Pécsi Napló, 1928. június (37. évfolyam, 132-155. szám)

1928-06-01 / 132. szám

XXXVII. évfolyam 132. szám Egyen szám­ára 14 fillér. 1928. junius 1. Péntek PÉCSI NAPLÓ SsaikMxiftsés in siadefcrtstx!: Munkácsy Mihály.u­ II. Késiratokat nem adunk vissza. SMfkMzt&ségi te!. 109, sx. — Kir.dóbivalsli teli 27» sí. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐ3ZES£ESZTŐt LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy bóra 2*10 pengő, egy negyed évre 7*50 pengő. Egyes szám ára­­ 14 fillér, 16 oldalas 24 fillért A költségvetés és az állami feladatok írta : Bod János dr. maga­, kir. pénzügy­­miniszter. Budapest, május 31. Az állami költség­­vetés emelkedésének kérdésében nagy félre­értésekkel találkozunk. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy »az a költségvetés, amellyel mi, a szanálás idején, megindultunk, tulajdonképen nem volt meg­felelő. Én ezt mondtam már négy évvel ezelőtt is. Lehetetlen lett volna olyan költ­ségvetést fentartani, amelyben a tisztviselők, illetményeiknek még 36%-át sem kapták meg. És ha veszem a koronaértékben való változást és azt is hozzáadom, akkor nem tudom, hogy az emelkedés tulajdonképen hol mutatkozik oly éles formában, mint ahogy némelyek látják. De a költségvetések nem csak nálunk emelkednek, emelkednek azok mindenütt! Anglia költségvetése 1913-ban 197 millió font volt, 1927—28-ban 833 millió font. Német­országé 1913-ban 3 milliárd volt, 1928-ban 9 milliárd márka. Franciaországé 5 milliárd frankról felemelkedett 41 milliárd frankra. Olaszországé 2 milliárd líráról 21 milliárd lírára. Ha akárki átszámítja ezeket az ada­tokat, látni fogja, hogy milyen óriási eltoló­dás történt az utóbbi évtized alatt a költség­­vetésekben. De vegyünk olyan államokat, amelyek a háborúban nem vettek részt : Hollandia költségvetése 1913-ban 231 millió hollandi forint volt, ma 821 millió hollandi forint. Svájc költségvetése 1913-ban 106 millió svájci frank volt, ma 32 millió svájci f­rank. A mi 1913-iki költségvetésünk kiadásai 2490 millió pengőt tettek ki, amivel szembe­állítva az 1928—29. évi költségvetésnek 1358 millió pengős kiadását, megállapít­hatjuk, hogy a háború előtti költségvetésnek határozottan messze alatta maradtunk. Hogy a költségvetések emelkedtek és emelkednek, ennek tulajdonképpen az a ma­gyarázata, hogy az állam feladatai, az az­előttiekhez képest, jelentékeny változást mu­tatnak. Nem szólva arról, hogy a háborús terhek és a háború nyomán járó kiadások is természetszerűleg, emelőleg hatnak az egyes költségvetésekre. Hiszen Angliában csak az adósságok törlesztésére, ma a háború előttinek háromszorosát veszik fel. De a demokratikus fejlődésnek is egészen természetes folyomá­nya az, hogy azok a problémák, amelyek az állami élet szempontjából ezelőtt nem igen jelentkeztek, ma megvalósításukat követe­lik az államtól. Ilyenek a szociál­is­­problémák és a kulturális problémák, de ott van maga a gazdasági élet is, amely ezelőtt alapjában véve, irtózott az állami beavatkozástól és nem szívesen látta az állami támogatást, ma ez is rá van szorulva az állam támoga­tására. Olyan erős ma a kapcsolat az állam és az egyéb társadalmi funkciók között, ami­lyenre alig volt példa. Bármennyire vitatjuk is tehát, hogy ezeknek el kellene távolodniuk egymástól, végeredményében a kérdéseket, e kapcsolat mellőzésével, nem lehet meg­oldani.