Pécsi Napló, 1927. október (36. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

XXXVI. évfolyam, 222. szám Egyes szám ára 16 fillér. 1927. október 1. Szombatr­a—sass—sss—ssss­­­i— m­axari tiszteség és kiadóhivatal! Munkácsy Mihály­ u. 10. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra Kéziratokat nem adunk vissza. 2­50 pengő, egy negyed évre 7­50 pengő, serkesztőségi tel. 109. sz. — Kiadóhivatali teli 27 ez. || FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS || Egyes szám ára: 16 fillér, 16 oldalas 24 fillér. ............ .............................................»........I .11.1—1.11.1 .1 . ■ I. I .1.1 I­­—.—.,«....... ....I. I. I. I »II —I—II.. Az országgyűlés megnyitása előtt. Budapest, szept. 30. A Budapesti Értesítő jelenti: A parlament négy hónapos vakációja befejezéshez közeledik. A gazdaképviselők otthon le­hettek már az aratásra. A meleg nyár után befejez­hetik a szüretet is, addigra, mire újból a politikai élet küzdőterére szólítja őket az őszi parlamenti munka. Október 18-án ül össze a képviselőház az őszi ülésszakra. A pártklubokban már kezd újraéledni a politikai élet. A fővárosban lakó képviselők nya­ralásról és külföldi tanulmányútjukról már haza­érkeztek. A jövő hetekben már megkezdik az országházban a nagytakarítást, hogy minden rendben legyen, amikor október 18-án kedden négy hónapos pihenő után újból megszólalnak az ülésre hívó csengők. Bethlen István gróf miniszter­­elnök az eddigiek szerint vasárnap érkezik meg Inkéről és hétfőn átveszi hivatalának vezetését. Mindenekelőtt helyettesével, Vass Józseffel fog találkozni, aki tájékoztatja a kormányzati ügyek állásáról. A miniszterelnök ezután egymásután fogadja a kormány tagjait, akik a reszortjukba vágó ügyekről tájékoztatják. A miniszterelnöknél a jövő héten megjelenik Almássy László, az egy­séges párt elnöke, akivel megtárgyalja az első párt­értekezlet anyagát és megállapítja, a pártértekezlet idejét. Az első pártértek­ezlet előreláthatólag ok­tóber 17-én lesz. A pártértekezletet pártvacsora fogja követni. A párt tagjait a miniszterelnök az értekezleten tájékoztatni fogja az őszi munka- I programmról. Beavatott helyről szerzett értesülé-­­­sünk­ szerint az őszi ülésszak legnagyobb részét­­ több kisebb javaslat mellett főkép szociális és igazságügyi javaslatok töltik ki. A népjóléti és igazságügyminisztériumok készí­tették elő a nyári szünetben a legtöbb javaslatot. Fontos javaslatokkal lép a Ház elé a földművelés­­ügyi és kereskedelmi miniszter is. Általában mozgal­masnak és elevennek ígérkezik az őszi parlamenti kampány, amelynek szint­én elevenséget fog adni a Rothermere akció, a trianoni béke revíziójának követelése, amelynek ébrentartására és alátámasztására a képviselők szintén akcióra készülnek. Az irányuló megbeszélések nemcsak kormánypárti, hanem ellen­zéki politikusok között is folynak, ebben a kérdésben egyöntetűen kívánnak demonstrálni a magyar nemzet politikusai. A most nyil­vánosságra jutott Paleologue jegyzék is sok megbeszélésre fog alkalmat adni. Általános érdeklődés kíséri a külállamokkal folyó gazdasági tárgyalásokat is. Ezek közül most a jugoszlávokkal való megegyezés aktuális. Beavatott körökben arról értesülünk, hogy a tárgyalások anyagából az egészségügyi egyezmények ügye haladt előre a legjobban. A népjóléti kormány