Pécsi Napló, 1927. augusztus (36. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

2. oldal. resti kormányt táviratilag értesítette Brakacescu sikkasztásáról, de a román kormány nem hajlandó a bűnös alkalmazott által okozott kárt megtéríteni. Az összes délamerikai rendőrségek lázasan nyomoznak Brakacescu után, azonban mindeddig eredmény nélkül. A károsultak érdekeinek védelmére Sao Paolo á­lám kormánya egy előkelő ügyvédet rendelt ki, aki avval a tervvel foglalkozik, hogy pert indít a román kormány ellen a kár megtérítése érdeké­ben,­mivel Brakacescu közhivatalnok, román királyi konzulátusi titkár volt és így a román kormány anyagi és erkölcsi felelőssége feltétlenül fennáll. A Sao Paulo-i hatóságok érthetetlennek tartják, hogy a román kormány ezen túlteszi magát és nem hajlandó sikkasztó alkalmazottjának tettét önként jóvátenni. Mivel a károsultak túlnyomó része szegény ember, akik utolsó pénzüket adták át Brakacescunak, remélve, hogy így haza kerül­hetnek társadalmi akció indult meg országszerte a kifosztottak nyomorának enyhítése érdekében.. Hatalmas jégeső pusz­tított Sásd környékén. Sásd, aug. 1. (A Pécsi Napló tudósítójának jelentése.) Sásd és környékén ma oly óriási jég­eső­ pusztított, amilyenre ember­emlékezet óta nem emlékeznek. Hatalmas, tojásnagyságú jégdarabok estek, amely­ek a mezei munkások közül is sokakat feb­esítettek meg. A jégeső különösen Sász­on, Eger­­szegen, Vázsnokon és környéken pusztítot irtó­zatos erővel. Teljesen megsemmisítette a szellőket, a kukoricatermést és a kerti véleményeket. A lakóság kétségbeesése leírhata­tlan. Legnagyobb ré­szüknek egész egzisztenciáját tette a jégeső tönkre s most azt tervezik, hogy a földmivelésü­gyi minisz­tertől gyorssegély kiutalását fogják kérni. MAGYAR SZABAD KIKÖTŐ LESZ AZ ŐSSZES FILMÉ. Budapest, aug. 1. Wimmersperg Frigyes báró kereskedelemügyi minisztériumi államtitkár h­osz­­szabb ideig tartó tárgyalásokat folytatott Rómá­ban az olasz kormánnyal és a tárgyalások befeje­zése után a napokban érkezett vissza Budapestre. Wimmersperg Frigyes báró kijelentette, hogy a fiumei kikötővel kapcsolatos kérdések ügyében sikerült Rómában a végleges egyezséget megkötni. Ennek alapján előreláthatólag ősszel a fiumei magyar szabad kikötő ügye véglegesen tető alá került. ——— A HITEHAGYOTT REGÉNY. • IRTA : BODONYI NÁNDOR. 36 15. Külön planétán. Mihelyt László megkapta a kinevezési ok­mányt a b­rekinszkyai missziós papi állásra, kocsi­­kat fogadott az egyházkerület költségére Berzencén. Elég volt neki három kocsi. Kettőre felfért az a csekélyke bútor, meg házi berendezés, amit Irénke a még csekélyebb tanári fizetésből másfél év alatt összeszerzett. A harmadik kocsira „féderes“ ülést rakott Biró Balázs uram, a „berz­encei fuvarosok feje­delme“. Biró Balázs uram igen nagy tekintély volt a berzencei fuvarosok előtt. Nagy földet bejárt ember. Aztán­ meg sok nyelven beszél: magyarul, németül, rácul. Ismeri Horvátországot Zágrábtól Pozsegáig, Zimonyig. — Tudj­a-e Biró uram, merre van Brekinszka? — kérdezte tőle László. — Nem tudom én. Elég, ha a lovaim tudják. — Hát azok honnan"tudják­? — Majd megmagyarázza nekik a gyeplő. — És a gyeplő tudja? — Tudja hát! Vucsinig magam is tudom. Onnan meg egyik falutól a másikig majd csak eligazít bennünket a rác. Legyen nyugodt afelől nagytiszteletű tanár uram. Vargha László feleségével felült Biró Balázs kocsijára. A két bútoroskocsit előrebocsájtották. Aztán elindultak ki Csurgóból, még csak búcsút sem vettek senkitől. Valamikor az ilyen költözködés, kivált Szla­vóniába, fölért egy afrikai expedícióval. Napokig tád lenni. Korcsma­ állások alatt aludni. Tarisz­nyából enni ! Hogy mi volt ez ? Azt csak a régi öregek