Pécsi Napló, 1926. május (35. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-07 / 102. szám

2. oldal. lévő püspököt az egész Székesegyházban végig­vezették, ki az eléje borulókra első ízben adta főpásztori áldását. Áldás után a felszent teljes díszében a püspöki székben foglalt helyett, mi­alatt az érsek jobbján állva énekelni kezdte az antiphonát. A szertartás végeztével Virág Ferenc püspök megáldván a népet, megköszönte a szentelőknek a szentelés kegyelmét,a leckeoldalról indulva feléjük háromszori térdhajtással háromszor énekelve : Ad multos annos. A harmadik éneklés után a felszentelők csókot váltottak a felszentelttel s ezzel a lélekemelő szer­tartás befejezést nyert. Zichy Gyula gróf érsek az oltár evangélium oldalán legszorosabb kíséretével most már magára maradt. Tiszteletteljes alakja az alázatosak igaz szerénységével húzódott félre. Megtette köteles­ségét, mely neki kedves lehetett s mely csak a kiválasztottaknak jut osztályrészül. Virág Ferenc püspök a leckeoldalon foglalt helyet. Főpapi méltóságának teljes díszében fo­gadta az előtte elvonuló papság hódoló meghaj­lását. Arcából a jó pap, a kegyesnek ígérkező főpásztor lelke sugárzott. A püspökszentelésen résztvett egyházi méltó­ságok és papság kivonulása a bevonulás sorrend­jében történt. Az egyházi személyek után a világiak is a legteljesebb rendben távoztak s néhány perccel tizenegy óra után csak a rezidencián lengő lobogók tanúskodtak arról, hogy Pécsett, az év­százados Dóm szent falai között oly esemény ját­szódott le, amin a városunkban még soha : püspököt szenteltek. Gríbel Károly. LAPSZERKESZTŐK KÜLDÖTTSÉGE A MINISZ­TERELNÖKNÉL A világ betiltása MIATT. Budapest, május 6. A Világ betiltása ügyében ma déli 1­1 órakor Rákosi Jenő, Vészi József, Márkus Miksa és Lenkei Gusztáv megjelentek a miniszterelnöknél. A miniszterelnök a küldöttséget Rakovszky Iván belügyminiszter és Ángyán Béla sajtófőnök társaságában nyomban fogadta. A kér­déses ügyben közel 1 órás eszmecsere indult meg, azonban a kormány elzárkózott a l­apbetiltás vissza­vonására vonatkozó ígéret elől. A Világ ama közleménye miatt, amely a lap betiltását vonta maga után, megindult az eljárás a lap szerkesztője, illetve a cikk szerzője ellen. A nemzetgyalázás vétsége miatt megindult eljárás gyors lefolytatása érdekében Feleky Géza, a Világ főszerkesztője ma megjelent a vizsgálóbírónál és vállalta a cikk szerzőségét. A vizsgálóbíró hosszasan kihallgatta Felekyt. — Ferenc József fürdő, Rákóczi­ út 42. Nyitva reggel­­­7-től délután 5 óráig. Zsarolók. Irta : Adolf Balot* (­4) — De térjünk terveinkre, folytatja rövid hall­gatás után d’Arnage. Ebben a percben kivihetet­­lenek azok. Hogy jól vezessük a dolgot, szükségünk volt egy ügyes, megbízható fiatalemberre. Ismerik ezt a megbízható fiatalembert. Robert du Chatel­­nek hívják és ma legveszedelmesebb ellenfelünk, így néz ki a társaság mérlege. — Oh jaj ! sóhajtott Prudence/ — Beszéljünk most személyes ügyeinkről.­. Hatalmas áldozattal bár, de megszabadultunk a biztos és közvetlen veszélytől. Claire Meret meg­fogja őrizni titkunkat... De itt van a másik : Ro­bert du Chatel, aki figyel bennünket. A legkisebb ügyetlenség részünkről veszélybe dönthet. — Tegnap másként beszélt, jegyzi meg Mont­­baran. — Tegnap meg kellett önt nyugtatnom. Teg­nap csak azt ajánlhattam önnek. — És ma ? — Ma ! Ez már más... Tehát ugyebár meg vannak győződve arról, hogy vagyonunk nincsen és fenyegetett helyzetben vagyunk. — Igen, felelik mindketten, fejüket lehor­­gasztva. Ekkor elibük áll és kiegyenesítve derekát, ragyogó szemekkel, éles hangon mondja : — Nos tehát­­ három hó múlva több vagyo­nunk lesz, mint amennyi valaha is volt... és nem lesz okunk többé félni Armand de Forestiertől. XIII. A lemondás, amely a szó igazi értelmében a sors szeszélyeinek való rá­vetést jelenti, leggyak- 1926. május 7. A bírák helyzetének megjavítása, az útépítések késése és a pénzügyigazgatóságok érthetetlen forgalmiadó­átalány emelése a költségvetés részletes vitájában. A NEMZETGYŰLÉS CSÜTÖRTÖKI ÜLÉSE. Budapest, május 6. