Pécsi Napló, 1927. augusztus (36. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-02 / 173. szám
XXXVI. évfolyam. 173 szám Egyes számára 16 fillér, 1927. augusztus 2. Kedd. Serkesztöség és kiadóhivatalt Munkácsy Mihály u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. 'Szerkesztöségi tel. 109. sz. — Kiadóhivatalt teli 27 sz. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ* LENKEI LAJOS ■ЭЯ Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 250 pengő, egy negyedévre 750 pengő. Egyes szám ára: 16 fillér, 16 oldalas 24 fillér. Magyar győzelem, Pécs, aug. 1. Évforduló, szomorú évforduló napja van ma. Hej ! amikor 1914- ben kitört a háború, milyen más hangulat volt országszerte. Ki ne bízott volna a győzelemben! És mikor este a katonazenekar fáklyák és lampionok között bejárta a várost, ezer és ezer embertől kisérve, mindenütt csak lelkesedéstől fénylő szemeket láttunk és az egész város visszhangzott a Rákóczi-indulótól. Azóta kiálltuk a négyéves háborút törhetlenül és vereség nélkül és kiálltunk kilenc szörnyű évet, amely megtanított bennünket ami, hogy mit jelent az a repülő mondás : ,,Jaj a legyőzöttnek”. És ime éppen ma Európa összes világlapjai egy magyar győzelemről írnak, amelyet tizenhat nagy nemzettel versenyezve szereztek meg a magyar sakkozók. Megcsonkítottak, kezünket, lábunkat levágták, fegyvertelesné tettek, még a levest is elzártákelőlünk és mégis ebből a tönkresilányított parányi országból elindul négy magyar, elmegy Londonba és a hatalmas kulturnemzetek elől elviszi a pálmát egy szellemi tornában. Vájjon mit gondolhatnak a Trianon urai, amikor ezt a hírt olvassák ? Eszükbe jut-e, hogy talán mégis igaza volt gróf Apponyinak, amikor tiltakozott az ellen, hogy harmadfél millió magyart akarnak a kultúrában sokkal alacsonyabban álló balkáni népek igájába hajlani. Éppen a legjobb alkalommal jött ez a magyar dicsőség, amikor Európa közvéleménye figyelmét lord Rothermere részéről megindított akció a magyar kérdésre terelte. A legnagyobb elismeréssel adózunk a győzelmet kivivő honfitársainknak, akik erre a gyászos emlékezetű évfordulóra egy kis örömtíszet gyújtottak a hazai tűzhelyen. BORIS BOLGÁR KIRÁLY BUDAPESTEN, Budapest, aug. 1. Boris bolgár király csütörtökön délelőtt vonaton Budapestre érkezett és innen automobilon folytatta útját. A király kíséretében nővére Eudoxia hercegnő és azonkívül két szárnysegéd volt. A bolgár király csütörtökön délben az alcsúti kastélyban meglátogatta József főherceg nővérét, Mária Dorottya és Erzsébet királyi hercegnőket, akik a bolgár király unokanővérei. A bolgár király kíséretével csütörtök éjjelt az alcsuti kastélyban töltötték és pénteken reggel 9 órakor automobilon folytatták útjukat. A bolgár király egész idő alatt rangjelzés nélkül utazott. Útlevelén a Plesso Ludetio szófiai magánzónak volt feltüntetve és ilyen néven állította ki a bejelentő lapokat is. TÁRGYALÁSOK A PRIMÁSI SZÉK BETÖLTÉSÉRŐL. Budapest, aug. 1. A szentszék és a magyar kormány tárgyalásokat folytat a primási szék betöltéséről. Az eddig forgalomba került kombinációk még teljesen koraiak. Személyi kérdések ezideig úgyszólván szóba sem kerültek. ÉLETBELÉP A HÚSNAK EGYFÁZISÚ FORGALMI ADÓJA. Budapest, aug. 1. A 8 Órai Újság értesülése szerint még ezen a héten megjelenik a rendelet, a húsnak egyfázisú forgalmi adójáról. Ennek ellenében azt tervezik, hogy a lisztnél és kenyérnél a már megadott kedvezményt visszavonják, mert ez nem hozta magával a kívánt eredményt. A saopauloi román konzulátus titkára kifosztotta a kivándorolt erdélyi magyarokat. A RARACECSA KONZULÁTUSI TITKÁR 300.000 MIL REIS ELSIKKASZTÁSA UTÁN MEGSZÖKÖTT. 