tudják ma már. Negyednapra szerencsésen megérkeztek Bre­­kinszkyra. Hej bizony szegényes kis hegyi falu volt ez a Brekinszkya. Házai megannyi fageren­dákból összerótt építmények, egymástól egy-egy jó kiáltásnyi távolban. Kapuja, kerítése egynek sem volt. Egyforma bogárhátú kis hajlék vala­mennyi. Csak a templom, meg a papi lak emel­kedett ki közülök. Hanem azért gerendaépítmény volt az is mind a kettő. A papi lak abban külön­bözött meg a többi épülettől, hogy annak „ako­­nája“ is volt, azaz kéménye. Már az iskola (mivel hogy iskola­­is volt a faluban), az bizony nem különbözött a többi háztól semmitben. Az iskolában lakott Mogyoróssy bácsi, aki öreg tanító a feleségével. Pirosképű­, pirosorra, hegyesre kifent bajszú mozgékony kis öreg úr. Amint szemközt az iskolával meglátta, hogy a parochia előtt kocsik állanak meg, mindjárt gondolta, hogy az uj papot hozták meg. Sietett nyomban a fogadtatására. Közben kurátor ura­mat is előkiabálta a faluból. Mivel hogy a falu úgy épült, két hegyoldalon, hogy az emberek egyik hegyoldalról átkiabál­hattak a másik hegyoldalra . Hozta Isten, kedves tisztelendő uramat, hozta Isten kedves tisztelendő asszonyomat. Vár­tuk, már régóta vártuk. Hála Isten, hogy végre megérkeztek. Ezzel a szíves köszöntéssel fogadta a nyájas öreg úr az ifjú papot, meg a feleségét. Amíg a kurátor a kulcsokkal előkerült, addig is tartotta szóval a jövevényeket. — Csakhogy megérkeztek ! Jó dolguk lesz itt. Nem háborgatja az embert senki. És, ahogy neki jól esik. Enni, inni van mit. Sem éhen, sem szomjan nem halunk. A bor ugyan csapnivalóan rossz ezen a vidéken. De „rákiját“ annál finomab­bat főznek, mivel itt sok szilva terem. Dohányt­­meg pompásat csempésznek Szopj­áról, Szlati­­náról. . . Az istálló felől boglyashajú, torzomboriz-bajszú bozontos alak került elő kurta szurdolmányban, gatyában. A gatyászár alsó vége bele volt kötve a bocskorba. Egyenesen odament az ifjú paphoz , levette kalapját, kezet csókolt a papnak is, meg ifjú feleségének is. Ezzel a tettével elárulta mindjárt vallását is, meg nemzetiségét is. Különben Mogyoróssy bácsi sietett őt be­mutatni nyomban: — Ez a Milus. A parochia Milusa. Valóságos fundus-instruktus. Papok jöhetnek, papok me­hetnek, de a Milus marad egyik papról a másikra. Beszélni csak horvátul tud. Parancsolni nem kell neki. Tudja a dolgát és teszi is: fát vág, vizet hord, udvart seper, felásózza a kertét, ellátja a jószágo­t. Apropó... kapanyél: van jószága a tisztelendő urnak ? —­ Még nincs, de majd szerzünk. ■— Az jó lesz! Mert Milus télen-nyáron ott lakik az istállóban. Nyáron még csal, hagyján. De már télen megfagyna ott jószág nélkül az istenadta. Ámbátor buzgó keresztény pápista, de azért idejár a mi templomunkba. Az olvasóját is elhozza rendesen magával. Keresztet vet, ami­kor imádkozik. Csak éppen hogy az úri szent vacsorához nem járul... És a Milus rögtön megtalálta a dolgát. Kezdte eloldozni a köteleket, amikkel a bútordarabok a kocsin le voltak kötözve. A bútordarabokat pedig szép sorjában egymás után kezdte lerakogatni. Mogyoróssy bácsi pedig folytatta a Milus biográfiáját. (Folytatása következik.) КАЕМ" Nagy vihar Baján. FÁKAT CSAVART KI.