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az igazságügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalása során a bírói fizetések rovatánál Fábián Béla szólal fel és sürgeti a bírák anyagi helyzetének javítását. Majd ismételten nyilatkozatot kér a minisztertől arról, hogy lehetségesnek tartja-e, hogy bírák tagjai legyenek az ÉME-nek. Az elnök figyelmezteti a szónokot, maradjon a tárgynál. Fábián Béla a nemzetgyűlés engedélyét kéri arra, hogy a titkos társaságok eskümintáját felolvashassa. Az elnök azonban ismét figyelmezteti, hogy a házszabályok a részletes vita során erre nem adnak módot, mire Fábián befejezi beszédét. Pesthy Pál igazságügyminiszter válaszában újból hangsúlyozza, hogy mindent elkövetett a bírák anyagi helyzetének javítására, a mai nehéz idők azonban határt szabnak ennek a törekvésének. A jövőben is törekedni fog azonban a bírák hely­zetének javítására. A nemzetgyűlés a rovatot el­fogadja. A vádhatóságok dologi kiadásáról szóló rovat­nál Fábián Béla a kormányzósértés miatti perek nagy száma miatt arra kéri a minisztert, hogy intézkedjen, hogy minden alaptalan denunciálás következtében vádat ne emeljenek. Pesth­y Pál igazságügyminiszter: A perek nagy számát a nehéz gazdasági helyzet szám­lájára írja. Maga sem tartja szerencsésnek a perek nagy számát. Legutóbb utasította az ügyészsé­geket, hogy csakis komoly esetekben emeljenek vádat. A nemzetgyűlés a rovatot elfogadja. A fiatalkorúak bűnözése elleni védekezés ro­vatánál Fábián Béla helyteleníti azt, hogy vannak esetek, amikor a tanulóifjúságot bujtatják fel politikai bűncselekmények elkövetésére. Kéri a minisztert, hogy külön ügyészt állítson a buda­pesti és pestvidéki törvényszéken, aki arra ügyel­jen, hogy a társadalmi egyesületekben és levente egyesületekben történő lazítások megakadályoztassanak. Pesthy Pál igazságügyminiszter válaszában hangsúlyozza, hogy az említett egyesületek vezetői minden irányban megteszik kötelességüket. A nemzetgyűlés ezután részleteiben is elfogadja az igazságügyi tárca költségvetését. Áttérnek ezután a kereskedelmi tárca költség­­vetésének tárgyalására, amelyet Hermann Miksa előadó ismertet. Kéri a költségvetés elfogadását. A kereskedelmi tárcához elsőnek Fábián Béla szólal fel. Rámutat arra, hogy robban a reménység forrása. Az ember lemond, ámde azon utógondolattal, hogy reménye van egy jobb sorsra ezen, vagy a másvilágon, így van az, hogy Claire de Beuvres és Jeanne du Chatel le­mondtak arról, hogy férjhez menjenek ahhoz, akit szeretnek és lemondtak egyátalán a férjhezmenés­­ről, ami nem lehet teljesen őszinte húszéves leá­nyoknál. A két új barátnő, du Chatel doktor Aute­­dili látogatása után többször találkozott. Találkát adtak egymásnak meghatározott időpontban a boulognei erdő egyik fasorában, amely közel feküdt de Beuvresék lakásához. Jeanne egy öregebb cse­lédasszony kíséretében sétált oda, atyja biztatá­sára, aki vágyott őt jobb hangulatban, a hosszú tél után a friss tavaszi szellőn fölüdülve látni. Alig, hogy megérkezett, szembe jött vele Claire de Beuvres szintén egy idősebb bonne társaságá­ban. Atyja, de Beuvres beleegyezett ezekbe a sétákba, mert őt mentesítette a nyilvánosság előtti megjelenéstől és élhetett teljes visszavo­­nultságban. És midőn Claire egy napon képtelen lévén valamit is eltitkolni előtte, azt mondta neki: „összetalálkozom néha Jeanne du Chatellel és beszélgetek vele. Nem találsz abban semmi kel­lemetlen dolgot ?” kénytelen volt azt mondani „nem.” Mivel is indokolhatta volna meg, hogy leányát ettől a szórakozástól is eltiltsa. Egy márciusi nap délutánján tehát Jeanne és Claire együtt sétálgattak a zöldelni induló fák alatt, míg a két öregasszony néhány lépésnyire követte őket. De Beuvres kisasszony beszél­t:­­— Tehát kegyed reményű a változást ? — Igen, egy idő óta. Táplálják bennem a reményt. — Édesatyja