Pécsi Napló, 1927. január (36. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-23 / 18. szám
2. oldall. PÉCSI NAP) Beszélgetés Visnya Ernő kincstári főtanácsos, felsőházi taggal, életéről, a Pécsi Takarékról és pécs jövőjéről. Egy ragyogó karrier története. — „Tizenkilenc éves koromban mint gyakornok kerültem a Pécsi Takarékhoz”. — Husz éve vezeti az intézetet, mely ma legelső helyen áll a vidéken. —is vidéki városok jövője, Pécs közönségének bizalma, a megtisztelős és megbecsülés aranylé pálmáját nyújtotta át, Viszula Ernő elnökigazgatónak, amikor megbízta, hogy a délvidéki metropolist, a fejlődő várost, a felsőházban képviselje. Olyan magas kitüntetés ez, hogy méltán kelthet örömet és büszkeséget abban a polgárban, akit ez ér. S Visnya Ernő érdemeket szerzett erre a kitüntetésre. Az ő egyre emelkedő pályájának, közéleti tevékenységének, munkás életének csúcsa és koronája ez a kitüntetés. Széles körökben keltett örömet és megelégedést. Az ő élete nyitott könyv e város lakói előtt. .Magasba ívelő pályáján fiatalon érte ez a kitüntetés. Sokirányú tevékenység, értékes, gazdag évek vannak mögötte. S frissen, fiatalon, munkára készen ért el erre az állomásra. Még sokat, várhatunk tőle. Az Élet csúcsán, ragyogó karrierjének tetőpontján ma is az az ember, aki volt, amikor elindult, megmaradt annak a melegszívű embernek, aki minden póz nélkül, megértéssel fogadja az élet dolgait. Karrierjének titka, abban a kitartó és lankadatlan kötelességvállalásban, abban a nagy és értékes munkában, éles judicumban, nem mindennapi koncepcióban van, amely ezt a kiváló embert jellemezi. Széleskörű tevékenysége, nagy közgazdasági tudása, a vállalatok egész sorát bírta éltére. Abból a három emeletes gyönyörű palotából, szinte hadvezér pálcával irányítja Pécs közgazdasági életét. Ehhez a karrierhez nem volt elég a szerencse, ehhez nagyvonalúság, s nem hétköznapi tudás is kellett. Szélesskálájú egyéniségét ott találjuk a társadalmi élet minden pontján. Humanisztikus cél, sport, jótékonyság, kultúra, benne megértő meleg szívre talál. Visnya Ernő egyike a legelfoglaltabb embereknek Pécsett. A kora délelőtti órákban kerestük fel, a takarékpénztár palotájában s várószobájában már ott találtuk a pécsi közgazdasági élet több vezető alakját. Az elnökigazgató dolgozószobájában fut össze a pécsi közgazdasági élet legtöbb idegszála. Májunké Walter az elegáns szimpatikus főtisztviselő, a betéti osztály vezetője, aki ez nap a titkári teendőket látta el, alig győzi a bejelentéseket. Végre a sor ránk kerül, megjelenik terem ajtajában Visnya Ernő daliás alakja. Egyénisége, kedves, közvetlen, ment minden szertartásoságtól, póztól és merevségtől. Megkérjük, hogy mondja el önéletrajzát a ,,Pécsi Napló” szárnyra. A következőkben tesz eleget kérésünkmek: — Pécsett születtem. Negyvenhét éves vagyok. A nagyapám ügyvéd volt Pesten. Apám a Pécs-Baranyai Központi Takarékpénztár megalakulásakor, mint annak első tisztviselője került Pécsre. Iskoláimat Pécsett végeztem. Tizenkilenc éves koromban, mint gyakornok kerültem a Pécsi Takarékhoz. Tíz év után helyettes-igazgatója lettem az intézetnek, minden rokoni összeköttetés nélkül. — A