Pécsi Napló, 1927. november (36. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

2. oldal. ner László "esti TÁ­C-sI iskoláját a Nőegyletben, melyre már nov. 1 5-én szombaton tartandó táncbemutatón­­ jelentkezni lehet. Beiratkozás állandóan egész­­ napon át a lakáson, Széchenyi­ tér 2. és a t tánciskolában mindenkor kedd, csütörtök,­ szombat LONDONBAN, DUBLINBAN ÉS AZ EGÉSZ ÍR­ORSZÁGBAN ÓRIÁSI KÁROKAT OKOZOTT A KÉT NAPIG T­ARTÓ TOMBOLÓ VIHAR. London, okt. 30. Vasárnap érkeztek az első részletes hírek Londonba az írországi borzalmas kétnapos viharról, mert csak ekkor sikerült a távirati forgalmat helyreállítani. A legnagyobb anyagi kárt Dublinban okozta a vihar, ahol sok épület beomlott és sok sebesülés is történt. A városban még vasárnap is szünetelt minden közlekedés. Gal­­wayban a vihar eddig mintegy ötven holttestet do­bott ki a tengerpartra, akik minden bizonnyal hajó­törés áldozatai. Londonban magában is nagy károkat okozott a vihar, amely olyan erős volt, hogy többek között egy nagy darut is kidöntött a rakodó parton. Az emelődaru éppen egy arra haladó autóra esett, amelyet teljesen szétrombolt. A bennülőknek azonban csodálatos véletlen foly­tán nem történt komolyabb bajuk. Flootwood városában különösen borzalmas volt a vihar pusz­títása. A város mellett elterülő tó gátjai átszakad­tak, úgy, hogy a város legnagyobb részét elöntötte a víz. Több ház az árvíz következtében beomlott. (Hifiden ír kikötőben több halászhajó hirtelen támadt vihar következtében elsüllyedt. Tizenkét ember a vízbe fúlt. TIZEDIKÉN TÁRGYALJÁK HUSZÁR KÁROLY ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGI ÜGYÉT. Budapest, okt. 31. A képviselőház összeférhetet­lenségi állandó bizottsága november 10-én délelőtt 11 órakor ülést tart, amelyen Szabó Imre ország­gyűlési képviselőnek Huszár Károly országgyűlési képviselő ellen tett összeférhetetlenségi bejelen­tését tárgyalja. —-----­ AUTÓKA­RAMBÓL, Saalborg, okt. 31. (Wolff.) György Emil Schö­­naich-Karolate herceg, Vilmos volt német császár feleségének 20 éves fia tegnap este Saaborg mellett autójával összeütközött egy földbirtokos kocsi­jával. A herceg koponyatörést szenvedett. Annak ellenére, hogy megoperálták állapota életveszélyes. Mindenszentek napja 1872. évben. Irta : Reéh György. A keleti marhavész fenyegette az országot 1872. év derekán. Sürgős intézkedésekre volt tehát szükség, hogy a felette veszedelmes állati nyavalya be ne hurcoltassék. Zár alá helyezték az országot, a so­rompókat lehúzták, rendeletek bocsájtattak ki, melyekben körülményesen ki lesz oktatva e baj iránt a közönség, mit kell tenni a behurcolás meg­akadályozására és lm behurcoltatott volna, ha mégis felütötte volna itt vagy ott a fej­ét, mit kell tenni annak leküzdésére. A rendeletben többek között az is foglalta­tott, hogy e ragály nem csak állatnak állattal történt érintkezés folytán vihető át egyik istálló­ból a másikba, hanem még a marhákat tartó gaz­dák ruházata is a kór terjedésére befolyással bír, ha t. i. egy fertőzött istállóból a tulajdonos abban a ruhában, amelyben a fertőzött istállóban volt, egy másik istállót látogat meg, amiért is szigorúan figyelmeztetve lettek a gazdák, hogy egymás tár­saságát kerüljék, egymással ne érintkezzenek. „Vorsicht ist Mutter der Weisheit“. Akkor még nagyon sok volt a marhát, fő­ként tehenet tartó gazda, nagy volt a város tehén­­állománya, hiszen nagyon jól emlékezünk reá, a budai városban az esti órákban a legelőről jö­vet, majd minden kapun befordult egy-egy tehén. Ha e kór itt befészkeli magát, kiszámíthatat­lan kár háramlik tehéntartó gazdáinkra. És a