Pécsi Napló, 1927. január (36. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-02 / 1. szám

19­7 január 1 gyermekek, mellette néhány terem tanítók, tanítónők számára. Minden könyvtárban tanácsadó iratok, s közlések, hogy bizonyos szakban miféle olvasmányokat ajánl a veze­tőség s ugyanott miféle újdonság jelent meg. Minden könyvtár minden olvasószobája zsú­folt. Fontos, hogy nem katalógusokból kell, időrabló keresgélésekkel választani az olvasni­valót, hanem mindenki maga választja, ki, megtekintés után az elviendő könyveit. Ez magyarázza meg, hogy a legegysze­rűbb ember is költség nélkül sokat és jó könyveket olvashat. Erről még szeretnék otthon írni és beszélni. Az iskolákról, közművelődési intézmé­nyekről, főiskolákról, ifjúsági intézményekről könyveket lehetne írni, de sem az én időm, sem e lap hasábjai nem engedik meg, hogy nagyon hosszadalmas legyek. Csak egy tár­gyat szeretnék még érinteni és ez az amerikai karácsony. Már november végétől kezdve tele van­nak a kirakatok ügyes és ízléses karácsonyi díszítésekkel, számtalan eredeti gondolattal a különböző korú és nemű hozzátartozók és barátok számára ajánlott ajándékokkal. De­cember elején már igen nagy az üzletek forgalma s különösen a nagy áruházakban alig lehet a sok nézőtől és vevőtől mozogni. Ezekben hatalmas játék­osztályok vannak, melyek méreteit elképzelni igen nehéz, csak annyit említek meg, hogy pl. a philadelphiai „Gimbel” áruházban az egyik játékáru­­teremben élő penny-k is kaphatók s vagy húsz kis Shetland-penny áll a lovagolni vágyó gyermeksereg rendelkezésére egész napon át. A legegyszerűbb, pár filléres játékoktól kezdve 5—600 dolláros hatalmas mozgó és mozgó állatokig minden elképzelhető játék­félét megtalál itt a szülő és a gyermek. Van egy Mikulás (Santa Claus) minden nagyobb boltban, ezekhez viszik el az apró embereket s ennek a fülébe rebegik bele karácsonyi vágyaikat. Nagyon kedves megfigyeléseket­­­ehet ilyenkor tenni a különböző gyerekeken. Nemcsak az otthonok és üzletek, hanem az utcák, éttermek, szállodák is kezdik már elvenni a karácsonyi színeket. Rochesterben ír december 4-én pompás zöldágas girlan­­, koszorúk voltak láthatók az uccákon atül-kasul, a koszorúkban kivilágított sonyi gyertyák, vagy Santa Claus­­e. A háziasszonyok és anyák már 3 héttel előbb kezdik az ajándékok jegy­­zékét összeírni, amelyek többnyire prakti­kus vagy szükséges dolgok a családtagok és rokonok számára s emellett valami nem fel­tétlenül szükséges csecsebecse, vagy gyer­mekeknek játékféle, de a kis gyermekek is részben hasznos dolgokat kapnak. Már a 7—8 éves gyermeket rászoktatják, hogy a saját félretett centjeiből vegyen valami kis meglepetést a szüleinek, testvéreinek. Karácsonyi szellem hatja át az embere­ket az ünnep előtti napoktól újévig. Minden autóban kis zöld díszítésű piros, vagy piros díszítésű zöld koszorúk, minden otthon abla­kaiban ugyanezek láthatók. A karácsonyfát 25-én reggel állja körül a család. Talán nem olyan hangulatos, semmiesetre sem annyira megható, mint a mi karácsonyesténk. De megvan a nagy előnye, hogy friss, reggeli hangulatú gyermekek állják körül s egész napjuk van az uj játékok élvezésére, míg Európában a gyertyagyújtás és a lefekvés közötti idő, az egész napi izgatott várako­zással fölvillanyozott gyermekek számára sokszor fájdalmasan rövid. De a szülők is pihentebben és zavartalanabbul adhatják át magukat az ünnepi hangulatnak, mint odaát, ahol a fadiszités, sütés-főzés s napi gondok estig már kifárasztják a háziasszonyt. ,,De azért mi már csak a karácsony este mellett maradunk.” Tudom s megértem, hogy min­den olvasó ezt gondolja. Én mind a kettő­nek tudok örülni. Az amerikai embert csak akkor lehet megérteni, ha életkörülményeit, környezetét és az egész államot átható szellemet tanul­mányozzuk. Az üzleti szellem, amiről annyit hallunk, megvan, de semmiféle nemzet nem közelítette meg Amerikát az áldozatkészség­ben, a szenvedés és nyomor megszüntetésére való együttműködésben és a nem tüntető, hanem cselekvő krisztusi életben. Ez teszi érthetővé, hogy az amerikai nemzet minden önző indítóok nélkül, óriási anyagi és emberáldozattal háborúba keve­redett a spanyolokkal a filippinók érdeké­ben. Most is óriási áldozatokkal és minden ellenszolgáltatás nélkül neveli, műveli a szi­getek bennszülötteit, iskolákat, egészségügyi intézményeket fejleszt s abban a percben, mikor elérkezettnek látja az időt arra, hogy átadja a kormányzatot a filippinieknek, visszavonul. Tisztán látható, hogy a világ­háborúba is a legnemesebb ideálok vitték. A Nortcliffe sajtó, az angol és francia diplo­mácia információi, a központi hatalmak ellen­ségeinek itteni agitációja és a német diplo­mácia, meg a német hadvezetőség