Pécsi Napló, 1926. szeptember (35. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-12 / 206. szám

1926. szeptember 12. PÉCSI NABLÓ egyesület tagjai országra szóló példával maguk­­ ásták, fizikai munkáva­ maguk készítették el ezt­­ az anyagiak után nagyon is fogyatékos sport- , telepet. Az évek óta szorongató gazdasági válságban a pécsi sportegyesületek önmaguk vívják a létért nehéz harcukat. A városházán nincs hivatal, nincs ügyosztály, ahova a legszerényebb támogatásért is fordulhassanak. Azaz van mégis egy : a forgalmi adóhivatal. Mert bármilyen anakronizmusnak tűnik is fel, Magyarországon, ahol törvény ren­delkezik a kötelező testnevelésről, egy másik tör­vény adóalannyá degradálja a testnevelést. Amíg az egyik oldalon elmulasztják a sportegyesületek számára biztosítani az eszközöket, amelyekkel nemes hivatásuknak megfelelhetnek, a hatóság az egyik kezével elveszi azt, amit adni a másik kezével elmulasztott. A nemzetmentő testnevelés után nemcsak forgalmi, de vigalmi adót is szednek, magas, és most majd a duplájára emelt rendőri illetékeket és bizony sírni lehetne azon, hogy a trianoni gyászt megszüntetni akaró testnevelést az adó kedvéért vigalommá alacsony­ít­ják. A megfelelő sport és tornatermek hián a város jóindulatára vannak utalva a különféle sportszak­­osztályok, de bért kell fizetni, ha szerényét is, az iskolák tornatermének használatáért is s annak rendje és módja szerint végrehajtással traktálják az egyesületet, ha, ami gyakori eset, e szerény bért sem tudják megfizetni. A sportadók tarthatatlansága ellen ismételten indítottak akciót az egyesületek, de a fennálló szabályrendeletek miatt csak arra kaptak ismétel­ten ígéretet, hogy a sportversenyek után fizetett adókat más címen visszakapják sportcélokra az egyesületek. Ez a régi ígéret természetesen csak ígéret maradt. A pécsi sportélet vezetői, kik a Pécsett székelő kerületet irányítják, lemondással és szomorú­sággal szemlélik, hogyan sietnek például Debrecen, Miskolc és más vidéki városok a testnevelés ügyé­nek támogatására. Külön testnevelési tanácsnoki állást kreáltak s bizony a városháza fedele alatt nyitott ajtókra talál minden nemes szándékú sport­ügy. Ezek a városok nagy, modern sporttelepeket építettek az egyesületek számára és évenkint több száz milliót vesznek föl a költségvetésükbe a társadalmi sportegyesületek támogatására. Ez a szellem a bőkezű mecénások egész sorát termeli ki s ezért halad országos viszonylatban oly rohamléptekben Sze­ged ,Szombathely, Miskolc, Debrecen, Kaposvár stb. városok sportélete s marad le lassan Pécs a maga anyagi elhagy­adottságában. Mi még nem akarunk ott tartani, ahol Szombathely, vagy Nagykanizsa, hol a város vezetősége a közönséggel együtt fogadja és üdvözli a pályaudvaron egy na­gyobb belföldi győzelem után a labdarúgókat. Mi ilyet akkor se reklamáltunk, mikor Pécs fiai elsőknek jelentek meg, mint a vidék reprezen­tánsai külföldön és Hannover, Magdeburg, meg Drezdában aratott győzelmekkel értünk el országra szóló sportsikereket. Mii ennél a megbecsülésnél tán kevesebbet akarunk, mikor az adó, eltörlését és a város költségvetésébe egy tekintélyesebb összeg fölvételét kérjük a sportegyesületek támogatására. A Levente mozgalom ezt a célt nem keresz­tezi, mert a leventék 20 éves koruk betöltésével kizárólag a társadalmi sportegyesületekben tehet­nek elget kötelezettségüknek. Azok a súlyos mil­­liárdok, melyekkel