Pécsi Napló, 1926. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

1926. 1. szem. Egyes szám ára 3000 korona. Péntek, január 1 PÉCSI NAPLÓ ^««ricenziöséggel» kiadohivatati Munkácsy! Milly ucca J0. &г. Kézírásokat nem adunk vissza. Szer­­esztőségi telefon 109. 87„ * SKiadóhivatali telefon 27. sz. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Elöfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hör» ЗС.ОВЯ korona, egy negyed évre 90.000 korona. Egyes szám ára: 2000 korona, 16 oldalas 3000 korona 1­926 Pécs, december 31. A függöny legördült. A toll megáll egy pillanatra a kró­nikás kezében. Az emberiség nagy tragédiájának egy új felvonása kezdődik. Ebben a felvonás közben az em­berek, az élet szokatlanul nehéz és gyötrő küzdelmében elernyedt agy­­gyal és izmokkal mosolyt erőltetve aj­kaikra kivánnak egymásnak minden le­hető legjobbat, ami gondolkodás nélkül eszükbe jut. És ez a nagy többség. Az emelkedettebb lelkületűek és mélyebben gondolkodók, szótlanul nyúj­tanak egymásnak kezet. Ez a néma kézszorítás többet fe­jez ki minden beszédnél. Ők a gondolkodó ész mérlegére vetik az elmúlt év eseményeit és ebből vonják le következtetésüket a költő­vel : múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény ! Igazuk lenne ? Hát ez a szörnyű tragédia egy egész nemzedék életét őrli meg ? Mert a vele ránk szakadt éjszaka csak a tragédia befejeztével virradhat fel. Az elégikus hangulatban fülünkbe csendül még a betlehemi, pásztorok ka­rácsonyi énekének utolsó akkordjai : „Békesség — embernek.” Mint varázs­ütésre tűnik el a sö­tétség és a hit fáklyájától megvilágítva látjuk a föld népét a gyűlölködés szen­vedélyétől megtisztultan egymás mel­lett állni. Szenteljük ezt a napot az egyenlő­ség és testvériség fennkölt és legembe­ribb eszméjének és szívünkben, telkeink­ben átérezve azt kívánjuk egymásnak: boldogabb új évet! AZ OLASZ EGYHÁZI TÖRVÉNYHOZÁS REFORMJA Róma, dec. 31. (Bécsi Távirati Iroda.) A Fascista Impero jelenti, hogy az egyházi törvény­­hozás reformja ügyében kiküldött bizottság tegnap kidolgozta határozati javaslatait, amelyeket az gazságügyminiszternek fog átnyújtani. A határo­zatok vonatkoznak az egyházakra, az egyházak gazgatására, a szerzetesrendek jogi és állami eli­smerésére, az egyházi vagyon igazgatásának re­­formjára, a püspökök és papok kinevezése körüli és pinceti reformjára, a javadalmak adományo­­zását érintő határozatok reformjára, az egyházi idókra, a szemináriumokra, a legényegyletekre, a templomok favilág munkálataira stb. -T­­...._Jr_ Г" Gazdasági helyzetünk 1925—1926, írta : Dusbaba Vilmos, a Dunántúli bank r. t. vezérigazgatója. Közgazdasági helyzetünket te­kintve az elmúlt 1925-iki év kedvező eseményekben szegény, mozgalma, üz­leti tevékenységben tespedt volt és ered­ményeiben vajmi keveset kielégítő. A magyar közgazdaság az 1925. évet nem fogja azok közé számíthatni, mely fej­lődésében mérföldjelzőnek bizonyult. Az ismert pénzviszonyok és ennek folytán a vállalkozás hiánya, melyre még bé­­nítólag hatott különösen az év első felében pénzügyi kibontakozásunk bi­zonytalansága, nem biztatták tevékeny­ségre azon tényezőket, melyek hivatva voltak közgazdaságunknak lendületet adni. Az 1925. év Csonkamagyarország­­nak és így Pécsnek is legnehezebb esz­tendeje volt a háború befejezése óta. A tartós romlást felváltotta ugyan egy absolut értelemben vett jobb, de rela­tíve rosszabb állapot, valutánk