Pécsi Napló, 1928. július (37. évfolyam, 156-181. szám)
1928-07-01 / 156. szám
1928. julius 1. Vasárnap XXXVII. évfolyam 156. szám. Egyes szám ára 24 fillér. PÉCSI NAPLÓ JsaHesztőséges tessdotbrachi Mantok Mihály-ti, ill. Kéziratokat nem tű«be- viasza. ÍMWlw**tízépí tés ?09 ss - tfj* *dehivatatót eh 27. sí. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐI LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hói» 210 pengő, egy negyed évre 750 pengő» Egyes szám ára 14 fillér, 16 oldalas 24 fillért Mit láttam 20 magyar városban?* írta: dr. Szabó László. Szerencsés az a pullicista, aki egy-két évet a vidéki sajtó szolgálatában is eltöltött, mert nem csupán „a pesti ember” szemével látja az ország dolgait. Mint újságíró, tanulóéveimet Szegeden, Nagyváradon töltöttem, s jól megtanultam, milyen a városnak és a megyének élete és hogy hogyan érez és hogyan gondolkozik a nép ott künn a perifériákon ? Azonban három évtizednél hoszszabb időn át megszakadt az érintkezés köztem és a vidék között; idegen országokba is elsodort a Sors, ahol más népeket és más állapotokat láttam, és haza érkezve már nem sokat értettem meg az itteni emberek gondolkozásából és cselekedeteiből. Éppen most egy esztendeje hazahívtak a pátriámba, Szegedre, ahol jobbára úl, azelőtt nem is látott jó barátok vettek körül, míg a régiek többnyire már elszenderültek részint az Urban, részint a kurzusban, s alig egy-kettőt láthattam már csak közülük. Tökéletesen úgy éreztem magam, mint Rip Van Winkle, aki harminc évi alvás után hazakerül: ő maga kétségtelenül még a régi ember minden ízében, de már minden, minden megváltozott körülötte. Amikor eljöttem Szegedről 1894-ben, olyan volt akkor ott a közhangulat, hogy ha valaki azt merte volna mondani, hogy az országban van liberálisabb város is, mint Szeged, az illetőt talán meglincselték volna. Pennsylvania alapítója országa fővárosának ezt a nevet adta : „a felebaráti szeretet városa”. Philadelphia. Ez a cím sokkal jobban megillette volna Szegedet is a kurzus előtt. Minden felekezet a legbékésebben megfért egymás mellett ; egy antiszemita kifejezést soha nem hallottam, a színkatolikus város gyönyörű templomot épített a reformátusoknak, úgyszintén a luteránusoknak, de egyébként nem érdekelt senkit, hogy a másik ember milyen vallású ? Valahányszor mint nagy diák díjat nyertem a római katolikus hittanból, a díjat mindig a boldog emlékezetű Eisler Fülöp, a zsidó hitközség elöljárósági tagja fizette ki és amikor tanulmányaim végén az intézet a legjobb diáknak járó ezüst éremmel kitüntetett, annak a költségét is egy Mózes-hitü polgártársunk, Buziási Eisenstädter Róbert viselte. Ennek a régi szellemnek azonban már nyomait sem találtam Szegeden , s amint a régi emberek után tudakozódtam, azt tapasztaltam, hogy itt alkalmasint egy társadalmi mi földrengés volt, mely az alsóbb társadalmi rétegeket felszínre hozta, a felsőbbeket pedig vagy a mélységbe sodorta, vagy megsemmisítette. Az ilyen kataklizmának ▼an jó oldala is: a demokráciának általában előnyére válik az ilyen nagy felfordulás, mert sok kiváló erő könnyebben érvényesül általa ; hogy ilyenkor könnyű fajsúlyú emberek is felvergődnek, az sem baj, mert idővel úgyis elhullik a férgese. Azt azonban nem értettem meg, hogy ha az átcsoportosulás és elhelyezkedés már végbement, miért válnak még mindig két csoportra az emberek ? Az egyik csoport félti a gazdasági, politikai, társadalmi stb. zsákmányt? Vagy a másiknak még van valamije, amit el lehetne tőle venni ? Mindezt nem értettem. A