374 ERDÉLYBE VISSZATÉRNI AKARÓ CSALÁD ÚTLEVELEI EGY SAROKBAN. Sao Paulo, július havában. (A Pécsi Napló délamerikai levelezőjének tudósítása, Sao Pauloból). A Délamerikai Magyar Hírlap szenzációs szélhámosságról rántotta le a napokban a leplet. „Egy hajójegy ára 280 milieis !“ Ez volt a jelszó ezelőtt hónappal és a hazájukba visszavágyók megostromolták a konzulátusokat, hajóstársaságokat, ahol nem tudták mire vélni, hogy ki terjeszti azt a hírt, miszerint 280—300 milreisért hajójegyet lehet váltani Európába ? A hajóstársaságok nyomozni kezdtek és nemsokára megállapították, hogy a Sao Pauló-i román királyi konzulátuson lehet ilyen olcsó hajójegyeket vásárolni és állítólag többen már el is utaztak ezért a hihetetlenül olcsó árért A jegyeket Brakacescu román konzultusi titkár árusította. Bár ennek a ténynek megállapításával a hajóstársaságok nyomozása befejeződött, a rejtély egyáltalában nem oldódott meg. Az erdélyi magyarok, akik csalódtak Délamerikában, töhlegesen jelentkeztek a román konzulátuson és Brakacescu mindenkitől átvette a pénzt és az útlevelet. — Ha indul a hajóra, majd értesítem ! — ezekkel a szavakkal búcsúzott Brakacescu a jelentkezőktől, akik azután türelmesen várták a konzuli értesítést. Ha azután valamelyiküknek elfogyott a türelme és erélyesen sürgetni kezdte a hazautazást, úgy rögtön kézhez is kapta jegyét és máris utazhatott. — Ellopják pénzünket! Becsapnak bennünket ! ? s feónokolt egy ízben a konzulátus helyisége előtt összegyűlt várakozók egyike. A felizgatott tömegben ekkor hirtelen megjelent Brakarescu és mindenkinek visszaadta pénzét. Néhány jelentkezőnek reklámként való hazaszállítása és a pénz visszaadása a lármázóknak annyira növelték a bizalmat Brakacescu iránt, hogy a konzul titkár csakhamar 300.000 milieist szedett össze és evvel az összeggel a napokban hirtelen megszökött. A titkár megszökése óriási izgalmat keltett úgy a kifosztottak között, mint a román konzulátuson. George Patra Meira román tiszteletbeli konzul a „Délamerikai Magyar Hírlap“ munkatársának a következőket mondotta: — A legnagyobb megdöbbenéssel értesültem a felháborító eseményről, hogy Brakacecsu visszaélt a román kormány beléje helyezett bizalmával. Már értesítettem Wrabek Rio de Janeiró-i román főkonzult, akinek megérkezését minden pillanatban várom. Ugyancsak megtettem már a feljlentést a rendőrségen is a sikkasztott összeg pontos megállapítását kérve, mivel tudtommal Brakacescu a felvett öszegekől sohasem adott nyugtát. A károsultak, számszerint 374 család, legnagyobb részt erdélyi magyarok, akiknek útleveleit megtalálták Brakacescu irodájának egy sarkában, türelemmel várták Wrabek román főkonzul beígért látogatását, azonban három nap múlott el, anélkül, hogy a főkonzul megérkezett volna. Erre a „Délamerikai Magyar Hírlap“ egyik munkatársa ismét felkereste Patra Meira tb. konzult, aki a következőket mondotta: — Wrabek főkonzul azért halasztotta el ideutazását, mivel az okozott kár