Pécsi Napló, 1928. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1928-09-01 / 207. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi telefon: 109. — Kiadóhivatali telefon: 27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2­50 pengő, egy negyed évre 7­50 pengő/ $ Egyes szám ára: 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér. ai Nemzetek Szövetségének nyilatkozata, Budapest, aug. 31. Genfben a Nemzetek Szövetségének főtitkára közleményt adott át a magyar képviseletnek. A közlemény címe : A ta­nácshoz és a magyar kormányhoz, intézett kom­müniké. A közleményben a főtitkár Románia képviselő­jének, Antóniádénak kérésére közli, az optáns­­ügyre vonatkozó levelét. Antóniádé rámutat arra, hogy Titulescu a június 8-iki tanácsülésen felol­vasta ajánlatát, amelyet a magyar kormánynak tett. Ismerteti a július 21-én kelt magyar válasz­jegyzéket, valamint az augusztus 9-én kelt román válaszjegyzék tartalmát, amelyre a magyar kor­mány augusztus 23-án válaszolt és elutasította a román kormány álláspontját. Antóniádé fel­hívja a tanács figyelmét, hogy a román kormány válaszát, augusztus 28-án adták át a bukaresti magyar követnek, de a magyar kormány a válasz­jegyzéket nem várta meg és a Népszövetséghez fordult, mintha az ügyben a tárgyalások teljesen megszakadtak volna. Mindazonáltal a román kormány—folytatja Antóniádé levele— nem te­kinti lezártnak a békés megegyezés útját és újból kéri, hogy a megbeszéléseket minél előbb kezdjék meg. SAJTÓKONGRESSZUS LESZ SZEPTEMBER 3-Á­N SZOMBATHELYEN. Szombathely, aug 31. A Magyarországi Vi­déki Lapok Országos Egyesülete, amely a Magyar­­országon megjelenő vidéki lapok országos szer­vezete, szeptember 3-án Frühwirth Mátyás ország­­gyűlési képviselő elnöklete alatt Szombathelyen gyűlést tart, amelyen az egyesület további or­szágos szervezését tárgyalják meg. Dr. Frankl Pál ügyvezető elnök be fogja mutatni Sopron város átiratát, amelyben a város a jövő évre Sopronba hívta a kongresszusra az ország vidéki sajtóját. A SOLYMÁRI AUTÓKATASZTRÓFA, Budapest,aug. 31. A solymári autókatasztrófa ügyében a sebesülteket ma kihallgatták. Lovag Ibi Miklósné és Ladányi László olyképpen adták elő a szerencsétlenséget, hogy az autót vezető Puskás Imre kímélni akarta a­z autó pneumatikját, ezért kerülte ki az úttest kaviccsal felszórt kövezetét és letért az út széléről oly szerencsétlen módon, hogy az erős fordulat következtében a gépkocsi leszaladt az útról és lezuhant a másfél méter mély árokba. Puskás Imre sorsa felett holnap a vizs­gálóbíró határoz.-------­ÁLLAMI SEGÉLY A MAGYAR HÉT CÉLJAIRA. Budapest, aug. 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti. A kormány tagjai Vass József helyettes miniszterelnök elnökletével ma délelőtt miniszter­­tanácsot tartottak. A minisztertanács folyó ügyeket tárgyalt és ennek során 40.000 pengő segélyt sza­vazott meg a kereskedők által november hónap­ban rendezendő Magyar Hét céljaira. MEXIKÓI CSENDÉLET. London, aug. 31. (Wolff.) A Timesnek jelentik Newyorkból . A mexikói Citytől 30 mértföldnyi távolságban az országúton 12 automobilt és autó­buszt rablók feltartóztattak és kiraboltak, noha ugyanazon az útvonalon bizonyos szakaszonkint Puebla állam kormányzójának védelmére csapa­tokat állítottak fel. A kormányzó gépkocsijának soffőrje, amikor a banda rákiáltott, hogy álljon meg, nem állott meg, hanem nagy sebességgel to­vább hajtatott annak ellenére, hogy utána lőttek. A később érkező gépkocsikat már sikerült a rab­lóknak feltartóztatniuk. A rablók annyiban „lova­glásoknak