Pécsi Napló, 1926. február (35. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

г. oldal s Endre és dr. Schv­etz Tibor által Szörtsey József, Zadravetz István, dr. Ferdinándy László, Winkler István és Héder János közreműködésével forga­lomba hozta, illetve forgalombahozatal végett Jan­­kovichnak, Marsovszkynak,Mankovichnak, Olchva A vádirat ezután felsorolja, hogy a térképé­szeti intézet vád alá helyezett alkalmazottai ho­gyan és miképen vettek részt a hamis bankjegyek technikai előállításában, majd így folytatja: Dr. Nádosy Imre, herceg Windischgraetz, továbbá Gerő által elkövetett pénzhamisítás bűn­tettét szándékosan előmozdította és megkönnyítette azáltal, hogy a pénzhamisítás elkövetéséhez előzetesen hozzájárult, az ebből a célból tartott megbeszéléseken több ízben részt vett, a pénzhamisítás műveleteinek egyes részleteiről magát tájékoztatta és eltűrte, hogy aVindischgraetz mindazok előtt az egyének előtt, akiket a pénzhamisítás bűntettének, valamint a hamis pénz forga­lomba hozatala bűntettének elkövetésére tet­tesekként és részesekként megnyert, arra hivatkozzék, hogy a pénzhamisításról Nádosy Imre dr. mint a magyar királyi államrend­ő­­ség országos­­ kapitánya is tud, azt helyesli, akarja és támogatja és ily módon Nádosy Imre az országos főkapitány állása tekintélyének erkölcsi és pszichikai hatóerejével a bűncselek­mény részeseit az annak elkövetésére irányuló szándékukban megerősítette ; továbbá ugyanő tevékeny részt vett a hamis pénz forgalomba­­hozatalában azáltal, hogy a hamisítványok értékesítése céljából megtartott tanácskozások némelyikén jelen volt ; hat egyén részére akik a hamisítványok értékesítése céljából külföldi utazásra vállalkoztak, Romániából származóknak feltüntetett hat hamis útlevelet szerzett és átadott. Mint közhivatalnok három magyar útlevelet hamisíttatott; az illetékes magyar királyi külügyminisztérium tisztviselők megtévesztésével Jankovich Arisztid részére futárigazolványt szerzett, végül Baross Gá­bor postatakarékpénztári vezérigazgatót arra bírta rá, hogy a Mankovich György és Béla által el­zálogosított 150 darab hamis ezerfrankos bank­jegy kiváltása céljából 400 millió korona kölcsönt utaljon ki Mankovich Béla dr. kezeihez. Márynak, Andornak és Schwitznek előre meghatá­rozott terv szerint Amsterdamban, Hágában, Kopenhágában, Stockholmban, Varsóban és Milá­nóban leendő forgalomba hozatal végett átadta, illetve átadatta. MIVEL VÁDOLJÁK ZADRAVECZET ÉS SZÖRTSEYT ? A vádirat a szabadlábon levő Zadravetz Istvánt s az előzetes letartóztatásban levő Szörtsey Józsefet mint bűnsegéd­ bűnrészeseket vádolja hamis pénz forgalombahozatalának büntette miatt a következőkért: Zadravetz István a büntetett szándékosan megkönnyítette és előmozdította azáltal, hogy Fer­dinándy László úrtól, Winkler Istvántól, ifjabb Andor Endrétől, dr. Schrwetz Tibortól, Olchváry Ödöntől, Olchváry Jenőtől, Marsovszky Györgytől és Mankovich Györgytől annak célját ismerve. A vádirat továbbá hatrendbeli közokirathami­­sítás bűntette miatt Nádosy Imre­ért mint fel­bujtót bűnrészest, Windischgraetz Lajost hatrenbeli Rába Dezsőt háromrendbeli, Andor Endrét, Winkler Istvánt és dr. Schweiz Tibort egy-egy rendbeli közokirathamisítás büntette miatt mint bűn­­segédi bűnrészeseket vádolja . Nádosyt azért, mert Windischraetznek, azaz általa tervbe vett ismeretlen célok érdekében közreműködni hívatottaknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, egy ismeretlen nevű bizalmasát rábeszéléssel és pénz adásával szándékosan rábírta arra, hogy­­ hat darab hamis útlevelet készítsen. Erre az ismeretlen egyén Andor Endre