Pécsi Napló, 1926. május (35. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-07 / 102. szám
2. oldal. lévő püspököt az egész Székesegyházban végigvezették, ki az eléje borulókra első ízben adta főpásztori áldását. Áldás után a felszent teljes díszében a püspöki székben foglalt helyett, mialatt az érsek jobbján állva énekelni kezdte az antiphonát. A szertartás végeztével Virág Ferenc püspök megáldván a népet, megköszönte a szentelőknek a szentelés kegyelmét,a leckeoldalról indulva feléjük háromszori térdhajtással háromszor énekelve : Ad multos annos. A harmadik éneklés után a felszentelők csókot váltottak a felszentelttel s ezzel a lélekemelő szertartás befejezést nyert. Zichy Gyula gróf érsek az oltár evangélium oldalán legszorosabb kíséretével most már magára maradt. Tiszteletteljes alakja az alázatosak igaz szerénységével húzódott félre. Megtette kötelességét, mely neki kedves lehetett s mely csak a kiválasztottaknak jut osztályrészül. Virág Ferenc püspök a leckeoldalon foglalt helyet. Főpapi méltóságának teljes díszében fogadta az előtte elvonuló papság hódoló meghajlását. Arcából a jó pap, a kegyesnek ígérkező főpásztor lelke sugárzott. A püspökszentelésen résztvett egyházi méltóságok és papság kivonulása a bevonulás sorrendjében történt. Az egyházi személyek után a világiak is a legteljesebb rendben távoztak s néhány perccel tizenegy óra után csak a rezidencián lengő lobogók tanúskodtak arról, hogy Pécsett, az évszázados Dóm szent falai között oly esemény játszódott le, amin a városunkban még soha : püspököt szenteltek. Gríbel Károly. LAPSZERKESZTŐK KÜLDÖTTSÉGE A MINISZTERELNÖKNÉL A világ betiltása MIATT. Budapest, május 6. A Világ betiltása ügyében ma déli 11 órakor Rákosi Jenő, Vészi József, Márkus Miksa és Lenkei Gusztáv megjelentek a miniszterelnöknél. A miniszterelnök a küldöttséget Rakovszky Iván belügyminiszter és Ángyán Béla sajtófőnök társaságában nyomban fogadta. A kérdéses ügyben közel 1 órás eszmecsere indult meg, azonban a kormány elzárkózott a lapbetiltás visszavonására vonatkozó ígéret elől. A Világ ama közleménye miatt, amely a lap betiltását vonta maga után, megindult az eljárás a lap szerkesztője, illetve a cikk szerzője ellen. A nemzetgyalázás vétsége miatt megindult eljárás gyors lefolytatása érdekében Feleky Géza, a Világ főszerkesztője ma megjelent a vizsgálóbírónál és vállalta a cikk szerzőségét. A vizsgálóbíró hosszasan kihallgatta Felekyt. — Ferenc József fürdő, Rákóczi út 42. Nyitva reggel7-től délután 5 óráig. Zsarolók. Irta : Adolf Balot* (4) — De térjünk terveinkre, folytatja rövid hallgatás után d’Arnage. Ebben a percben kivihetetlenek azok. Hogy jól vezessük a dolgot, szükségünk volt egy ügyes, megbízható fiatalemberre. Ismerik ezt a megbízható fiatalembert. Robert du Chatelnek hívják és ma legveszedelmesebb ellenfelünk, így néz ki a társaság mérlege. — Oh jaj ! sóhajtott Prudence/ — Beszéljünk most személyes ügyeinkről.. Hatalmas áldozattal bár, de megszabadultunk a biztos és közvetlen veszélytől. Claire Meret megfogja őrizni titkunkat... De itt van a másik : Robert du Chatel, aki figyel bennünket. A legkisebb ügyetlenség részünkről veszélybe dönthet. — Tegnap másként beszélt, jegyzi meg Montbaran. — Tegnap meg kellett önt nyugtatnom. Tegnap csak azt ajánlhattam önnek. — És ma ? — Ma ! Ez már más... Tehát ugyebár meg vannak győződve arról, hogy vagyonunk nincsen és fenyegetett helyzetben vagyunk. — Igen, felelik mindketten, fejüket lehorgasztva. Ekkor elibük áll és kiegyenesítve derekát, ragyogó szemekkel, éles hangon mondja : — Nos tehát három hó múlva több vagyonunk lesz, mint amennyi valaha is volt... és nem lesz okunk többé félni Armand de Forestiertől. XIII. A lemondás, amely a szó igazi értelmében a sors szeszélyeinek való rávetést jelenti, leggyak- 1926. május 7. A bírák helyzetének megjavítása, az útépítések késése és a pénzügyigazgatóságok érthetetlen forgalmiadóátalány emelése a költségvetés részletes vitájában. A NEMZETGYŰLÉS CSÜTÖRTÖKI ÜLÉSE. Budapest, május 6. