Pécsi Napló, 1927. november (36. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

XXXVI. évfolym 248 szám Egyes szám ára 16 fillér. 1327. november 1. Kedd.­ e»HHSSS=SSSSS===S====.......... шшшвшншштшшшавшашшашшяшашш serkesztöség és kiadóhivatal­­ Munkácsy Mihály­­u. 19. Kéziratokat nem adunk vissza. Serkesztőségi tel. 109. sz. —­ Kiadóhivatal! tel. 27 ez. жжчюеяаяги...Ii.fi. Ill — FÜGGETLEN POLITIKÁI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ­­ LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2­­50 pengő, egy negyed évre 7­50 pengő. Egyes szám ára: 16 fillér, 16 oldalas 24 fill. r. f Védekezzünk a tuberkulózis ellen! Pécs város közönségéhez írta: Ángyán János d­r., egyetemi tanár. Pécs szab. kir. város Tuberkulózis Ellen Védekező Egyesülete ma még csak egyetlen egy dispansert tud fentartani, azt is úgy, hogy az egyetemi belklinika helyiségeiben és eszközeivel dolgozhat. Ebben az évben már gondozónője is van és nyomon követi a városban a legszegényebb néposztály kö­zött elterjedt betegséget. Propagandájának igyekszik mind szélesebb teret biztosítani és szeretné rövidesen megnyitni propaganda­irodáját a város középpontjában. Erre a célra már egy üzlethelyiséget kibérelt. A társadalomnak mind szélesebb és szélesebb rétegei kapcsolódnak az egyesület akciójába, vállalva a népszerű nevelés és oktatás fel­adatát, amely a tuberkulózis megelőzésének leghatalmasabb eszköze. Az Egyesület veze­tősége minden nehézség ellenére is szívós küzdelmet folytat azért, hogy városunk tuberkulózis betegei speciális intézetben nyer­hessenek nagyobb számban elhelyezést és hogy olyan gyógyító intézet is létrejöjjön, amely városunk környékének klimatikus elő­nyeit felhasználva, megadja a lehetőségét annak, hogy a tuberkulózis gyógyítása is nagyobb eréllyel történhessék. Természetes, hogy az Egyesület orvosának, gondozónőjé­nek a legszegényebb betegekkel való érint­kezés közben olyan bajokat is kell orvosolnia, amelyek nem tartoznak ugyan a tuberku­lózis kórképéhez, mégis a legsúlyosabb szö­­vődései ennek a betegségnek. Ezek a bajok, ezek a szövődések a nyomor, a szegénység, a tömeglakás, az élelemhiány, a tüzelőhiány, az ablaknélküli lakás, a földes padlójú vizes lakás, a ruhátlanság stb. stb. A jól szervezett tuberkulózis-egyesületek mintáit az Amerikai Egyesült Államok szol­gáltatják. A küzdelmet a társadalom indí­totta is meg és fokról-fokra vonta bele a társadalom a küzdelembe a hatóságot. A hatóság pedig, amelynek hivatalnokai, tiszt­viselői ezen társadalmi egyesület küzdelmé­ben maguk is részesek voltak, a maguk hivatali helyzetéből és szempontjából mind­jobban figyelemmel kísérhették a tuberku­lózis elleni társadalmi küzdelmet. Lassan­ként elérkezik így az ideje mindenhol annak, hogy a társadalom által megindított és ki­fejlesztett munkát a hatóság átvegye. Azon­ban nem úgy, hogy ezzel a társadalmi egye­sület működése feleslegessé váljék. Ha vala­hol, úgy a tuberkulózis-egyesületek műkö­désében fontos az, hogy a társadalom éber figyelemmel, aktivitással, összefogással szab­jon irányt e küzdelemnek, töltse meg azt teljes élénkséggel és elevenséggel. A társa­dalmat nem is pótolhatja a hatóság és a társadalmi önkéntes munkát fizetett tiszt­viselővel