Pécsi Napló, 1927. augusztus (36. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

XXXVI. évfolyam. 173 szám Egyes szám­ára 16 fillér, 1927. augusztus 2. Kedd. Serkesztöség és kiadóhivatalt Munkácsy Mihály­ u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. 'Szerkesztöségi tel. 109. sz. — Kiadóhivatalt teli 27 sz. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ* LENKEI LAJOS ■ЭЯ Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2­50 pengő, egy negyed­évre 7­50 pengő. Egyes szám ára: 16 fillér, 16 oldalas 24 fillér. Magyar győzelem, Pécs, aug. 1. Évforduló, szomorú év­forduló napja van ma. Hej ! amikor 1914- ben kitört a háború, milyen más hangulat volt országszerte. Ki ne bízott volna a győzelemben! És mikor este a katona­zenekar fáklyák és lampionok között be­járta a várost, ezer és ezer embertől kisérve, mindenütt csak lelkesedéstől fénylő sze­meket láttunk és az egész város visszhang­zott a Rákóczi-indulótól. Azóta kiálltuk a négyéves háborút tör­­hetlenü­l és vereség nélkül és kiálltunk kilenc szörnyű évet, amely megtanított bennün­ket ami, hogy mit jelent az a repülő mon­dás : ,,Jaj a legyőzöttnek”. És ime éppen ma Európa összes világ­lapjai egy magyar győzelemről írnak, ame­lyet tizenhat nagy nemzettel versenyezve szereztek meg a magyar sakkozók. Megcsonkítottak, kezünket, lábunkat levágták, fegyvertelesné tettek, még a le­ve­st is elzárták­­előlünk és mégis ebből a tönkresilányított parányi országból elindul négy magyar, elmegy Londonba és a hatal­mas kulturnemzetek elől elviszi a pálmát egy szellemi tornában. Vájjon mit gondolhatnak a Trianon urai, amikor ezt a hírt olvassák ? Eszükbe jut-e, hogy talán mégis igaza volt gróf Ap­­ponyinak, amikor tiltakozott az ellen, hogy harmadfél millió magyart akarnak a kultú­rában sokkal alacsonyabban álló balkáni népek igájába hajlani. Éppen a legjobb alkalommal jött ez a magyar dicsőség, amikor Európa közvéle­ménye figyelmét lord Rothermere részéről megindított akció a magyar kérdésre terelte. A legnagyobb elismeréssel adózunk a győzelmet kivivő honfitársainknak, akik erre a gyászos emlékezetű évfordulóra egy kis örömtíszet gyújtottak a hazai tűzhelyen. BORIS BOLGÁR KIRÁLY BUDAPESTEN, Budapest, aug. 1. Boris bolgár király csütör­tökön délelőtt vonaton Budapestre érkezett és innen automobilon folytatta útját. A király kísére­tében nővére Eudoxia hercegnő és azonkívül két szárnysegéd volt. A bolgár király csütörtökön délben az alcsúti kastélyban meglátogatta József főherceg nővérét, Mária Dorottya és Erzsébet királyi hercegnőket, akik a bolgár király unoka­nővérei. A bolgár király kíséretével csütörtök éjjelt az alcsuti kastélyban töltötték és pénteken reggel 9 órakor automobilon folytatták útjukat. A bolgár király egész idő alatt rangjelzés nélkül utazott. Útlevelén a Plesso Ludetio szófiai ma­gánzónak volt feltüntetve és ilyen néven állította ki a bejelentő lapokat is. TÁRGYALÁSOK A PRIMÁSI SZÉK BETÖLTÉSÉ­RŐL. Budapest, aug. 1. A szentszék és a magyar kor­mány tárgyalásokat folytat a primási szék betöl­téséről. Az eddig forgalomba került kombinációk még teljesen koraiak. Személyi kérdések ezideig úgyszólván szóba sem kerültek. ÉLETBELÉP A HÚSNAK EGYFÁZISÚ FORGALMI ADÓJA. Budapest, aug. 1. A 8 Órai Újság értesülése szerint még ezen a héten megjelenik a rendelet, a húsnak egyfázisú forgalmi adójáról. Ennek elle­nében azt tervezik, hogy a lisztnél és kenyérnél a már megadott kedvezményt visszavonják, mert ez nem hozta magával a kívánt eredményt. A sao­­pauloi román konzulátus titkára kifosztotta a kivándorolt erdélyi magyarokat. A RARACECSA KONZULÁTUSI TITKÁR 300.000 MIL REIS ELSIKKASZT­ÁSA UTÁN MEGSZÖKÖTT. 