Pécsi Napló, 1927. július (36. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

XXXVI. évfolyam. 146. szám Egyes szám ára 16 fillér. 1927. julius 1. Péntek szerkesztőség és kiadóhivatal­­ Munkácsy Mihály­ u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi tel. 109. sz. — Kiadóhivatali tel. 27. sz. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ­­ LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2­50 pengő, egy negyed évre évre 7­50 pergő. / Egyes szám ára: 16 fillér, 16 oldalas 24 fillér." j A jövő generáció. írta Tonolli Sándor, a szegedi Kereskedelmi Iparkamara főtitkára. Azt hiszem, mostanában az orvosok ve­zetnek az elkeseredésben. A napokban be­széltem egy orvos barátommal, aki számok­kal bizonyította, hogy a négy egyetem Ma­gyarországon annyi új orvost termel, hogy a betegek gyógyítása helyett az orvosok egy­mást lesznek kénytelenek felfalni. Véleménye szerint esztendőkön keresztül nem volna szabad új orvosokat rászabadítani az or­szágra. Hogy az ügyvédek jórésze már évek óta nem ügyvédi munkából, hanem ügynökösködésből és tudom is én, még miből él, szintén a köztudomású sajnálatos tények közé tartozik. Hivatalos helyen fog­lalkoznak azzal a gondolattal, hogy ezen a bajon a meglevő numerus clausus mellett még egy új numerus clausus behozatalával segítsenek, amely megállapítja az ügyvédi mesterséget űzők maximális létszámát. Mér­nökök mondják, hogy a lecsökkentett kis országban már nincsen meg a gépész- és villamossági mérnökök elhelyezkedési lehe­tősége. A középiskolai külön felvételi vizs­gálatok rendszere már néhány év előtt meg­bukott, de azért szüntelenül halljuk és ol­vassuk, hogy túlságos sokan tódulnak a középfokú oktatási intézetekbe és valamelyes szelekciót kellene alkalmazni. Baj van az úgynevezett lateiner pályák körül és mint ilyenkor történni szokott, a haruspexek han­goztatják, hogy az ifjúság menjen a jobb megélhetést biztosító gyakorlati pályákra. Ugyanakkor azonban a saját szűkebb mesterségemben homlokegyenest ellenkező dolgok jutnak a tudomásomra. Azok, akik a kereskedelmi iskolát végezték, elmennek irodasegédtisztnek, forgalmi adóellenőrnek, vagy egyáltalán nem tudnak elhelyezkedni. Van felsőipariskolát végzett növendék, aki kavicsot hord. A kereskedelemügyi miniszter elutasítja a fogtechnikusok kérelmét, akik limitálni akarják szakmájukban az alkalmaz­ható inasok számát. A magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak országos szö­vetségének egyik vidéki fiókja a kereskedő tanoncokra szeretné kimondani a numerus clausus valamelyes formáját. A szociáldemo­kraták az egész vonalon harcot folytatnak az úgynevezett inastenyésztés ellen. Az erdészeti főiskola neveli­ az erdőmérnököket, az alsófokú erdészeti iskolák az erdőőröket és Magyarországnak — nincsenek erdei. Úgy látszik, a bajok a gyakorlati pályák mezején­­ jelentkeznek.