fehér asztalnál azonban, ahol a társaság felekezeti és világnézeti szempontból igen vegyes volt, a beszédekből azt láttam, hogy minden ellentét, mely szülővárosom társadalmi egységét megbontotta, tulajdonképpen hazugságokon, gyanúsításokon és rágalmakon alapul és hogy igenis lehet találni olyan , célokat, amelyeknek szolgálatában egy irányban haladhatnának és versenghetnénk egymással. Ennek igen örvendtem ; az ember azonban nemcsak akkor téved könnyen, amikor haragszik, hanem akkor is, ha örül, és én is tévedtem,mert számításon kívül hagytam azt a fontos körülményt, hogy bölcs, tudós, tapasztalt férfiak között voltam, akik már túl vannak a dantei „emberélet útjának felén“. A nagy többséget számon kívül hagyva, a törpe kisebbség gondolkodásában a régi tisztes felfogások megnyilatkozását láttam, s ennek hatása alatt elhatároztam, hogy megnézem, milyenek a többi városok ? Hogyan élnek, fejlődnek-e, hogyan vezetik őket s mi a városok népének érzése és gondolkodása ? * Sátoraljaújhelytől Nagykanizsáig és Békésgyulától Pápáig november óta húsz magyar várost láttam. Mindenüvé hívtak, mindenütt szívesen fogadtak, s az a hét hónap, míg az országot jártam, voltaképpen az én aratásom volt , azt tapasztaltam, hogy apró betűimmel, melyek ebben az újságban naponként megjelennek, több személyes és önzetlen jóbarátot szereztem, mint amennyit harminchárom kormány egy évszázad alatt kira szerezni. Nagy örömöm volt abban a tapasztalatomban is, hogy az ország gazdasági helyzete nem olyan kétségbeejtő, mint aminőnek Budapestről nézve látszik. Vannak vidékek, ahol az emberek fejét nem nyomja jobban a gond, mint a háború előtt, sőt vannak, ahol a gazdasági fejlődés jelei félreismerhetetlenek. Meglepetéssel láttam például, hogy ma az országnak egyik legrendesebb, legszebb és legörvendetesebben fejlődő városa Nyíregyháza. Láttam, hogy fejlődésének gyorsaságával még az amerikai városokat is felülmúlja Kaposvár. Nagy csodálkozással fedeztem fel, hogy a mai Magyarország egyetlen tisztára polgári városában, Baján, a trianoni fatár mellett az ősi városi kultúrának milyen gyönyörű hajtásai vannak. Kecskemét is megújhodott, a város közepe grandiózus látvány s a város építtetett egy nyári fürdőt, melyhez fogható az egész Európában sehol nincsen. — Békéscsaba, a trianoni határ dacára, épül és fejlődik és Közművelődési Házában több jó modern kép van, mint bárhol az országban. Az ember megdörzsöli a szemét, mikor ezt látja abban a városban, melyről még a fiam is azt tanulta a földrajzban, hogy „ez a legnagyobb község az országban“. Miskolc az ország keleti felében az egyetlen város, amelynek történeti patinája van és nagy öröm látni, hogy e városnak szebb lesz a jövője, mint amilyen volt a múltja, eleven erő lüket az eritben. Viszont a jaj városokban úgy érzi magát az ember, mint a Dante poklában, Sátoraljaújhely természettudományi csoda : itt az emberek csodára levegőből élnek, — a határ belevágott a város testébe, elválasztotta tőle a saját megyéjének legnagyobb részét s egy nagy vidéket ; a város lakosságának több mint háromnegyed része meg van fosztva a boldogulás minden lehetőségétől. Szeged városában, mely iparának és kereskedelmének egész piacát, egész „Hinterlandját“ teljesen elvesztette, gróf Klebelsberg óriási injekciókkal, az egyetemi építkezésekkel tartja a lelket ; ezért a tettéért szobrot érdemel ő is a Tisza Lajosé mellett. De ha elfogy a munka, óriási kivándorlás fog megindulni Szeged városából. Az egykor oly gazdag Nagykanizsa, melynek kereskedői egy