Pécsi Napló, 1928. július (37. évfolyam, 156-181. szám)

1928-07-01 / 156. szám

1928. julius 1. Vasárnap XX­XVII. évfolyam 156. szám. Egyes szám ára 24 fillér. PÉCSI NAPLÓ JsaHesztőség­es tessdotb­rachi Man­tok Mihály-ti, ill. Kéziratokat nem tű«be- viasza. ÍMWlw**tízépí tés ?09 ss - tfj* *dehivatató­t eh 27. sí. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐI LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hói» 2­10 pengő, egy negyed évre 7­50 pengő» Egyes szám ára­­ 14 fillér, 16 oldalas 24 fillért Mit láttam 20 magyar városban?* írta: dr. Szabó László. Szerencsés az a pul­licista, aki egy-két évet a vidéki sajtó szolgálatában is eltöltött, mert nem csupán „a pesti ember” szemével látja az ország dolgait. Mint újság­író, tanulóéveimet Szegeden, Nagyváradon töltöttem, s jól megtanultam, mi­lyen a városnak és a megyének élete és hogy ho­gyan érez és hogyan gondolkozik a nép ott künn a perifériákon ? Azonban három évtizednél hosz­­szabb időn át megszakadt az érintkezés köztem és a vidék között; idegen országokba is elsodort a Sors, ahol más népeket és más állapotokat lát­tam, és haza érkezve már nem sokat értettem meg az itteni emberek gondolkozásából és cselekede­teiből. Éppen most egy esztendeje hazahívtak a pátriámba, Szegedre, ahol jobbára úl, azelőtt nem is látott jó barátok vettek körül, míg a ré­giek többnyire már elszenderültek részint az Ur­ban, részint a kurzusban, s alig egy-kettőt lát­hattam már csak közülü­k. Tökéletesen úgy érez­tem magam, mint Rip Van Winkle, aki harminc évi alvás után hazakerül: ő maga kétségtelenül még a régi ember minden ízében, de már minden, minden megváltozott körülötte. Amikor eljöt­tem Szegedről 1894-ben, olyan volt akkor ott a közhangulat, hogy ha valaki azt merte volna mondani, hogy az országban van liberálisabb vá­ros is, mint Szeged, az illetőt talán meglincselték volna. Pennsylvania alapítója országa főváro­sának ezt a nevet adta : „a felebaráti szeretet vá­rosa”. Philadelphia. Ez a cím sokkal jobban meg­illette volna Szegedet is a kurzus előtt. Minden felekezet a legbékésebben megfért egymás mel­lett ; egy antiszemita kifejezést soha nem hal­lottam, a színkatolikus város gyönyörű templo­mot épített a reformátusoknak, úgy­szintén a lute­­ránusoknak, de egyébként nem érdekelt senkit, hogy a másik ember milyen vallású ? Valahány­szor mint nagy diák díjat nyertem a római katolikus hittanból, a díjat mindig a boldog emlékezetű Eisler Fü­löp, a zsidó hitközség elöljárósági tagja fizette ki és amikor tanulmányaim végén az inté­zet a legjobb diáknak járó ezüst éremmel kitünte­tett, annak a költségét is egy Mózes-hitü polgár­társunk, Buziási Eisenstädter Róbert viselte. En­nek­ a régi szellemnek azonban már nyomait sem találtam Szegeden , s amint a régi emberek után tudakozódtam, azt tapasztaltam, hogy itt alkal­masint egy társadalmi mi földrengés volt, mely az alsóbb társadalmi rétegeket felszínre hozta, a felsőbbeket pedig vagy a mélységbe sodorta, vagy megsemmisítette. Az ily­en kataklizmának ▼an jó oldala is: a demokráciának általában elő­nyére válik az ilyen nagy felfordulás, mert sok kiváló erő könnyebben érvényesül általa ; hogy ilyenkor könnyű fajsúlyú emberek is felvergőd­nek, az sem baj, mert idővel úgyis elhullik a fér­gese. Azt azonban nem értettem meg, hogy ha az átcsoportosulás és elhelyezkedés már végbe­ment, miért válnak még mindig két csoportra az emberek ? Az egyik csoport félti a gazdasági, politikai, társadalmi stb. zsákmányt? Vagy­ a má­siknak még van valamije, amit el lehetne tőle venni ? Mindezt nem