talán ? — Oh nem, ő nem szól egy szót sem, a kereskedelmi tárca gazdasági életünk lassú fejlődését mutatja. Igen fontos problémája a ke­reskedelmi tárcának az útépítés. Útjaink szégyen­­teljes állapotban vannak. A falu kultúrájának eme­lése érdekében az ország úthálózatát ki kell épí­teni. Majd az ipar súlyos helyzetéről szól. Kifogá­solja, hogy a pénzügyigazgatóságok a kereskedelmi és ipari válság ellenére emelik a forgalmiadó átalányo­kat. Végül a MÁV a nyugdíjasok és kegydíjasok panaszait teszi szóvá. A költségvetést nem fogadja el. Wolff Károly rámutat arra, hogy a gazdasági válság világjelenség, amelyet nálunk a trianoni szerződés okozott. A magyar válságnak a centra­lizált közgazdaság az egyik oka, amelynek ellen­szere a helyes és észszerű decentralizáció. A kör­nyező államok reánk zúdították a nyugdíjasok terheit. Helyteleníti a központi anyagbeszerző létesítésének tervét. Egységes közlekedési politika érdekében az összes közlekedési kérdéseket a ke­reskedelmi miniszter kezében kell összpontosítani. Sürgeti egy Duna—Tisza csatorna létesítését és a Dunántúlnak a Tiszántúllal való összeköttetését. A költségvetést elfogadja. Saly Endre a következő felszólaló. Ipar­­fejlesztésre hívja fel a kormány figyelmét. Kifo­gásolja, hogy a 93 millió beruházási összegből mind­­ezideig csak 45 milliót használtak fel. Határozati javaslatot nyújt be, hogy gondolkozzék a keres­kedelmi miniszter az iparfelügyelőségek jelenté­seinek rendszeres kiadására. Az úthálózat kiépí­tését sürgeti. A költségvetést nem fogadja el. Pintér László a MÁV. új tarifájáról szólva kijelenti, hogy míg az árutarifa jelentős kedvez­ményeket nyújt, ugyanakkor a személyszállítási díjat felemelték. Felhívja a miniszter figyelmét a nyu­gatmagyarországi állomásokkal való forgalom ren­dezésének kérdésére. Az elnök ezután szünetet rendel el. Szünet után Pintér László folytatja beszédét. Helyteleníti a MÁV transitó politikáját. Felhívja a kormány figyelmét a hegyeshalmi vasúti állomás ügyére is, mert az az állomás mai állapotában nem felel meg a határállomások teljesítőképességéhez fűzött követelményeknek. Rothenstein Mór munkabér-egyeztető bizottságok felállítását sürgeti. Nemes Bertalan rövid felszólalásában az osz­trák-magyar kereskedelmi szerződés ratifikálásá­nak szükségességét hangoztatja, majd a közutak rendbehozatalát sürgeti. — Akkor sem, ha szomorúnak látja ? — Engem nem lát szomorúnak. Igyekszem bánkódásomat eltitkolni előtte. Amikor találko­zom vele , víg­arcot igyekszem mutatni... Ámbár céltalan erőlködés, mert szegénynek szemei egyre rosszabbak lesznek és nem látja mosolygásomat. Bátyám az, aki biztat, hogy minden jóra fog for­dulni. „Mit csinál a kapitányod, hugocskám?!kérdi Nem kap szabadságot ? Cherbourg, ahol ezrede fekszik, nincsen messze.” És amikor azt felelem, hogy ha eljönne Párisba, nem merne hozzánk jönni látogatóba. — És miért ne ? — Mert meg­mondtam neki, hogy nem akarok férjhez menni. — Nem hitt neked. Ismeri jól a valódi indokot, szegénységünket és tudja, hogy ez az utálatos aka­dály nemsokára el fog tűnni. Két egymást imádó lélek nem lehet nyomorult pénzkérdés miatt so­káig elválasztva.”­­— Igen, kegyednek igaza van, mondta de Beuvres kisasszony. Ha bátyja ezt mondta, akkor bizonyára van valami gondolata, amit le Forestier úr suggerált neki és ami nem sértheti az önök büsz­keségét. Végre is értsük meg egymást, édes Jean neam. Nem gondolja, hogy atyja túlhajtja kissé ezt a büszkeséget ? Armand úrnak oly óriási va­gyona van, hogy nem tudja, mit csináljon vele és ez a vagyon akarata ellenére naponként növeke­dik, mert el nem költheti és önök nem engedik meg neki azt az örömet, hogy boldoggá tegye azo­kat, akik legközelebb állnak szívéhez. Én, engedje meg, úgy találom, hogy ez nem helyes eljárás vele szemben. Ezt nem érdemli meg... Az önök büsz­kesége már önzéshez hasonlít. — Én nem okoskodom úgy, kedves Clairem, de atyám. .. (Folytatása következik.)

Next