­­Természetes, hogy mindenki a saját mes­terségének, vagy a hozzá közel álló foglal­kozásoknak szemüvegén keresztül látja a dolgokat. A lateiner panaszkodik, a gyáros azt mondja, hogy megromlott a konjunktúrá­ja, a kereskedő saját állítása szerint esztendők óta veszteségre dolgozik, a kispár tele van panaszokkal, a munkás elégedetlen. Minden megállapításnak a refrénje pedig az, hogy sem ennek, sem annak a pályának nincsenek kilátásai. A fiatalság menjen más pályára. A sarkunkat pedig tapossa az új nemzedék, amely elhelyezkedést keres, de csak bölcs tanácsokat kap,­­ ellenkező irányban. Kü­lönösen ilyenkor, az iskolai év végeztével érezzük ennek az állapotnak a lehetetlen voltát, mikor diplomaták aranyeseje van a főiskolákon és a pályaválasztás problémái izgatják a szülők ezreit és tízezreit. Hol van ilyen megállapodások után az­­ igazság ? Vagy mindenütt, vagy sehol. Igaza lehet mindenkinek, aki azt mondja, hogy pillanatnyilag túltömöttség van a saj­át pályá­ján, de nincs igaza senkinek, aki mesterséges korlátozásokat akarna állítani akár a tanulás bizonyos ágai, akár bizonyos pályákon való elhelyezkedés elé. Lehet, hogy az orvosok sokan vannak, de bizonyára nem természetes hogy legyenek városok, ahol minden ötszáz lakosra esik egy orvos, viszont százával van­nak falvak, az országban, amelyek teljesen közegészségügyi gondozás nélkül állanak. Lehetnek, akik sokalják a négy eg­yetemet ebben a kis országban és félnek a lateiner proletáriátus szaporodásától. Dehát csak­ugyan olyan túlkulturált már ez az ország, hogy nem fér rá több emberre az egyetemi műveltség ? És hogy lehet az, hogy mikor az összes tudományos pályákon túltermelésről panaszkodunk, egész sor olyan tantárgy van, melyre nincsen szaktanár ? Olyan nagy ve­szedelem-e, ha majd nekünk is lesznek taní­tóink, akik egyetemet végeztek, mint az napi­renden van Finnországban, vagy Német­országban ? És mért volna képtelen az a gondolat, hogy a jövő iparos-generációjának egy bizonyos hányada az érettségi birtoká­ban állana, neki mestersége elsajátításának ? Higgye el akárki, minden sértő mellékíz nél­kül mondom, hogy nekem a diplomás paraszt gondolata nagyon szimpatikus. Kevesebb benne a tótágas, mintha valaki pusztán a kaptafa, vagy a kukoricafosztó horizontjáról akarja igazgatni az ország sorsát. Nincs senki, aki nálam jobban átérezné azokat a bajokat és nehézségeket, melyek az életet még ki sem próbált új generációra nehezednek. De látván a panaszok és sirámok általános voltát, nem tudom osztani azok felfogást, akik majd erről, majd arról a pályáról akarják elhessegetni az oda törek­vőket. Amit cselekszenek, abban lehet ugyan aggodalom a jövő geneációjáért, de lég­ióként a saját harcuk a nagyobb darab ke­nyérért. Ne féltse senki a fiatalságot az iskolától, beleértve ebbe a fogalomba az elemit, középiskolát és egyetemet egyaránt. A tanulás és tudás irtózatos erő és hatalom és a szellemi alapok megadása hihetetlen érté­ket jelent még azokban a mesterségekben is, ahol a hatásukat talán nem is lehet kimutatni és bebizonyítani. Higgye el akárki, nálunk is, másutt is az iskola fogja megoldani a több­termelés kérdését a mezőgazdaságban és iparban egyaránt, viszont a gazdasági pályák­nak a megerősödése fog teremteni új elhelyez­kedési alkalmakat a szorosan vett szellemi foglalkozások és lateiner pályák körében is. A viszonyok nehezek, az igaz. De a fiatal­ságot, az utánunk következő új nemzedéket nem csörgetegségre, hanem optimizmusra kell nevelni. Nekünk szabad aggódni a sor­sán, de az új generációt nem szabad a kilá­­tástalanság állandó hirdetésével az élettől elrettenteni. Elvégre mit tudhatjuk mi, hogy mi lesz három, négy vagy öt esztendő múlva? Ahogy össze tudott