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az igazságügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalása során a bírói fizetések rovatánál Fábián Béla szólal fel és sürgeti a bírák anyagi helyzetének javítását. Majd ismételten nyilatkozatot kér a minisztertől arról, hogy lehetségesnek tartja-e, hogy bírák tagjai legyenek az ÉME-nek. Az elnök figyelmezteti a szónokot, maradjon a tárgynál. Fábián Béla a nemzetgyűlés engedélyét kéri arra, hogy a titkos társaságok eskümintáját felolvashassa. Az elnök azonban ismét figyelmezteti, hogy a házszabályok a részletes vita során erre nem adnak módot, mire Fábián befejezi beszédét. Pesthy Pál igazságügyminiszter válaszában újból hangsúlyozza, hogy mindent elkövetett a bírák anyagi helyzetének javítására, a mai nehéz idők azonban határt szabnak ennek a törekvésének. A jövőben is törekedni fog azonban a bírák helyzetének javítására. A nemzetgyűlés a rovatot elfogadja. A vádhatóságok dologi kiadásáról szóló rovatnál Fábián Béla a kormányzósértés miatti perek nagy száma miatt arra kéri a minisztert, hogy intézkedjen, hogy minden alaptalan denunciálás következtében vádat ne emeljenek. Pesthy Pál igazságügyminiszter: A perek nagy számát a nehéz gazdasági helyzet számlájára írja. Maga sem tartja szerencsésnek a perek nagy számát. Legutóbb utasította az ügyészségeket, hogy csakis komoly esetekben emeljenek vádat. A nemzetgyűlés a rovatot elfogadja. A fiatalkorúak bűnözése elleni védekezés rovatánál Fábián Béla helyteleníti azt, hogy vannak esetek, amikor a tanulóifjúságot bujtatják fel politikai bűncselekmények elkövetésére. Kéri a minisztert, hogy külön ügyészt állítson a budapesti és pestvidéki törvényszéken, aki arra ügyeljen, hogy a társadalmi egyesületekben és levente egyesületekben történő lazítások megakadályoztassanak. Pesthy Pál igazságügyminiszter válaszában hangsúlyozza, hogy az említett egyesületek vezetői minden irányban megteszik kötelességüket. A nemzetgyűlés ezután részleteiben is elfogadja az igazságügyi tárca költségvetését. Áttérnek ezután a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalására, amelyet Hermann Miksa előadó ismertet. Kéri a költségvetés elfogadását. A kereskedelmi tárcához elsőnek Fábián Béla szólal fel. Rámutat arra, hogy robban a reménység forrása. Az ember lemond, ámde azon utógondolattal, hogy reménye van egy jobb sorsra ezen, vagy a másvilágon, így van az, hogy Claire de Beuvres és Jeanne du Chatel lemondtak arról, hogy férjhez menjenek ahhoz, akit szeretnek és lemondtak egyátalán a férjhezmenésről, ami nem lehet teljesen őszinte húszéves leányoknál. A két új barátnő, du Chatel doktor Autedili látogatása után többször találkozott. Találkát adtak egymásnak meghatározott időpontban a boulognei erdő egyik fasorában, amely közel feküdt de Beuvresék lakásához. Jeanne egy öregebb cselédasszony kíséretében sétált oda, atyja biztatására, aki vágyott őt jobb hangulatban, a hosszú tél után a friss tavaszi szellőn fölüdülve látni. Alig, hogy megérkezett, szembe jött vele Claire de Beuvres szintén egy idősebb bonne társaságában. Atyja, de Beuvres beleegyezett ezekbe a sétákba, mert őt mentesítette a nyilvánosság előtti megjelenéstől és élhetett teljes visszavonultságban. És midőn Claire egy napon képtelen lévén valamit is eltitkolni előtte, azt mondta neki: „összetalálkozom néha Jeanne du Chatellel és beszélgetek vele. Nem találsz abban semmi kellemetlen dolgot ?” kénytelen volt azt mondani „nem.” Mivel is indokolhatta volna meg, hogy leányát ettől a szórakozástól is eltiltsa. Egy márciusi nap délutánján tehát Jeanne és Claire együtt sétálgattak a zöldelni induló fák alatt, míg a két öregasszony néhány lépésnyire követte őket. De Beuvres kisasszony beszélt:— Tehát kegyed reményű a változást ? — Igen, egy idő óta. Táplálják bennem a reményt. — Édesatyja