évszázaddal ezelőtt egyenesen Rothschilddal számítoltatták le a váltóikat, ma egy siralomháza, melyben az egész várost lázbaejtő nagy esemény, ha az állam valami középületet emeltet benne. De még ez sem jut Pápának, az ország legmostohábban kezelt városának. Egyet- 1s négy lépéssel sem tud előbbre vergődni Békésgyula, melyet egy oly nőhöz tudnék hasonlítani, akin a már kissé kopott, de finom anyagból készült ruha elárulja, hogy valaha jobb napokat látott. iff Megható az az igyekezet, amelyet Szolnokon láttam. Kevés dolgot csinálnak (az új szálló és fürdő, a színház, a fémipari iskola), de bámulatosan jó érzékkel és sajnos, a legnagyobb gondokkal küzdve. Ha jól emlékszem, Jerikót építették a zsidók úgy, hogy egyik kezükkel dolgoztak, a másikkal harcoltak . Szolnoknak is ez a sorsa : vezetői egyik kezükkel építenek, a másikkal harcolnak egy mindent lenyűgöző bürokratikus szellemmel, mely az,apa (de mostoha apa) szerepét akarja játszani felette. Tata és Tóváros az lesz Budapestnek, ami Baden és Vöslau Bécsinek, csak meg kell várni, míg másik grófja lesz. Két nagy város van, mely nem sokat változott és nem sokat fog változni : Debrecen és Pécs. Debrecen oly nagy és oly gazdag, hogy gazdasági élete nem függ senkitől, csak önmagától és megengedheti magának még azt a fényűzést is, hogy önmagát elhanyagolja, még sokáig meg fog élni a saját zsírjából. Hozzáképest Pécs szegény város, a kultúra végvára és a végvárakat, mint a történelemből tudjuk, többnyire nem az ellenség pusztította el, hanem azok, akik a végek vitézeit nem tudták táplálni, ruházni, fizetni. Az ország egy jelentékeny darabjának a sorsa függ attól, hogy fogják-e hagyni, hogy Pécs tovább is csak tengődjék." Meg kell még emlékeznem két anotai városról és egy nagyközségről. Makót megmentette a „hagyma", ami alatt általában a kertművelést értem . Hódmezővásárhelyt ha nem is juttatja fejlődéshez, de a régi színvonalon mindenesetre fentartja az a ritka jelenség, hogy a földbirtok megoszlása a város óriási területén egészséges volt. Orosházát pedig, noha az idén elemi csapások érték, nagyvárossá fogja tenni a mezőgazdasági ipar, főként a baromfitenyésztés, ami iránt a lakosságnak kiváló értéke van. Általában három helyet láttam, melynek őstermelő lakossága már alkalmazkodott a változott viszonyokhoz ; ez Kecskeméten főként a Kecskeméti, Makón az Irisz és Orosházán nem tudom, melyik családnak köszönhető, de ott is bizonyára kitűnő üzleti érzékű emberek terelték az embereket a pénzkereset új útjára.* Meglepő volt, hogy a városok vezetői a legtöbb helyen fiatal emberek. Mi, régibb évjáratú emberek, akik megfordultunk egy-egy „polgármesteri kongresszuson“ harmincharmincöt évvel ezelőtt, a városokban egészen másfajta tisztikart ismertünk; családiasan, patriarkálisan osztották el a városi hivatalokat, s a polgármester urat sok városban jobban érdekelték tanyájának vagy szőlejének ügyei, mint a város ügyes-bajos dolgai. Kívülálló emberek nem is ambicionálták a városi tisztviselői állásokat, melyekben „bátyám uram, öcsém uram“ alapon egyszerűen elintézték az aktákat, ha már nagyon muszáj volt. Ma a legtöbb város sokkal magasabb kultúrájú vezetőtisztviselőkkel rendelkezik, mint az állami adminisztráció ; aránylag fiatal erők, olvasott emberek a városi szociális és pénzügyi politikában kiválóan járatos férfiak állnak például Baja, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Szolnok, Pápa, Nyíregyháza, *) Fenti cikket a Pesti Napló június hó 26. , számából vettük át. Lapunk mai száma 16 oldal