Pécsi Napló, 1926. június (35. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-01 / 121. szám

1926. 121. szám Kedd, Junius 1. ügyes szám­ára 2000 korona. Össztaxitaég..és kiadóhivatal, Munkácsy Mihály ucca 10. as. Kéziratokat nem adunk vissza. acarkesztőségi telefon 109. sz. * Kiadóhivatali telefon 27. n. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra &&101 korona, egy negyed­évre 90.000 korona. Egyes szám ára: 2000 korona, 16 oldalas 3000 Korean Nagy ünnepélyességgel ülte meg Pécs lakossága a hősök emlékünnepét. Pécs, május 31. A magyar törvényhozás május utolsó vasárnapját a hősök ünnepévé avatta. Azon a vasárnapon, amikor utolszor mosolyog le az ünneplő Csonka-Magyarországra a májusi nap­sugár, az ország egész lakossága a hősök emlékének áldoz. Nem azért hozták ezt a törvényt, mintha a csonka haza fiai nem törődnének a háború hősei­nek emlékével, hisz épp a tegnapi nagy, megható emlékünnep mutatta : mennyire szívében él min­den magyarnak a hősök emléke, mennyire fáj mindenkinek az ő korai haláluk. Az a hatalmas tömeg, mely mélyen meghatva, alázatos meg­hajlással körülállta tegnap délután a pécsi hősi temető hősi halottainak sirkantjait, bizonyíték arra, hogy Magyarország népének szívében tör­vény nélkül is élt volna a hősök iránti kegyelet. Mert elrendelt ünnepnapot soha olyan ünnepélyes­séggel nem ült még meg ennek az országnak és ennek a városnak a lakossága, mint tegnap, mint a hősök emlékünnepét mindig. Erre a törvényre csak azért volt szükség, hogy a hősök ünnepe egy­séges, egységességével annál impozánsabb, meg­­hatóbb legyen. Hogy egyszerre szálljon fel minden magyar szívből: Az nem lehet, hogy annyi szív hiába ont a vért ! TÍZEZER EMBER A PÉCSI HŐSÖK TEMETŐJÉBEN. Pécs szab. kir. város lakossága mélyen át­­érezte, mivel tartozik elesett hősei emlékének. Délelőtt 10 órakor valamennyi r. k. plébánia­templomban, 11 órakor a Székesegyházban volt ünnepi szentmise, 10 órakor tartottak ünnepi isteni­tiszteletet a református és ág. ev. templomban is, míg az izr. templomban 11 órakor áldoztak a hősök emlékének. A hősök temetőjében az ünnepség délután 6 órakor kezdődött, de már 5 órakor megindult a népvándorlás a temető felé. Mintegy tízezer ember gyűlt össze, hogy a hősi sírok előtt áldozzon a világ­háború hősei emlékének. A temetői ünnepséget a Pécsi Dalárda ének­száma nyitotta meg. Utána lovag Vasváry Ferenc dr. egyetemi tanár, jogi kari dékán megtartotta az ünnepi beszédet. A nagyhatású beszédében többek között a következőket m­ondotta: Mélyen tisztelt ünneplő közönség / — A magyar törvénytárba két esztendő előtt egy uj törvény , az 1924. évi XIV. t.-c. iktattatott, amelyben a magyar törvényhozás kimondotta, hogy : —- ,,A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914.—18. évi világ­háború alatt, a hazáért vívott súlyos küzdelmek­ben, a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve, életüket­ feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedék örök okulására és hősi halottaink dicső­ségére, minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnep­napot — mint a „Hősök emlékünnepét” —­ a ma­gyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.” — Ezzel a törvényi rendelkezéssel, ősi nemzeti ünnepünk, első nagy szent királyunk emléknapja mellé, egy új nemzeti ünnep, a „Hősök emlék­ünnepe” került és ennek a törvénynek életbe lépése óta, minden évben, piros pünkösd havának utolsó vasárnapján, széles e hazában, minden községben, a hatóság vezetésével, a kegyeletes honfiak és honleányok serege zarándokol ama helyek felé — és melyik hazai községnek ne volna ilyen helye ?— ahol a nagy vérzivatar áradoztainak hamvai por­­lanak. •— Pécs város hazafias közönsége is, a törvény rendelkezéseit tisztelve, de mindenek fölött saját szive sugallatát követve, — bizalmának letéte­ményese, a törvényhatósági bizottság vezetésével, — egybegyülekezik ma itt, a hősi halottak pécsi temetőjében, hogy az itt domborodó 1780 katona­­sirban, de egyben a többi hazai község hősi temető­jében, nemkülönben az ország határain túl, az Atlanti óceántól a Csöndes óceánig és az Északi tengertől a Földközi tengerig, Európa és Ázsia sok-sok pontján, elszórtan, nagy számban örök álmukat alvó hősök emlékének kegyelettel áldozzák.­­• Pécs város nemes közönsége,­ amely ma hősi halottaink megdicsőülését ünnepli, emberileg érthetően különös meghatottsággal gondol azokra, akik mint pécsi apák, férjek és fiuk innét, a mecsek­­alji metropolisból indultak a becsület mezejére és onnét többé vissza nem tértek és lélekben azokat a helyeket keresi fel, amelyeket ennek a szőkébb hazának hősei Magyarországért­ elhamvadt szivók porával megszenteltek.