talán ? — Oh nem, ő nem szól egy szót sem, a kereskedelmi tárca gazdasági életünk lassú fejlődését mutatja. Igen fontos problémája a kereskedelmi tárcának az útépítés. Útjaink szégyenteljes állapotban vannak. A falu kultúrájának emelése érdekében az ország úthálózatát ki kell építeni. Majd az ipar súlyos helyzetéről szól. Kifogásolja, hogy a pénzügyigazgatóságok a kereskedelmi és ipari válság ellenére emelik a forgalmiadó átalányokat. Végül a MÁV a nyugdíjasok és kegydíjasok panaszait teszi szóvá. A költségvetést nem fogadja el. Wolff Károly rámutat arra, hogy a gazdasági válság világjelenség, amelyet nálunk a trianoni szerződés okozott. A magyar válságnak a centralizált közgazdaság az egyik oka, amelynek ellenszere a helyes és észszerű decentralizáció. A környező államok reánk zúdították a nyugdíjasok terheit. Helyteleníti a központi anyagbeszerző létesítésének tervét. Egységes közlekedési politika érdekében az összes közlekedési kérdéseket a kereskedelmi miniszter kezében kell összpontosítani. Sürgeti egy Duna—Tisza csatorna létesítését és a Dunántúlnak a Tiszántúllal való összeköttetését. A költségvetést elfogadja. Saly Endre a következő felszólaló. Iparfejlesztésre hívja fel a kormány figyelmét. Kifogásolja, hogy a 93 millió beruházási összegből mindezideig csak 45 milliót használtak fel. Határozati javaslatot nyújt be, hogy gondolkozzék a kereskedelmi miniszter az iparfelügyelőségek jelentéseinek rendszeres kiadására. Az úthálózat kiépítését sürgeti. A költségvetést nem fogadja el. Pintér László a MÁV. új tarifájáról szólva kijelenti, hogy míg az árutarifa jelentős kedvezményeket nyújt, ugyanakkor a személyszállítási díjat felemelték. Felhívja a miniszter figyelmét a nyugatmagyarországi állomásokkal való forgalom rendezésének kérdésére. Az elnök ezután szünetet rendel el. Szünet után Pintér László folytatja beszédét. Helyteleníti a MÁV transitó politikáját. Felhívja a kormány figyelmét a hegyeshalmi vasúti állomás ügyére is, mert az az állomás mai állapotában nem felel meg a határállomások teljesítőképességéhez fűzött követelményeknek. Rothenstein Mór munkabér-egyeztető bizottságok felállítását sürgeti. Nemes Bertalan rövid felszólalásában az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés ratifikálásának szükségességét hangoztatja, majd a közutak rendbehozatalát sürgeti. — Akkor sem, ha szomorúnak látja ? — Engem nem lát szomorúnak. Igyekszem bánkódásomat eltitkolni előtte. Amikor találkozom vele , vígarcot igyekszem mutatni... Ámbár céltalan erőlködés, mert szegénynek szemei egyre rosszabbak lesznek és nem látja mosolygásomat. Bátyám az, aki biztat, hogy minden jóra fog fordulni. „Mit csinál a kapitányod, hugocskám?!kérdi Nem kap szabadságot ? Cherbourg, ahol ezrede fekszik, nincsen messze.” És amikor azt felelem, hogy ha eljönne Párisba, nem merne hozzánk jönni látogatóba. — És miért ne ? — Mert megmondtam neki, hogy nem akarok férjhez menni. — Nem hitt neked. Ismeri jól a valódi indokot, szegénységünket és tudja, hogy ez az utálatos akadály nemsokára el fog tűnni. Két egymást imádó lélek nem lehet nyomorult pénzkérdés miatt sokáig elválasztva.”— Igen, kegyednek igaza van, mondta de Beuvres kisasszony. Ha bátyja ezt mondta, akkor bizonyára van valami gondolata, amit le Forestier úr suggerált neki és ami nem sértheti az önök büszkeségét. Végre is értsük meg egymást, édes Jean neam. Nem gondolja, hogy atyja túlhajtja kissé ezt a büszkeséget ? Armand úrnak oly óriási vagyona van, hogy nem tudja, mit csináljon vele és ez a vagyon akarata ellenére naponként növekedik, mert el nem költheti és önök nem engedik meg neki azt az örömet, hogy boldoggá tegye azokat, akik legközelebb állnak szívéhez. Én, engedje meg, úgy találom, hogy ez nem helyes eljárás vele szemben. Ezt nem érdemli meg... Az önök büszkesége már önzéshez hasonlít. — Én nem okoskodom úgy, kedves Clairem, de atyám. .. (Folytatása következik.)