Szentgyörgy, Berény, Fonyód, Boglár, Béla,és Mária telep, Földvár pirostetejű nyaralóival. Mindenfelé új villákat lát az ember, új szállodákat, új kabinok sorát. Alig negyedórás időközökben követik egymást az állomások. A vonat érkezését mindenütt a nyaralók egész tömege várja. A Balaton mellett ez is a szóra­kozások közé tartozik Sokan fürdőruhában, úgy ahogy a vízből kijöttek, sietnek a közeli állo­másra, hogy ott legyenek a gyors érkezésénél. És nem egy helyen tanúi lehetünk, ahogy az újonnan érkező ismerősöket a régebben nyaralók hangos örömmel köszöntik. Amerre a vonat megy, mindenfelé cserkész­­táborok és kiránduló cserkészcsapatok tűnnek fel. A cserkésztábor sátrai érdekes látványt nyújta­nak. A bejáratnál őrtálló cserkész járkál föl és alá. Meglepetéssel hallom a vonaton, hogy amíg Pécsett július első felében esős, hűvös volt az időjárás, addig a Balaton mellett szép és meleg napok voltak. Hamarosan megtudom, hogy évek óta nem Balatonbogláron új strand épült, diadalkapu­­szerű bejárattal. A strand mellett cukrászda, ahol egy pohár fagylaltért habbal 15.000 koronát kérnek. Végigjárva a Balatont, mindenfelé találkoz­tam a balatoni ,,montekarlós‘‘-sal. Ketten van­nak. A fürdőtelep valamelyik utcáján feszítik ki sárga nagy selyemernyőjüket. Alatta egy aszta­lon van elhelyezve a rulett és a szerencsekzglizó. A rulett azonban nem gépezet, hanem egy tábla, amelyen szépen körbe különböző külföldi város­nevek vannak felírva. Minden városnév mellett számok olvashatók. Felállított kis fabábukat kell eldönteni, ha az azokon olvasható pontok összege egyezik a város neve mellett állóval, akkor­­az illető nyer. Csillogó kis ébresztőórák, sőt arany és ezüst zsebórák vannak körbe elhelyezve a táblán. Fölösleges tán megjegyeznünk, hogy nem láttunk olyan embert, aki aranyórát nyert volna. Azonban annál több könnyelmű nyaralót, aki nehéz százezreket hagyott ott a rulettesnél. So­mogyi nyelven ,,birbicsek“-nek nevezik a rulettest. A nyalókával is találkoztunk mindenfelé, ezt éppúgy szeretik a Balaton mellett a gyerekek, mint Pécsett. Még valami örvend általános népszerűségnek s ez a shimmy. Ezt táncolják nemcsak esténként a korszalonokban és a ven­déglőkben, hanem fürdőzés után a strandon, sőt még talán a vízben is... Siófokon egyesek állítása szerint az idén kö­zel hatezer ember nyaral. A régi népfürdőt le­bontották, helyette új épült. Természetesen itt a fürdőzők legnagyobb része pesti. Pesti elegancia látszik a strandon, a bárban, a kávéházban. Az utóbbiban, mint mindig, az idén is hangos kártya­csaták folynak. Siófokon szobát kapni jóformán lehetetlen. Ha valakinek szerencséje van s éppen akkor jön, amikor valaki elutazik, akkor mégis sikerül elhelyezkednie. Felszállunk az „EUra“ nevű gőzösre, mely egy óra alatt a nyugodt Balatonon átvisz ben­nünket Füredre. Füred arisztokratikusan csöndes alléin, a padokon üldögélnek a nyaralók, akik ide gyógyulást keresni jönnek. Füreden is új nagy strand épült, még pedig a telep déli részén, kicsit meghatva, kicsit megdöbbenve. — Te is magyar vagy ? — kérdezte. És az „angol“ légionista nem várta meg­ kérdésére a feleletet. Az arcán gyors vonaglás villant át, szemei megcsillantak, mint az abszint, amikor belesüt az acetilén ezüst lángja. Erős karjai körülölelték a vergődő nyakát. Szalóky, a híres garázda, összerázkódva bújt ki a magyar karok ölelgő fogságából. Melle zihálva fújtatott.A szemei szégyenkezve, riadtan bujtatták el tekintetüket, összeesve zuhant vissza a székébe. A hangja riadtan szökött bele a füsttömkelegbe. — Menj ! menj... tagadj meg, én nem vagyok magyar !... Nyomorult féreg vagyok !... Vess meg, köpj le!...,az Isten úgy­sem tud eléggé meg­verni !... Elhagytam azt, aki engem tett meg melegen dobbanó lányszive egyetlen urának,keresz­tül gázoltam a szivén és kikacagtam a fáj­dalmát, a könnyeit... A nótája most egyszerre eszembe hozta őt... milyen nyomorult vagyok!... 3. oldal. SZAPPANOK, púderek, fogkefék, kölni vizek kimérve és eredeti üvegekben leszállított áron Dr. Vámos Arthur Angyaldrogéria, Városház épület

Next