Pécsi Napló, 1928. május (37. évfolyam, 104-131. szám)
1928-05-10 / 113. szám
1928. május 1. PÉCSI NAPLÓ PARKMOZI OntitArtók, május hó 10. Utoljára! A VILÁG LEGNAGYOBB FILMESEMÉNYE! REMEK FILMJE ! SIKEREK SIKERE! KIRÁLYOK KIRÁLYA Rendezte: CECIL B. de ?ISILE. Szereplők: Nazarethi Jézus Mária . Pilátus Judás . Magdolna . Kajafás. H. B. Warner Dorottfy Gumming Várkonyi Mihály Joseph Schildkraut Jacqueline Logan fludolph Schildkraut Kétórás műsor! "mm Előadások: 7251 311 és 8 órakor. Valamennyi előadás Stefanidesz Sándor karnagy vezénylete alatt. Kegy énekkarral Tóth Aladár karnagy vezetése mellett. Felemelt helyárak : Páholyülés P 1'80, karszék P 1'60, zsöllye P 1-40, I. hely Pl-20, II hely Pl'9, III hely 0'80. Zenedíj nincsen! Városi pótdíj 2 fillér. Telefonelőjegyzés : V29-től 1/211 -ig. Előjegyzett jegyek déli 12 óránál tovább fenn nem tarthatók. Az orkán dühöngése Budapesten, Budapest, május 9. Az orkánszerű szélvész a Dunaparton levő Pozsonyi úton kitépte a fákat és úgy eltorlaszolta az utat, hogy a villamos közlekedés órákra megakadt. A központi városháza egyik oldalán ledőlt egy 10 méter magas kémény és beszakította a városháza nyomdájának a tetejét. A szedőteremben a gépek súlyosan megrongálódtak és két munkás súlyosan megsebesült. Erősen megrongálódott a pesti Vigadó üvegátjárója is. A házak tetejéről lehulló cserép s vakolat sok embert súlyosan megsebesített, akiket a mentők szállítottak a Rókus kórházba. Az uccakereszteződéseknél oly erős volt a szél, hogy több embert a falhoz vágott. Ezek közül néhány láb és bordatörést szenvedett. A Csáky-uccában egy öreg hordárt a vihar a villamos elé dobott, amely elgázolta. A súlyosan sérült öreg embert a mentők vitték a kórházba. Illetékes tényezők azonnal megtették az intézkedéseket, hogy a károkat kijavítsák, illetve a közönségre nézve veszedelmes utcákat és tereket, vagy udvarokat elzárják. Hogyan választ a Páris, május hó. Kíváncsian vártam az idén Párisban a választásokat. Bár nincsenek nagyon kifejlett politikai hajlandóságaim, mégis a magyar ember természetében mindig van legalább egy kis vékony politikai ér. Ez mozdult meg bennem, mikor a francia nemzet képviselőinek április 22-én történendő megválasztásáról az első jeleket észrevettem. Összehasonlításokat akartam tenni a „Grande Nation“ és a mi nemzetünk között : melyikben nagyobb a politikai szenvedély, hogyan viselkedik a „felséges nép“ itt Párisban, mikor politikai jogainak gyakorlásáról van szó? A francia nép az utolsó száz esztendőben egy nagy és viharos politikai iskolán ment át. Gondoljunk rá, hogy a nagy francia forradalom micsoda vérzivatart, micsoda megrázkódtatást jelentett nemcsak a politika intézményeiben, hanem a társadalom egész világfelfogásában is. Az „ember jogait“ törvénybe iktatták ; az ész istennőjét emelték a Notre-Dame oltárára , majd belevetették magukat a napóleoni hódításokkal egy új nacionalista gondolatvilágba.. .Jött a császárság, új forradalmak, vereségek, végül a mostani nagy világháború győzelmének mámora... A francia nép, különösen a párisi, olyan iskolát járt ez alatt a száz év alatt, mint talán a világ egyetlen népe sem. Meglátszik-e ez ennek a népnek politikai érettségén ? — Meglátszik. Ha az idegen Párisban jár, tagadhatatlanul meg fogja lepni az „egyenlőségnek“ bizonyos for „Brande Nation"t. mája, mely másutt hiányzik. A francia embernek olyan érintkezési formái vannak, melyek tagadhatatlanul az emberek közti egyenlőség elvén alapulnak. Itt nincsenek nagyhangzású címek: mindenki, mindenütt „Monsieur“. A kávéházban a pincér, a boltban a kiszolgáló egyenlőrangú fél gyanánt érintkezik a vevővel. A vevőnek türelmesen meg kell várnia, míg a kiszolgáló megkérdezi, mit kíván. Alkudozás, rábeszélés, túlságos udvariaskodás sehol. Az utcán a közönség elég fegyelmezett. Autóbusz, villamos stb. nem tűri a rendetlen tolongást, vagy a sorrend megsértését. Kedves szava a franciának