kiküldöttje,Papp Géza államtitkár most érkezett vissza Belgrádból, ahol egészségügyi egyezmény ügyében tárgyalt. Értesülésünk szerint a szegényházi betegek ingyenes ápolásáról szóló egyezményt a két kormány kép­viselői már alá is írták. Igen szépen haladtak előre a járványok kölcsönös leküzdésére és meg­előzésére irányuló egyezményre vonatkozó tár­gyalások is. Ezeket még tovább folytatják. A tranzitó áruk forgalmának és egyéb gazdasági kérdéseknek tárgyalásánál is kilátás van a meg­egyezésre. A királykérdés és a magyar jövő. Irta : Lajos Iván. II. Mohács után a nemzetnek két komoly jelöltje volt, melyek mindegyike mellett nem egy súlyos érv volt. Ma a szabadvá­lasztók egy nevet sem mernek nyiltan zász­lójukra írni, jól tudva, hogy egyik mögé sem tudnák a nemzeti közvéleményt csopor­tosítani. Itt is, ott is hallunk ugyan neve­ket emlegetni, de a trónjelöltek közül egy sincs, ki a jelölést nyiltan elfogadná s ki nem tekintené — még pedig teljes joggal, legalább a nyilvánosság előtt sértésnek, ha nevét Szent István koronájával hozzák ösz­­szefüggésbe. Hallhatunk emlegetni angol, olasz vagy belga herceget. De kérdem, nem vonná-e ez maga után, hogy a magyar állam politikájá­nak szekerét az egymással rivalizáló nagy­hatalmak egyikének diplomáciájához kötnék és nemzetünk kénytelen lenne idegen célok és törekvések szolgálatába állani s ezek győ­zelme érdekében ontani hősi vérét, mikor minden erejét saját jövője kivívásának ér­dekében kell felhasználnia. Ma is helytállók Jókai szavai, melyek szerint a királyválasz­tás hozna mindig egy királyt, kit idegen­­fajtájú országa támogatna és aki miatt min­den más komoly ország ellenségünkké válna. Sőt egyesek annyira mennek gyűlöle­tükön, hogy szerb vagy oláh herceget emle­getnek, tehát olyan dinasztia tagját, mely csak minap tépte szét hazánk egységét, ma is állandóan gyötri elszakított testvéreinket és amelynek állandó érdeke, csak Magyar­­ország gyengesége lehet. Szent István koroná­ját görög-keleti fejedelem nem viselheti. Hiszen abban a pillanatban megszűnnénk lenni a porta kultúráé, melyre pedig a király­választók is oly büszkén hivatkoznak ! Mindez annyira kézenfekvő, hogy a Habs­burg gyűlölők pártja is — annak dacára, hogy agitációjuk közben állandóan a Habs­burgok bűneit emlegetik, — elsősorban Habs­burg trónjelöltre gondolnak. De kérdem, hogy mi marad egy Habsburg főhercegből, ha kihúzza maga alól a legitimista alapot ? Vájjon megérdemli-e a magyar koronát egy olyan főherceg, ki megfeledkezne a család­fővel szemben mindig hangoztatott hűségről, ki eszközül adná magát a magyar alkotmány felforgatására, a családi törvények meg­szegésére és képes lenne e szerencsétlen országot a polgárháború rémségeibe dönteni ? Nekünk jellemes uralkodóra van szükségünk és nem lenne ilyen az a főherceg, ki erre az annyira visszataszító szerepre vállal­koznék. Vagy talán válasszunk királynak egy­szerű magyar embert ? Nincsen oly egyéni­ségünk, ki méltó lenne Szent István koro­nájának viselésére. A királyoknak születni kell. Igaz, hogy Mátyás sem származott királyi vérből, de eltekintve — attól, hogy ez 400 évvel ezelőtt történt­­— őt atyjának páratlan érdemei, óriási vagyona és valódi nagysága fejedelmi existentiává avatták már kis­gyermek korában. Ilyen kivételes nagy­ságunk azonban ma nincs és el sem is kép­zelhető. A