374 ERDÉLYBE VISSZATÉRNI AKARÓ CSALÁD ÚTLEVELEI EGY SAROKBAN. Sao Paulo, július havában. (A Pécsi Napló délamerikai levelezőjének tudósítása, Sao­ Pauloból). A Délamerikai Magyar Hírlap szenzációs szél­hámosságról rántotta le a napokban a leplet. „Egy hajójegy ára 280 milieis !“ Ez volt a jelszó ezelőtt hónappal és a hazájukba visszavágyók megostro­molták a konzulátusokat, hajóstársaságokat, ahol nem tudták mire vélni, hogy ki terjeszti azt a hírt, miszerint 280—300 milreisért hajójegyet lehet váltani Európába ? A hajóstársaságok nyomozni kezdtek és nemsokára megállapították, hogy a Sao Pauló-i román királyi konzulátuson lehet ilyen olcsó hajójegyeket vásárolni és állítólag többen már el is utaztak ezért a hihetetlenül olcsó árért A jegyeket Brakacescu román kon­­zu­ltusi titkár árusította. Bár ennek a ténynek megállapításával a hajóstársaságok nyomozása befejeződött, a rejtély egyáltalában nem oldódott meg. Az erdélyi magyarok, akik csalódtak Dél­­amerikában, töhlegesen jelentkeztek a román konzulátuson és Brakacescu mindenkitől átvette a pénzt és az útlevelet. — Ha indul a haj­ór­a, maj­d értesítem ! — ezekkel a szavakkal búcsúzott Brakacescu a jelentkezőktől, akik azután türelmesen várták a konzuli értesítést. Ha azután valamelyiküknek elfogyott a türelme és erélyesen sürgetni kezdte a hazautazást, úgy rögtön kézhez is kapta jegyét és máris utazhatott. — Ellopják pénzünket! Becsapnak bennün­ket ! ? s feónokolt egy ízben a konzulátus helyisége előtt összegyűlt várakozók egyike. A felizgatott tömegben ekkor hirtelen megjelent Brakarescu és mindenkinek visszaadta pénzét. Néhány jelentkezőnek reklámként való haza­szállítása és a pénz visszaadása a lárm­ázóknak annyira növelték a bizalmat Brakacescu iránt, hogy a konzu­l titkár csakhamar 300.000 milieist szedett össze és evvel az összeggel a napokban hirtelen megszökött. A titkár megszökése óriási izgalmat keltett úgy a kifosztottak között, mint a román konzulá­tuson. George Patra Meira román tiszteletbeli konzul a „Délamerikai Magyar Hírlap“ munka­társának a következőket mondotta: — A legnagyobb megdöbbenéssel értesültem a felháborító eseményről, hogy Brakacecsu visszaélt a román kormány beléje helyezett bizalmával. Már értesítettem Wrabek Rio de Janeiró-i román fő­konzult, akinek megérkezését minden pillanatban várom. Ugyancsak megtettem már a felj­lentést a rendőrségen is a sikkasztott összeg pontos meg­állapítását kérve, mivel tudtommal Brakacescu a felvett ös­zegek­ől sohasem adott nyugtát. A károsultak, számszerint 374 család, legnagyobb részt erdélyi magyarok, akiknek útleveleit meg­találták Brakacescu irodájának egy sarkában, türelemmel várták Wrabek román főkonzul be­ígért látogatását, azonban három nap múlott el, anélkül, hogy a főkonzul megérkezett volna. Erre a „Délamerikai Magyar Hírlap“ egyik munkatársa ismét felkereste Patra Meira tb. konzult, aki a következőket mondotta: — Wrabek főkonzul azért halasztotta el ide­utazását, mivel az okozott kár nagysága olyan