végeztetni nem lehet. Legfőképen azért nem, mert ez az évi költségvetést óriási összeggel terhelné meg. A társadalmi egyesület küzdelmét azonban nálunk rend­kívül megnehezíti az, hogy népességünk sajátos jelleménél fogva, vagy talán neve­lésénél fogva a közös jó eszményeiért nem tud úgy lelkesedni, mint az Amerikai Egye­sült Államok népessége. Linsly R. Williams ismerteti az Egyesült Államokban a tuber- s­kulózis elleni társadalmi küzdelmet és a kö­­­ vetkezőket mondja : Annak ellenére, hogy a tuberkulózis elleni küzdelem voltaképen a higinének a problémája, mégis az amerikai népesség a lehető legnagyobb érdeklődéssel vetette reá magát az Egyesült Államok egész területén, a férfiak és az asszonyok százezrei küzdöttek a tuberkulózis terjedé­sének meggátlására és ezen mozgalmak élén majdnem kivétel nélkül azok állottak, akik­nek az életét vagy a­ saját betegségük keserí­tette meg, vagy a szüleik, gyermekeik vagy barátaik pusztultak el tuberkulózisban. Ki­vételt képeztek csak e társadalmi küzde­lemben résztvettek közül a belorvosok és higienikusok, akiket nem az élet, hanem­­ tanulmányaik vezettek reá e küzdelem szü­k- s­ségességére. Amerikában az Egyesült Álla­­­­mokban legalább a tuberkulózis elleni küz- I delmet jelenleg vagy orvosok, vagy a tuber­­­­kulózis által sújtottak irányítják. E társa­dalmi küzdelemnek az eredménye az volt, hogy az utóbbi tíz évben az Egyesült Álla­mokban a tuberkulózis halálozás, a halált okozó betegségek sorában a hatodik helyre szorult. A mi halálozási statisztikánkban a­­ tuberkulózis az első helyet foglalja még el , és ez mindaddig így lesz, ameddig társadal­munk nem fog tudni lelkesedni és lelkese­déssel magát a tuberkulózis elleni küzde­lembe belevetni. Emlékezzünk. (Halottak napjára.) Sas szárnyakon suhan el felettünk az idő ; azt sem jóban, sem rosszban meg­állítani nem lehet. Az örökkévalósába alá­­hanyatló minden pillanat közelebb visz mindannyiunkat ahoz a csendes helyhez, ahol az örök békesség honol ; oda ahol megszűnik a földi élet lármás tülekedésé­nek zsivaja , ahol egyenlő mindenki, akár bíborban, akár a szegénységnek rongyos gúnyájában született légyen is. A megemlékezésnek e kegyeletes nap­ján, a midőn lelki szemeink előtt megjelen­nek azok, akiknek elvesztése oly nagy csa­pást ütött szerető sziveinken, s az emléke­zés fájdalmas húrokat pendít meg szomorú hangulatban lévő emlékeinkben, gondolata el-el szállanak a múltba, és kaleideszkóp­­szerű­en elevenednek meg előttünk lények, események­­egyaránt. És a­midőn a mai gyászos napon el­zarándokolunk ahoz a sírdombhoz, amely magába fogadta s elválasztotta tőlünk örök­re azt, akit magához szólított, az Urnák akarata s fájdalmas érzéssel s megrendült szívvel áldozunk emlékezetüknek a kegye­let könnyeivel, úgy érezzük, hogy hozzánk közelállókban szenvedett veszteségen kí­vül és azon felül is mélységes a csapás, a­melyet reánk mért a sors. És végigjárva a halálnak csendes biro­dalmát, látva a feldíszített s kivilágított sirhalmok tömegét, a kegyelet megemléke­zésének virágos pompájában, gondolataink elszállanak messze-messze, azokhoz a dísz­telen, talán jeltelen sirkantokhoz, a me­lyek alatt a hazáért idegenben vérzett hő­sök csontjai porladnak. Távol