Pécsi Napló, 1928. április (37. évfolyam, 77-103. szám)

1928-04-01 / 77. szám

2. oldal erdei iskola eszméjét, amely iskolára Pécsett, ahol annyi sok a gyenge, beteges gyermek, igen nagy szükség van. A régi külterjes fejlesztési programnak most már csak a város déli külterületére, a főállomás környékére (Ispitaaljai-dülő) tervezett iskola­ház megépítése van hátra. A tekintetes Gondnokság szemtanúja annak a nagyarányú városfejlődés­nek, mely a jelzett területen olyan szembeszökő s az egyetem egy részének odahelyezése folytán egyre lendületesebb. Ez a tény sürgős szükséggé teszi a tervbe vett iskola megépítését s azzal kapcsolatosan a Tanítók Háza létesítését, a régi program teljes megvalósítását. A már említett külterjes iskolafejlesztést kibővítette az élet. A város déli határán, a Sátor­tábor és az új köztemető környékén az utóbbi évek­ben a központtól circa 3 km­-nyire egy közepes faluval felérő új városrész keletkezett (Visnya­­telep). Szegény emberek apró családi házacskái. Onnét, a bejárás a központi iskolába igen terhes kötelezettséget ró a hiányosan ruházott apró embere­kre. Egy kisebb (két-három tantermes) iskolával kell helyzetükön mielőbb könnyíteni s egyben a magánépítkezést is gyorsítani. Ugyancsak az a helyzet a nyugati külterü­leten, ahol a szőlőhegyi iskola létesítésével csak részben van az iskolafejlesztés problémája meg­oldva. Pécs és Rácváros között szintén új város­rész keletkezett, mely városrész iskolakötelesei részére új iskola szükséges. A háború, illetőleg az államosítás előtt a­z iskolaépület jórészt régi, kisebb részben újabb rendszerű padjaival (ha nem is ideálisan) meg­felelt az oktatás elemi követelményeinek. A há­ború ezeket a padokat kevés kivétellel tönkre tette. A hadi célokra igénybevett iskolaépületek­ből a szabad ég alá került padok hasznavehetet­lenekké váltak. Ezek anyagábó és új, massiv faanyagból 1409 kettős ülésű, a pedagógiai köve­telményeknek megfelelő padot csináltattunk ju­tányos házi kezelésben. Ezekből a kincset érő új padokból a kiürítés előtt 1356 darabot vitt el a megszálló hatalom a többi iskolai bútorral, tan­szerrel együtt (szekrények, asztalok, fogasok, székek, falitáblák stbrt­­jig­isupaszon maradtunk a megrongált iskolai épületekkel. Ma már ennek a nagy szegénység­nek vége, 8 iskolánk teljesen megfelelő, kellő számú paddal, szekrénnyel, asztallal, táblával stb.-vel van ellátva. Nem túlzok, ha kimondom, hogy a pécsi állami elemi új iskolák bútorzat tekintetében az ország legjobban felszerelt iskolái között is az első helyek egyikén állanak. Egyéb felszerelésünk, noha nem hiánytalan, egészben és nagyban megfelel a sikeres oktatás­­ követelményeinek. A hiányok pótlása a fedezet­­ arányában folyamatban van. Legközelebb a már­­ meglevőkhöz még néhány új varrógép beszerzése­­ mutatkozik halaszthatatlanul szükségesnek, mert­­ a VII. és VIII. osztály benépesítése szempont­jából ez a munkaeszköz mutatkozik legnagyobb vonzóerőnek. A leánykák nagy örömmel dolgoz­nak és a szülők is örülnek, hogy gyermekeik olyan ismeretet is elsajátítanak az iskolában, amely­nek úgy a családban, mint azon kívül (kenyér­­kereset) közvetlen hasznát látják. A munkás életre való előkészítés szempont­jából a fiúknál a slojd és a kertészeti munka bi­zonyul hathatós iskolanépszerűsítő nevelőmun­­­kának. A kertművelés lehetőségét az Irányi Dá­­niel-téri és a gyárvárosi iskolával kapcsolatos na­gyobb terjedelmű kert, valamint az Istenkuti­­iskola közel 3 kat. hold nagyságú szőlőterülete biztosítja. A pécsi állami elemi iskolákat látogató 4000- nyi gyermek oktatómunkáját ezidőszerint 96 tanító látja el 55 iskolateremben (az állami taní­tók száma a kir. tanfelügyelőséghez berendeltek­­kel: 10­), tehát ma 38 osztály váltakozik. Ha az Irányi Dániel-téri 12 tantermes iskolát és a régi iskolaépületekből még használatba vett 11 tan­termet vissza is kapjuk, még mindig 16 új tan­teremre van szükség, hogy minden osztálynak saját terme legyen. Szükséges, hogy valamennyi iskola­­terem kizárólag az elemi oktatás céljait szolgálja, a