óriási lélektani baklövései vitték Amerikát a há­borúba. Ők abban a hiszemben áldoztak száz és százezer fiatal amerikai életet, hogy az igazságot juttatják diadalra. Most kezdenek tisztán látni és a vezető emberek nyíltan megmondják, hogy sokban tévedtek. Az amerikai közvélemény mindig igyekszik igazságos lenni és remélhetjük, hogy a tartós és nem gyűlölködésre és bosz­­szúra alapított igazi béke olaj­ágas galambjai innen fognak kiröppenni az öreg Európa szenvedő népei felé. PÉCSI NAPLÓ Újévi ankét a parlamentarizmus válsá­gáról és a reform szükségességéről. Igazi parlamentarizmus ma már sehol sem létezik, a parlamentarizmus ma már beteg — mondja Charles Benoist. — A parlamentek krízisét csak a szociális erők képviseletével lehet megoldani. — Meztelen és puszta számok nem alkothatják a legnagyobb és döntő faktort az állami életben. ---------------- -m­­­mm---------------­Magyar és külföldi politikusok nyilatkozati­ a parlamentarizmus kríziséről. A világháború következményeként Európá­ban nemcsak a gazdasági élet, de a parlamentariz­mus is válságba került. Ma már ugyan a helyzet nem olyan veszélyes, mint akár csak tavaly volt, mivel végleg nyilvánvalóvá lett, hogy sem a pro­letár-, sem a fasiszta diktatúrák nem tudnak ter­jeszkedni, a nagy európai államok változatlanul kitartanak a parlamentarizmus rendszere mellett. Ennek ellenére kétségtelen, hogy a parlamenta­rizmus reformokra szorul. Erről a nagyfontosságú kérdésről az osztrák kormány félhivatalosa, a Reichspost az új esztendő alkalmából ankétet rendez. A Pécsi Napló bécsi szerkesztőségének már most módjában van az ankét legérdekesebb és a mi viszonyainkra is igen tanulságos nyilat­kozatait a következőkben reprodukálnia : L'LIlZKA prostit­us, a német birodalmi gyűlés tagja, a centrum-párt egyik legjelentékenyebb vezére, a németországi kisebb­ségek előharcosa.­­ A dinasztiák és monarchiák bukása után szinte az összes európai népek rátértek a demok­rácia ösvényére. A nép a maga teljes egészében vette kezébe az ország sorsának irányítását. Szabadon választott képviselők parlamentje út­ján kormányoztatja magát. Ez a fejlődés hala­dásként üdvözölhető, mivel az érett nép számára az önrendelkezés és az önfelelősség a legméltóbb kormány.­­ A demokrácia formális berendezkedése azonban nem elegendő, meg is kell találni az igazi utat a nép akara­tának hasznos érvényesülésére. A parlamentet, a népképviseletet ennek meg­felelően kell megszervezni. Felmerül tehát a kér­dés, hogy a nép milyen szempontok szerint vá­lassza képviselőit és a nép érdekeinek védelme a parlamentben, a törvényhozásban és a köz­­igazgatásban miként történjék. A célnak annak kell lennie, hogy az egész nép és az államiság javára történjék minden munka. Mivel a nemzet osztályokra oszlik, közel fekvő lenne, hogy a parlamentáris népképviselet is osz­tályok szerint tevődjék össze. Ebben az esetben a parlament élete és működése úgy alakulna, hogy az összes osztályok a parlamentben a maguk érde­keit képviselnék és ezeknek érvényesítésére töre­kednének. Természetesen szem előtt, kellene tartaniok az igazságnak és az egész nép javának megfelelő kiegyezést, nehogy a szám szerint legerősebb osztályok a töb­biek és az általánosság kárára működjenek. A különböző osztályok egymás iránt való szükség­szerű megértése és a közre való tekintet nélkül ez a megoldás az ilyen népképviselet feloszlására és bukására vezetne. — Az emberek egoizmusa következtében ez a veszély kézenfekvő. Ezért veszélyesnek tartom a népképviseletet az osztályokból, tehát a nép egyes részeiből felépíteni. Az egészből kell kiindulnunk, hogy a részek számára is keressük a javukat. Ezért nem oszt­ó delegátu­sokat kell a parlamentbe választani, hanem sze­mélyiségeket, akik habár bizonyos osztályhoz tartoznak, az,egész nép javát keresik és annak az osztálynak, amelyhez tartoznak és amely különös bizalommal viseltetik irántuk, érdekeit a közjó alá rendelve, mégis érvényesítik­. Az osztályok ennél a megoldásnál nem fognak rosszul járni, mivel minden osztály intelli­gens és erélyes politikai személyiségeket állíthat ki, ettől eltekintve azonban az egyes kerületek úgyis azon osztályból küldenek képviselőket, ame­lyek a kerületben a legerősebbek. Erősen ipari népességű vidékek munka­adókat és munkásokat fognak a parla­mentbe küldeni, olyan kerületek viszont. 3. oldal. Mindenki olcsón vásárolhat! Leltár előtt Grünnék­ Jókai tér – Selymek, crepdesinek, szövetek, vásznak, batiszt, schiffon, kanavász, parketták, mosók, szövet és selyemkendők, ágy- és asztalterítők, paplanok, damaszt garnitúrák, törülközők. Grün-féle ibolya selyemszálú vászon gyári raktár. Nagy maradék vásár! Garantált príma minőségek rendkívüli olcsó árakban!

Next