a hazától, messze azoktól, a kik sziveikhez oly közel ál­lottak, alusszák örök álmaikat. Az áldozat, a melyet vérük folyásával s életükkel hoztak, nem tudta megváltani e hont, a melyért szívük dobogott. Száz­ezres a haza hűséges fiainak nem tudta fel­tartóztatni a Végzetet; e rettenetes áldozat nem volt elegendő ahoz, hogy megmentse az országot attól, hogy véreinktől elszakítva, területében megcsonkítva, a négy világ­táj felé néző hazai rögön, ne idegen martaló­­cok rabló hada járjon. A kegyeletnek s megemlékezésnek e gyászos napján, a midőn lelki szemeink előtt megjelennek azok, a kiknek elvesztő behegeszthetlen sebet ütött sziveinken, te­kintetünk, gondolatunk vérző hazánk felé fordul : övé a legnagyobb veszteség. Nem­csak fiainak százezreit, az ezeréves rögöt vesztette el s szűk határok közé szorítva, mint a kalitkába zárt madár, sóvárogva tekint kelet, nyugat, észak, dél felé. S mi könnybe lábadt, szemmel, elszorult lélekkel, aggódva kérdezzük : várjon, mi­kor üt a megváltás órája ? Mert lehetetlen, hogy betelt volna a végzet s hogy belenyugodjunk abba, amit reánk mért a sors. Mi a hívőnek fanatikus hitével, a reménykedőnek csökönyös álha­­tatosságával valljuk , hogy hiszünk egy isteni örök igazságban s hiszünk a feltámadásban. ** * * Pár rövid nap, s a haza hálája impo­záns emléket állít annak, aki a magyar füg­getlenségnek, szabadságnak, nagyságának prófétai hirdetője , letargiájából lángoló sza­vaival való felrázója, szabadságharcának ve­zére, éltetője volt. Kossuth támad fel az ország szívében, hogy alakja testet öltve szemeink előtt álljon s összetartásra, haza­szeretetre buzdítva, uj reménységet önt­sön csüggedő lelkeinkbe. S ha az ő szelleme leng körülöttünk, uj éltető erő kerül ereinkbe, uj reménység sziveinkbe s a mai gyászos napra kell, hogy felvirradjon, kell hogy el­jöjjön a feltámadás. Morvay Izsó. Lapunk mai száma 10 oldal. ROT­HERME­RE AZ ÜGYVÉDSZÖVETSÉGHEZ. Budapest, okt. 31. Az Országos Ügyvédi Szö­vetség, mint ismeretes, ez év szeptember havában Balatonfüreden tartott vándorgyűléséről üdvözlő táviratot küldött Rothermere lordnak. Erre a táviratra Király Ferenc dr., az Országos ügyvéd Szövetség ügyvezető titkárához most érkezett meg a lord válasza, amely a következőket mondja : Kedves Király doktor ! Rendkívül hálás vagyok a Magyarországi Országos Ügyvédi Szövetség tag­jainak azért a szívből jövő határozatáért, amelyet ön hozzám továbbított. Boldog vagyok, hogy a világ figyelmét a trianoni békeszerződés közvetlen katasztrofális következményeire felhívhattam. Meg vagyok győződve arról, hogy törekvéseimet, ha azokat egységes és céltudatos nemzet támogatja, a nem távoli jövőben siker fogja koronázni. Az Ön készséges tisztelő híve , Rothermere s. k. FONTOS ÉRTEKEZLET ABBÁZIÁBAN. Budapest, okt. 213. (MTI.) Az olasz királyi kormány november 14-ére Abbáziába nemzetközi értekezletre hívta meg a magyar, az osztrák, a jugoszláv és csehszlovák kormányt. Az értekezlet célja a Duna—Száva—Adria vasút­vonalain át­meneti forgalomban szereplő áruk vámkezelésé­nek oly megkönnyítése, amely a forgalmat gyor­sabbá és olcsóbbá tenni hivatott. A magyar kor­mány értesítette az olasz kormányt, hogy az értekezleten képviseltetni fogja magát.

Next