kór mégis behurcoltatott, igaz, hogy csak 80 tehén és egy bika lett áldozata. E bikáról elmondom, hogy midőn kocsihoz kötve lebunkó­­zás céljából a szigeti külvárosi legelő e célra ki­jelölt helyére volt szállítandó, terpesz állásba he­lyezkedett és a kocsi elé fogott két ló nem tudta a járművet megindítani. Még egy lovat kellett eléje fogni. S jött a Mindenszentek napja. Városunk apraj­a-nagyj­a már a kora reggeli órákban meg­indult a temetők, főként a budai városi temető felé, hogy virágaikat ,koszorúikat letegyék szeretteik sírjaira. A temetőkhöz érve,azonban a kapukat zárva találták, előttük rendőri őrszemek, a falak mellett cirkáló őrjáratok, kik a temetőbe való be­lépést megakadályozták. A kapuk előtt álló emberek csoportokká, majd tömegekké nőttek és délelőtt 11 óra tájban már ember-ember hátán állott koszorúval, virággal, a kapuk előtt. A déli órákban bizonyos szünet állott be, a tömeg szétoszlott , részben hazament. A budai külvárosi temetőben a város négy sírásója ,mint az oroszlánok a ketrecben jártak fel alá, mert ezeknek megmondatott, ha kijönnek a temetőből, vissza többet nem mehetnek. A déli órákban azután megjelentek a sírásók nejei, meg­hozván kosárban az ebédet ; őket sem bocsáj­­tották be az őrszemek, hanem a kosarakat tar­talmukkal együtt, a falon át nyújtották be. —­­Ámonnénak sehogyan sem ment a fejébe a tilalom, ellenvéleményen volt, mi több, a rendőr karját is megfogta és ekkor a rendőr egy sajnálatos fordulása folytán Ámonné kosara a földre esett, tartalma szétfolyt, szétgurult legnagyobb örömére egy ott sétáló négylábúnak. Ámon pedig piknik­­szerüleg többi társai által élelmeztetett. A délutáni órákban az a hír járta be a várost,­­ hogy a hatóság maga megengedte a temetőbe való belépést s a kapukat kinyitotta. Most már újab­ban igazi népvándorlás indult a temetők felé, de a hir hióbank bizonyult, s a temető továbbra is zárva maradt. A csoportokba verődött tömeg végre is rá­unt a várakozásra és most már a halottaknak szánt koszorúkat és virágokat a temető főbejá­ratával szemben levő kereszt tövében fektették le és elgondolhatjuk, hogy a száz és százakra menő koszorúk majdnem ház magasságot értek el. Könnyen megálapítható, hogy a hatóság ez­­irányú intézkedése félszeg intézkedés volt. A te­mető előtt ácsorgó tömeg között sok volt a tehén­tartó gazda is, kik igy akarva nem akarva érint­keztek, ruházatuk egymáshoz ért s igy nem volt el­érve a cél, amit a temető lezárása által a hatóság elérni vélt, mert a temető előtti csoportosulást a hatóság nem akadályozta. Sok zokszó esett ezért, a hatóság ellen bi­zony erős kifakadások hangzottak el és szent Hermandad harminckét főbőli hadseregének nép­­népszerűségén alapos csorba esett. A temető csendjébe e napon nem vegyült szerető férj, bánatos hitves, árva gyermek zoko­gása, nem hallatszottak a kegyelet érzését nél­külöző, a látni és láttatni akarók csoszogó léptei, a sírok virágdísz nélkül maradtak, az est beáll­tával pedig sötétség borult a néma temetőre. De a következő évben annál fényesebben tün­dököltek a sírok­, mert a kegyelet adóját lerovók megduplázott gyertyamennyiséget gyújtottak meg a sírokon. * * * Bizony a szabad királyi ész és tapontai 1872- ben igy fosztotta meg Mindenszentek napján szokott ékességüktől a temetőket. PÉCSI NAPLÓ 1927. november 11 R­ONALD COLMANN legújabb alakítása Budapesttel egyidőben : a szeretet számű­zött . Stella Dallas legközelebb az APOLLO-t­an is PaRK-ban Az angol pénzvilág rokonszenve. Az angol kincstári hivatalnak és a londoni pénzvilágnak vitte el a magyar állam és társa­dalom, köszönetét Bod János