Pécsi Napló, 1926. november (35. évfolyam, 249-272. szám)
1926-11-14 / 259. szám
1926. november 14. PÉCSI NAPLÓ Most véletlenül állok vele szemben, a politikával. A régi válás után — újra a Válás küszöbén. Ami ünnepélyesség a tollam hegyére szalad, az nem a politika lényege miatt vagyon. Hisz ezt a politikát visszahozzák majd a választások után. Csak a kanapét viszik ki a levegőre kissé. A karácsony előtti nagytakarítás, a választások izgalmai már nem borzolják az érzékenységem. Csak a hang hallatára hajtom le megilletődéssel a fejem, amely hang attól van, hogy a nemzetgyűlés kapui becsapódnak. Én ezeket a kapukat is kriptaajtónak fantáziálom, amely kriptába megtér hét trianoni esztendő, a legsúlyosabb, a leggyászosabb, amelyet ez az élő nemzedék valaha is látott. Mert ez a hét esztendő maga is szüntelen bucsúzkodás volt. Elválás mindentől, ami a béke jólétéhez, meleg és pompázó kultúrájához kötött bennünket. Lassú máglyahalál, vagy parttalan vergődés éles zátonyok között, ahol könnyű zsákmányra készülve zendült fel hol itt, hol ott a szirének csábító éneke. Vértelen háború volt ez a hét esztendő — néha nem is vértelen — amelynek romboló gránátjai a lelkek rokkantjait tenyésztették. És most, amikor eljutottunk már a Golgotha csúcsára, vagy tán a sorslavina mélypontjára, szótalan megilletődéssel búcsúzunk a politika csarnokától, a nemzetgyűléstől. E nehéz időkben az államügyek kormányzó gépezetétől, amely annyi viharnak és nemzeti megpróbáltatásnak volt a hőmérője, a viharos vizek ingadozó gályája. Búcsúzunk most a nemzetgyűléstől, s vele talán sok megpróbáltatásoktól is, amely emlékéhez fűződik. Parlamentáris életünk régi jogfolytonosságát, a kétkamarás régi országgyűlés föltámadását úgy köszöntjük, mint az első, régi cédrust, amely sudár törzsével túlnőtte az idők süllyesztőjét s régi koronájával int felénk az elfelejtett oázis peremén. Még azon se töprengünk, hogy egyenlőre csak a kerete lesz régi, de bizonytalan a tónusában és tartalmában. Élmény már maga ez a feltámadás is, mint amilyen az első ércpénz élmény lesz nemsokára, amely ha nem is hozza a régi aranypénzünk csengő tartalmát, de visszahozza annak illúzióját. Milyen átért boldogsággal kapaszkodunk utána, már az illúziókból is kifosztott koldusok. Az első vékony pallót köszöntöm benne, amelyet átülvetünk a múlt és a jövő szakadékán, hogyha imbolyogva is, de új hidat keresve induljunk el rajta emberibb sorsunk felé.* Hát ezért a búcsúért furakodtam most a politika közelébe. Mert eltűnik a bizonytalanság, az ideiglenesség egy intézménye, ahogy a kenyérjegy eltűnt a háború után a magyar szomorúságok zsúfolt múzeumában. Szerdán már meghal a nemzetgyűlés. Kritikát Isten ments róla. A holtakról vagy jót, vagy semmit. Tehát semmit nem szólok róla Ami most utána jön, az már távolról sem lira. Csak taktika meg praktika, nagy tombola a hatalomért. Noha csak ma lett nyilvánossá a házfeloszlatás szenzációja és a választások terminusa, én már korábban tudtam róla. Azon a napon, mikor a pénzügyminiszter bejelentette az adók mérséklését. Nem kellett nagy meteorológusnak lennem, hogy a választási vihar szelét ebből megérezzem. Amiért hónapokig és évekig hiába csengett az ország polgársága, az most magától bekövetkezett. Amiért Isten ments megszólni a kormányt. Mert az nem baj, ha választani is kell, miközben kevesebb adót fizetünk. Az a tippem, hogy ez az adómérséklés lesz a legmaradandóbb valami, ami emlékezetessé teszi a választást. Már az első napon áll a tülekedés. Ha így megy, hát több jelölt