fényképé­nek és személyi adatainak felhasználásával André Anders néven, Winkler Istvánnak Valacsek Iván néven, dr. Schweiz Tibornak Selezán Mulei néven, Mankovich Györgynek Georg Metz néven, Mar­­sovszky Györgynek Georg Meliusz, Olchváry Ödön­nek Ölesek Dimitre néven, mindig az illető fény­képének és személyi adatainak felhasználásával hat darab hamis útlevelet kés­zített, azokat Románia különböző városaiban keltezetteknek tüntette fel , s a keltezés helyére nézve illetékes román rendőr­­hatóság hamisított bélyegzőjével és hamisított román esküt vett arra, hogy híven és lelkiismeretesen fogják teljesíteni kötelességeiket s magát az ügyet s az ebben eljáróka­t elárulni nem fogják, továbbá azáltal, mert megengedte, hogy a hami­sítványokat a térképészeti intézetből egyenesen az ő lakására vigyék s eltűrte, hogy azok néhány napon át az ő lakásán legyenek, ott megszámláltassanak és osztályoztassanak, e munkálatokban maga is részt vett, végül azáltal,hogy a Windisc­hraetz lakásán a hami­sítványok értékesítése céljából megtartott egyik tanácskozáson részt vett , Szörtsey József előmozdította és megkönnyí­tette a bűntettet azáltal, hogy megengedte a hamisítványoknak Zadravecz lakásáról a Nemzeti Szövetség helyiségeibe való szállítását, annak egyik szobáját a hami­sítványok őrzésére átengedte s megengedte azt is, hogy a hamisítványok ebben a­­ szobában kiválogattassanak, osztályoztassanak és külföldre szállítás végett becsomagoltassanak, vízumokkal látta el, ami által azokra a hatóságokra, amelyek ilyen tartalmú valódi útlevelek kiállítá­sára jogosítottak lettek volna, jogsérelem háramlott. Windischgraetz, Rába, ifjabb Andor Endre, dr. Schweiz és Winkler ennek a cselekménynek elkövetését szándékosan előmozdították. A vádirat továbbá Nádosyt három rendbeli közokirat hamisítá­s büntette miatt mint tettest, Windischgraetzet két rendbeli, Rába Dezsőt egy rend­beli közokirathamisítás büntette miatt mint bűn­­segédi bűnrészeseket vádolja azért, mert Nádosy mint a magyar királyi államrendőrség országos főkapitánya, tehát mint közhivatalnok, hivatali hatáskörében három hamis útlevelet, tehát hamis közokiratot állíttatott ki azáltal, hogy dr. Helényi Imrét, a főkapitányság útlevélosztályának vezetőjét meg­tévesztve elrendelte, hogy ő 1925. május 31 -én Rába Dezső részére Radó Dénes néven, 1925. június 3-án, Jankovich Arisztid részére Járai Antal néven s 1925. december 5-én ugyancsak Jankovich részére Járai Andor néven hamis útleveleket állíttasson ki, mire Hetényi, kinek nem volt tudomása arról, hogy ezek az idegen névre kiállított útlevelek mely célra fognak használtatni s akinek nem állott jogában Nádosynak, mint felettes hatósá­gának jogosnak vélt intézkedéseit bírálat tárgyává tenni Nádosy Imre szerepe. Hogy szereztek hamis útleveleket és futárigazolványokat Jankovichéknak ? Rézbőrűi Vénusz. Irta: Louis Noir. (Folytatás.) (26) VI. Az erő és ügyesség. A királynő megőrizte rangjához illő nyugal­mát és méltóságát, bár arca halotthalavány lett és valahányszor testvérére tekintett, bosszúságot fejezett ki. — Utóbb beleszeretett a grófba, morfondíroz Grandmore magában, aki ezen színváltozást meg­figyelte. Ez mulatságos lenne. Én azt hiszem, hogy főnökünk viszont a tábornok leányába szerelmes. Felhőket látok az égen. Ha a gróf megöli ezt a rézbőrüt, a helyzet nagyon komplikálódik. De győztes lesz-e ? Ez a fegyvert­ől és föltételektől függ. Ekként okoskodva Grandmore a grófhoz somfordál : — Megengedi gróf úr, mondja, hogy egy tanácsot adjak. — Akár kettőt is, ha jó. — Szeretném először tudni, hogy milyen fegyverrel fognak küzdeni. — Melyik