értettem. A fehér asztalnál azonban, ahol a társaság felekezeti és világnézeti szempontból igen vegyes volt, a beszédekből azt láttam, hogy minden ellentét, mely szülőváro­som társadalmi egységét megbontotta, tulajdon­képpen hazugságokon, gyanúsításokon és rágal­makon alapul és hogy igen­is lehet találni olyan , célokat, amelyeknek szolgálatában egy irány­ban haladhatnának és versenghetnénk egymással. Ennek igen örvendtem ; az ember azonban nem­csak akkor téved könnyen, amikor haragszik, hanem akkor is, ha örül, é­s én is tévedtem,mert számításon kívül hagytam azt a fontos körül­ményt, hogy bölcs, tudós, tapasztalt férfiak kö­zött voltam, akik már túl vannak a dantei „em­berélet útjának felén“. A nagy többséget számon kívül hagyva, a törpe kisebbség gondolkodásában a régi tisztes felfogások megnyilatkozását láttam, s ennek hatása alatt elhatároztam, hogy meg­nézem, milyenek a többi városok ? Hogyan élnek, fejlődnek-e, hogyan vezetik őket s mi a városok népének érzése és gondolkodása ? * Sátoraljaújhelytől Nagykanizsáig és Békés­gyulától Pápáig november óta húsz magyar vá­rost láttam. Mindenüvé hívtak, mindenütt szí­vesen fogadtak, s az a hét hónap, míg az országot jártam, voltaképpen az én aratásom volt , azt tapasztaltam, hogy apró betűimmel, melyek ebben az újságban naponként megjelennek, több személyes és önzetlen jóbarátot szereztem, mint amennyit harminchárom kormány egy évszázad alatt kira szerezni. Nagy öröm­öm volt abban a tapasztalatom­ban is, hogy az ország gazdasági helyzete nem olyan kétségbeejtő, mint aminőnek Budapestről nézve látszik. Vannak vidékek, ahol az emberek fejét nem nyomja jobban a gond, mint a háború előtt, sőt vannak, ahol a gazdasági fejlődés jelei félrei­smerhetetlenek. Meglepetéssel láttam például, hogy ma az or­szágnak egyik legrendesebb, legszebb és legörven­­detesebben fejlődő városa Nyíregyháza. Láttam, hogy fejlődésének gyorsaságával még az amerikai városokat is felülmúlja Kaposvár. Nagy csodál­kozással fedeztem fel, hogy a mai Magyarország egyetlen tisztára polgári városában, Baján, a tria­noni fatár mellett az ősi városi kultúrának mi­lyen gyönyörű hajtásai vannak. Kecskemét is megújhodott, a város közepe grandiózus látvány s a város építtetett egy nyári fürdőt, melyhez fogható az egész Európában sehol nincsen. — Békéscsaba, a trianoni határ dacára, épül és fej­lődik és Közművelődési Házában több jó modern kép van, mint bárhol az országban. Az ember megdörzsöli a szemét, mikor ezt látja abban a városban, melyről még a fiam is azt tanulta a földrajzban, hogy „ez a legnagyobb község az országban“. Miskolc az ország keleti felében az egyetlen város, amelynek történeti patinája van és nagy öröm látni, hogy e városnak szebb lesz a jövője, mint amilyen volt a múltja,­­­ eleven erő lüket az eritben. Viszont a jaj­ városokban úgy érzi magát az ember, mint a Dante poklában, Sátoraljaújhely természettudományi csoda : itt az emberek cso­dára levegőből élnek, — a határ belevágott a város testébe, elválasztotta tőle a saját megyéjének legnagyobb részét s egy nagy vidéket ; a város lakosságának több mint háromnegyed része meg van fosztva a boldogulás minden lehetőségétől. Szeged városában, mely iparának és kereskedel­mének egész piacát, egész „Hinterlandját“ tel­jesen elvesztette, gróf Klebelsberg óriási injek­ciókkal, az egyetemi építkezésekkel tartja a lel­ket ; ezért a tettéért szobrot érdemel ő is a Tisza Lajosé mellett. De ha elfogy a munka, óriási ki­vándorlás fog megindulni Szeged városából. Az egykor oly gazdag Nagykanizsa, melynek keres­kedői