Pécsi Napló, 1927. július (36. évfolyam, 146-172. szám)
1927-07-01 / 146. szám
XXXVI. évfolyam. 146. szám Egyes szám ára 16 fillér. 1927. julius 1. Péntek szerkesztőség és kiadóhivatal Munkácsy Mihály u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi tel. 109. sz. — Kiadóhivatali tel. 27. sz. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 250 pengő, egy negyed évre évre 750 pergő. / Egyes szám ára: 16 fillér, 16 oldalas 24 fillér." j A jövő generáció. írta Tonolli Sándor, a szegedi Kereskedelmi Iparkamara főtitkára. Azt hiszem, mostanában az orvosok vezetnek az elkeseredésben. A napokban beszéltem egy orvos barátommal, aki számokkal bizonyította, hogy a négy egyetem Magyarországon annyi új orvost termel, hogy a betegek gyógyítása helyett az orvosok egymást lesznek kénytelenek felfalni. Véleménye szerint esztendőkön keresztül nem volna szabad új orvosokat rászabadítani az országra. Hogy az ügyvédek jórésze már évek óta nem ügyvédi munkából, hanem ügynökösködésből és tudom is én, még miből él, szintén a köztudomású sajnálatos tények közé tartozik. Hivatalos helyen foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy ezen a bajon a meglevő numerus clausus mellett még egy új numerus clausus behozatalával segítsenek, amely megállapítja az ügyvédi mesterséget űzők maximális létszámát. Mérnökök mondják, hogy a lecsökkentett kis országban már nincsen meg a gépész- és villamossági mérnökök elhelyezkedési lehetősége. A középiskolai külön felvételi vizsgálatok rendszere már néhány év előtt megbukott, de azért szüntelenül halljuk és olvassuk, hogy túlságos sokan tódulnak a középfokú oktatási intézetekbe és valamelyes szelekciót kellene alkalmazni. Baj van az úgynevezett lateiner pályák körül és mint ilyenkor történni szokott, a haruspexek hangoztatják, hogy az ifjúság menjen a jobb megélhetést biztosító gyakorlati pályákra. Ugyanakkor azonban a saját szűkebb mesterségemben homlokegyenest ellenkező dolgok jutnak a tudomásomra. Azok, akik a kereskedelmi iskolát végezték, elmennek irodasegédtisztnek, forgalmi adóellenőrnek, vagy egyáltalán nem tudnak elhelyezkedni. Van felsőipariskolát végzett növendék, aki kavicsot hord. A kereskedelemügyi miniszter elutasítja a fogtechnikusok kérelmét, akik limitálni akarják szakmájukban az alkalmazható inasok számát. A magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak országos szövetségének egyik vidéki fiókja a kereskedő tanoncokra szeretné kimondani a numerus clausus valamelyes formáját. A szociáldemokraták az egész vonalon harcot folytatnak az úgynevezett inastenyésztés ellen. Az erdészeti főiskola neveli az erdőmérnököket, az alsófokú erdészeti iskolák az erdőőröket és Magyarországnak — nincsenek erdei. Úgy látszik, a bajok a gyakorlati pályák mezején jelentkeznek.Természetes, hogy mindenki a saját mesterségének, vagy a hozzá közel álló foglalkozásoknak szemüvegén keresztül látja a dolgokat. A lateiner panaszkodik, a gyáros azt mondja, hogy megromlott a konjunktúrája, a kereskedő saját állítása szerint esztendők óta veszteségre dolgozik, a kispár tele van panaszokkal, a munkás elégedetlen. Minden megállapításnak a refrénje pedig az, hogy sem ennek, sem annak a pályának nincsenek kilátásai. A fiatalság menjen más pályára. A sarkunkat pedig tapossa az új nemzedék, amely elhelyezkedést keres, de csak bölcs tanácsokat kap, ellenkező irányban. Különösen ilyenkor, az iskolai év végeztével érezzük ennek az állapotnak a lehetetlen voltát, mikor diplomaták aranyeseje van a főiskolákon és a pályaválasztás problémái izgatják a szülők ezreit és tízezreit. Hol van ilyen megállapodások után az igazság ? Vagy mindenütt, vagy sehol. Igaza lehet mindenkinek, aki azt mondja, hogy pillanatnyilag túltömöttség van a saját pályáján, de nincs igaza senkinek, aki mesterséges korlátozásokat akarna állítani akár a tanulás bizonyos ágai, akár bizonyos pályákon való elhelyezkedés elé. Lehet, hogy az orvosok sokan vannak, de bizonyára nem természetes hogy legyenek városok, ahol minden ötszáz lakosra esik egy orvos, viszont százával vannak falvak, az országban, amelyek teljesen közegészségügyi gondozás nélkül állanak. Lehetnek, akik sokalják a négy egyetemet ebben a kis országban és félnek a lateiner proletáriátus szaporodásától. Dehát csakugyan olyan túlkulturált már ez az ország, hogy nem fér rá több emberre az egyetemi műveltség ? És hogy lehet az, hogy mikor az összes tudományos pályákon túltermelésről panaszkodunk, egész sor olyan tantárgy van, melyre nincsen szaktanár ? Olyan nagy veszedelem-e, ha majd nekünk is lesznek tanítóink, akik egyetemet végeztek, mint az napirenden van Finnországban, vagy Németországban ? És mért volna képtelen az a gondolat, hogy a jövő iparos-generációjának egy bizonyos hányada az érettségi birtokában állana, neki mestersége elsajátításának ? Higgye el akárki, minden sértő