­­ Néhány adatot idézek Németországra vonatkozólag, hogy lássuk, miképen vál­tozott meg az állami funkciók jellege. Köz­­oktatásügyre Németország 1913—14. évben­­ fejenként 19 márkát költött, ma 33 márkát költ. A népjóléti kérdésekre — ebben külö­­­­nösen a közegészségügy játszik nagy sze­repet — 1913—14-ben fejenként 10 márkát költött, ma pedig 46 márkát költ. A gazda­sági életet érintő kiadásokból fejenként 1913 — 14-ben 10 márka esett, ma 18 márka jut. Akármelyik állam költségvetését vegyük elő, ugyanazt a helyzetet látjuk. Ezek a problémák mindenütt parancsolóan köve­telik a megoldást. Ha a mi költségvetésünket nézzük ezek­ből a szempontokból, azt látjuk, hogy mi is minden erőfeszítéssel megkíséreltük ezeknek a kérdéseknek megoldását. A mi költség­­vetésünknek az a nagy hiánya, hogy sajnos, nem jut annyi ezeknek a kérdéseknek meg­oldására, mint amennyi a fejlettebb álla­mokban jut. Hiszen senki sem mondhatja, hogy Németország a gyengébb kultúrájú álla­mok sorába tartozik és mégis Németország­nak ma, a kultúra emelése érdekében három­szor annyit kell költenie, mint költött az­előtt. De mi történjék nálunk, ahol tulaj­donképen még az elemi kultúrának a kér­dései sincsenek megoldva, az elemi kultúráé, Budapest, máj. 31. A képviselőház mai ülésén az elnök bemutatta Esmond Harmsworth levelét, amelyben köszönetet mond a képviselőházban vele szemben tanúsított magatartásért. Tem­esváry Imre előadó felolvasta a pénzügyi bizottság jelen­tését az appropriációs javaslat 14. paragrafusának 2. és 6. bekezdése között felmerült ellentét kikü­szöböléséről. A bizottság indítványozta, hogy a 6. bekezdés mósodítására vegyék a javaslatba, hogy az arra rászoruló hadikölcsöntulajdonosok 5000 korona névértékű hadikölcsöntulajdonában állami támogatásban részesüljenek. A ház a mó­dosítást elfogadta. Vass József népjóléti miniszt közölte, hogy a kormány erről később rendeletet fog kiadni. Ezután az appropriációs javaslatot harmad­szori olvasásban is elfogadta a Ház, majd áttért az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság ese­tére szóló biztosítási törvényjavaslat tárgyalására. A javaslatot Fite Arthur előadó ismertette. Hivatkozott arra, hogy a javaslat a magyar szo­ciálpolitika terén hatalmas újítást teremtett. Ha­tározati javaslatot terjesztett be, amelyben kérte, hogy a mezőgazdasági munkásság kötelező biz­tosításáról legkésőbb a tárgyalás alatt levő javaslat hatályba léptétől számított egy éven belül nyújt­son be a kormány törvényj­a­vaslato­t. Sokan köve­telték az öregségi biztosítás korhatárának leszállí­tását. Sajnos, ezt keresztülvinni nem lehet, mert még nálunk sokkal gazdagabb országok sem voltak képesek a korhatár leszállítására. Ez a hozzájáru­lás oly nagymérvű emelését tenné szükségessé, hogy ezt elviselni nem tudnák az érdekeltek. A törvényjavaslatot az a magas etikai gondolat szülte, amely szerint a munkásság elvárhatja, hogy emberi méltóságának megfelelő elbánásban részesüljön. A törvény kétségtelenül áldozatokat követel a társadalomtól és államtól egyaránt.