higiénikus követelmények kellő figyelembe vé­telét ne tegye hiányossá az a körülmény, hogy a tantermek jórésze az elemi oktatási időn túl az iparostanonc oktatásra és társadalmi kultúr­­célokra (tanfolyamok, egyesületek) vétetnek igénybe, mely körülmény a tisztogatást és szel­lőztetést nehezíti, hiányossá teszi. Az utóbb emlí­tett intézmények részére külön épületek emelésé­nek problémája — örvendetes tény a mi szem­pontunkból is — a megoldás stádiumába jutott. A külterjes fejlesztés betetőzéseként minden nagyobb iskolához tornacsarnok volna építendő. A főszempont: a testneveléshez fűződő nemzeti­ és közegészségi érdekek kielégítése, továbbá a mozgóképelőadások biztosítása. Miután a torna­­csarnoknak egyszerre történendő megé­rtése nagy anyagi áldozatot követelne, egyelőre az Irányi Dániel-téri iskolával kapcsolatosan annak férő­helyet adó szép, nagy telkén volna egy csarnok sürgősen felépítendő, mely csarnok a testnevelés és mozgóképelőadások mellett a vasárnapi kath. gyermekistentisztelet céljára is alkalmas lenne egy zárható oltárral -A nyolc osztályú elemi iskola nálunk már megvan. Elsőnek az országban. A múlt tanév­ben nyitott meg a VII., az idén a VIII. osztály. Az idő rövidsége nem jogosít fel arra, hogy, ta­pasztalásra hivatkozva, az elemi oktatást be­fejező osztályok életrevalóságáról, avagy élet­képtelenségéről apodiktikus nyilatkozatot tegyek. Az a tény azonban, hogy tavaly 4 hetedik osz­tályú elegendő számú tanuló iratkozott be önként s az idén a tavalyi osztályok fentartása mellett ugyancsak önkéntes jelentkezés útján a nyolcadik osztályunk nyúlu­t meg, arra enged következ­tetni, hogy a részben új intézmény bevált, sőt az általánossá válás útjának általunk történő egyengetései figyelmet érdemlő kultúrérdek. Azért —­ úgy véljük —■ közérdeket szolgálunk, midőn a nyolc osztályú iskola sikeres működéséhez szük­séges eszközökre (egyelőre a legszükségesebbekre)­ fedezetet, kérünk. Itt kell megemlítenem, hogy úttörő mun­kánk követésre talált a fővárosban. Tanácsi meg­bízás folytán Purébl Győző dr. tanügyi tanács­nok vezetésével egy négytagú tanulmányi bizott­ság látogatta és figyelte meg iskoláink 7. és 8. osztályát. Jó impressziókkal utazhattak vissza, mert a jövő tanévben Budapesten is megnyílik a 7-ik osztály. Az olyan nagyszámú tanulóseregben, ami­lyen a pécsi állami elemi iskolákat látogatja, mindig van egy olyan el nem hanyagolható szá­mottevő kisebbség, amely részben hereditárius eredetű, esetleg érzékszervi fogyatkozással össze­függő intellektuális, vagy morális, avagy intel­lektuális és­­morális defektusa miatt a normális gyermekekkel együtt sikerrel nem oktatható. Az oktatónak, ha csak a nagy többséget elhanya­golni nem akarja, nincs rá ideje, hogy ezekkel egyénileg, tehát behatóbban foglalkozzék, ezek a szerencsétlen gyermekek visszamaradnak, kü­lönben is csekély önbizalmuk, energiájuk még kisebbé lesz és közülök számosan a gyermekkori bűnözők szomorú statisztikájának számszaporítói lesznek. Ezeknek a gyermekeknek a normálisokkal együtt tanítása az erkölcsi nevelésre is károsan ható, mert a normális defektusban szenvedők inficiálnak. A szóban levő gyermekek külön oktatására nekünk már volt kisegítő iskolánk. Sajnos, a há­ború és megszállás vihara sok más nagy értékkel együtt ezt az intézményt is elsodorta. Szükséges , tehát életre kell ismét hívnunk. És­pedig (a nevelő hatásnak a folytonosság által intenzívebbé tétele céljából) napközi otthonnal kapcsolatosan. A nap­közi otthonnal kapcsolás abból az okból is szük­séges, mert ezek a gyermekek az egész város nagy Balassa Imre: Kossuth.