­­ A magyar fegyverek ragyogó tényei az egyetemes világtörténelem legkimagaslóbb hadi eseményeivel felveszik a versenyt. A magyar ka­tona alakja körül a dicsőség glóriája tündöklött. A hit, a legenda felkapta nevét és vitte tovább... tovább... Lelkünk megittasult fiaink sikereitől. A szebb jövő képei rajzottak képzeletünkben : Nagy Lajos és Mátyás dicsőséges Nagy-Magyar­­országa. — És mégis­­— nem jutottunk a célhoz. Az ellenséges túlerővel szemben erőink elégteleneknek mutatkoztak. Talán soha sem éreztük át jobban Széchenyinknek —■ akinél élesebben senki sem figyelte meg nemzetünk fogyatékosságait — meg­állapítását : ,,Oly kevesen vagyunk, hogy nálunk még az apagyilkosnak is meg kellene bocsátani. „A világháborút, ezt a minden idők leggrandiózusabb tömegpárbaját, amelynek kimentele, mint minden párbajé, kiszámíthatatlan esélyektől függött, — elvesztettük. Ezzel megújultak számunkra törté­nelmünk Sajó—Mohács-korszakai. A „vae victis”, a „jaj a legyőzötteknek” keserű kelyhét fenékig kellett kiürítenünk. — Mi magyarok úgy látjuk, hogy aki hazánk történetében nemességével kimagaslott, az lelke mélyén mindig bánatos volt. És ha néha-néha sze­meiben az öröm derűje mosolygott, amögött min­dig a bánat könnyűje rejtőzött. De ez a magyar bánat nem a kétségbeesés iskolája, nem a nirvanai örök nyugalom és megsemmisülés utáni vágy szülője, nem a reménytelen Pessimismus útja. — Súlyos csapások béketűrő elviselése min­­­­dig léleknagyságra, emelkedett világfelfogásra vall, amely másokban, sőt az ellenségnél is, az emberi és­ az emberi részvéten túl csodálkozást, tisztele­tet, rokonszenvet, megértést, sőt támogatást és­­ védelmet vált ki. — Legyen is ez a hatása a történeti magyar­­ bánatnak ! Az ország határain túl domborodó­­ katonasírjaink, mint a magyar tragédia örök n­e-­j mentói, váltsák ki ezeket az érzelmeket irányunk-­­­ban, a világ népeinek lelkéből ! Legyenek hőseink , megszentelt hamvai a magyar ügy apostolai! Ön- ! feláldozó hazaszeretetükből ismerjék meg nemzeti lelkünk nagyságát.! . — Mi pedig, az ősi magyar bánat osztályosai, hőseink emlékétől megihletett lélekkel, szívleljük­­ meg a ma élő magyar költők ősz nesztorának hoz­zánk, bús magyarokhoz intézett intelmeit: „A megbánás, a bűntudat, Mutassa most a jó utat. Kerüljük a gyűlölséget, viszályt, Az ég, mely együtt vert, külön nem áld. Ne legyen e nép hazug jelszavak Szennyes porától újra vak. Erőnk, ha ernyed, vétkezünk, Húsz kéz helyett dolgozzon két kezünk. Vállat vállhoz, serény munkánk hevében, Előre, a nagy Isten szent nevében.” Úgy legyen ! A mély megilletődést kiváltott beszéd után újból a Pécsi Dalárda énekszáma következett, majd kezdetét vette a hősök emlékoszlopának meg­koszorúzása. Vogt Valdemár altábornagy, vegyes­­dandárparancsnok a helyőrség, Nendtvich Andor kir. tan. polgármester a város, Szüts Jenő dr. tör­vényszéki tanácselnök a 19-es bajtársi szövetség Martinovics Ernő ezredes a 69-es hajtási szövetség,­­vitéz Barlay János a Vitézi Szék, Szieberth N­ándor a HADRÓA, Später Márton a Hadastyánegylet, Szabó Géza hírlapíró a gyermekgárda nevében helyeztek koszorút meleg szavak kíséretében a hősök emlékoszlopára. A megható emlékünnep 17 órakor a Himnusszal ért véget, melyet a 8. honvédgyalogezred játszott. A ZSIDÓ TEMETŐIKEN délután 1­3 órakor koszorúzták meg a Pécsett nyugvó zsidó hősök sírjait. Az ünnepségre tömött sorok­ban, rendkívül imponáló számban vonultak ki a pécsi bajtársak. A síroknál a diszbeszédet Wallenstein Zoltán dr. főrabbi tartotta a követ­kezőkben : — Ha sírok között járunk is, mégsem akarom a hervadás illatát érezni. Ellenkezőleg, kell, hogy e két sor hősi sír némán is beszédes alakkal hir­desse, hogy elődeinkhez méltatlan az a nemzedék, amely a milliónyi magyar sírokban a finis Hungarie ravatalát látja, amely nem vallja az élet minden vonatkozásában rendületlenül zsidóhitű magyar­ságát. Imát mondott ezután Wallenstein dr. a hősök lelki üdvéért, majd megáldotta a sírokat. Végül Karczag Jenő dr. mondott beszédet a bajtársak nevében s koszorúzta meg a sírokat. A hősök emlékét úgyszólván egy időben ünne­pelte Pécs város lakossága. A hősök emlékében egyesült Pécs város teljes társadalma. SAUERWEIN ISMÉT TILTAKOZIK. Páris, május 31. (Havas.) Sauerwein a Matin­­ban gróf Bethlen István genfi utazásával kapcso­latosan azt írja, hogy a frankperben érdekelt kor­mányok nincsenek megelégedve azzal a móddal, ahogyan a frankper főtárgyalása lefolyt. Sauerwein tiltakozik Baross és Szörtsey, a két főbűntárs fel­mentése ellen. Tiltakozik az ellen is, hogy enyhítő körülményeket vettek figyelembe Windischgraetz hercegnél. A francia kormány — írja Sauerwein — január 1-je óta minden részletről tájékozva van az ügyben és alklma lesz arra, hogy felfogását úgy Párisban, mint Genfben megismertesse és politikai magatartása számára le fogja vonni a megfelelő következtetéseket.

Next