Pécsi Naplő, 1928. március (37. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

XXXVII. évfolyam 50. szám Egyes szám ára 14 fillér 1928. március 1. Csütörtök, 1&s*Etőség ts kisülőhivatal­­ Munkács,. Mihály-us b­. Kéziratokat nem adunk vissza. -nkesztőségi tel. 109. sz. — Kiadóhivatali teli 27. sz. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ : LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2­50 pengő, egy negyed­évre 7­50 pengő. Egyes szám ára­­ 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér. két világrész ünnepe. A magyar községek, városok, vármegyék és maga a magyar társadalom készülődik, hogy kiküldöttjei útján részt vegyen azon az ünnepen, amelyet Amerikába szakadt véreink rendeznek az örökkön élő Kossuth emlékére. Néhány nap múlva egy hajó­óriás szeli át az Atlanti Óceánt s a hajó bordái között egy maroknyi Magyarország megy át az uj hazába, hogy az Amerikában ünneplő magyarokkal szívvel-lélekkel össze­olvadjon. Kossuth-ünnepre készül az ame­rikai magyarság s ha a Kossuth személyé­ben és a Kossuth Lajosi gondolatban talál­kozó és összeolvadó egyetemes emberiség gondolatát, felfogását mérlegeljük, úgy el­mondhatjuk azt, hogy a newyorki Kossuth­­ünnepen nemcsak a magyarság fog ünnepelni hanem a civilizált népek képviseletében két világrész , ahol évtizedekre visszanyúlva él Kossuth egyénisége s évszázadokra előre világít a végtelenbe — Kossuth szelleme ! A spártai ifjú, erőt, eszmét és tradíciót képviselve, rohanva vitte át az élet örök tüzét az elhagyott házi tűzhelyről az uj otthon tűzhelyére, mint ahogy minden ma­gyar ember magával viszi legszentebb érzel­meit oda, ahol új otthont teremteni kény­szerül. A magyarság legszentebb érzelme, a hazafiság s a magyar nép tekében a hazafi­­ság megtestesítője mindenekfölött: Kossuth. Az óceánjáró óriás bordái között Amerikába utazó magyarok is szent tüzet visznek ma­gukkal. Az a szent tűz Kossuth Lajos szülő­falujában lobbant fel először s ott világos­­kodik és melegít mindenütt, ahol magyar él. A magyar lelkekben élő és égő magyar tűz lobogó fáklya tengerré olvad össze ott, ahol a hazafiság és a Kossuthi gondolat ércbe­­öntve, vagy márványba faragva jelenül meg. Akkoron is, amikor több mint fél­századdal ezelőtt Kossuth Lajos Amerika földjére tette a lábát, a magyar nép össze­törve, több sebből vérezve állt a népek itélőszéke előtt. Ma is, szétmarcangolva és vérezve állunk a világ itélőszéke előtt. Akkor is, ma is Kossuth lelke van velünk s az abból kisugárzó örök tűz mutat utat a világ népeinek, hogy miként ítéljenek meg minket s miként ítélkezzenek felettünk. Hiszen a 48-as szabadságharcunk után is elhangzott egy­ részitélet, mint ahogy a világháborút lezáró kényszerbékék ítéletét is csak rész­­itéletnek vehetjük. Akkor a hóhérok, most a győzők mondottak részítéletet felettünk. Nem nézték ezeréves kulturmissziónkat. Nem nézték négyszáz éves kálváriajárásunkat. Nem nézték évezredes vérünk hullását. Nem nézték az egész emberiségre szétáradó Kos­­suth-igék gyógyító és felemelő erejét. Ezért ünnepel két világrész. Ezért tér vissza ön­magába az emberies érzés. Ezért, olvad velünk egybe két világrész, a részítéletek megváltoztatása érdekében. A Kossuth örök tűzként égő erejének, eszméjének, tradíció­jának varázsa azért ragadja magával a mű­velt népek nagy egyetemességét. A newyorki Kossuth-ünnep két világ­rész ünnepe. Kossuth hazájából Európán keresztül utazó s a végtelen tengert átszelő magyar zarándokok a népek megértő tiszte­letét is viszik és hozzák magukkal s ez a tisztelet és becsülés Kossuth Lajoson keresz­tül a magyar nemzetnek szól. A román kormány válasza az optáns-perben. Budapest, február 29. A román kormány vá­lasza a magyar kormánynak az opiáns-perben küldött megkeresésére most érkezett meg. A román kormány síri akarja, h­ogy a magyar kormány 11.000.000 aranykoronát fizessen az erdélyi magyar birtokosoknak s ezt az összeget a magyar kormány vonja le a Romániának fize­tendő hadikárpótlásból. Magyar politikai körökben a román kor­mány ajánlatában az optáns-per megcsúfolását látják, mert a magyar hadisarc csak az 1930—1943. években esedékes s a 11.000.000 arany­korona még egy évi kamata sem ennek az összeg­nek. Ezenkívül a magyar birtokosok követelése az elkobzott birtokokért több mint háromszáz­millió aranykorona, tehát több, mint harmincszorosa annak az összegnek, melyet a román kormány ajánl. --------­ A képviselőftrósa Illése, Lovászy özvegyének nem jár nyugdíj. Jó­kóborcigányok megrendszabályozását kérik. ■ Budapest, február 29. A képviselőház mai ülésén harmadszori olvasásban elfogadták a nu­merus clausus módosításáról szóló törvényjavas­latot, majd folytatták az állategészségügyi javas­lat általános vitáját. Majsisits Géza kifogásolta, hogy