Pécsi Napló, 1926. október (35. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-10 / 230. szám

2. oldal. PÉCSI NAPLÓ pécsi pp. ~~— и ■ ----Beszélgetés a 80 éves Schultz Károly nyug. esperes-plébánossal emlékeiről. — A János-ucca 5. sz. házban érdekes ember lakik: Schultz Károly nyug. beremendi esperesplébános, aki teljes negyvennyolc évi működés után vonult nyugalomba. Széles látókörű, nagyműveltségű ember, aki iránt hívei őszinte ragaszkodással viseltettek. Ez a ragaszkodás nyomban érthetővé is válik, ha néhány percig beszélgetünk Schultz plébánossal: rendkívül lebilincselő, közvetlen modorú ember, aki magas kora dacára, megőrizte teljesen szellemi frisseségét, jó humorát s élénken érdeklődik a világ folyása iránt. Puritán egyszerűséggel berendezett szobájában ott áll a zongora, amin a legnevezebb klasszikus darabokat, Beethoven szonátát, Liszt rapszódiáját, ma is könynyedséggel játssza el... A Gondviselés magas korral áldotta meg — már 80 éves — s megadta néki azt a kegyet, hogy teljes szellemi épségben élvezheti a nyugalom napjait... Megkérjük őt, hogy beszéljen emlékeiről. — Főherceglakon születtem, — mondja — ahol apám 36 évig tanító volt. Az a fénykép — rámutat egy életnagyságú fotográfiára — mely annyira hasonlít Goethéhez, — atyámat ábrázolja... Akkor még Albrecht főherceg volt az uradalom tulajdonosa, Baranya egyik gyöngye ez a vidék... Frigyes kir. herceg 1895-ben vette át az uradalmat, akkor járta be az összes községeket. Villányban volt a fogadtatás, diadalkapu várta a fenséges urat, összesereglett az egész környék. Mint németmároki esperes én is üdvözlőbeszédet tartottam s ő szívélyesen érdeklődött működésem után... A plébános egy vaskos könyvet vesz elő, amelyet az Országos Magyar Gazdasági Egyesület adott ki. A könyv az uradalommal foglalkozik, nagy alapossággal. A 40-es 50-es években kezdett rohamosan fejlődni Főherceglak. Zimmermann volt az első jószágigazgató. Akkor épült ki ő alatta Főherceglak. Ma már egy kis városhoz hasonló. A mostani szép épületeket akkor emelték. Az iskola 1834 óta áll fenn, de a mai díszes épület, már a 3-ik amit emeltek. Zimmermanné nagy zenész volt, egy „Musik-Verein“-t létesített, amelynek az összes uradalmi tisztviselők tagjai voltak. Schultz Károly emlékei összenőttek a főherceglaki földdel s sok érdekeset tud róla mondani. Élénken emlékszem, amikor 1855-ben néhai Albrecht főherceg, a templomszentelésre eljött Főherceglakra. Eszékről 50 tagú katonai zenekar fogadta. Ekkor történt, hogy a főhercegtől én és öcsém, Schultz Imre későbbi képezdei igazgató, a ministrálás után egy ezüst húszast kaptunk... —■ Fájó szívvel tölt el — mondja elgondolkozva a plebános, — hogy a szülőföldem egyrésze ellenséges megszállás martaléka lett. Azelőtt régen Bellye volt az uradalom központja, 1827-ben Főherceglakra tették át az igazgatóságot, most Sátorhely a központ, minthogy Bellye a megszállóké__ — Apám két sárűin teleirt emlékkönyvet hagyott hátra, amelyben részletesen feljegyzi az uradalom területén történt érdekesebb mozzanatokat .— Ebből tudom, hogy az uradalomnak, a következők voltak jószágigazgatói: Zimmermann után Szokoly Pál, aztán Jesze Viktor, Kampelt Adolf, Keblovszky Antal, Schmidt Lajos, Nemegyei Ákos, Mayer Emil, Höcker Gusztáv, s ez idő szerint Stettner Pál a jószágigazgató. — Az uradalomban tartott vadászatok, különösen a karapancsi vadászatok, amiken Vilmos német császár, néhai Ferenc József, a szász király is résztvettek messze földön híresek voltak. Az uradalom gazdag vadakban, különösen őz és szarvas van sok, de nevezetesek voltak a vidravadászatok, sőt a délebbi részek rengetegében vadmacska is volt található. — Sokat tudnék beszélni ezekről a dolgokról, hiszen ott születtem, ott nőttem föl azon a földön. Gyermekségem legszebb emlékei idefűznek. Látom magamat mint kis gyermeket, amikor a jószágigazgató gyermekeivel, kis kecskefogaton a parkban kocsiztunk... — Mi, volt főherceglakiak, összetartunk. Pécsett s egy családot képezünk, öten vagyunk : özv. Ruzsovicsné, özv. Szakváry Lipótné, özv. Király Antalné, Vázsonyi Henrikné, Kalch József jeles képzettségű főtiszt. Schultz Károly 26 évig lelkipásztorkodott Németmárokon és 16 évig Beremenden. 