lesz, mint választó. Már látom a rengeteg rakétát, amely szónoklatban, újságcikkben oly pazar választékban ontja az országmentő programmokat. Adná Isten, hogy már túl lennénk a választások nagy elfoglaltságán. Hogy megint jusson egy kis idő az országépítő munkára is. És akkor megint sokáig tilosra állítom a politika szemaforját. FERENC JÓZSEF KIRÁLY HALOTTI MASZKJÁT A NEMZETI MÚZEUMBA HELYEZIK. Budapest, nov. 13. Ferenc József királyról egyetlen halotti maszkot készítettek. Ezt a halotti maszkot most 10.000 arany koronáért megvette egy magáncsoport és Széchenyi Emil gróf a csoport nevében a magyar államnak ajándékozta. A halotti maszkot a Nemzeti Múzeumban helyezik el. Az érdekes pécsi emberek sorából való Végh Lajos is, aki több mint negyven évig szolgálta a magyar postát és 1910-ben mint posta- és távirda felügyelő ment nyugalomba. Végh Lajos mosolygós, jókedvű öreg úr, fején az idő ezüstje fénylik. Szelid gyermekszemei vannak, mint az olyan embereknek, akiknek szivük tiszta maradt az évek viharában. A falon, az ügyvédi irodában, ahol a beszélgetés folyik, Rákóci aranyrámás portréja lóg. Végh Lajos töretlen kedélyét bármely fiatal- ember is megirigyelhetné. Ő a rigmusok mestere, akinek szivében minden ünnepi alkalom dalba szökken. Élete folyásáról ezeket mondotta: — Kolozsvárott születtem 1851-ben, apám szegény szabómester volt s igy csak mint ösztön- díjas tanuló végezhettem el a kegyesrendi gimnáziumot. Mindvégig kitűnő tanuló voltam, sőt harmadik gimnazista koromban az a kitüntetés ért, hogy a beteg osztályfőnököt helyettesítettem. — Iskolatársam s mindvégig jóbarátom voltál Hermann Antal, a későbbi kiváló nyelvtudós, aki mint szász fiú került a gimnáziumba. Az osztály- főnök ösztönzésére jó barátságot kötöttünk. — Kolozsváron léptem a posta szolgálatába , 1892-ben helyeztek Pécsre. Itt a ranglétrán, a jog- tudományi vizsga letétele után, a p. t. felügyelő-ségig jutottam. 1910-ben mentem nyugalomba, 141 évi működés után... — Pécsre kerülvén, a Pécsi Figyelőbe és a Pécsi Közlönybe írtam cikkeket. Nyugalomba vonulásom után egy évig szerkesztője is voltam a Pécsi Közlönynek. Ezután verseiről beszél, amik legközelebb állnak a szívéhez. — Kétszáz verset írtam életemben, ezek közül száz szerelmi dal, három bordal, 30 hazafias vers és 20 emlékvers... Végh Lajos még a régi poéták fajtájából való, akik a poétika szabályai szerint osztályozzák költeményeiket. — Százegy kis dalom jelent meg a Pécsi Közlönben, amelyek női körökben nagy tetszést arattak. Ezeket még 1904-ben és 1905-ben írtam... ! Költeményeimet Berkes álnév alatt írtam. Poli- tikai cikkeimet az egyes vidéki lapok átvették, amire nézve Honthy István, a Pécsi Figyelő volt szerkesztője tanúbizonysággal szolgálhat... Ver i sem budapesti lapban is megjelent. Franciá- ■ ból lefordítottam Béranger ,,A népek szent szövet- ' sége“ c. versét, amely a ,,Magyarország“ 1916. évi junius 6-iki számában megjelent. Néhány verset ültettem át németből is. Négy költeményét Albert István, kettőt Pojgatschnigg zenésített meg. Az Albert által megkom- s ponált verseket Bater János tette férfikarra s egy füzetben megjelennek a Polgári Daloskor kiadásában. — Ma is írok még verseket, benső ösztön hajt a versírásra. Különösen rögtönző képességemmel keltettem társaságokban feltűnést. Egy lakodalmon mondtam egyszer Kolozsvárott verses-felköszöntőt. Jelen volt Szász Domokos ref. püspök is, aki megkérdezte, tudnék-e ő rá is mondani egy felköszöntőt. Egy perc alatt kész volt fejemben a kadencia . Engedjék meg, hadd hangoljam Újra fel a házat, Hadd éltessem tiszteletes Szász Domokos urat. Gyakran hallom, hogy Minő szép mindenik áldása, Kívánom, hogy mindazokat Teljesülve lássa... Végh Lajos dísztagja a Polgári Daloskörnek, örökös választmányi tagja a budai külvárosi kath. körnek. Éveken át titkára volt a pécsi és baranyai függetlenségi pártnak. 