egy évszázaddal ezelőtt egyenesen Roth­­schilddal számítoltatták le a váltóikat, ma egy siralomháza, melyben az egész várost lázbaejtő nagy esemény, ha az állam valami középületet emeltet benne. De­ még ez sem jut Pápának, az ország legmostohábban kezelt városának. Egyet- 1s négy lépéssel sem tud előbbre vergődni Békés­­gyula, melyet egy oly nőhöz tudnék hasonlítani, akin a már kissé kopott, de finom anyagból ké­szült ruha elárulja, hogy valaha jobb napokat látott. iff Megható az az igyekezet, amelyet Szolno­kon láttam. Kevés dolgot csinálnak (az új szálló és fürdő, a színház, a fémipari iskola), de bámu­latosan jó érzékkel és sajnos, a legnagyobb gon­dokkal küzdve. Ha jól emlékszem, Jerikót építet­ték a zsidók úgy, hogy egyik kezükkel dolgoztak, a másikkal harcoltak . Szolnoknak is ez a sorsa : vezetői egyik kezükkel építenek, a másikkal har­colnak egy mindent lenyűgöző bürokratikus szel­lemmel, mely az,apa (de mostoha apa) szerepét akarja játszani felette. Tata és Tóváros az lesz Budapestnek, ami Baden és Vöslau Bécsinek, csak meg kell várni, míg másik grófja lesz. Két nagy város van, mely nem sokat válto­zott és nem sokat fog változni : Debrecen és Pécs. Debrecen oly nagy és oly gazdag, hogy gazdasági élete nem függ senkitől, csak önmagától és meg­engedheti magának még azt a fényűzést is, hogy önmagát elhanyagolja,­­ még sokáig meg fog élni a saját zsírjából. Hozzáképest Pécs szegény város, a kultúra végvára és a végvárakat, mint a tör­ténelemből tudjuk, többnyire nem az ellenség pusz­tította el, hanem azok, akik a végek vitézeit nem tud­ták táplálni, ruházni, fizetni. Az ország egy jelen­tékeny darabjának a sorsa függ attól, hogy fogják-e hagyni, hogy Pécs tovább is csak tengődjék." Meg kell még emlékeznem két ano­tai város­ról és egy nagyközségről. Makót megmentette a „hagyma", ami alatt általában a kertművelést ér­tem . Hódmezővásárhelyt ha nem is juttatja fej­lődéshez, de a régi színvonalon mindenesetre fen­­tartja az a ritka jelenség, hogy a földbirtok meg­oszlása a város óriási területén egészséges volt. Orosházát pedig, noha az idén elemi csapások érték, nagyvárossá fogja tenni a mezőgazdasági ipar, főként a baromfitenyésztés, ami iránt a lakos­ságnak kiváló értéke van. Általában három he­lyet láttam, melynek őstermelő lakossága már al­kalmazkodott a változott viszonyokhoz ; ez Kecs­keméten főként a Kecskeméti, Makón az Irisz és Orosházán nem tudom, melyik családnak kö­szönhető,­­ de ott is bizonyára kitűnő üzleti ér­zékű emberek terelték az embereket a pénzkere­set új útjára.* Meglepő volt, hogy a városok vezetői a leg­több helyen fiatal emberek. Mi, régibb évjáratú emberek, akik megfordultunk egy-egy „polgár­­mesteri kongresszuson“ harminc­harmincöt év­vel ezelőtt, a városokban egészen másfajta tiszti­kart ismertünk; családiasan, patriarkálisan osz­tották el a városi hivatalokat, s a polgármester urat sok városban jobban érdekelték tanyájának vagy szőlejének ügyei, mint a város ügyes-bajos dolgai. Kívülálló emberek nem is ambicionálták a városi tisztviselői állásokat, melyekben „bátyám uram, öcsém uram“ alapon egyszerűen elintéz­ték az aktákat, ha már nagyon muszáj volt. Ma a legtöbb város sokkal magasabb kultúrájú vezető­ti­szt­vise­lőkkel rendelkezik, mint az állami ad­minisztráció ; aránylag fiatal erők, olvasott emberek a városi szociális és pénzügyi politikában kivá­lóan járatos férfiak állnak például Baja, Kecske­mét, Miskolc, Pécs, Szolnok, Pápa, Nyíregyháza, *) Fenti cikket a Pesti Napló június hó 26. , számából vettük át. Lapunk mai száma 16 oldal

Next