mutatkoztak“, hogy áldozataikat csu­pán a náluk levő pénz felétől fosztották meg. Mit akart Radics István a meggyilkolt horvát parasztvezér? A horvát parasztpárt kormányon. — Radics István mint miniszter. Megbuktatja Fasicsot. — Radics a nagyszerb sovinizmus áldozata. III. Befejező közlemény. Pasics és Radics kibékülésének végrehajtása­képpen a horvát mandátumok igazolása után a radikális­ horvát kormánykoalíció megalakítása volt a megegyezés útján a következő lépés, ami egyértelmű volt: az intranzigens, a „jugoszláv“ fikció legmakacsabb képviselőjének,, Pribicsevics­­nek a félretételével. Pasics ebben is következetes maradt a bizánci stílushoz.Máról-holnapra lecsúszt­­atta Pribicsevicset a jug. S. H. S. állam fennállása óta minden kormányban neki fentartott miniszteri bársonyszékről. A hírhedt, P. P. jelzésű (Pasics- Pribicsevics nevének rövidítése) nacionalista blokk miniszterelnöke benyújtotta az egész kormány le­mondását anélkül, hogy az eseményekről eddigi­­ vak eszközként felhasznált munkatársát értesí­­­­tette volna. Pribicsevics csak az újságokból értesült,­­ hogy a kormány lemondott, ily módon nemcsak­­ Pribicsevicset, hanem az egész ország közvélemé­nyét Pasics befejezett tények elé állítva, megala­kította a radikális­ horvát kormánykoalíciót, mely csak annyiban változott összetételében az eddigi kormánytól, hogy a Pribicsevics-párti miniszterek helyébe négy Radics-párti miniszter ült. Az üldö­zött Radics-párt tehát kormányra került,a kiját­szott Pribicsevics pedig egyszerre feleszmélt, hogy közel nyolc esztendeig csak strohmannja volt Pasicsnak. 1926. július végén radikális-horvát, vagy ahogy a rövidítéseket kedvelő belgrádi sajtó nevezte R. R. (Radikális-Radics) kormánya volt az S. H. S. -nek, mely megalakulása óta kínosan érezte a horvátok passzív rezisztenciáját. A horvátok meg­­békülése új éra kezdetének ígéretét hordta magá­ban, bár valójában a pasicsi megegyezés őszinte­ségében nem hitt senki komolyan. Inkább azt remélték, hogy az eddig agyonnyomott horvát nép unta meg a harcot és azzal, hogy a miniszteri tárcákkal részt vehet az államhatalom irányításá­ban, lemond a szabad politikai, kulturális és gaz­dasági önállóságáért folytatott küzdelemről. A vérm­esebbek teh­át a horvátok mérsékletétől vár­ták a zaklatott jugoszláv államélet nyugalmi hely­zetének bekövetkezését, amely az állandó politikai válságokkal és gazdasági bajokkal küzködő ország­ban a megalakulása óta annyira óhajtott konszo­lidáció perspe­ktíváját rajzolta az optimisták képzeletvilágába. Az események egyébként programmszerűen folytak és az új kormány hivatalba lépésével egy­­időben a felségsértéssel vádolt, bebörtönzött Ra­dics István ügyében is pertörlést rendeltek el. A vezér szabadlábon volt és Radics egyszerre leg­­ünnepeltebb, legnépszerűbb alakja lett a közélet­nek. Először jöttek a híres Radics nyilatkozatok, melyek mindegyikében szó volt a dinasztia iránti hűségről. Pasics államférfiai nagyságáról és a szerb testvérekről. Mindenki megelégedett lett: Radics­­ból jó fiút nevelt a börtön. Radics iránti bizalmat, csak fokozta a h­ír, hogy Radics az új ország fenn­állása óta először Belgrádba jön, hol találkozik Pasiccsal. Radics tényleg megérkezett, a vén róka pedig,,orvosi tanácsra” hirtelen­­ elutazott­ Evian du Bain-be. Pasics tehát kikerülte a szenzá­ciósnak ígérkező találkát.Ez azonban nem zavarta Radics belgrádi megjelenésének kedvező hangula­tát. A horvát parasztvezér jött, látott és győzött. ■ Valóságos látványosság volt Belgrádban, annyira