Pécsi Napló, 1927. október (36. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-01 / 222. szám
XXXVI. évfolyam, 222. szám Egyes szám ára 16 fillér. 1927. október 1. Szombatra—sass—sss—ssssi— maxari tiszteség és kiadóhivatal! Munkácsy Mihály u. 10. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra Kéziratokat nem adunk vissza. 250 pengő, egy negyed évre 750 pengő, serkesztőségi tel. 109. sz. — Kiadóhivatali teli 27 ez. || FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS || Egyes szám ára: 16 fillér, 16 oldalas 24 fillér. ............ .............................................»........I .11.1—1.11.1 .1 . ■ I. I .1.1 I—.—.,«....... ....I. I. I. I »II —I—II.. Az országgyűlés megnyitása előtt. Budapest, szept. 30. A Budapesti Értesítő jelenti: A parlament négy hónapos vakációja befejezéshez közeledik. A gazdaképviselők otthon lehettek már az aratásra. A meleg nyár után befejezhetik a szüretet is, addigra, mire újból a politikai élet küzdőterére szólítja őket az őszi parlamenti munka. Október 18-án ül össze a képviselőház az őszi ülésszakra. A pártklubokban már kezd újraéledni a politikai élet. A fővárosban lakó képviselők nyaralásról és külföldi tanulmányútjukról már hazaérkeztek. A jövő hetekben már megkezdik az országházban a nagytakarítást, hogy minden rendben legyen, amikor október 18-án kedden négy hónapos pihenő után újból megszólalnak az ülésre hívó csengők. Bethlen István gróf miniszterelnök az eddigiek szerint vasárnap érkezik meg Inkéről és hétfőn átveszi hivatalának vezetését. Mindenekelőtt helyettesével, Vass Józseffel fog találkozni, aki tájékoztatja a kormányzati ügyek állásáról. A miniszterelnök ezután egymásután fogadja a kormány tagjait, akik a reszortjukba vágó ügyekről tájékoztatják. A miniszterelnöknél a jövő héten megjelenik Almássy László, az egységes párt elnöke, akivel megtárgyalja az első pártértekezlet anyagát és megállapítja, a pártértekezlet idejét. Az első pártértekezlet előreláthatólag október 17-én lesz. A pártértekezletet pártvacsora fogja követni. A párt tagjait a miniszterelnök az értekezleten tájékoztatni fogja az őszi munka- I programmról. Beavatott helyről szerzett értesülé-sünk szerint az őszi ülésszak legnagyobb részét több kisebb javaslat mellett főkép szociális és igazságügyi javaslatok töltik ki. A népjóléti és igazságügyminisztériumok készítették elő a nyári szünetben a legtöbb javaslatot. Fontos javaslatokkal lép a Ház elé a földművelésügyi és kereskedelmi miniszter is. Általában mozgalmasnak és elevennek ígérkezik az őszi parlamenti kampány, amelynek szintén elevenséget fog adni a Rothermere akció, a trianoni béke revíziójának követelése, amelynek ébrentartására és alátámasztására a képviselők szintén akcióra készülnek. Az irányuló megbeszélések nemcsak kormánypárti, hanem ellenzéki politikusok között is folynak, ebben a kérdésben egyöntetűen kívánnak demonstrálni a magyar nemzet politikusai. A most nyilvánosságra jutott Paleologue jegyzék is sok megbeszélésre fog alkalmat adni. Általános érdeklődés kíséri a külállamokkal folyó gazdasági tárgyalásokat is. Ezek közül most a jugoszlávokkal való megegyezés aktuális. Beavatott körökben arról értesülünk, hogy a tárgyalások anyagából az egészségügyi egyezmények ügye haladt előre a legjobban. A népjóléti kormány kiküldöttje,Papp Géza államtitkár most érkezett vissza Belgrádból, ahol egészségügyi egyezmény ügyében tárgyalt. Értesülésünk szerint a szegényházi betegek ingyenes ápolásáról szóló egyezményt a két kormány képviselői már alá is írták. Igen szépen haladtak előre a járványok kölcsönös leküzdésére és megelőzésére irányuló egyezményre vonatkozó tárgyalások is. Ezeket még tovább folytatják. A tranzitó áruk forgalmának és egyéb gazdasági kérdéseknek tárgyalásánál is kilátás van a megegyezésre. A királykérdés és a magyar jövő. Irta : Lajos Iván. II. Mohács után a nemzetnek két komoly jelöltje volt, melyek mindegyike mellett nem egy súlyos érv volt. Ma a szabadválasztók egy nevet sem mernek nyiltan zászlójukra írni, jól tudva, hogy egyik mögé sem tudnák a nemzeti közvéleményt csoportosítani. Itt is, ott is hallunk ugyan neveket emlegetni, de a trónjelöltek közül egy sincs, ki a jelölést nyiltan elfogadná s ki nem tekintené — még pedig teljes joggal, legalább a nyilvánosság előtt sértésnek, ha nevét Szent István koronájával hozzák öszszefüggésbe. Hallhatunk emlegetni angol, olasz vagy belga herceget. De kérdem, nem vonná-e ez maga után, hogy a magyar állam politikájának szekerét az egymással rivalizáló nagyhatalmak egyikének diplomáciájához kötnék és nemzetünk kénytelen lenne idegen célok és törekvések szolgálatába állani s ezek győzelme érdekében ontani hősi vérét, mikor minden erejét saját jövője kivívásának érdekében kell felhasználnia. Ma is helytállók Jókai szavai, melyek szerint a királyválasztás hozna mindig egy királyt, kit idegenfajtájú országa támogatna és aki miatt minden más komoly ország ellenségünkké