omlani minden néhány esztendő előtt, ugyanúgy jobbra is fordul­hatnak a viszonyok. Az élet nem egyéb, mint örök megújhodás. Befelé aggodalommal, de kifelé ennek az örök megújhodásnak a hité­ből fakadó biztató szóval kell ilyenkor, iskola­év végeztével útjára bocsájtani az új gene­rációt. A szervezkedési kényszert erkölcstelennek minősíti az osztrák legfelsőbb törvényszék. A SZOCIÁLDEMOKRATA szakszervezetek tiltakozásra készülődnek. Bécs, jun. 30. (A Pécsi Napló bécsi szerkesz­tőségétől.) AZ osztrák legfelsőbb törvényszék egy konkrét eset folytán erkölcstelennek bélyegezte a szervezkedési kényszert. Egy film-operatőrt gyára kénytelen volt elbocsátani a szakszervezet nyomá­sára. A szervezett munkások ugyanis kijelentet­ték, hogy az operatőrrel, aki nincsen szervezve, nem hajlandók együtt dolgozni és sztrájkba lép­nek, ha az igazgatóság az operatőrt nem bocsátja el a szolgálatból. A filmgyár kénytelen volt a munkások követelését teljesíteni, mire az operatőr kártérítésért pert indított a szakszervezet ellen. Ebben a perben mondott most jogerős ítéletet a legfelsőbb törvényszék, amely elismerte az ope­ratőr keresetének jogosultságát, a beperelt szak­szervezetet elmarasztalta a kártérítésben és az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a szakszerve­zeti kényszer erkölcstelen, senkit sem lehet meg-­­­győződése ellenére kényszeríteni arra, hogy csat­lakozzék a szakszervezethez. Az osztrák szak­­szervezetek magatartásának erkölcstelensége foko­zódik azáltal, hogy a szakszervezetek úgynevezett politikailag megbízhatatlan embereket nem vesz­nek fel tagjaik sorába és így ezeket munkanélküli­ségre, éhhalálra ítélik, mivel másrészt nem tűrik, hogy nagyobb üzemek szervezetlen munkásokat foglalkoztassanak. A legfelső törvényszék nagyjelentőségű ítélete a szociáldemokrata pártban óriási izgalmat kel­tett és a szakszervezetek monstre tiltakozásra készülődnek. A szakszervezeti vezérek az ítéletet a kapitalista reakció előretörésének tüntetik fel és erélyes retorziókkal fenyegetőznek arra az esetre, ha a hatóságok megpróbálnák az elvi jelentő­égű ítéletet a gyakorlatban érvényesíteni. A NAPFOGYATKOZÁS az angol csillag­­vizsgáló MEGFIGYELÉSÉBEN. London, jún. 30. (Reuters) A giggleswicki ki­rályi csil­agvizsgáló társaság által megfigyelt napfogyatkozás pompás látványt nyújtott. A fény borzongató szürkés barnává változott, a levegő hűvössé vált, a madarak abbahagyták éneküléi­­ket és a juhok keservesen leégettek, amikor a nagy árnyék borzalmas gyorsasággal ráborult a Földre. Mielőtt a világosság ismét természetes színt öltött magára, csodás korona tört elő és az arany és ezüstszínű sugarak úgy szikráztak elő, mintha láthatatlan olvasztótégelybe szálltak volna ki. A CSEH ÉS MAGYAR TEXTILÉRDEKEK SZÉT­ÁGAZNAK. Prága, jún. 30. (Cseh Távirati Iroda.) Azok­kal a budapesti jelentésekkel szemben, amelyek szerint csehszlovák textilgyárak egész Sora vesz részt néhány magyar textil­gyár alapításában, egy prágai kőnyomatos autentikus értesülés alapján ezeket jelenti. A csehszlovák textilipar a talaj kipuhatolása alkalmával meggyőződést szerzett arról, hogy a csehszlovák és a magyar textilipar érdekei sokkal inkább szétágaznak, semhogy a magyar textilvállalkozásokban való részvétel ered­ményességét igazolhatnák.

Next