pénzügyminiszter azért a sokszor tapasztalt baráti érzésért és jó­akaratért, melynek segítségével a közelmúlt­ban végigküzdöttük közgazdaságunk válságos idő­szakát. A brit birodalom fővárosában tett láto­gatás újabb alkalmat szolgáltatott arra, hogy a magyar rekonstrukció tanulságos példája a szakkörök véleménynyilvánítása alá bocsájtas­­sék és halljuk a bírálatot a magyar áldozatkész­ségnek és erőfeszítésnek politikájáról. Nem is csa­lódott a pénzügy­miniszter,mert amerre járt, a pénz­világot mindenütt rendkívül érdekelte az elmúlt évek során folytatott magyar pénzügyi újjáépí­tés s annak sikerét kimondottan a magyar nép erényének, a társadalom fegyelmezettségének s az állam takarékosságának javára írták. Az angol nép gondolkozásvilága minden benne élő tradi­cionális és jogtisztelő jellem tulajdonságon­­ ke­resztül is különöskép a gyakorlati kérdések és üz­leti tiszteség, kereskedelmi érték szemléletéből meríti ítéletéhez a szempontokat és ezért ránk nézve egy olyan ország felfogásának és társadalmi psychéjének értékítélete sokkal fontosabb és meg­nyugtatóbb, mely pénzpolitikáját a legnagyobb biztonsággal intézi, mint bármely más állam­ház­tartási mérlegét kialakító tényezőknek. Az angol hitelpolitika és takarékossági szellem a legtökéle­tesebb útmutatás a magyar gazdasági élet szá­mára, annak szolid volta és állandósága szinte kizárja, hogy követője megrázkódtatásokat és meglepetéseket szenvedjen el. Bod János pénz­ügyminiszter utazása ez alkalommal inkább ud­variassági tény volt, semmint orientáció. Hiszen a gazdaságpolitikai érintkezés már jó ideje fennáll a két társadalom intézményei között. Most csu­pán a hatását kívánta a miniszter személyesen is látni annak, amiről Magyarország jövő terveit illetőleg itthon egy megnyugtató közvélemény alakult ki. Az udvariasságnál melegebb fogad­tatás megerősíti azt a bizalmunkat, melyet Anglia szimpátiájába vetettünk s a pénzügyi körökkel való találkozást kisérő nyilatkozatok arról is biz­tosítanak, hogy az angol közgazdasági felfogás a területileg szétdúlt Magyarországban, ennek minden vesztesége mellett is fejlődésk­épes, szinte mintaszerileg irányított biztos gazdasági bázist lát. Mindenki hangoztatta,hogy a rendkívüli cél­­tudatossággal keresztülvitt rekonstrukció a gaz­dasági bajokból való kiemelkedésnek klasszikus példája s a csak hasznot hajtó és produktív célo­kat szolgáló beruházások, amelyek számára kül­földi tőkét vettünk igénybe, nem a könnyelmű adósságcsinálásnak szellemében,, hanem ellenkező­leg a legjobb biztosítékokat nyújtó építőtevé­kenységben folynak. Felmérhetetlen becsű nyere­ségnek tartjuk az Angliával kiépített gazdasági kapcsolatot s a brit gazdasági életnek méltány­lását egy további haladás és anyagi fejlődés alap­jának tekinthetjük. Mindenesetre méltóságtelje­­sebb, ha egy pénzügyminiszter nem kölcsönt fel­vevő tárgyalásokra utazik ki az angol tőke kép­viselőihez, hanem már elért eredmények sorával jelentkezik a barátság fenntartására és a kivívott szimpáthia megerő­sítésére. A magyar pénzügy­­miniszter ezt cselek­szi s helyes útján a társada­lom osztatlan elismerése kiséri munkatársaival egyetemben. ---------­ SZÁZ MUNKAHELYRE 399 MUNKAKERESŐ JUT Budapest, ok­. 31. A magyar királyi állami munkaközvetítő hivatalnak az ipari és kereske­delmi munkapiacról szóló jelentése szerint október 26-án a budapesti és hét vidéki hatósági munka­közvetítő hivatal férfi és nőmunkások részére ü­lt munkahelyet, továbbá 4443 munkakeresőt tartott nyilván. 100 munkahelyre 399 munka­kereső jutott. A munkapiac helyzete az előző héttel szemben rosszabbodott.

Next