30 évig volt a siklósi kerület egyházi tanfelügyelője. Egyházi irodalmi, működést is kifejtett — két könyve jelent meg. — Akkor mondtam le, — fejezi be a beszélgetést, — amikor a forradalom elején Beremenden egy éjjeli támadás folytán megsebesültem. A ,,zöld káder“ emberei rámtörték a lakást. Hét ajtót zúztak be egymásután fejszével, mig rámakadtak. Két sokác volt a vezetőjük. Pénzt követeltek s mivel segítségért kiáltottam, az egyik rámlőtt s megsebesített úgy, hogy utána 3 hónapig beteg voltam. Még az éjjel Weisz Mór dr. beremendi orvos vett ápolás alá. Egyik tettes kézrekerült, azt tizennégyévi fegyházra ítélték, a másik az üldöző csendőrök elől egy fára menekült s mikor a csendőrök odaértek leugrott s agyonlőtte magát... A plébános lehangoltan néz maga elé. A verőfényes főherceglaki emlékeket csak ez a elvetemült támadás emléke homályositja el egy kissé... sz. három millió kor, fizetéséből orvost és patikát tudjon fizetni. Ilyen lehetetlen rendelkezés csak az orvosi társadalom érdekeinek félreismerésén nem pedig megvédésén alapul. Az országos közgyűlésen elfogadott indítványok értelmében összeállították a küldöttséget, amelyben három budapesti és két vidéki magántisztviselő (köztük a pécsi csoport küldöttje, jelen sorok írója) lett beválasztva. A küldöttséget a közgyűlést követő napon fogadta mindkét minisztérium. A pénzügyminisztériumban az adóügyek intézője , Varga Imre dr. államtitkár fogadta a küldöttséget. Az átnyújtott memorandum kifejti, részletes indoklás keretében, hogy a magántisztviselők átlagban békebeli keresetüknek aranykoronákban legfeljebb kétharmadát, indexben pedig felét érik el. Az életnívó csökkenéséhez az adóterhek békében ismeretlen súlya javul és ez a kár fogyasztóképességének katasztrofális leromlását eredményezte. Az alkalmazott kereseti és rokkantellátási adó már egymaga is nehéz teher, de a jövedelmi adó mai formájában ezt a terhet elviselhetetlenné teszi. Kéri az előterjesztés, hogy a 2400 aranykorona, mint létminimum egyáltalán mentesüljön az adó alól s csak a 2400 aranykoronán felüli összeg legyen a jövedelmi adó alapja, vagyis kiküszöböltessék az érvényben lévő rendelet azon sérelmes intézkedése, amely az adómentes létminimumot túlhaladó keresetnél jövedelmi adóalapnak nemcsak a különbözetét, de az egész keresetet tekinti. Kéri tehát a beadvány, hogy a rendelet oly irányban módosíttassék, hogy az adómentes létminimum a tisztviselők jövedelméből, mint adóalapból levonassék. A küldöttség szónoka Pikter Emil nemzetgyűlési képviselő, a Magántisztviselők Szövetsége elnöke élőszóval is vázolta a beadvány tartalmát, mire az államtitkár kijelentette, hogy arra, hogy a 2400 aranykoronát mint létminimumot az adóalapból levonhassák, nem tehet ígéretet, de nem lesz akadálya annak, hogy a jövő évtől kezdve az adómentes összeget felemelje a pénzügyi kormányzat 3000—3200 aranykoronára (46.400.000 K), amely esetben a kisebb fizetésű tisztviselők mentesülnének a jövedelmi adó fizetése alól. E sorok írója szóvátette az államtitkár előtt a vidék nehéz helyzetét, egyrészt azt, hogy a késedelmes kivetések folytán az adótételek összetorlódtak, másrészt pedig az időközben munkanélkülivé vált tisztviselők súlyos helyzetét ismertette. Az államtitkár kijelentette, hogy a pénzügyigazgatók legutóbbi értekezletükön felhatalmazást kaptak a legmesszebbmenő könnyítések engedélyezésére s az egyes esetek individuális körülményeinek jóindulatú mérlegelésére. A küldöttség azzal az érzéssel távozott a minisztériumból, hogy bár előterjesztésünk teljes és maradéktalan honorálását nem tudtuk elérni, de az illetékes tényezőkben megvan a hajlandóság arra nézve, hogy bizonyos fokig orvosolják a magántisztviselők adósérelmeit és reméljük, hogy a rövidesen megjelenő rendelet az államtitkár által megígért könnyítéseket már életbe fogja léptetni. A pénzügyminisztériumból távozva, Vass József népjóléti és munkaügyi minisztert kereste fel a küldöttség a betegsegélyezés kiterjesztése és az ugyancsak országos közgyűlési határozat