Pécsi Napló, 1926. március (35. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-28 / 71. szám
7. oldal tanácstagságok ügyében a Népszövetségnek határozatot kell hoznia, hogy bizonyos időközökben minden államra sor kerüljön. Lehetetlen állapot, hogy egyes államokat a többség egyszersminden- szorra kirekesszen a tanácsból. Középeurópánál maradva ma például Ausztriának, Magyarországnak, vagy Bulgáriának semmi kilátása arra, hogy valaha is bekerüljön a tanácsba. Azonban ezeknek az államoknak is joguk van arra, hogyha reájuk sor kerül, hogy döntő szavuk legyen a Népszövetség irányításában. Schuking professzor előadását amerikai tapasztalatainak ismertetésével fejezte be. Szerinte az Északamerikai Egyesült Államokban újabban élénk propagadna észlelhető a Népszövetséghez való csatlakozása érdekében. Ez egyrészta bankárok mozgalmára vezethető vissza, akik így közvetlen kapcsolatba akarnak kerülni az európai adósokkal, másrészt a katholikus egyház agitációjára vezethető vissza. fee. MTI pécsi portrék. beszélgetés Wallerstein Bódog dr. volt kórházi főorvossal, s negyed évszázad a volt pótház történetéből. — huszonöt év alatt a betegek ezreit kezelte. — 17 pécsi kórház fénykora — Kedélyes idők. — Streth Kálmán és Kaufersler emléke.— 177 orvosi gárda. Amikor büszke örömmel tekintünk modern klinikánkra, nem veszünk el semmit azok értékéből, ha emléket állítunk az alábbi sorokban, a régi pécsi közkórháznak. A régi pécsi kórház, sárga falaival, minarettes udvarával, messze földön ismert volt. Távoli vidékekről fölkeresték a betegek, hogy itt gyógyulást találjanak. Elismeréssel kell adóznunk annak a kitűnő orvosi gárdának, amely hosszú éveken át, dolgozott a kórház falai között s a rendelkezésre álló csekély eszközökkel, s különösen a háború alatt, nehéz viszonyok között is, nagyszerűen megállta a helyét. Ennek az orvosi gárdának volt egyik kiváló tagja . Wallerstein Bódog dr., aki egy negyed évszázadon át tevékenykedett, dolgozott a volt pécsi kórház kórtermeiben s mint kórházi orvos és a belgyógyászati osztály vezető főorvosa, a huszonöt év alatt a betegek ezreit kezelte. Működése egybeesik a volt pécsi kórház legszebb napjaival. Éppen azért fölkerestük őt, Majláth téri lakásán, hogy a kórháznak erről a fénykoráról beszélgessünk vele. Emlékei iránt érdeklődtünk. Rendelőjében beszélgettünk dr.Wallersteinnel, aki mint orvos s mint ember egyaránt ismert és becsült Pécsett. Az impresszió, ami a beszélgetés során átszűrődik az emberbe, az hogy egy nagykulturájú, melegszívű emberrel állunk szemben. Első kérdésünk, hogy mióta folytat orvosi gyakorlatot ? — Harmincöt éve vagyok orvos, egyetemi tanulmányaimat, mit annyian mások is annak idején, a bécsi egyetemen végeztem. Első tervem az volt, hogy itt is telepszem le, ez a tervem később megváltozott. Itt maradtam Pécsett 1898-ban léptem a kórház szolgálatába. — Mint a volt pécsvárosi közkórház orvosi kar egyik tagja, szívesen vázolom a kórház utolsó éveinek históriáját dióhéjban. Ezt annál szívesebben teszem, mert az én kórházi orvosi működésem véletlenül összeesik a volt közkórház utolsó huszonöt évének történetével, mely joggal mondható volt kórházunk fénykorának, mert ebbe az időbe esik hatalmas fejlődése, kibővülése az új traktussal, elkülönítővel, majd később az elmeosztállyal. Mindig büszkeséggel beszéltek a pécsiek az ő kórházukról, különösen mikor annak élén Erreth Lajos állott, kinek neve a klinikákon is ismert és jó hangzású volt és akárhányszor hallottuk bel- vagy külföldi klinikákat járt betegektől, hogy őket azzal küldték haza, kezeltessék vagy operáltassák meg magukat otthon, mert akinek a pécsi kórház áll rendelkezésére, annak nincs szüksége jobb kezelésre. Ismert volt szakkörökben Erreth kiválósága mint Operateur, és mint kitűnő szervező erő is az ő kimagasló, tiszteletet parancsoló egyénisége, tetőtől talpig úriember volta már garancia volt arra, hogy az orvosi gárda, melyet maga köré gyűjtött, nem lehetett más, mint kötelességtudó, humánosan gondolkodó, az orvosi etikát