a város vezetői a háborúval megszakadt alkotó munkát folytatják, elbírják egy kis töredékükben az ilyen kiadást is, amely végeredményében a legeminensebb nemzeti cél szolgálatára fordíttatik a sportegyesületek támo­gatásában. Ez az áldozat százszorosan meghozza kamatát a jövő nemzedék egészségében és abban a megnyugvásban, hogy a pécsi sportegyletek is, mint a többiek, Nagymagyarország kapui felé menetelnek. ENOT&EFON:18211 Vérbosszu a tagosítás miatt. CSALÁDOK HARCA, ÉLETVESZÉLYES VEREKEDÉS PÉCSUDVARDON. — FORROM! A KÖZSÉG a tagosítás költségei miatt. — APÁKRÓL FIUKRA SZÁLL A VÉRBOSSZÚ. Csütörtökön Krisztics Mihály 24 éves és Lukács M­árkó 15 éves pécsudvardi legényeket életveszélyes sérülésekkel szállították a sebészeti klinikára. Lukács M­árkót, miután a fején tátongó hatalmas sebet bekötözték, hazaszállíthatták, de Kriszticsnek Pécsett kellett maradni a sebészeti klinikán, ahol a halállal vivődik. Husángütés érte a halántékán, úgy, hogy nyomban megnémult és eszméletét vesztette. A tettes Iveszits Miárkó 22 éves pécsudvardi legény. Az eset előzményei a faluban tervezett tago­sításra nyúlnak vissza. Iveszits Miárkó atyja ve­tette föl először a községben a tagosítás gondo­latát, mit a falu lakossága—Lukács Miárkó atyjával élükön — hevesen ellenzett. A tagosítási munká­latok mégis megindultak : hasztalan deputációzott a község úgyszólván az összes minisztériumokban és illetékes közigazgatási hivatalokban. Állítólag mindenütt azzal biztatták őket, hogy a tagosítás elmarad, a törvényszéknél, mint telekkönyvi ható­ságnál azonban az eljárás csak folyik tovább. Szerdán a tagositásellenes párt vezérének fiát, Lukács Márkót Jevenits M­árkó, a tagositó párttöredék vezetőemberének fia elzavarta a legé­nyek társaságából, azt mondván neki : — Nem vagy legény Berci, nem vagy közénk való. Miint történni szokott, szó szót követett; a vitatkozásba békéltető szándékkal beleegyesedett Krisztics M­ihály 24 éves legény is. Erre Iveszits Márkó felkapott egy vastag botot és Kriszticset úgy halántékon csapta, hogy ez rögtön összeesett s azóta nem tért eszméletre. Ugyanekkor Iveszits egy másik ütést Lukács M­árkóra mért, akit fejen talált. Lukácsot csak meglékelte az ütés, sebét bekötözték a pécsi közkórházban és már otthon gyógykezelik, de Kriszticsnek a kórházban kellett maradni, hol halála minden percben bekövet­kez- 5. oldal. Az egész város közönsége által oly előnyösen ismert 46 és 55 ezer koronás női flórharisnyák a legújabb színekben megérkeztek. Nem szakad, nem boly­hosodig színtartó. Próbálja ki és állandóan ezeket fogja használni. -sz . Pécsi po­párost Várady ferenc, aki megírta 7­aranya történetét és húsz kötet szépirodalmi munkája jelent meg, most a fővárosban él. Egy értékes ember érdekes élete. A h­ires exotikus madárháza a budapesti állatkert tulajdonába ment át. Az érdekes és értékes pécsi emberek galériá­jában, méltó hely illeti meg : Sárosi Várady Feren­cet, a vármegyének évtizedeken át volt kiváló fő­levéltárosát, a költőt és írót. M­ost is látom őt, író­asztala fölé hajolva, elmerülve az írásban. Meleg­szívű ember, álmodozó lélek, akiben örök forrása van a dalnak. Látom őt széleskarim­­a művész­kalapjában, csokorra kötött nyakkendővel, a pécsi utcán, ahol mindenki ismerte és szerette. Ennek az érdekes és tisztalelkű embernek életét óh­arom néhány vonással megrajzolni, Rónaky Kálmán dr. elmondása alapján. Látom