Pécsi Napló, 1926. február (35. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

4. oldal. ■Eredeti angol szövetek legfinomabb férfi fehérneműéig !Legdivatosabb nyakkendők Kovács és Nagy uri-divatházában Király-ucca 11. Telefon 871. Teljes vőlegény kelengyék — Különleges frakk- és sm­oking-szövetek érkeztek. Sokszor megállapítottuk,hogy a lakáskérdés meg- ,­oldása voltaképen lakástermelés. Hogy minő mér­­­­­ékben sikerül a jelen év folyamán az államnak,­­ a fővárosnak és az állami hitelnyújtás útján a­­ magánosoknak az építkezés terén eredményeket­­ elérni, az most még nem állapítható meg, mert­­ sem a főváros építési programjának hitelfedezete,­­ sem a magánépítések részére nyújtandó állami­­ hitel kérdése nincs teljesen tisztázva. De feltéve, hogy tekintélyes mennyiségű közép és kislakás mutatkozik majd az év végén és a következő év elején a lakáspiacon, még eb­ben az esetben is súlyos megfontolást igé­nyel a kormány részéről a kötöttségnek a szabad forgalomra való átvezetése. Nevezetesen figyelembe kell venni azt, hogy a lakbérek a szanálási törvény skálája értelmében csak egy bizonyos középértékig állapíttattak meg, ami,­­ ha a lakásokra nézve még további emel­kedést jelent is, — az üzleteknél már bizonyos el­­merevedést mutat, mert hiszen ötven százalék­nál az emelkedés megállott. Nagy kérdés tehát, nem volna-e okosabb a skála szerinti emelkedést még bizonyos fokozatig kiépíteni, mielőtt a szabad­­forgalom életbe lépne, mert hiszen a legnagyobb nehézség a szabad forgalomra való áttérésnél kétségkívül a lakbéreknek esetleges ugrásszerű ki­alakulása lesz. Minél alacsonyabb aranypercen­­ten találja a szabad forgalomra való áttérés a lakbéreket, annál érzékenyebben fogja sújtani az átmenet az érdekelteket. .Megfontolást érdemel tehát, hogy­­ nem kellene-e a szabad forgalom időpontjá­nak mindkét esetben való elhalasztásával erre a skála szerinti kiépítésre idilt engedni. Másrészt figyelembe kell venni azt is, hogy a kor­mány a bérek skála szerinti kiépítésével ne befo­lyásolja a lakók hátrányára a szabad forgalomban kialakulható árakat, mert egészen világos, hogy egy magas skála szerinti kiépítés végső pontja a szabad forgalom életbelépésekor mint mini­mális bér szerepelne és esetleg indokoltalanul emelné a béreket. Mindezek a kérdések igen mélyen belevágnak úgy a lakók, mint a háztulajdonosok érdekeibe, de igen mélyen érintik a kormány szociálpolitikai magatartását is. Ezért hangsúlyozom, hogy a kér­dés megoldása előtt a kormány a legbehatóbban kíván foglalkozni az ügy összes vonatkozásaival.­­ A nem városi jellegű helyekre vonatkozó­lag a helyzet más. A négyezerig terjedő lélekszámú községekben a teljes szabad forgalom máris meg­van és megállapítható, hogy minden rázkódtatás nélkül ment végbe az áttérés. A 4000—-10.000-ig terjedő lélekszámú községekben a szabad forga­lomnak egy nem teljes formája van érvényben, nevezetesen teljesen el van törölve a rekvirálás lehetősége és fokozottabb mértékben érvényesül a tulajdonos kijelölő akarata a megürülő lakások tekintetében. Ebben a pillanatban nem tudom áttekinteni a helyzetet a szabad forgalom szem­pontjából. Az a benyomásom, hogy itt is valami átmenetet kell találni, amely gyorsabb lehet, mint Budapesté, vagy a nagyvárosoké, de amely szin-­­tén figyelembe veszi az ezekben a helységekben uralkodó mizériákat. SZABADLÁBRA HELYEZTÉK VÁGI ISTVÁNT ÉS HAT TÁRSÁT. Budapest, febr. 1. A vizsgálóbíró ma délelőtt elrendelte Vági István és 6 társa, Weisztlausz Ala­dár, Hajdú Henrik, Grohovszky Ede, Knzel János, Boros Imre és Steinlein Sándor szabadlábra helye­zését. Az ügyészség még nem nyilatkozott a fel­folyamodás tekintetében. — A meteorológiai intézet jelenti : Hazánk­ban borús és ködös idő uralkodik. Csapadék az északi részeket kivéve mindenütt volt és meny­­nyisége általában 5 mm. körül ingadozott. Idő­jóslat : Enyhe, borult és csapadékra hajló idő. ?