a javaslat nem szabályozza, hanem változatlanul­­meg­hagyja­ a mai egyáltalán nem ideális állapotot. Helytelenítette, hogy az ebadót a törvényható­ságok állapítják meg. Szerinte annak egyöntetű­nek kellene lennie az egész országban. Frülsvic­h­­Mátyás részletesen foglalkozott az utóbbi évek állatkiviteli statisztikájával. Hang­súlyozta, hogy ha kereskedelmi mérlegünket j­aví­­tani akarjuk és a többtermelés fokozására töre­kedünk, akkor mindent meg kell tennünk az állategészségügy érdekében. Helyesli, hogy a ja­vaslat szaporítja az állatorvosok számát a szegény gazdaosztályt hozzá kell segíteni, hogy beszerez­hesse a szükséges, gyógyszereket, amelyek ma még drágák. Határozati javaslatban kéri a kor­mányt, hogy felvilágosító propagandát indítson a fertőző állatbetegségek elleni védekezésről és a helyes gyógykezelésről. A javaslatot elfogadja. Kolnchl Richard beszéde elején a tanácskozó­képesség megállapítását kéri. Minthogy a Ház nem tanácskozóképes, elnök az ülést felfüggeszti­. Negyedórás szünet után Reischl Richárd megkezdi beszédét. Örömmel üdvözli a javas­latot, már csak azért is, mert hozzávetőleges becs­lés szerint az eddigi rendezetlen állategészségügy­­ miatt 25-­30 millió pengő kára volt az országnak. Sajnálattal konstatálja, hogy a közművelési tárcát sem dotálták oly mértékben, mint ahogyan az fontosságánál fogva megérdemelte volna. Hibáz­tatja hogy a törvény nem tér ki a cigánykérdésre, pedig a tapasztalat azt bizonyítja, hogy különö­sen a baromfi és sertésbetegségeket leginkább a kóbor­­cigányok terjesztik. Beterjesztett határozati javas­latában kéri a kóborcigányok megrendszabályozását Reméli, hogy a törvényjavaslat megteremti az új állategészségügyi és nevelési irányt, amely maga után vonja a további értékesítési lehetőségeket. Ha mindez nem történik meg, akkor Magyarország az állattenyésztés terén rövidesen odajut, ahova Szerbia a háború előtt. Sajnálja, hogy az állat­­egészségügy teljes államosítása most sem valósult meg. Kifogásolja, hogy a törvényben a hely­­hatósági állatorvosokat alig vették tekintetbe. A sertéspestis, száj és körömfájás okozta káro­kat nagyobb mértékben meg lehet akadályozni, ha a vidéki állatorvosok a járási orvosokéhoz hasonló hatáskört kapnak. A javaslatot elfogadja.­­ Jókay-Ihász Lajos a javaslat érdemeit mél­tatva rámutat arra, hogy mai rossz kereskedelmi mérlegünk mellett is kivitelünk legnagyobb részét állatexportunk alkotja, tehát az ehhez fűződő nagy érdekek azt kívánják, hogy az állategészség­ügy korszerű intézkedésekkel megreformáltassék. A javaslat nemzetközi viszonylatban is nagy­jelentőségű, mert elősegíti és megerősíti a kül­föld bizalmát velünk szemben. A javaslatot el­fogadja. Elnök ezután megszakította a vitát és javas­latára a Ház elhatározta, hogy holnap délelőtt 10 órakor folytatja a törvényjavaslat tárgyalását. A napirendhez Kray István báró szólal fel és válaszol Gaál Gaszton tegnapi felszólalására, amely­nek során megtámadta az ország tisztviselő tár­sadalmát. Meggyőződése, hogy Gaál Gaszton jó­hiszeműen tette meg kijelentését, elismeri azt is hogy sajnos vannak tisztviselők, akik nem állanak hivatásuk magaslatán, de ebből nem lehet arra következtetni, hogy a magyar tisztviselői kar általában nem teljesíti legnagyobb önfeláldozás­sal és ügybuzgósággal nehéz feladatát. Tisztviselő­­karunk minden időben a helyzet magaslatán állott kétségbeejtően súlyos életviszonya között is és hazafias ellentállást tanúsított minden felforgató törekvéssel szemben. Tisztviselői kárukat, csak tisztelet és hála illeti meg, mert nagy mértékben kivette és kiveszi részét az ország talpraállítására irányuló nagy és nehéz munkából. Áttérve az interpellációkra, Gaál Gaszton arra kérte a kormányt, hogy néhai Lovászi Már­ton volt külügyminiszter özvegyének folyósítsa a nyugdíjat. Ismertette néhai Lovászi Márton nyug­díja folyósításának érdekében tett lépéseit, ki­emelve, hogy a közigazgatási bíróság sem vonta két­ségbe Lovász­i nyugdíj jogosultságát. Walkó Lajos külügyminiszter a maga és a pénzügyminiszter nevében azonnal válaszol és kijelenti, hogy a kormány nyugdíjügyekben nem járhat el másként, mint a törvény rendelkezései szerint. Részletesen ismerteti az ügyet. A nyug­díjtörvény rendelkezése szerint amennyiben valaki külföldre távozik, az első három év ideiglenesen szünteti meg nyugdíjfolyósítását és három év elteltével a nyugdíj beszüntetése véglegessé válik. Lovászi Márton özvegyének nyugdíj folyósítása iránti kérelmét nem lehetett teljesíteni, azért, mert a törvény rendelkezése szerint csak tényleges szolgálatban levő, vagy nyugállományban elhalt alkalmazott özvegyének van nyugdíjigénye. Nem fér kétség ahhoz, hogy a kormány a törvény ren­delkezései alapján a legszabályszerűbben járt el

Next