^ Egy nagy élet regénye. Méltán írja Kossuth-regénye címe alá Ba­lassa Imre : Egy nagy élet regénye. Nemcsak azért, mert Kossuthról szól ez az írás, hanem azért is, mert ez a regény a nagy, borús magyar életé is, melynek egyik legkimagaslóbb alakjának állít soha el nem múló emléket könyvével a kitűnő író. A nagy magyar élet regénye is Balassa Imre könyve. Mert lapjain nemcsak a magyar történe­lem egyik legragyogóbb csillagának irtózatos harca tárul szemünk elé a magyar szabadságért­­— intrikák, árulások, kis, piszkos egyéni érvénye­sülni akarások borzalmas kereszttüzében, amely­ben el kell buknia a magyar szabadságnak, le kell törnie a magyar szabadság nagy szerelmesének, akinek becsületes magyarsága hinni tud a császári szóban, hogy aztán annál fájóbban ébredjen tuda­tára a rettenetes, valónak , a császári szó is elvész, semmivé vá­ik a kamarilla rettenetes karjainak átkos fojtogatásában. Balassa Imre regénye élmény minden magyar számára. A szabadságharc ismeretlen háttere a kamarilla gyűlöletes harca teljes egészében elénk tárul ebből a regényből s világossá váik, hogy el kellett vesznünk, mert becsülettel vívtuk a har­cot, mig ellenfelünk gálád, alattomos eszközök tömegével küzdött a háromszinü zászló ellen. Le kel­lett, hogy győzzék a háromszinü zászlót, mert aki azt magasra emelte s hivó szavára fanatikus lelkesedéssel a zászló alá sorakozott a nemzet apraja, nagyja, magyar ember volt, minden idők magyarjai közt a legkülönb , akinek becsületes magyarsága csak becsületes harci eszközöket ismert. Kossuth Lajos emberi és hazafias nagyságát megkapó vonásokkal rajzolja meg az író. S ez a nagyság teljes, annak ellenére, hogy az író, bár­minő szeretettel is rajzolta Kossuth portréját, a nagy ember nagy emberi gyengeségeiről sem feledkezett meg. S ez mutatja legjobban Balassa Imre írói nagyságát: regénye főhősének alakját, aki minden magyar szívében elérhetetlen magas- s­ságban él, annak ellenére, hogy emberi gyengesé­geinek bemutatásával sem fukarkodott, úgy tudta megalkotni, hogy Kossuth mégis megmarad előt­tünk a­­­ kossuthi piedesztálon, sőt! Nemcsak értékes, érdekes is Balassa Imre könyve. Bár nincs egységes cselekménye, apró­­ mozaikokat, megkapó részleteket mutat be a nagy időkből, mégis a regény minden lapján érezzük, hogy a hőse ennek a könyvnek Kossuth Lajos. A melodramatikus helyzetek mesteri be­­állítója Balassa Imre, akinek könyve maradandó értékű irodalmi és históriai szempontból egyaránt. Az olvasót lenyűgözi az író megkapó írásművé­­szete, az az elragadó modor, ahogy Balassa a nagy idők nagy eseményeit elénk tárja. Kossuth Lajos, a kormányzó, a nemzet bál­ványozott vezére áll az egyik lapon előttünk, úgy megrajzolva, ahogy ezt csak Balassa Imre tudja, aztán elénk tűnik a meggyötört nemzet meg­gyötört, bujdosásnak induló egykori bálványa, aki maga marad, az egész nemzetből alig néhány ember kíséri el a száműzetésbe. És látjuk a nagy szónokot, a magyar szabadság nyughatatlan szerel­mesét, aki fáradhatatlanul küzd, hogy újra ma­­gasba emelkedjék a sárbatiport trikolór. Balassa Imre oly művészettel rajzolja meg a nagy regény főalakját, aminőre alig lehet példa. Egységes cse­lekmény nélkül írja meg regényét, apró mozaiko­kat rajzol meg a szabadságharcból s mégis meg­­renditően teljes a főhős, Kossuth Lajos alakja. Elvezet a dicsőség gyönyörű órái után a magárahagyottság, a bujdosás és kűzköves bor­zalmas óráiba is, s az apró mozaikok drámaiságá­­ból markánsan emelkedik ki Kossuth. Balassa Imre, a krónikás regény egyedüli művelője nálunk. S nálánál hivatottabb művelőt ez a műfaj nem találhat, ezt bebizonyította már a Királytragéd­iá­val és a Nagy Idők­kel s most újólag a Kossuthtal. Külön érdeme még az írónak, hogy munkájá­ban a szabadságharc minden szereplője, Széchenyi, Metternich, Jellasich s a kamarilla egész gyűlö­letes apparátusa drámai teljességben tárul elénk. Balassa Imre ragaszkodik a történelmi alap­hoz, amelyen regényét élettel teljes alakokkal építi fel, úgy, hogy a csodálatos ornamentek, tor­­nyocskák és boltívek alkotta ragyogó épület előtt az ember önkénytelenül leveszi a kalapját. Balassa Imre könyve, különösen mai szomorú napjainkban, megrenditően érdekes olvasmány. B. B. PÉCSI NAPLÓ 1928. április 1. Íjj»* Mindenki megtalálja élete párját! teljes bizalommal elismerten szolid, " diszkrét és eredményes működéséről ismert „Rapid“ irodához, Budapest­i Erzsébet-körút 26., IV. 16 Privát közvetítőket magasan díjazok. Megkereséseket a fennti címre kérek.

Next