értelmében, a munkanélküliség elleni biztosítás törvényjavaslatának mielőbbi letárgyalása érdekében. Itt szintén memorandumot adott át a küldöttség a miniszternek, amely kéri, hogy azon sérelmes rendelkezést, amely szerint a havi kétmillió koronát meghaladó fizetésű tisztviselő, ha a mai abnormális viszonyok mellett munkanélkülivé válik és új állást foglal el, nem lehet tagja a Muniltásbiztosító pénztárnak, vonja vissza s a kötelező betegsegélyzői tagságot terjessze ki minden magántisztviselőre, vagyis a biztosítási értékhatárt törölje el. Kéri az előterjesztés továbbá a munkahiány esetére szóló biztosítás törvénytervezetének haladéktalan beterjesztését és letárgyalását, hogy ily módon ez a régóta vajúdó kérdés végre közmegnyugvást keltő módon elintéztessék. A népjóléti miniszter válaszában kijelentette, hogy a betegsegélyzői bérhatár eltörlésére nem tehet ígéretet, azonban a bérhatár méltányos felemelését szakreferenseinek meghallgatása után megfontolás tárgyává teszi. Indokolja ezen elhatározását azzal, hogy az orvosi társadalom szerinte joggal tiltakozik a betegségi biztosítás mindennemű kiterjesztése ellen. A küldöttség azon megállapítására, hogy az orvosi társalmat a magántisztviselő betegek segítségével szanálni lehetetlen, a miniszter kijelentette, hogy amíg az orvosi pályát szabad foglalkozásnak minősítjük, addig ezen A magántisztviselők szociális helyzetének javítása. Két héttel ezelőtt, szeptember 26-án tartotta a Magyarországi Magántisztviselők Szövetsége Budapesten országos küldöttközgyűlését, amelyen a magántisztviselőket igen közelről érintő, nagyhorderejű ügyeket tárgyaltak s hoztak ezen fontos kérdésekben határozatokat. A magántisztviselői kar szociális helyzete, dacára annak, hogy a nyugati államokban már régen rendezett, nálunk a legkedvezőtlenebb. Éppen ezért már hosszú évek óta harcol és küzd a Magántisztviselők Szövetsége azért, hogy a tisztviselők legminimálisabb követelései teljesülésbe menjenek. A közgyűlés négy égető kérdését tárgyalta a magántisztviselő követeléseknek : a jövedelmi adó, betegség és munkanélküliség elleni biztosítás és végül a nyugdíjbiztosítás ügyét. A folyó évben kivetésre került rendkívül súlyos jövedelmi adókivetések ellen a Magántisztviselők Szövetsége pécsi csoportja kénytelen volt állást foglalni és ismeretes, hogy ezen állásfoglalás keretében a csoport egy kisebb küldöttsége kereste fel a pécsi pénzügyigazgatót, kérve a súlyos sérelmek orvoslását. A pénzügyigazgató úr kilátásba is helyezte, hogy hatáskörébe eső anomáliák rendezve lesznek, azonban ez a részletkérdésekre vonatkozott csak, míg az ügy lényegét illetőleg a pénzügyminiszter úrnál való közbenjárást javasolta. Ennek megfelelően a pécsi csoport szeptember 19-én tartott rendes évi közgyűlésén oly értelmű indítványt szavazott meg az országos közgyűlésre való felterjesztés céljából, hogy a Szövetség vezetősége állítson össze egy küldöttséget, amelyben a vidéki csoportok küldöttei is helyet kapjanak és vigyen egy megfelelő előterjesztést a pénzügyminiszterhez a magánalkalmazottak jövedelmi adójának azonnali eltörlése érdekében. Az országos közgyűlés, miután az ezen adó körül felmerült sérelmek mindenütt fennállanak, a pécsi csoport indítványát egyhangúlag elfogadta. A pécsi csoport második indítványa — amelyet az országos közgyűlés ugyancsak elfogadott — indítványozza, hogy a fenti első indítványunk szerint összeállított küldöttség ugyancsak keresse fel a népjóléti és munkaügyi minisztert és megfelelő előterjesztés kíséretében követelje a munkásbiztosításnál a havi kétmillió koronás biztosítási értékhatár eltörlését. Nem szükséges bővebben fejtegetnem, hogy mennyire igazságtalan és antiszociális az a rendelkezés, hogy az a magántisztviselő, akinek havi fizetése a kétmillió koronát meghaladja, nem lehet tagja a Munkásbiztosító pénztárnak. Az orvosi kar érdekeinek megvédelmezésében nem lehet odáig menni, hogy családokat esetleges megbetegedés esetén az elpusztulás veszélyének tegyenek ki. Mert az mégis elképzelhetetlen, hogy egy 5—6 tagú családban a családfő havi két és fél, esetleg 1926. október 10.