válna. Sőt egyesek annyira mennek gyűlöletükön, hogy szerb vagy oláh herceget emlegetnek, tehát olyan dinasztia tagját, mely csak minap tépte szét hazánk egységét, ma is állandóan gyötri elszakított testvéreinket és amelynek állandó érdeke, csak Magyarország gyengesége lehet. Szent István koronáját görög-keleti fejedelem nem viselheti. Hiszen abban a pillanatban megszűnnénk lenni a porta kultúráé, melyre pedig a királyválasztók is oly büszkén hivatkoznak ! Mindez annyira kézenfekvő, hogy a Habsburg gyűlölők pártja is — annak dacára, hogy agitációjuk közben állandóan a Habsburgok bűneit emlegetik, — elsősorban Habsburg trónjelöltre gondolnak. De kérdem, hogy mi marad egy Habsburg főhercegből, ha kihúzza maga alól a legitimista alapot ? Vájjon megérdemli-e a magyar koronát egy olyan főherceg, ki megfeledkezne a családfővel szemben mindig hangoztatott hűségről, ki eszközül adná magát a magyar alkotmány felforgatására, a családi törvények megszegésére és képes lenne e szerencsétlen országot a polgárháború rémségeibe dönteni ? Nekünk jellemes uralkodóra van szükségünk és nem lenne ilyen az a főherceg, ki erre az annyira visszataszító szerepre vállalkoznék. Vagy talán válasszunk királynak egyszerű magyar embert ? Nincsen oly egyéniségünk, ki méltó lenne Szent István koronájának viselésére. A királyoknak születni kell. Igaz, hogy Mátyás sem származott királyi vérből, de eltekintve — attól, hogy ez 400 évvel ezelőtt történt— őt atyjának páratlan érdemei, óriási vagyona és valódi nagysága fejedelmi existentiává avatták már kisgyermek korában. Ilyen kivételes nagyságunk azonban ma nincs és el sem is képzelhető. A királyválasztás jelentené ezenkívül a legutálatosabb korrupciót, melyet valaha is látott az ország. Belejátszanának ebbe a külföldi pénzek, megindulna a lej, a dinár, a szokol és a dollár küzdelme, mert hiszen az európai államokra nézve döntő fontossággal bír, hogy geográfiai helyzeténél fogva Közép- Európa történetében ely fontos szerepre hivatott magyar nemzet milyen külpolitikát fog folytatni és melyik nagyhatalom céljait segíti majd elő. És képzelhető-e a királyválasztás polgárháborúszerű ellentétek nélkül. Aki ismeri a választások természetrajzát, aki tudja, hogy mit jelent nálunk egy egyszerű képviselőválasztás is, aki tudja, hogy mennyire felizgatja ez a nép kedélyeit, az igazat fog adni Rákosi Jenőnek, ki nemrégiben mondta egyik beszédében, hogy ha nálunk egy képviselőválasztáson betörik egy csomó ember fejét, akkor egy esetleges királyválasztás után nem maradna más életben, csak maga a király. Hiszen még szó sincs a trón betöltéséről és máris 10—12 jelölt nevét halljuk emlegetni. Egy személyben való megegyezésről tehát szó sem lehet. Nem találunk egy nevet sem, mely mindenkit kielégítene. Megindulna az élet-halál harc, a polgárháború, a magyarmagyar elleni küzdelem, hogy minden párt a saját jelöltjét ültesse a Szent Korona birtokába. Minden királyválasztás nálunk, minden királyválasztás Lengyelországban polgárháborúval és vérrel járt. Mért lenne a mostani eset kivétel ? Miért lennének ép most a Szent Lélektől megszállva ? De még ezt is el tudnánk fogadni, ha azt mondhatnánk, hogy átestünk ezen a szörnyű izgalmon, de most már azután jön az emelkedés, jön a konszolidáció. De a történelem és a józan ész egyaránt igazolják, hogy a kierőszakolt alkotmányváltozás mindig új komplikációk, új forradalmak, új polgárháborúk, csiráit rejti magában. Ott van Anglia példája, ki szintén forradalmi útón szakított dinasztiájával. A Stuartoknak 1647- ben történő elűzése s I. Károly kivégzése nyomán keletkezett belső válságokat még Cromwell kimagasló egyénisége és nagy sikerei se tudták megszüntetni, úgy, hogy Cromwell halála után szükségszerűen anarchia ennek nyomában pedig a királyi háznak restaurációja következett. De a Stuartok nem tanultak semmit a múltból. II.Jakab lábbal tiporta az összes angol alaptörvényeket és az 1688- ban újból kitörő angol forradalom végkép véget vet a Stuartok angliai uralmának. De körülbelül száz évig fel volt dúlva Anglia békéje. Két dinasztia és két király versengett a hatalomért. Nem egyszer közel volt már a száműzött Stuartok restaurációja, mit csak az hiúsított meg, hogy mereven ragaszkodtak a katholikus valláshoz , amiből viszont a protestáns Anglia nagyon idegenkedett. A viszály gyökerében támadta meg az angol vezetőkörök politikai presztízsét és becsületét. Minden angol történetíró egyhangúlag konstatálta, hogy korrumpálódott ezen száz év alatt az egész angol társadalom. A két dinasztia egyaránt vesztegetett és mindenki megbízhatatlanná vált. Esküdtek jobbra, esküdtek balra, senki sem tudta, hogy hogy kiben bízhatik, ki becsületes, ki hazudik és csal. Számtalan botrány, árulás és megvesztegetés került napvilágra. Kétszínűvé vált az egész angol politikai élet. Többszöri polgárháború zavarta, meg a belső békét. Az angol alkotmány fejlődése megállt. A váltógazdaság mely később az angol bel-