őt a Majláth-téri intim szép lakásban, pálmái, virágai, könyvei és festményei között, az értékes otthonban, amihez annyi szál fűzte, s amit meleggé s meghitté varázsolt felesége. Életét a vár­megyeház levéltára és otthona közt osztotta meg. Ott letűnt idők emlékei után búvárkodott otthon, íróasztala mellett pedig a szépirodalomnak élt. Most, hogy a fővárosban él s ott tölti vissza­vonultan a nyugalom napjait, az irodalomnak élve,­­ hadd lengetünk meg a mi régi jó barátunk felé egy keszkenőt a Mlecsek színes virágaival teliszórva. Rónaky Kálmán dr. Így mondta el­ Várady Ferenc biográfiai adatait : ■— Sárosi Várady Ferenc 1860-ban született. Régi nemesi famíliából való, amely családfáját a XVII-ik század elejéig vissza tudja vezetni. Tör­­zsökös magyar emberek voltak a család tagjai, minden időkben. Nagyapja ref. lelkész Vörösmar­ton, apja Baranya vármegye főügyésze volt. Ő maga itt végezte iskoláit Pécsett, a gimnáziumban. Fiatal éveiben élénk szerepet vitt Pécs társadalmi életé­ben. Minden jótékonysági mozgalomban ott volt. Műkedvelői előadásokon szerepelt, nagyon jó angol­­zsánerű burleszk-színészi képességei voltak. Éve­ken át újságíró volt. Eleinte, a Pécsi Figyelő munka­társa, majd annak felelős szerkesztője. Tollát min­dig a közérdek vezette. Ő alapította meg a Pécsi Naplót, mely később egybeolvadt a Pécsi Újsággal. Kedvelt ember volt a megyében. A 80-as években megválasztják megyebizottsági tagnak. Egyidejü­leg tagja a város törvényhatóságának is. — 1888-ben nevezték ki a vármegyéhez fő­levéltárosnak. 1922-ig dolgozott a megyeház, régi bolthajtásos levéltárában, rendezte a régi jegyző­könyveket, búvárkodott s általában a levéltár ren­dezése körül nagy érdemei vannak. M­ár az 1888-iki kiállítás alkalmával szerepelt vitt. A fényes emlékű 1907-iki pécsi kiállításnak pedig egyik rendezője volt. A kiállítás egyik érdekessége volt a Várady­­féle exotikus madárház, amiben exotikus madarak, papagályok, majmok voltak láthatók. Az álla­tokat nagy költséggel külföldről szerezte be. Álta­lában sokat foglalkozott ornithológiával s szak­emberekkel is összeköttetést tartott fenn. Értékes madárháza később a fővárosi állatkert tulajdonába ment át, de néhány ritka példányt magának tar­tott meg s ezek lakásának érdekességéül szolgáltak. —­ Várady egyik nagy munkája , Baranya vár­­megye monográfiája volt. M­egirta Baranya múltját és jelenét két nagy kötetben, amelyet az akadémia is appróbált. További kötetek: a községek törté­nete és az okmánytár is tervbe voltak véve, ezekre azonban már nem volt fedezet. — Várady Fe­enc tíz évig szerkesztette a „Veréb Jankó“ c. élclapot, mely az egész ország­ban ismert volt. Nagyszerű humorral, finom elme­éllel megírt dolgai feltűnést keltettek. De az igazi eleme a szépirodalom volt. Novellái ,versei szélté­ben -hosszában napvilágot láttak. Költeményeit szívből fakadó igaz érzés, elbeszéléseit pedig mély éleslátás jellemezték. Húsz kötete jelent meg, s ezek­ben a kötetekben van összegyűjtve egy színes és érdekes élet minden élménye, s hangulata. — Élénk részt vett a társadalmi életben. A Dunántúli Köz­­művelődési Egyesület megalapítása az ő nevéhez fűződik. Várady Ferenc ma 66 éves. Máig is megőrizte lelke üdeségét s friss lélekkel rójja a sorokat. Miint melegszívű embernél mindig nyitott ajtóra talál­tak, akiknek ügyes-bajos dolgaikban, tanácsra, útbaigazításra volt szükségük. sz.

Next