Pécsi Napló, 1926. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
1926. 1. szem. Egyes szám ára 3000 korona. Péntek, január 1 PÉCSI NAPLÓ ^««ricenziöséggel» kiadohivatati Munkácsy! Milly ucca J0. &г. Kézírásokat nem adunk vissza. Szeresztőségi telefon 109. 87„ * SKiadóhivatali telefon 27. sz. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Elöfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hör» ЗС.ОВЯ korona, egy negyed évre 90.000 korona. Egyes szám ára: 2000 korona, 16 oldalas 3000 korona 1926 Pécs, december 31. A függöny legördült. A toll megáll egy pillanatra a krónikás kezében. Az emberiség nagy tragédiájának egy új felvonása kezdődik. Ebben a felvonás közben az emberek, az élet szokatlanul nehéz és gyötrő küzdelmében elernyedt agygyal és izmokkal mosolyt erőltetve ajkaikra kivánnak egymásnak minden lehető legjobbat, ami gondolkodás nélkül eszükbe jut. És ez a nagy többség. Az emelkedettebb lelkületűek és mélyebben gondolkodók, szótlanul nyújtanak egymásnak kezet. Ez a néma kézszorítás többet fejez ki minden beszédnél. Ők a gondolkodó ész mérlegére vetik az elmúlt év eseményeit és ebből vonják le következtetésüket a költővel : múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény ! Igazuk lenne ? Hát ez a szörnyű tragédia egy egész nemzedék életét őrli meg ? Mert a vele ránk szakadt éjszaka csak a tragédia befejeztével virradhat fel. Az elégikus hangulatban fülünkbe csendül még a betlehemi, pásztorok karácsonyi énekének utolsó akkordjai : „Békesség — embernek.” Mint varázsütésre tűnik el a sötétség és a hit fáklyájától megvilágítva látjuk a föld népét a gyűlölködés szenvedélyétől megtisztultan egymás mellett állni. Szenteljük ezt a napot az egyenlőség és testvériség fennkölt és legemberibb eszméjének és szívünkben, telkeinkben átérezve azt kívánjuk egymásnak: boldogabb új évet! AZ OLASZ EGYHÁZI TÖRVÉNYHOZÁS REFORMJA Róma, dec. 31. (Bécsi Távirati Iroda.) A Fascista Impero jelenti, hogy az egyházi törvényhozás reformja ügyében kiküldött bizottság tegnap kidolgozta határozati javaslatait, amelyeket az gazságügyminiszternek fog átnyújtani. A határozatok vonatkoznak az egyházakra, az egyházak gazgatására, a szerzetesrendek jogi és állami elismerésére, az egyházi vagyon igazgatásának reformjára, a püspökök és papok kinevezése körüli és pinceti reformjára, a javadalmak adományozását érintő határozatok reformjára, az egyházi idókra, a szemináriumokra, a legényegyletekre, a templomok favilág munkálataira stb. -T...._Jr_ Г" Gazdasági helyzetünk 1925—1926, írta : Dusbaba Vilmos, a Dunántúli bank r. t. vezérigazgatója. Közgazdasági helyzetünket tekintve az elmúlt 1925-iki év kedvező eseményekben szegény, mozgalma, üzleti tevékenységben tespedt volt és eredményeiben vajmi keveset kielégítő. A magyar közgazdaság az 1925. évet nem fogja azok közé számíthatni, mely fejlődésében mérföldjelzőnek bizonyult. Az ismert pénzviszonyok és ennek folytán a vállalkozás hiánya, melyre még bénítólag hatott különösen az év első felében pénzügyi kibontakozásunk bizonytalansága, nem biztatták tevékenységre azon tényezőket, melyek hivatva voltak közgazdaságunknak lendületet adni. Az 1925. év Csonkamagyarországnak és így Pécsnek is legnehezebb esztendeje volt a háború befejezése óta. A tartós romlást felváltotta ugyan egy absolut értelemben vett jobb, de