szigorúan szem előtt tartó. Különösen az utóbbi pontban nem ismert megalkuvást, kibúvót. De nemcsak arra volt gondja, hogy a magunk munkáját kollégiális együttműködéssel megkönnyítsük, hanem ügyelt arra is, hogy a külső kollégákkal való jó viszony is állandósuljon és a kórház legyen a kollégiális összetartás és faire orvosi gondolkodás gyűjtőpontja. — Kik működtek a pécsi közkórháznál ? — A 90-es évek végén, amikor én a kórházhoz kerültem, csak kicsiny orvosi társaság működött Erreth mellett: Schwarz Frigyes szülész és szemorvos, (az akkori bábaképző iskola tanára), Pick Ignác (az egész város Náci bácsija) a jó diagnoszta hírében állott belgyógyász, Kaufer Mór, akkor a b. k., később a belgyógyász osztály nagytudású vezetője, Schmidt Antal mint sebészeti másodorvos akkor végezte műtőnövendéki évét Brandtnál Kolozsvárott, Bokor Emilmint az akkor felállított II. belgyógyosztály vezetésével megbízott másodorvos és Kenessey Aladár, aki akkor Kaufer mellett, majd később Schwarz mellett a szemészeti osztályon működött mint másodorvos. — Mire emlékszik vissza legszívesebben ? — Én akkor Bokor mellé kerültem másodorvosnak az elkülönítőbe. Kórházi működésem első pár évére való visszaemlékezésem váltja ki bennem a legkellemesebb emlékeket, ezek igazi, békebeli, nyűgod, de komoly munkában töltött kedélyes idők voltak. Különösen szívesen gondolok vissza azokra a reggeli megbeszélésekre, melyeket Erreth az új traktus megnyitása utáni első időkben állandósított és a melyeken a komoly tudományos és napi ügyek megbeszélése mellett nem egyszer indult meg valamely tréfa kieszelése is az akkoriban egy kedélyes családot képező kórházorvosi kar egyik másik tagja ellen. — Főmester az ilyen tréfák kieszelésében — a mindnyájunk nagy bánatára oly korán elhunyt Emil kollégánk volt, kinek szívesen asszisztált e téren mint kültag Balla Adolf kórh. exkollégánk. — De ezek a kedélyes idők már a háború előtt néhány évvel véget értek; idővel az eredetileg kicsiny orvosi gárda erősen kibővült, úgy, hogy 1910-ben, mikorra már az elmeosztály is működött, a kórházi orvosok száma 16-ra növekedett és a kórház képe akkorra már nagyon megváltozott. Erreth ezen időben már csak az igazgatói teendőket végezte és a külön osztály betegeit operálta, míg a sebészeti osztályt Schmidt vezette mint főorvos, a két belgyógyászati osztályt Kaufer és Bokor, a szemészetet Kenessey, a bőr és bujakóros osztályt a közben hozzánk került Bakula József, az elmeosztályt Sipőcz Géza, az újonnan létesített orr-, fül-, gégeosztályt Fodor Leó, a kórboncnoki főorvosi állást Orsós Ferenc töltötte be (a világrelációban is ismert nevű kórboncnok, jelenleg a debreceni egyetem kórbonctani tanára) ; ugyanakkor működött itt mint ideiglenes másodorvos Ditrói Gábor is, a szegedi egyetemnek nemrég kinevezett szemésztanára. A másodorvosi kart akkor kívülem még a közben hozzánk került Schwarcz Vilmos (mostani városi kerületi orvos) és Rosenspitz Berta képviselték. A sebészeti osztály forgalma ezen időben annyira megnövekedett, hogy oda a főorvos mellé még egy Operateur alorvost kellett venni, így került a kórházhoz Vertán Emil is, ki utóbb a sebészeti osztályt Schmidt főorvosnak igazgatóvá történt előléptetése után önállóan vezette tovább és ki mellé mint alorvos Radó Samu került. Ezen időszak, mely néhány évvel a háború kitörése előtt ért véget, volt a kórház fénykora, akkor állott az teljesítő képességének csúcspontján. Két évvel a háború kitörése előtt kezdett Erreth betegeskedni, munkakedve megbénult, el is kedvetlenedett és csakhamar nyugalomba vonult. Käufer akkor a kórház ideiglenes vezetését vette át és ezen időben vettem át én az A belgyógyosztályt, melyet Kaufernek 1913-ban igazgatóvá történt kinevezésétől kezdve mint annak főorvosa vezettem a háború súlyos évein át a kórház átadásáig. Kaufer a kórház legsúlyosabb, legválságosabb idejében került ennek élére, de működése sajnos csak rövid ideig tartó volt, mert az áldatlan viszonyok, a nagy felelősség, a gondok, melyek akkor a kórház vezetésével jártak