mellékíz nélkül mondom, hogy nekem a diplomás paraszt gondolata nagyon szimpatikus. Kevesebb benne a tótágas, mintha valaki pusztán a kaptafa, vagy a kukoricafosztó horizontjáról akarja igazgatni az ország sorsát. Nincs senki, aki nálam jobban átérezné azokat a bajokat és nehézségeket, melyek az életet még ki sem próbált új generációra nehezednek. De látván a panaszok és sirámok általános voltát, nem tudom osztani azok felfogást, akik majd erről, majd arról a pályáról akarják elhessegetni az oda törekvőket. Amit cselekszenek, abban lehet ugyan aggodalom a jövő geneációjáért, de légióként a saját harcuk a nagyobb darab kenyérért. Ne féltse senki a fiatalságot az iskolától, beleértve ebbe a fogalomba az elemit, középiskolát és egyetemet egyaránt. A tanulás és tudás irtózatos erő és hatalom és a szellemi alapok megadása hihetetlen értéket jelent még azokban a mesterségekben is, ahol a hatásukat talán nem is lehet kimutatni és bebizonyítani. Higgye el akárki, nálunk is, másutt is az iskola fogja megoldani a többtermelés kérdését a mezőgazdaságban és iparban egyaránt, viszont a gazdasági pályáknak a megerősödése fog teremteni új elhelyezkedési alkalmakat a szorosan vett szellemi foglalkozások és lateiner pályák körében is. A viszonyok nehezek, az igaz. De a fiatalságot, az utánunk következő új nemzedéket nem csörgetegségre, hanem optimizmusra kell nevelni. Nekünk szabad aggódni a sorsán, de az új generációt nem szabad a kilátástalanság állandó hirdetésével az élettől elrettenteni. Elvégre mit tudhatjuk mi, hogy mi lesz három, négy vagy öt esztendő múlva? Ahogy össze tudott omlani minden néhány esztendő előtt, ugyanúgy jobbra is fordulhatnak a viszonyok. Az élet nem egyéb, mint örök megújhodás. Befelé aggodalommal, de kifelé ennek az örök megújhodásnak a hitéből fakadó biztató szóval kell ilyenkor, iskolaév végeztével útjára bocsájtani az új generációt. A szervezkedési kényszert erkölcstelennek minősíti az osztrák legfelsőbb törvényszék. A SZOCIÁLDEMOKRATA szakszervezetek tiltakozásra készülődnek. Bécs, jun. 30. (A Pécsi Napló bécsi szerkesztőségétől.) AZ osztrák legfelsőbb törvényszék egy konkrét eset folytán erkölcstelennek bélyegezte a szervezkedési kényszert. Egy film-operatőrt gyára kénytelen volt elbocsátani a szakszervezet nyomására. A szervezett munkások ugyanis kijelentették, hogy az operatőrrel, aki nincsen szervezve, nem hajlandók együtt dolgozni és sztrájkba lépnek, ha az igazgatóság az operatőrt nem bocsátja el a szolgálatból. A filmgyár kénytelen volt a munkások követelését teljesíteni, mire az operatőr kártérítésért pert indított a szakszervezet ellen. Ebben a perben mondott most jogerős ítéletet a legfelsőbb törvényszék, amely elismerte az operatőr keresetének jogosultságát, a beperelt szakszervezetet elmarasztalta a kártérítésben és az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a szakszervezeti kényszer erkölcstelen, senkit sem lehet meg-győződése ellenére kényszeríteni arra, hogy csatlakozzék a szakszervezethez. Az osztrák szakszervezetek magatartásának erkölcstelensége fokozódik azáltal, hogy a szakszervezetek úgynevezett politikailag megbízhatatlan embereket nem vesznek fel tagjaik sorába és így ezeket munkanélküliségre, éhhalálra ítélik, mivel másrészt nem tűrik, hogy nagyobb üzemek szervezetlen munkásokat foglalkoztassanak. A legfelső törvényszék nagyjelentőségű ítélete a szociáldemokrata pártban óriási izgalmat keltett és a szakszervezetek monstre tiltakozásra készülődnek. A szakszervezeti vezérek az ítéletet a kapitalista reakció előretörésének tüntetik fel és erélyes retorziókkal fenyegetőznek arra az esetre, ha a hatóságok megpróbálnák az elvi jelentőégű ítéletet a gyakorlatban érvényesíteni. A NAPFOGYATKOZÁS az angol csillagvizsgáló MEGFIGYELÉSÉBEN. London, jún. 30. (Reuters) A giggleswicki királyi csilagvizsgáló társaság által megfigyelt napfogyatkozás pompás látványt nyújtott. A fény borzongató szürkés barnává változott, a levegő hűvössé vált, a madarak abbahagyták éneküléiket és a juhok keservesen leégettek, amikor a nagy árnyék borzalmas gyorsasággal ráborult a Földre. Mielőtt a világosság ismét természetes színt öltött magára, csodás korona tört elő és az arany és ezüstszínű sugarak úgy szikráztak elő, mintha láthatatlan olvasztótégelybe szálltak volna ki. A CSEH ÉS MAGYAR TEXTILÉRDEKEK SZÉTÁGAZNAK. Prága, jún. 30. (Cseh Távirati Iroda.) Azokkal a budapesti jelentésekkel szemben, amelyek szerint csehszlovák textilgyárak egész Sora vesz részt néhány magyar textilgyár alapításában, egy prágai kőnyomatos autentikus értesülés alapján ezeket jelenti. A csehszlovák textilipar a talaj kipuhatolása alkalmával meggyőződést szerzett arról, hogy a csehszlovák és a magyar textilipar érdekei sokkal inkább szétágaznak, semhogy a magyar textilvállalkozásokban való részvétel eredményességét igazolhatnák.