­­ CSÓNAKOKAT FORDÍTOTT FEL A DUNÁN. ÉLETMENTŐ PÉCSI REALISTA. Baja, augusztus 1. A kánikulai tikkasztó hőség után tegnap ítéletidő szakadt Bajára. Először szemerkélni kezdett az eső, de csak­hamar elállott. Utána pillanatok alatt kitört a vihar. Irtózatos erővel fújt a Szélvész, amely fákat csavart ki, fákról letépett ágakat sodort magá­val. A kávéház terraszán a székeket feldöntötte csónak­­kikötőben, a csónakokat eltépte. Oly rettentő por keletkezett, hogy távolról úgy lát­szott, mintha az egész város füstfelhőben állna. Egy csomó kiránduló ként rekedt részint a Móricz-szigeten, részint a Szilvás-öbölben, rés­zint pedig a Duna egyéb kiránduló helyein. Egyes kirándulókat a Duna közepén ért az orkán, amely a Dunán másfél, két, sőt három méteres hullá­mokat vert. Egy kis lélekvesztőn a Magyar Folyam és Tengerhajózási részvény­társaság stégje előtt haladt egy ügyvédjelölt másodmagával, akiket felfordított a vihar. Szerencsére sikerült elkap­niuk a csónakot s abba kapaszkodva tartották fent magukat. A szélvész pillanatok alatt leso­dorta a hullámok játékaként őket a Móric-szigetre, ahol sikerült partra vergődniük, míg azut­án a Vera nevű folyamőrségi motoros értük nem ment. A Móric-szigeten a befolyásnál a nagy hullámverés­ben válságos helyzetbe került Hechil Bözsi­­ bajai leány és még egy lány, akik elmerültek. Hechil Bözsit már a víz alól hozta felszínre Er­hard­ Ferenc pécsi reáliskolai tanuló, aki maga is csaknem belefulladt a vízbe az életmentés során. A késő esti órákban fantasztikus hírek jár­ták hogy az orkánban eltűnt Wollemann Viktor, a Bajai Posztó és Takarógyár vezérigazgatója. Wollemann igazgató motorcsónakon kirándulást tett a Móric szigetre kisleányával és annak nevelőnőjével valamint a nála látogatóban levő fivérével, aki Angliából van itt feleségével és két kis gyerme­kével. Este háromnegyed hat órakor visszafelé in­dultak, de a motor a Móric-Sziget sarkán elromlott s nem tudták megcsinálni. Amíg­ a motorral baj­lódtál­, közben kitört a vihar. Wollemann igazgató átúszott a Maric-sziget befolyásán s ott egy kis fiúnak csónakján átszállít­ott­a a rémületes hullám­verésben hozzátartozóit a másik partra. Közben a Vera parancsnokának jelentették a Bajai Evezős Egyletből, hogy Wollemannék ruhái ott vannak a klubban, ők is kint rekedtek tehát a Dunán. A nagy vihar nagy kárt okozott a telefon­­központnak, mert egyes helyeken eltépte a telefon­huzalokat, azonkívül a bajai villamosműveknek, mert szintén megrongálta a villany távvezetéket. 1927. augusztus 2. Guyot a vádlottak padján. Pak­s, július végén. (A Pécsi Napló munka­társától.) Vézna, ijedt arcú emberke. Gyászruhát keménygallért, fekete csokornyakkendőt visel és hangosan zokog. Kis bajusza remeg a fölindulástól, kancsal, szeméből nagy csöppekben hullnak a könnyek, alacsony homlokán kidagadnak az erek. Gaston Guyotnak hívják és egy autókiránduláson megölte a barátnőjét. A meluni tárgyalótermet zsúfolásig megtöl­tik az érdeklődők. Természetesen a hallgatóság legnagyobb része asszonyokból áll. Színes, nyári ruhákban pompáznak ezek a párisi hölgyek, akik maguk vezette autókon érkeztek ide, hogy végig­hallgassák ezt a szenzációs tárgyalást, amely több élvezetet ígér a legérdekesebb versenynél, vagy szinielőadásnál. Az ügyvédek és a bírák ünnepélyes fekete talárban ülnek, a vádlott mögött az ő­ egykedvűen támaszkodik a falhoz. A védő hom­lokát öklére támasztva, klasszikus pózban néz farkasszemet a bíróságg­al. A gyászruhás vádlott zokog. Várjon kit gyá­szol és kit sirat ? Első feleségét­e, aki titokzatos körülmények között, állítólag öngyilkos lett, vagy talán a másodikat, aki szintén két revolvergolyó­val lyukasztotta át homlokát, Monakóban, ahol tizenkétezer frankot veszített a ruletten. Lehet, hogy mind a kettőt, de az is bizonyos, hogy a gyász­ruhát a biztosító intézetek pénzéből vette, mert bölcs előrelátásból, vagy talán próféta lelkének sugallatát követve, három-három hónappal az ön­­gyilkosságok előtt nagyösszegű biztosítási szer­ződést kötött az asszonyok nevére. Második feleségének halála után Guyot vi­szonyt kezdett a szobalányával, majd elcsábította pár héttel azelőtt elhunyt testvérének özvegyét Közben nagy pénzekben játszott a tőzsdén, ivót­

Next