stabili­zálásával járó szanálási korszak. Az pedig tudott dolog, hogy min­den szanálás előnytelen a termelésre és nem alkalmas a termelés előidézte gazdasági fejlődés intenzitásának foko­zására ; félő tehát, hogy ezen körül­mény dominálni fogja az 1926. évi gaz­dasági helyzetünket is. Az immár közel két év óta tartó és talán mondhatjuk az elmúlt évben kulmináló pontját elért gazdasági pan­gás mélyen elszomorító jelenségeknek: forrása. A mindennapi gondok nyomasztó­ terhével szemlélve a köznapi rideg való­ságot, sok kínos vergődést látunk, sok jogos panaszt hallunk. Csak egy jobb jövendőbe vetett rendíthetetlen hittel, törhetetlen optimizmussal és az egy­másra utaltság érzetének hangoztatásá­val lehet a bizalmat aléltságából fel­támasztani, hogy egy-két biztató moz­zanat után indulva a reménység ke­csegtető erejével vegyük fel a további küzdelmet létünk biztosításáért. Ezen biztató mozzanatot az üzle­tét és üzemét a legnagyobb nehézségek árán fenntartani tudó,­­ a közterhek és adósságok súlya alatt vergődő keres­kedő és iparos a tervbe vett beruházási Programm mielőbbi keresztülvitelében véli­ látni, mint a gazdasági termelés alimentálását. . . . . . A gazdaközönség nehéz helyze­tek is jut egy, a tévéiből derengő fő sáv, mely a reá nehezedő és immár tél vagyonát is kikezdő terhek csökk­­ését célzó -- egyelőre elhangzott ígéretekből és abból veszi kezdetét, hogy az inkább politikai mint gazdasági ér­dekeket szolgáló földbirtokreform zárt terminusa lejárt. Az agrárreform aktái lezárulnak és remélhető, hogy a reform­okozta csonka országunk meg nem ma­­s vett területeinek gazdaságos kihaszná­lására a mezőgazdasági termelés foko­zatos­ emelése érdekében az új évben­­ kellő gondoskodás fog történni.­­ A középosztály elszegényedéséről és­­ borzalmas helyzetéről nem kell bőveb­­­­ben szólni. Az elmúlt év a­ sok nehézsé­­­­gén­ kívül fokozta a drágaságot, mely alatt különösen­­ a középosztály síny­lődik. Ezen helyzet javulását, még távol jövőben sem lehet megjósolni, siigu „a kereskedőnek, iparosnak és birtokos­nak de főleg a latererosztálynak egye­düli reménysugara csak a jövendő vetett bizalma lehet, mely alatt ugy összeroskadhat mindenki, így az újév mesgyéjét közga­z­sági helyzetünket befolyásoló csak er­­­lenegy biztos tényezővel lépjük á­t ez a­­ bizonytalanság. Megcsonkított szegény orszá­g pénzügyeinek sikeres szanálása,­­ lám háztartás egyensúlyának ren érdekében megköveteli az adó a teherviselő képességének lehető gyobb fokú kihasználását. De valóban itt az ideje an végre a polgárság terhei mérsékl­nek, amely elérkezett fizetőképes év­nek végső határához. A sok áldozatot követelő és a be­köszöntő esztendőre is lidércnyomásként­­ nehezedő gazdasági válságnak legalább­­­is 'könnyítését célzó intézkedések mel­­­­lett az új­ évben a céltudatos gazdasági politika­­ érvényesülhetésének súlyos ' gondját fogja képezni az eddig elhanya­­­­roltnak ''mondható szociális kérdések­­ gépelezése. Ezek ma megint mintegy s­­zrgődő és megoldást kereső eszme­­i go­moly nehezednek a társadalomra, mely­­ a változott gazdasági viszonyokhoz oly­­ nehezen tud alkalmazkodni. Aggijasztó jelensége egy jobb ,­­ reményével beköszöntő újévnek a r­kanélküliség, mely állandóan el­­len­séget főz itt, és jelzője annak a mely könnyen az állami­ségévé válhatik. Egyelőre gazdasági tét­e attól függ, ugyan a tőke itten­ilissá . Lapunk mai száma 24 old

Next