rendkívüli, hogy saját hatáskörében ő sem intéz­kedhetne annak megtérítéséről. Mihelyt megér­kezik, az összegyűjtött adatok alapján részletesen értesítjük a bukaresti kormányt és kérni fogjuk a becsapott román és idegen állampolgárok kárainak megtérítését. A megszökött sikkasztó felesége, Brakacecsiné kötelességének tartotta ,hogy megjelenjen a „Dél­­amerikai Magyar Hírlap" szerkesztőségében. A fiatal hölgy, akit férjének tette teljesen megtört, sírva tiltakozott az ellen, hogy férje sikkasztó és­­ kifejezést adott azon nézletének, hogy férje egy nő­ért szökött meg Sao Paoloból. A lap szerkesztője megkérdezte Brakacescunét, hogy férje miként árulhatta a hajójegyeket harmad, sőt negyed áron ? — A dolog igen egyszerű — mondotta Braka­­cescuné rövid habozás után — férjeim tárgyaláso­kat folytatott Gabriel de Santos földmivelésügyi államtitkárral, akivel megállapodott, hogy az általa megjelölt egyéneket, román állampolgárokat, akik­­­nek legnagyobb része amúgy is bolsevista, mint nem kívánatos idegeneket deportálni fogja. A nyilatkozatból tehát kiderül, hogy Braka­cescu a szerencsétlen kifosztottak­at megrágal­mazta, denunciálta és hogy követeléseiktől szaba­duljon, deportálni akarta őket. A szökést követő negyedik napon Wrabek fő­konzul valóban megérkezett. Arra a hírre, hogy a főkonzul már itt tartózkodik, példátlanul hatalmas tömeg lepte el a román konzulátus környékét, úgy­hogy az utcai forgalmat csak egy kiküldött rendőr­osztag biztosíthatta. A vizsgálat megejtése után Wrabek főkonzul fogadta a „Délamerikai Magyar Hírlap“ munkatársát és a következő kijelentése­ket tette : — Szinte hihetetlen, hogy ez a sötétlelkű ember­, aki annyira bírta feletteseinek jóakaratát és bizalmát, ennyire meg tudott feledkezni ma­gáról és így kihasználja a Hozzáfordulók hiszé­kenységét és tudatlanságát. A botrány már meg­történt és sajnos ennek csak anyagi jóvátétele lehet a további cél. Ebben az ügyben már érint­kezésbe léptem a San Paolo-i kormánnyal, amellyel közösen fogjuk a kárvallott embereket hazá­jukba visszaszállítani. Természetesen nem úgy, mint azt Brakacescu akarta, hogy mint bolsevis­tákat deportálja őket, hanem mint rendes és sza­bad utasokat, akik szabályszerűen megváltották hajójegyeiket. — A kárt a román állam nem viselheti és pénzbeli kárpótlásra senki sem számíthat, de bizto­sítom a károsultakat, hogy minden rendelkezésemre alló erőt megmozgatok, hogy a károsultak valóban hazautazhassanak. Ebben az ügybb én már érint­kezésbe is léptem illetékes körökkel és néhány nap múlva személyesen fogom kihirdetni a végleges eredményt a konzulátus helyiségében a károsultak előtt. Vasárnap délelőtt 10 órakor Wrabek főkonzul meghívására valóban mintegy 350 főből álló tö­meg verődött össze a román konzulátus helyisége előtt. Mindannyian­­Brakacescu áldozatai. Rö­viddel 10 óra után megnyílt a konzulátusi épület egyik ablaka, amelynél megjelent Wrabek fő­­korszul és röviden sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a károsultak tömegét hiába rendelte magához, mivel annak ellenére, hogy mindent elkövetett, Sao Paolo állam nem hajlandó a titkár által oko­zott károk megtérítésére avval a megokolással, hogy a román konzulátuson történő eseményekért úgy anyagilag, mint erkölcsileg a bukaresti kor­mány felelős. Wrabel főkonzul közölte azt is, hogy a buka-

Next