relatíve rosszabb állapot, valutánk stabilizálásával járó szanálási korszak. Az pedig tudott dolog, hogy minden szanálás előnytelen a termelésre és nem alkalmas a termelés előidézte gazdasági fejlődés intenzitásának fokozására ; félő tehát, hogy ezen körülmény dominálni fogja az 1926. évi gazdasági helyzetünket is. Az immár közel két év óta tartó és talán mondhatjuk az elmúlt évben kulmináló pontját elért gazdasági pangás mélyen elszomorító jelenségeknek: forrása. A mindennapi gondok nyomasztó terhével szemlélve a köznapi rideg valóságot, sok kínos vergődést látunk, sok jogos panaszt hallunk. Csak egy jobb jövendőbe vetett rendíthetetlen hittel, törhetetlen optimizmussal és az egymásra utaltság érzetének hangoztatásával lehet a bizalmat aléltságából feltámasztani, hogy egy-két biztató mozzanat után indulva a reménység kecsegtető erejével vegyük fel a további küzdelmet létünk biztosításáért. Ezen biztató mozzanatot az üzletét és üzemét a legnagyobb nehézségek árán fenntartani tudó, a közterhek és adósságok súlya alatt vergődő kereskedő és iparos a tervbe vett beruházási Programm mielőbbi keresztülvitelében véli látni, mint a gazdasági termelés alimentálását. . . . . . A gazdaközönség nehéz helyzetek is jut egy, a tévéiből derengő fő sáv, mely a reá nehezedő és immár tél vagyonát is kikezdő terhek csökkését célzó -- egyelőre elhangzott ígéretekből és abból veszi kezdetét, hogy az inkább politikai mint gazdasági érdekeket szolgáló földbirtokreform zárt terminusa lejárt. Az agrárreform aktái lezárulnak és remélhető, hogy a reformokozta csonka országunk meg nem mas vett területeinek gazdaságos kihasználására a mezőgazdasági termelés fokozatos emelése érdekében az új évben kellő gondoskodás fog történni. A középosztály elszegényedéséről és borzalmas helyzetéről nem kell bővebben szólni. Az elmúlt év a sok nehézségén kívül fokozta a drágaságot, mely alatt különösen a középosztály sínylődik. Ezen helyzet javulását, még távol jövőben sem lehet megjósolni, siigu „a kereskedőnek, iparosnak és birtokosnak de főleg a latererosztálynak egyedüli reménysugara csak a jövendő vetett bizalma lehet, mely alatt ugy összeroskadhat mindenki, így az újév mesgyéjét közgazsági helyzetünket befolyásoló csak erlenegy biztos tényezővel lépjük át ez a bizonytalanság. Megcsonkított szegény ország pénzügyeinek sikeres szanálása, lám háztartás egyensúlyának ren érdekében megköveteli az adó a teherviselő képességének lehető gyobb fokú kihasználását. De valóban itt az ideje an végre a polgárság terhei mérséklnek, amely elérkezett fizetőképes évnek végső határához. A sok áldozatot követelő és a beköszöntő esztendőre is lidércnyomásként nehezedő gazdasági válságnak legalábbis 'könnyítését célzó intézkedések mellett az új évben a céltudatos gazdasági politika érvényesülhetésének súlyos ' gondját fogja képezni az eddig elhanyaroltnak ''mondható szociális kérdések gépelezése. Ezek ma megint mintegy szrgődő és megoldást kereső eszmei gomoly nehezednek a társadalomra, mely a változott gazdasági viszonyokhoz oly nehezen tud alkalmazkodni. Aggijasztó jelensége egy jobb , reményével beköszöntő újévnek a rkanélküliség, mely állandóan ellenséget főz itt, és jelzője annak a mely könnyen az államiségévé válhatik. Egyelőre gazdasági téte attól függ, ugyan a tőke ittenilissá . Lapunk mai száma 24 old