királyválasztás jelentené ezenkívül a legutálatosabb korrupciót, melyet valaha­­ is látott az ország. Belejátszanának ebbe a külföldi pénzek, megindulna a lej, a dinár, a szokol és a dollár küzdelme, mert hiszen az európai államokra nézve döntő fontossággal bír, hogy geográfiai helyzeténél fogva Közép- Európa történetében ely fontos szerepre hivatott magyar nemzet milyen külpolitikát fog folytatni és melyik nagyhatalom céljait segíti majd elő. És képzelhető-e a királyválasztás polgár­­háborúszerű ellentétek nélkül. Aki ismeri a választások természetrajzát, aki tudja, hogy mit jelent nálunk egy egyszerű képviselő­­választás is, aki tudja, hogy mennyire fel­izgatja ez a nép kedélyeit, az igazat fog adni Rákosi Jenőnek, ki nemrégiben mondta egyik beszédében, hogy ha nálunk egy képviselő­­választáson betörik egy csomó ember fejét, akkor egy esetleges királyválasztás után nem maradna más életben, csak maga a király. Hiszen még szó sincs a trón betöltéséről és már­is 10—12 jelölt nevét halljuk emlegetni. Egy személyben való megegyezésről tehát szó sem lehet. Nem találunk egy nevet sem, mely mindenkit kielégítene. Megindulna az élet-halál harc, a polgárháború, a magyar­magyar elleni küzdelem, hogy minden párt a saját jelöltjét ültesse a Szent Korona bir­tokába. Minden királyválasztás nálunk, min­den királyválasztás Lengyelországban polgár­háborúval és vérrel járt. Mért lenne a mostani eset kivétel ? Miért lennének ép most a Szent Lélektől megszállva ? De még ezt is el tudnánk fogadni, ha azt mondhatnánk, hogy átestünk ezen a szörnyű izgalmon, de most már azután jön az emelkedés, jön a konszolidáció. De a tör­ténelem és a józan ész egyaránt igazolják, hogy a kierőszakolt alkotmányváltozás min­dig új komplikációk, új forradalmak, új polgárháborúk, csiráit rejti magában. Ott van Anglia példája, ki szintén forradalmi útón szakított dinasztiájával. A Stuartoknak 1647- ben történő elűzése s I. Károly kivégzése nyo­mán keletkezett belső válságokat még Crom­well kimagasló egyénisége és nagy sikerei se tudták megszüntetni, úgy, hogy Cromwell halála után szükségszerűen anarchia ennek nyomában pedig a királyi háznak restaurá­ciója következett. De a Stuartok nem tanul­tak semmit a múltból. II.Jakab lábbal tiporta az összes angol alaptörvényeket és az 1688- ban újból kitörő angol forradalom végkép véget vet a Stuartok angliai uralmának. De körülbelül száz évig fel volt dúlva Anglia bé­kéje. Két dinasztia és két király versengett a hatalomért. Nem egyszer közel volt már a száműzött Stuartok restaurációja, mit csak az hiúsított meg, hogy mereven ragasz­kodtak a katholikus valláshoz , amiből vi­szont a protestáns Anglia nagyon idegen­kedett. A viszály gyökerében támadta meg az angol vezetőkörök politikai presztízsét és becsületét. Minden angol történetíró egy­hangúlag konstatálta, hogy korrumpálódott ezen száz év alatt az egész angol társadalom. A két dinasztia egyaránt vesztegetett és min­denki megbízhatatlanná vált. Esküdtek jobb­ra, esküdtek balra, senki sem tudta, hogy hogy kiben bízhatik, ki becsületes, ki hazu­dik és csal. Számtalan botrány, árulás és megvesztegetés került napvilágra. Kétszínűvé vált az egész angol politikai élet. Többszöri polgárháború zavarta, meg a belső békét. Az angol alkotmány fejlődése megállt. A váltógazdaság mely később az angol bel-

Next