nagysága olyan rendkívüli, hogy saját hatáskörében ő sem intézkedhetne annak megtérítéséről. Mihelyt megérkezik, az összegyűjtött adatok alapján részletesen értesítjük a bukaresti kormányt és kérni fogjuk a becsapott román és idegen állampolgárok kárainak megtérítését. A megszökött sikkasztó felesége, Brakacecsiné kötelességének tartotta ,hogy megjelenjen a „Délamerikai Magyar Hírlap" szerkesztőségében. A fiatal hölgy, akit férjének tette teljesen megtört, sírva tiltakozott az ellen, hogy férje sikkasztó és kifejezést adott azon nézletének, hogy férje egy nőért szökött meg Sao Paoloból. A lap szerkesztője megkérdezte Brakacescunét, hogy férje miként árulhatta a hajójegyeket harmad, sőt negyed áron ? — A dolog igen egyszerű — mondotta Brakacescuné rövid habozás után — férjeim tárgyalásokat folytatott Gabriel de Santos földmivelésügyi államtitkárral, akivel megállapodott, hogy az általa megjelölt egyéneket, román állampolgárokat, akiknek legnagyobb része amúgy is bolsevista, mint nem kívánatos idegeneket deportálni fogja. A nyilatkozatból tehát kiderül, hogy Brakacescu a szerencsétlen kifosztottakat megrágalmazta, denunciálta és hogy követeléseiktől szabaduljon, deportálni akarta őket. A szökést követő negyedik napon Wrabek főkonzul valóban megérkezett. Arra a hírre, hogy a főkonzul már itt tartózkodik, példátlanul hatalmas tömeg lepte el a román konzulátus környékét, úgyhogy az utcai forgalmat csak egy kiküldött rendőrosztag biztosíthatta. A vizsgálat megejtése után Wrabek főkonzul fogadta a „Délamerikai Magyar Hírlap“ munkatársát és a következő kijelentéseket tette : — Szinte hihetetlen, hogy ez a sötétlelkű ember, aki annyira bírta feletteseinek jóakaratát és bizalmát, ennyire meg tudott feledkezni magáról és így kihasználja a Hozzáfordulók hiszékenységét és tudatlanságát. A botrány már megtörtént és sajnos ennek csak anyagi jóvátétele lehet a további cél. Ebben az ügyben már érintkezésbe léptem a San Paolo-i kormánnyal, amellyel közösen fogjuk a kárvallott embereket hazájukba visszaszállítani. Természetesen nem úgy, mint azt Brakacescu akarta, hogy mint bolsevistákat deportálja őket, hanem mint rendes és szabad utasokat, akik szabályszerűen megváltották hajójegyeiket. — A kárt a román állam nem viselheti és pénzbeli kárpótlásra senki sem számíthat, de biztosítom a károsultakat, hogy minden rendelkezésemre alló erőt megmozgatok, hogy a károsultak valóban hazautazhassanak. Ebben az ügybb én már érintkezésbe is léptem illetékes körökkel és néhány nap múlva személyesen fogom kihirdetni a végleges eredményt a konzulátus helyiségében a károsultak előtt. Vasárnap délelőtt 10 órakor Wrabek főkonzul meghívására valóban mintegy 350 főből álló tömeg verődött össze a román konzulátus helyisége előtt. MindannyianBrakacescu áldozatai. Röviddel 10 óra után megnyílt a konzulátusi épület egyik ablaka, amelynél megjelent Wrabek főkorszul és röviden sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a károsultak tömegét hiába rendelte magához, mivel annak ellenére, hogy mindent elkövetett, Sao Paolo állam nem hajlandó a titkár által okozott károk megtérítésére avval a megokolással, hogy a román konzulátuson történő eseményekért úgy anyagilag, mint erkölcsileg a bukaresti kormány felelős. Wrabel főkonzul közölte azt is, hogy a buka-