­­ Ezeket azonban meg kell hozni, mert a közös ál­dozathozatal és közös magyar sors átérzése, az az erő, amely legjobban összeforrasztja az egymással szembenálló társadalmi rétegeket egységes nem­zetté. Kéri a javaslat elfogadását. (Hosszantartó taps.) Kelly Anna : Történeti visszapillantást vet az öregség, rokkantság, valamint özvegységi és árva­ság elleni biztosítás gondolatának fejlődésére, ki-­­ emelve, hogy ezt a gondolatot a szociáldemokrata , amelyen át pedig tulajdonképen az egész társadalom erősödik, amely termeli azokat az erőket, amelyek azután a közép és maga­sabb kultúrában óriási előnyt jelenthetnek a nemzetre nézve. Csak természetes, hogy nekünk itt-ott, talán látszólag, többet kell ezekre a kérdésekre költenünk. Ha már — kényszerhelyzetünkben — belső biztonságot ellátó haderőt sem tudunk tartani, akkor örüljünk annak, hogy leg­alább a kulturális és gazdasági életünk erő­sítésére tudtunk költeni. Költségvetésünkben tehát igenis van emelkedés, amint hogy emelkedés volt már az előző években is, sajnos azonban, ennek tetemes része alapjában véve az illetmé­nyekre esik, az illetmények fokozását azon­ban minden oldalról követelték. A kormány az adminisztráció egyszerű­sítésére törekszik, ebben az irányban meg is tesz mindent, amit lehet, de azzal legyünk tisztában, hogy a kérdés máról-holnapra nem oldható úgy meg, hogy ennek követ­keztében a terhek is eltűnjenek, munkásmozgalom vetette fel és az küzdött érte mindaddig, míg az törvényhozó gondolattá érle­lődött. A törvényjavaslat azonban igen messze áll a társadalombiztosításnak attól az ideáltípusá­tól, amelyet a szociáldemokrata mozgalom gondo­latban megalkotott. A törvényjavaslat a terhek tekintetében a nagyipar védelme jegyében szüle­­­­tett meg. Vass József : Hát ezt maga sem hiszi el ! Kétly Anna : Aggodalommal tölti el a tarta­lékok felhasználásának a javaslatban meghatá­rozott módja, mert fél, hogy ennek következmé­nyeképpen a társadalombiztosítás ügye teljesen az állam, illetve a kormányok kezébe siklik át, viszont se­mmi garancia sincs arra, hogy valamely kormány esetleg nem szünteti meg a járadékok fizetését, hogy ha pénzügyi nehézségek közé jut. Egyébként követeli, hogy terjesszék fel a bizto­sítást a mezőgazdasági munkásokra is. Reméli, hogy a kormány nem fog késlekedni ezzel a tör­vényjavaslattal sem. Jánossy Gábor : Jönni fog, mert jönni kell ! Kétly Anna : Örömmel tölti el az, hogy a javas­lat a legtöbb biztosításra kötelezett kategóriánál a kényszer álláspontj­ára helyezkedett, de hibáz­tatja, hogy minden mulasztás nem a munkaadó,­­ hanem a biztosítottak rovására esik. Nem elégítik­­ ki a háztartási alkalmazottak biztosítása körüli­­ rendelkezések sem. Téves az a látszat, mintha a javaslat nagy szociális haladás lenne. Ezután szünetet kér az elnöktől, aki az ülést 5 percre fel­függeszti. Szünet leteltével Kétly Anna a népbetegségek­ről beszélt, a vérbaj és a tüdővész leküzdésével foglalkozott. Fontos feladatnak tartaná azt, hogy ha a munkahelyeket is felülbírálnák egészségügyi szempontból és itt az iparügyi felügyelőségnek jutna az ellenőrzés tekintetében igen fontos szerep. Szük­ségesnek tartaná éppen azért, hogy az iparfelügye­letet a népjóléti miniszter fenhatósága alá helyez­nék. Ezután a családellátás és a magánalkalma­zottak biztosításának problémájával foglalkozik. Az öregségi biztosítás korhatára férfiaknál is túl­­magas, de még ennél nagyobb a nőkre nézve, mert hiszen a nők 60 éves koruktól kezdve munka­­képességüket elvesztik. Kéri, hogy legalább a nők korhatárát 60 évre szállítsák le. Helytelen a jára­dékra való igénynek öngyilkosság, vagy börtön törvényjavaslat az özvegység és rokkantság esetére való biztosítás tárgyában.

Next