mozgósításkor bevonultam. Azután Csursch Jenő betegeskedése, majd halála után, mint főhadnagy felmentést nyertem s 1915-ben az intézet vezérigazgatójává választottak. Beszélgetésünket majdnem percenkint megszakítja a telefoncsillingelése s a titkár újabb s újabb bejelentése. Az elnökigazgató ezután így folytatja : — Amikor az intézet igazgatását átvettem, annak értékpapírtárcájában csak állampapírokat és zálogleveleket őriztek, melyeket én fokozatosan iparvállalatok és pénzintézetek részvényeire cseréltem át. Eme vállalatok és intézetek felvirágoztatása eredményezte azt, hogy a Pécsi Takarékpénztár vagyonát, a budapesti legjobban vezetett nagy intézetek vagyonával hasonló mérvben sikerült átmenteni, s hogy a Pécsi Takarékpénztár ma az összes vidéki intézetek között a legelső helyen áll. Különösen kifejezésre jutott a Pécsi Takarékpénztár jelentősége, a majdnem három éves szerb megszállás alatt, amikor is az intézet a nyugdíjas katonatisztek és tanítók járandóságának folyósítása, de különösen nagyösszegű városi pénztári jegyekért való garancia vállalása által a köznek igazán felbecsülhetetlen szolgálatokat tett. — Elnöke voltam, a Gabonagyűjtő Bizottságnak, mely akkor a szorult helyzetben lévő köztisztviselők számára igen nagy összegeket eredményezett. Fischer Ferenc dr. főispán úrral együtt vezetője voltam, a Raics szerb alispán atrocitásait felpanasztó küldöttségnek, mely több mint egy hétig járt a belgrádi illetékes köröknél, hogy enyhítse a város tűrhetetlen helyzetét. — Nagyösszegű kamatmentes kölcsönöket fordított a Pécsi Takarék annak idején, a titokban szervezkedő Nemzeti Hadsereg zsír, liszt és egyéb készleteinek beszerzésére s nagy összegekkel támogatta az u. n. Rijst-csoportot, melynek tagjait hosszú belgrádi fogságuk alatt is állandóan segélyezte. Ezután az elnökigazgató sokirányú tevékenysége került szóba. — Tagja vagyok mintegy harminc iparvállalat és pénzintézeti igazgatóságának. Intézetem minden jótékonycélú akcióból kivette a részét, úgy a hadikölcsönök, mint a Nemzeti Bank részvényeinek jegyzésénél, nemkülönben a népszövetségi kölcsön kötvények átvételekor a Pécsi Takarék és érdekcsoportja, az összes vidéki intézetek közül első helyen állott. Megkérdeztük ezután mi a véleménye Pécs jövőjéről? — Amennyiben sikerül — mondotta — 1927. január 23. Buda@el egyidőben! Az évad kiemelkedő újdonságai 16 Éven aluliaknak is engedélyezve! Önagysága nem akar gyereket! Főszerepben: Harry Veddee és Izordy Mária. Legközelebb az Hpergroa. Legközelebb az ÜpOfelebSrt. A hercegnő regénye. Irta : Arséne Housseye. (5) VII. Két fiatalember lépett be egyszerre. Az első szőke, magas termetű, olyan módon jött be, mint aki nem szokott ajtó előtt megállni. A második érkező barna és alacsony termetű volt. D’Ordova márki volt ez, spanyol grand, az Izabella rend kommandőrje, a spanyol követség attaséja. Mindezen címeket egy világfi egykedvűségével viselte. A spanyolok csak Spanyolországban büszkék. D’Ordova márki néhány nap óta énekel már szerenádokat D’Arcy asszony erkélye alatt. Azért jött Párizsba, hogy szívének keressen helyet és eddig csak pénzét helyezte el. Lionel szívesen barátkozott vele, de csak