­««I 1Ш9 1926. február 1. Oberh­amer Antal nemzetgyűlési képviselő nyilatkozik a numerus claususról, a szocialistákról, a frank­­hamisításról és a parlament munkaprogrammjáról. Az első impressziók a Házban. — Folyosói élet. — Mi a legsürgősebb Pécs érdekében. Oberhammer Antal városi főjegyző és nemzet- ,­gyűlési képviselő portréját könnyű megrajzolni. Az ő életfolyása nyitott könyv, melynek lapjait az egész város ismeri. Egyike a legszivélyesebb és legelőzékenyebb embereknek. Éveken át Pécs rendőrfőkapitánya volt s mint ilyen különös­képpen rokonszenvessé tette magát. Úgy, szinte magától jött, hogy a választók bizalma egyik ke­rület élére állította. Munkatársunk felkereste s az aktuális kér­ ,­désekről beszélgetést folytatott vele. Oberhammer Antal az alábbi nyilatkozatot tette : — Milyen impressziókat váltott ki a tisztelt Ház első megjelenése alkalmával. — Őszintén bevallom, hogy mély meghatott­ságot éreztem, midőn mint megválasztott törvény­hozó először léptem át a Ház küszöbét, hol az­előtt csak nagy ritkán fordultam meg, mint hall­gató, vagy ha küldöttségben résztvéve vonultunk át a folyosón. — Tisztviselő voltam, nem sokat politizál­tam, tisztviselői kötelességemnek törekedtem min­dig pontosan megfelelni és különösen arra helyez­tem mindig a fősúlyt, hogy hivatalos helyiségemet soha se hagyja el egy fél, különösen a szegényebb társadalmi osztályokból azon megnyugvás nél­kül, hogy, ha ügye nem is nyert kedvező elinté­zést, legalább meg volt a jóakarat. — Ezért — szerénytelenség nélkül éreztem, hogy van egy kis gyökerem Pécs város talajában, de azt még sem gondoltam soha, hogy az a meg-­­­tiszteltetés fog érni, hogy városunkat a törvény­­hozásban képviselhetem. — A Házban eleinte szokatlanul éreztem ma­gam, mert ahhoz kell egy bizonyos idő, míg meg­ismeri az ember a Ház technikáját, de most már sok tapasztalatot szereztem és otthonosan érzem magam. —­ Részt vesz-e a folyósón életben ? — A folyósói életben minden képviselő részt­­vesz, mert az elválaszthatatlan a képviselői mű­ködéstől. A folyosó a társalgó és a dohányzó. A folyosón töltik a képviselők parlamentben tar­tózkodásuk legnagyobb részét, a teremben rend­szerint 30—40 képviselőnél nincs több, csak azok, kiket valamely tárgy különösen érdekel, vagy egy beszédre készülnek. Szenzációs események al­kalmával, vagy ha miniszterek beszélnek termé­szetesen látogatottabb az ülés.­­ A folyosónak élénkséget ad, hogy most minden nap átvonul rajta valamely vidéki kül­döttség, ott találkoznak a képviselők főispán­jaikkal és a miniszteri referensekkel. — Folyosón adják le a humoros képviselők adomáikat. Az ellenzéki képviselők külön folyo­són vannak, hol rendszerint sok a hírlapíró is. Innen kerülnek ki a jól értesült válsághírek és egyéb politikai szenzációk. — Kikkel tart fenn érintkezést ? — Eredetileg pá­rtonkivüli képviselő voltam és a nemzetgyűlés megalakulása után voltunk vagy nyolcan pártonkivüliek, kik azonban lassan­­kint beléptek az egységes pártokba, úgy, hogy ma sincsen értelemben vett pártonkivüli csak 1—2 van. Én látva azt, hogy ha belépek egy párt­ba jobban