75 éves, de fiatalos külseje megcáfolja korát. ■— Nyolc éves korom óta — mondja — nem voltam beteg. Soha nem dohányoztam, mérséklettel élveztem a bort, ma is szívesen írok, szavalok, énekelek, szónoklom, — sőt ha alkalom kínálkozik szívesen táncolok is... Végh Lajos a postai szakirodalomban is tevékenyen működött, sőt egy találmánya is van. Még 1890-ben kitalálta a módját, hogyan lehet a betűnyomtató Hughes-távirógépbe az egyes ékezetes betűket (á, é, ö, ü) beiktatni. A találmányt a postaigazgatóság és jónak véleményezte. SZ.. pécsi po ---------— I Emlékek, rigmusok ... diskurzus a hetvenötéves Végh Lajossal — életéről — „Japám szegény szabómester volt. — Negyvenegy évig szolgálta a postát. — „Kétszáz verset írtam életemben. — Bla is még szívesen írok, énekelek, sőt ha alkalom nyílik táncolok is“. 5. oldal] A SZŐLŐSGAZDÁK tiltakoztak a görög BOR BEHOZATALA ELLEN. Budapest, nov. 13. Ma délután Farkas Elemér képviselő vezetésével a magyar szőlősgazdák küldöttsége jelent meg Mayer János földmivelésügyi miniszternél. Farkas Elemér a küldöttség nevében előadta, hogy a magyar szőlősgazdák válságos helyzetben vannak és így tiltakoznak a tervbe vett görög bor behozatala ellen. Mayer János földmivelésügyi miniszter kijelentette, hogy mindenkor szem előtt tartja a magyar szőlősgazdák jogos kívánságait, tudatában van válságos helyzetüknek. Megígérte, hogy az elhangzott kívánságokat teljes jóindulattal fogja kezelni. -------- RENITENS DIÁKOK A BÍRÓSÁG ELŐTT. Bukarest, nov. 12. Czernowiczban tegnap reggel kezdte meg a törvényszék ama czernowitzi diákok perének tárgyalását, akik pár hónappal ezelőtt az érettségi vizsgák után utcai tüntetést rendeztek a vizsgáló bizottság tagjai ellen és annak elnökét megverték. A botrány oka az volt, hogy a főleg német és zsidó diákok által látogatott intézet vizsgáira vizsgáló biztosokul kizárólag jassy-i és bukaresti román tanárokat rendeltek ki, akik a diákokat azon a címen, hogy nem bírják jól az állam nyelvét, túlnyomó részben elbuktatták. Amikor a bíróság kihirdette a határozatát, amely szerint a tárgyalás folytatását november 15-re halasztja el, a hallgatóság a tárgyalóteremből az utcára tódult, ahol a közönség hangosan tüntetett a perbefogott diákok mellett. Amidőn, a csendőrség a tömeget szét akarta oszlatni, nagy kavarodás támadt és a tömegből revolver lövés dördült el. A lövés Tzalic IV. osztályú gimnáziumi diákot érte, akit súlyos hassérüléssel a zsidókórházba szállítottak. Bár azonnal műtétet hajtottak rajta végre,felépüléséhez kevés a remény. A csendőrség a tettest Norcla Preotu a jassy-i líceum VII. osztály növendékének személyében letartóztatta. Vallomásában előadta, hogy olvasta a czernowitzi diákok tüntetése alkalmával megvert Diaconescu professzor röpiratát, amely leírja, hogy milyen körülmények között folyt le a vizsgáló biztosok elleni tüntetés. Egyenesen azért utazott Czernovitzba, hogy bosszút álljon a „román ügyön esett sérelmért“. Quintus cipői elismertek ! Saját készítményt! cipők nagy választékban. HÓ- és SÁVCIPŐK nagy mennyiségben érkeztek és igy módomban van november hóban e cikkek árából 10% engedményt nyújtani m. tisztelt vevőimnek. QUINTUS: Irgalmasok-u. 24. Tel. 13-26.