este a pezsgő után, nem pedig reggel. A lépcsőn találkozva, üdvözölték egymást és eleinte szótlanul sétáltak föl és aló D’Acy asszony szalonjában. D’Ordova márki nem tudott uralkodni féltékenységének jelein. Végre a herceg megáll előtte és hangos kacajra fakad. —■ Féltékeny, mint egy spanyol. — Én féltékeny ! ? — Éppen jókor jöttél. Vártalak. A márki türelmetlen mozdulatot tett. — Ilyen korán! Nem gondoltam, hogy itt otthon vagy... — Itthon vagyok, don Juan úr, Roduingo * milord, ezt az egész világ tudja. Ki engedhetné meg magának tudomásul nem venni* hogy te a madridi férjek réme vagy ? Hogy annyi női szivet nyertél meg, mint Cid csatát ? és végül,«hogy uralkodói D’Arcy asszony szivén ? —• Igen, mint egy király ország nélkül... Mond csak Lionel, ismered te jól D’Arcy asszonyt ? Ami engem illet, én sokkal jobban szeretem, mintsem hogy ismerném. — Értelek... Ámde te is ép oly jól tudod, mint én, hogy ő egy nagyvilági hölgy, aki mindenütt otthon van. Egy nem tudom kinek a leánya, aki nőül vetette magát egy szintén nem tudom kivel, első szeretőjével, d’Arcy nevű úrral, aki vidékken él, különválva tőle, miután vagyonukat elharácsolták. Vigyázz magadra... De hát oly csinos ? Ne beszéljünk róla rosszat. Egy nagy szívességet akarok tőle kérni. — Egy szívességet ? Várakozás közben adj nekem tanácsot. — Csak a családból eredő tanács lehet jó. Esküdjél meg, hogy nem követed tanácsomat. — Tudod jól úgy is, hogy nem fogom követni. Ha te nem jössz, annak beszéltem volna el őrültségemet, akivel először találkozom.. A márki jóakarólag megfogja a herceg kezét. — Add, hogy megtapintsam pulzusodat. Fölismerem betegségedet. Az ember mindig az egyenes utat követné, ha nem találkozna minden lépésnél az asszonnyal. Egy bájos utitárs ő, de nem ismeri az utat és megakadályoz abban, hogy a mienket lássuk. — Eltaláltad ; ez az utitárs álljt mega az utón, meg akarok nősülni... — Te ! Öh! A mézeshetek rőt holdját látom közeledni az égbolton. A herceg egy mozdulatára mindeketten leültek. — Manapság a mézeshetek mind borús holddal kezdődnek, ez elkerülhetetlen ; a mi életünk ezekkel a leányokkal elcsúfítják életünket kisasszony- felségünkkel. Szerelmi házasság már csak regényekben van. Mióta az opera színfalai között forgolódom , családom elfordul tőlem. Azt mondják, az ő főúri modorukban, hogy Lea egy szirén és csak egy jó házasság vezethet az ígéret földjére. — Te soha nem fogsz oda eljutni. — Félek tőle , de látod kedvesem, egyszer csak végét kell szakítani az ifjúság bohó életének. — Hol kezdődik és hol végződik az ifjúság ? — Kezdődnie és végződnie a munkában kellene. De nekünk, néhány millió tékozló fiúnak, nincs egy gondolat a fejünkben és nincs egy fegyver a kezünkben, kivéve egy-egy párbaj napján. — Úgy beszélsz, mint egy színdarab bölcse- Az okoskodás az én lelkiismeretem, amely sokszor eszembe juttatja az élet komoly kötelességeit ... Szóval meg kell nősülnöm és Leát jobban szeretem, mint valaha. — Kit veszel nőül ? — Unokahúgomat. — Melyiket ? Jeannes ? Ő igazán nagyon szép. Gondoltam reá. A herceg szemébe nézett a márkinak. — Magadnak vagy nekem ? — Neked. D’Ordova márki magában hozzáfűzte „és nekem.”