szolgálhatom választóim és városom­­ érdekét, elhatároztam, hogy a pártonkívüli álla­potomat megszüntetem. — Két párt felé volt rokonszenvem. Az egyik az akkor még létezett Heinrich-féle városi párt, mely két képv­selőből állt, — azóta mind a kettő meghalt, — a másik az egységes párt. — Az egységes pártba vonzott az a napról­­napra emelkedett bámulatom és tiszteletem a miniszterelnök iránt, és úgy éreztem, hogy ma mindenkinek kötelessége őt a haza újraépítési munkájában támogatni. — így az adott helyzetnél fogva több ha­sonló gondolkodású egységes párti képviselővel tartok fenn érintkezést, de van több jó barátom az ellenzéken is. — Mi a véleménye Bethlen István gróf minisz­terelnökről ? — Azt hiszem nem állok egyedül, hanem velem együtt sokan, úgy a Csonka, mint a Magyar­­gyarországban minden reményüket és bizalmukat gróf Bethlen Istvánba vetik. Én őt valósággal úgy tekintem, mint akit a Gondviselés adott nekünk, hogy ezt a nemzetet egy szebb és jobb jövőbe átsegítse. — Sok felszólalását hallottam, úgy a párt­ban, mint a Házban, mikor hévvel, lelkesedéssel beszél és az ellenzék támadásait visszaveri, párt­ját valósággal felvillanyozza. — Sokan fordulnak-e Önhöz ügyes-bajos dol­gaikban ? — Hála Isten sokan fordulnak, de hozzá­teszem hála Istennek, sok választóimnak és nem választóimnak sikerült is egyébként kívánságnak látszó, de nekik bizonyára nem kicsiny ügyeikben, sikerrel közbe járni, pedig mondhatom sok időt és fáradtságot igényel a szétszórtan fekvő minisz­tériumokba a korlátolt hivatalos órákon belül az ügyeknek elintéztetése, de szerencsére ma már olyan jártas vagyok, hogy az ügyosztályok veze­tőit már mind ismerem. — Ehelyütt is felhasználom az alkalmat, hogy közöljem a város polgáraival, hogy ajtóm minden­kinek nyitva áll és amennyire tőlem tellik szívesen utána járok igazságos ügyeiknek. — M­i a véleménye a szociáldemokrata frakcióról ? —­ A szociáldemokrata képviselők ezen a nemzetgyűlésen jelennek meg először a parla­mentben és most van a magyar szociáldemokráciá­nak először alkalma azokat a törekvéseket és kí­vánságokat, melyeket eddig csak utcán és nép­­gyűléseken juttathatott kifejezésre, alkotmányos formában előterjeszteni. Ez így rendjén is van, egyrészt, mert kétségtelenül nagy választó tö­megek állnak mögöttük, másrészt mert a parla­ment az a terrénum, hol az egyes társadalmi osz­tályoknak kell jogaikat kivívni és nem az ucca, a baj csak ott van, hogy ők először szociáldemokra­ták és csak másodsorban érzik magukat magya­roknak. Az nem elég, hogy a kommunistákat el­ítélik, azokkal magukat nem azonosítják, sőt ve­­l­­ük szemben éles harcot vívnak, hanem kell, hogy­­ őket is valósággal átitassa a nemzeti érzés és gon­dolat, mert csak így lesznek képesek a polgári pártok részéről is legtöbbször jogosnak elismert szociális törekvéseket elérni.­­ Mindenesetre a kormányzatnak ma velük számolni kell, nem lehet őket csak egyszerűen negligálni, mert ők egy nagy, fegyelmezett pártot képeznek és remélem, ha a forradalmi és ellen­­forradalmi emlékek lassan elmosódnak és a gazda­sági helyzet javul, ők is majd engednek mentali­tásukból politikailag csiszolódni fognak és az együttműködés velük meg lesz található. — Mi a véleménye a frankhamisításról ? — A frankhamisításról azt hiszem minden józan embernek csak egy lehet a véleménye, hogy ez egy nemzeti szerencsétlenség, mely az éveken át fá­radtságos munkával megszerzett bizalmat alaposan megrendítette. — Az ember nem tudja, hogy a butaság, vágj*

Next