felőrölték az ő nagy energiáját és munkabírását és nemsokára Ezrennek közben bekövetkezett halála után ő is árvaságra juttatta a kórházat. ----Utánna nem kevésbé mostoha viszonyok között Schmidt vette át a vezetést és ő vezette az egyetemmel a tárgyalásokat, melyek befejeztével és a kórház átadásával ő is, átment az egyetemhez mint a klinikák adminisztratív igazgatója. — Közben a kegyetlen sors elragadott sorainkból egy pár jó embert és kartársat, szegény jó Bokor Emil barátunkat, a mindig jó kedélyűt, ki minden jóért és szépért, de különösen a természet szépségeiért annyira tudott rajongani, majd mint a háború áldozatát Sipőcz Gézát és végül a mi kedves Bakula Jóska barátunkat, a munkáspénztár közbecsülésben álló főorvosát. — Az elmeosztály felállításánál derék munkát végzett az akkoriban hozzánk került Szántó Sándor, ki utóbb vidéki praxis és háborúban való részvétel után újból a kórház kötelékébe lépett és a Sipőcz után soká elárvult elmeosztály vezetését a háborúból visszatérve Jüngling Kálmán vette át, a ki Vertánnal, Fodorral, soká bevonult volt másodorvosommal, Nyitrai Bélával, évekig mint másodorvosom működött és utóbb az elkülönítő vezetésével megbízott Germán Istvánnal, Steiner Viktor belgyógy másodorvossal és Kiss Mária volt sebészeti másodorvossal az egyetemhez ment át. Hogy a kórház és annak orvosi kara a háború alatt mennyire megtette kötelességét, tán eléggé bizonyítja azon körülmény, hogy nagyszámú civil betegei mellé szívesen vállalta katonai osztályok felállítását és azoknak minden díjazás nélkül való vezetését. Ha a kórház átadása alkalmából folytatott tárgyalásokon a város számottevő és vezető férfaii részéről elhangzott beszédeket csak részben is tekintjük a közhangulat kifejezésének, akkor is a minden szóból kicsendülő hála és elismerés lehetetlen, hogy jól eső érzést ne keltett légyen bennünk volt kórházi orvosokban és elegendő jutalom volt számunkra a vörös közegészségügye szolgálatában kifejtett évtizedes munkánkért. — Mint volt kórházorvosnak, mi a legszebb emléke ? — Az volt legnagyobb örömem, ha egy súlyosabb kóresetnél azt láttam, hogy helyes úton járok, s a beteget gyógyultan visszaadhattam hivatásának. — Tudtunkkal Doktor úr szabad idejét a zenének szenteli ? — Már kora ifjúságomtól kezdve rajongtam a zenéért. Fiatal éveimben Jaksch karmester, a mostani orgonaművész fivérének irányítása alatt működtem és a székesegyházban annak idején gyakran tartott magasnívójú zenés miséken mindig szeretettel vettem részt. Részt vettem a Pécsi Zenekedvelők egyesületének megalapításában, én vagyok tán a legrégibb tagja. Gyakran szerepeltem a filharmonikus koncerteken, eleinte mint első hegedűs, később mint mélyhegedűs. Nagy örömem, az hogy gyermekeim is művelik a zenét. Néhány év előtt az orvosszövetség segélyalapja javára rendezett estélyen, egy zeneszámot kizárólag gyermekeim adtak elő. Az a vágyam, hogy otthon családi körben, kizárólag gyermekeim közreműködésével kamaraestélyt rendezhessek, most már könnyen teljesül, mert mind a négy gyermekem muzsikál... sz.. 1926. március 28. MARICH JENŐ ÉS TÁRSAINAK KOMMUNISTA ÖSSZEESKÜVÉSE A BÍRÓSÁG 11.0ТГ. /% Budapest, március 27. A bíróság ma kezdte meg Marich Jenő nyugalmazott miniszteri tanácsos és társainak Günsberg Berthold, Kulcsár Lipót s felesége bűnperének tárgyalását, akiket az ügyészség az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűntettel vádol azért, mert a szovjet propaganda céljait szolgáló hírszerző és kémirodát tartottak fenn. Günsberg kihallgatása során tagadta bűnét és azt állította, hogy egy orosz kereskedelmi társaságnak dolgozott. Kulcsár Loipót felesége hasonlóképpen védekeztek, majd Marich Jenő kihallgatására került a sor, aki szintén tagadta bűnösségét. Azt állította, hogy gazdasági tudósításokat készített. Nem tudta, hogy kommunista propaganda célokból van szükség az általa készített jelentésekre. Több tanú kihallgatása után délután 3 órakor az ügyész megtartotta vádbeszédét. Délután 4 órakor az elnök szünetet rendelt el. ---------