az „exakt“ , és erre t. i. az exaktságra, pontosságra, szabályszerűségre sokat ad. A belső érzület, meggyőződés mindenkinél szabad választás dolga , de a külső viselkedésben általában mindenkitől megkövetelik a törvényeknek, a rendnek ,,exakt“ megtartását. És amennyire megadja a francia ember mindenkinek a mozgási szabadságot, annyira megköveteli azt a maga számára is. A mai franciák között— ez az ember benyomása — igazán csak a vagyon tesz különbséget. Igaz, hogy ez a különbség aztán alapos, gyökeres, erősen kapitalista hajlandóságú, szorgalmas, takarékos, a frankra, annak sorsára aggodalmasan féltékeny. Innen érthető, hogy a Windischgraetz-féle frankmanipuláció mért sebezte meg annyira a franciákat. Ez valóban a legérzékenyebb ponton érintette őket; semmilyen politikai támadás nem sebezhette volna jobban a 3. oldát. pénzükre féltékeny franciákat, mint épen a frank elleni manőver... És ezt nehezen akarják nekünk magyaroknak elfelejteni... A vagyoni különbséget leszámítva, a franciák nagyon közvetlenül érintkeznek egymással és a világnak avval a mindenféle nációjával, mely itt Párisban össze-vissza keveredik és hullámzik. De amint mindenkinek egyéni szabadságát respektálják, úgy feltétlenül megkövetelik azt a maguk számára is. Innen van az újságoknak, plakátoknak, irodalomnak, művészetnek hihetetlen szabadsága, a tekintély kultuszának hiánya, a teljes sajtó- és szólásszabadságés a kritikának korlátlan hadjáratai. Az államhatalom képviselői a legteljesebb ellenőrzés verőfényében végzik tevékenységüket, a sajtó szigorúan vizsgálja minden cselekedetüket (amennyiben persze nincs megvásárolva), így értelmezik a franciák azt a jelszót , melyhez most is ragaszkodnak: „égalité“ — egyenlőség. Ebből az egyenlőségből lehet aztán megérteni azt is, ami a választásoknak egyik jellemző tünete volt: a megelőző plakátharcot. Nálunk is volt és van plakátharc, de a francia küzdelem szenvedélyességben és változatosságban, no meg szellemességben felülmúlhatatlan. Az anarchistáktól a nemzeti konzervatív-poincarista blokkig minden pártállásnak olvashatod, jámbor járókelő, nemcsak a programmját, hanem egymásközti vitatkozásaikat, az ellenfelek kiszerkesztését, mindenféle mulattató és gúnyos képeket ; legnagyobb népszerűségnek persze épen ezek a gúnyolódó plakátok örvendenek, azonkívül elsősorban a kommunisták palástjai. Színesen, gyűlöletet hirdetőle, izgatok és lázitók ezek a kommunista kiáltványok, melyeket a felvilágosult polgárok I nyugalommal olvasgatnak, a nemzeti hazafias felhívások mellett. Semmi izgalom, semmi feltűnés, A szervezés munkája csendben és nyugodtan folyt... A francia állampolgár nem izgul, békét takar és jólétet. Nyugodtan akar ülni kisebb- nagyobb tőkéjén s az oroszokra haragszik, mert nagy francia tőkéket tart eltulajdonítva a fizetés vagy kamatozás minden reménye nélkül. Így érthető, hogy a választás napja nagy csendben és nyugalomban zajlott le. A hivatalos körök és újságok általában örültek, hogy kevesebb volt idén az „abstinensek“, vagyis a szavazástól tartózkodók száma, mint a múlt választáson. Pedig az anarchisták minden követ megmozgatnak a „szavazók sztrájkja“ érdekében ! És semmiféle nagyobb eltolódás nem volt észlelhető a pártok állásában a szavazás eredményekép, — az eddigi adatokhoz képest. Poincaré nemzeti blokkja megmaradt, vele együtt a pénz feljavításának prog-rammja és ami bennünket érdekel: a magyarok iránti hűvös közömbösség is... Poincaréék a kisantant meggyőződéses barátai és azok is maradnak majd mindaddig, míg a mi propagandánk lassan-lassan le nem győzi ellenszenvüket. Szent hitem, hogy eljön majd ennek is az ideje. Most azonban nekünk magyaroknak, három dologra, kell az új (és egyúttal a régi) francia képviselőházzal és nemzeti közvéleménnyel szemben minden erőnket koncentrálnunk , és ez a három dolog: felvilágosítás, meggyőzés, propaganda ! Várkonyi Hildebrandt pécsi egyetemi m. tanár.