megtetszett a belgrádiaknak, hogy a lapok tele­­ voltak megannyi intimitással személye felől. A nagy színész először a hősök sírját látogatta meg az Avalon és könnyeket hullatva beszélt a kiontott szláv vérről. Belgrád oda lett Radicstól, kilépten­­nyomon ölelkezett a szerb testvérekkel. A szerb-horvát kibékülés mézes hetei után kezdődött az őszi politikai kampány, melynek első etapja a Népszövetség ülése volt. A szerbek örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy Radicsot is delegálják­ Genf­be, ezzel is dokumentálva az S. H. S. állam egységét. Genf után Radics megláto­gatta a francia-svájci határon üdülő Pasicsot. Hogy a találkozás mint folyt le, erről mindketten hallgatta)... tény azonban, hogy Pasics hazaérke­zése után Radicsot a király kihallgatáson fogadta, mely alkalommal Radics a szent Száva-rend I. osztályát kapta meg „érdemei” elismeréséül, rövi­desen pedig a felségsértő Radicsból 1926. októberé­ben az S. H. S. államk­özokatásügyi minisztere lett. A boldogság teljes volt Jugoszláviában, végre a horvátok és vezérük, Radics István a komoly államalkotó munka tényezőjévé váltak. Ilyen előzmények után mindenki komoly munkát várt a parlamenttől. Nem így történt. Radics, a megtért bárányka, nem lett az a jó fiú, amint várták. Ellenkezőleg most már a hatalom birtokában kezdte meg azt, amit mint üldözöttnek abba kellett hagyni. Hosszú volna leírni e szűkre szabott cikksorozat keretében mindazt, amit Ra­dics a miniszteri székből művelt. Mindenekelőtt a horvát miniszterek a saját reszortjaikban látták a balkáni állapotokat. Korrupció, babsis, panama, kijárás mindenfelé. Radics tudta, hogy a fejtől bűzlik a hal. Ezért megindította a nagy offenzívát a korrupció ellen és egyszerre nyilvánvalóvá lett, hogy a korrupció patrónusa — Pasics, kinek Ráda­y nevű fia mérhetetlen vagyont harácsolt össze kijá­rásokkal, vesztegetésekkel és panamákkal. A köz­vélemény felzúdult, Pasicsnak bukni kellett. A Radics által kezdeményezett korrupció elleni harc Radics gőzelmével végződött. Ledőlt a nagy­­szakállú bálvány, a Szkipicia visszafizetett Bájának. A balkáni politika tanítványa legyőzte a mestert annyira, hogy Pasicsnak, kinek pedig az 1926. év­ben rendezték volna meg hosszú évtizedekre ter­jedő politikai munkásságának elismeréseképpen nyolcvanéves jubileumát, el kellett tűnni vőleg a politikai porondról. Pasics után négy Uzunovic kormányt buktatott meg Radics nem az ellenzéki padsorokból, hanem a miniszteri székből. Ekkor aztán újabb választásokat írtak ki. Radics ugyan pártjával ismét győzelmesen került ki az 1927. évi szeptemberi választásokból, de Vukicsevics nem vette be a horvátokat a kabinetjébe, mert Radics­csal lehetetlenné vált az­ együttműködés, hisz állandó Damokles kardként lebegett a kormány felett. Tulajdonképpen ez azután az a pont, ahol Radics és a szerbek találkoztak. Mert Radics célja valóban az volt, hogy bebizonyítsa, hogy a szer­­bekkel nem lehet együttműködni. Ezzel aztán felelet is adódott cik­ksorozatunk felé tett kérdésre : Mit­ akart Radics István ? Bebizonyítani, hogy a horvát és szerb nép két nép, két különböző poli­tikai mentalitással, két lényegesen különböző kul­túrával, bebizonyítani, hogy Szerbia Balkán, Horvátország Európa és mikor mindezt bebizonyí­totta Európának, akkor ezt a lehetetlen állam­­összetételt széjj elszakítani s kivívni a horvá­toknak azt a szabadságot, melyet a monarchia idejében élvezett a független önálló állami életet élő Horvát­ország. Radics ezt a célt szolgálta egyszer a börtön-

Next