tetszik legjobban a rézbőrűeknek? — A kés és a tomahawk mindenesetre , de ő bizonnyal lóháton akar küzdeni. — Akkor így fog történni. — Gróf úr, jegyzi meg aggodalmaskodva Grandmore, a kés és tomahawk ennek megfelelők, de... — De lóháton nem, ugy­e bár öreg barátom, egészíti ki mosolyogva a gróf. — Ezek a vadak úgy ülnek lovaikon, mintha egyek volnának velük. — Majd kettő lesz belőle a harc után. E rejtélyes jóslat után a gróf felemeli kezét. Csendet kér. Mind elhallgatnak. — Grandmore, közölje prepozícióimat velük,­­ mondja. — És átengedvén a szót társának, a gróf ke­resztbefont karokkal, a királynő szomorú tekin­tetére nem ügyelve, kihívó büszkeséggel várja a történendőket. — Főnököm, mondja Grandmore, tudva, hogy az indusok a kést és a tomahawkot forgatják leg­szívesebben, ezeket a fegyvereket ajánlja. Az indusokat meglepi és elragadja ez az ajánlat. Ezek az idegenek bizonyára nem tudják, hogy ezek nekik ősi családi fegyvereik, amelyeket csu­dálatos biztonsággal kezelnek. A királynő, aki minden szóra figyelt, meg­remegett. Bátyjának ajkain a biztos diadal érze­tének mosolya jelent meg. Lincourt gróf figyelmét nem kerülte el ez a mosoly. — Mondja meg neki Grandmore, hogy ló­háton fogunk küzdeni. Szép alkalmat kívánok neki nyújtani. — Minthogy én is értem a spanyol nyelvet, miért nem közli egyenesen velem kívánságait, — szól közbe a Kék­ Sas. A gróf vállát rándítja, a királynő azonban haraggal fordul testvére felé : — Elég a sz­óból, mondja,, ez a fehér idegen bátor, mint egy jaguár. A tömeg helyeslőleg morajlott és a Kék-Sas dühös pillantást vetve körül, lovának és fegyverei­nek előhozását rendelte el. A küzdők lovait elővezették. A küzdelem helyéül egy szikláktól körülvett nagy térséget jelöltek ki. A hely a természetről alkotott cirkusz képét nyújtotta. A nép a körül­levő sziklákon elhelyezkedve , érdekes, exotikus látványt nyújtott. Az ovális küzdőtér körülbelül száz méter hosszú és harminc méter széles lehe­tett. Mint egy óriási aréna. A küzdők között a tér közepén egy keskeny, de mély árok futott, amely hívni látszott fenekére a legyőzöttet. Az indusok már türelmetlenül várták a f jeladást. A királynő a főnökök félkörének közepén ült. Grandmore egyedül, komoran, mozdulatla- I nul, mint egy szobor, állt egyik sziklán. De nyug- t talansága eltűnt. Mielőtt föllépett volna a szikla­­kúpra, megvizsgálta karabinját. Most annak ra­vaszán nyugtatja kezét. A küzdők belépnek az arénába. A királynő előtt léptetnek el. A grófnak eddigi viselkedése megváltozott A királynő iránta való érdeklődése mély benyo­mást tett reá. Megállítja lovát előtte és lovagiasan meg­hajtja magát. Ő letakarja szemeit hosszú szempilláival, keble azonban elárulja szívének erős dobogását, de hallgatag marad. A Kék-Sas szintén meghajol előtte. A két bajnok egymástól ellenkező irányban léptet a tér végéhez. Ünnepélyes csend uralkodik. Az indus hatalmas alakja megdönthetetlenné teszi a törzs előtt a győzelmébe vetett hitet. Egy tüzes fekete ménlovon ül ez a páratlan lovas. A gróf ugyanazt a lovat üli, amelyen ide jött. A legjobb ló ugyan, amelyet a gróf A­ugustin városban kiválaszthatott, de minden tekintetben alacsonyabb fokon áll a főnök lovánál. A két ellenfél lassan előre léptet, csak tér­deikkel vezetve lovaikat. A grófnak csak a bal karja van állatbőrrel becsavarva, amely a repülő tomahawkot felfog­hatja ; lovát az árok mentén irányítja. Az indus ellenkezőleg a sziklafal irányában léptet, biztosabban érzi magát távolabb a szaka­déktól. A két ellenfél lassan, de folyton közeledik egymáshoz. (Folytatása következik.) Г EGK! MftFLft 1921­. február 1

Next