Pécsi Napló, 1928. október (37. évfolyam, 232-257. szám)

1928-10-02 / 232. szám

2. oldal. Augusztus havában kedvezően alakult az államháztartás helyzete. Budapest, okt. 1. A m. kir. pénzügyminiszter­­ XXVI. jelentése az államháztartás augusztus havi­­ eredményeiről számol be. Az augusztusi bevételek­­ 90.9 millió pengőt tettek ki, vagyis az előirányzott­­ összegnél 6.1 m­illió pengővel kedvezőbben ala­kultak. Ez ismét csak az államháztartás kedvező helyzetét bizonyítja. A népszövetségi kölcsönből még 34.197.687 pengő 74 fillér a rendelkezésre álló egyenleg. A m. kir. posta forgalma augusztus folyamán fejlődött. Az ajánlott levelek száma 1.200.000. A távbeszélő főállomások száma 68.774, a rádió­előfizetők száma 117.933, volt augusztus végén. A m. kir. államvasutak augusztusban több mint 8 millió utast, több mint 2 millió tonna árut szállí­to­ttak.A bevételi többlet meghaladta a 20 millió pengőt. A Duna-Száva-Adria társaság 600.000 utast és 180.000 tonna árut szállított. A Magyar­ Nemzeti Bank érckészlete 2,7 millió pengővel emelkedett. A tényleges jegyfor­­gaom augusztus hónapban nem mutatott lényeges változást.A forgalomban levő váltópénzek mennyi­sége augusztus 31-én 46.233.743 pengő 94 fillér volt. A vetésállomány a postatakarékpénztárnál és a budapesti 13 legnagyobb pénztintézetnél augusztusban 5 millió pengővel emelkedett. A folyószámla betétek emelkedése 47 millió pengő volt. 1928 év első hónapjában a külkereskedelmi mérleg behozatala 227,1 millió, pengővel haladta túl a kivitelt. A nagykereskedelmi árak indexszáma 1 ponttal emelkedett. Ugyancsak 1 ponttal emelkedett a létfentartási költségek indexszáma is. Augusztus hónapban volt 12 csőd és 55 kényszeregyezség. A munkanélküliek száma augusztus folyamán 238-a emelkedett. ------- ■Slókelö német folyóirat A Apponyiról. Berlin, okt. 1. (MTI.) A Nord und Süd című folyóirat legutóbbi száma Apponnyi Albert grófnak „a népszövetség és Magyarország” című cikkét közli. A cikk többek között ezeket mondja : „Minket közvetlenül két kérdés érdekel,amely­ben a népszövetség döntő szerepet játszik, ne­vezetesen a kisebbségek védelmének és a leszerelés­nek a kérdése. A népszövetség mindkettőben teljesen csütörtököt mondott, de ránk nézve mindkettő élet­kérdés, egyidejűleg azonban a népszövetségi munka őszinteségének értékmérője is. Mit jelent ránk nézve az első kérdés? Ez kitűnik abból a tényből, hogy a trianoni szerződés 3,4 millió magyart szakított el tőlünk megfelelő számú kul­túrintézménnyel együtt. A kisebbségvédelmi szer­ződéseknek kellene ezt a rettenetes csapást eny­­híteniük, a végrehajtás felett való őrködést pedig a népszövetség tanácsára bízták. Ám ezek a szer­ződések valóságban holt betűk maradtak. Az utód­államok folytatják megsemmisítő hadjáratukat a magyar kultúra ellen. A tanácshoz benyújtott panaszok közül egyet­len egyet sem vettek figyelembe. Józan ésszel feltehető, hogy egyetlen egy sem volt indokolt. Elfogulatlan idegen tanok leplezték le azok részére,­­ akik látni akarnak. Ezekhez azonban nem tar­­­­tozik a népszövetség. Ezek leplezték le azt a hi-­­­hetetlen helyzetet, amelyben az anyaországtól f elszakított fajtestvéreink vannak. Német folyó­iratban nem szükséges bővebben fejtegetnem, hogy az általános leszerelést, ezt a reánk kényszeritett, békeszerződésekben ünnepélyesen tett ígéretet, hogyan szabottálják a népszövetségben és hogyan tartanak bennünket beláthatatlan időkig a teljes védtelenség lealacsonyító állapotában. Ez közös sorsunk nekünk Németországgal.” Apponyi rámutat azután arra a szerepre, ame­lyet a népszövetség tanácsa az optánskérdésben játszott, majd így fejezi be cikkét: „Mindent egybevetve a népszövetség még nagyon messze van attól, hogy a népek megegye­zésének pártatlan fóruma legyen és még mindig egyszerűen a győztes hatalmak háborús szövet­ségeit és diktatórikus hatalmát képviseli. Német­ország belépésével mindenesetre némi javulás állt be ebben a helyzetben, de látható változást nem jelentett, sőt legutóbb inkább retrogád mint javulás felé haladó mozgalom mutatkozik. Azoktól, akik ezt az állapotot sínylik, nem várható, hogy hódoló tisztelgéssel jelentkeznek, sőt egyenesen méltóságuk ellen vétenének, ha ezt tennék. Abban azonban, hogy a helyzet másképpen alakuljon, szívesen közreműködünk, ha nem maradunk teljesen izo­láltak abbeli törekvésünkben, hogy enyhítsük azt a nyomást, amely minden szabad megmozdulásra ránehezedik. MEGHALNI JOBB. IRTA: PÉCHY-HORVÁTH REZSŐ. ---------------------- (18) Margherita lobogó tekintettel mérte végig és szenvedélyesebben folytatta: — Azt szeretnéd, ugy­e, hogy ne beszéljek ? Hogy ne áruljalak el? Nem lesz meg a­z ivánságod ! Újra az ünneplő köntösű népség felé fordult. A hangja most fölsivítva, rikálcsolva süvöltött a templomkapuban : — Képzeljétek ! Ez a legény, amikor meg­érkeztünk Rovignoba, belopózkodott a szobámba, a „Signora Margheritá”-n és azt akarta, hogy hagy­jam el az uramat és legyek az ő felesége ! Ez a koldus kutya !... Persze kinevettem és kiparan­csoltam a kajütből. Ekkor leborult előttem, csó­kolta a cipőimet, a ruháim szegélyét és könnyezve rimánkodott, hogy legyek a felesége... Szökjem el vele !... Valami ostoba tacskót akarnak erőnek erejével hozzáadni, de ő utálja és utálja a halszagú embereket is, akik között élnie kell... mert ő jó­családból származik és nem akar elrothanni a buta halásznépség között !... Ezt mondta a drágalátás és zokogva könyörgött, hogy legalább csak Velen­céig szökjem, ott majd eladóul, a hajót és valahol ahol egyikünket sem ismerik, birtokot vásárolunk a pénzen... és úri módon élhetünk és szerelemben ! Értitek ? Az én hajómat akarta eladni ez a szere­lemben utazó műkönnyes kalóz!... Gigia ádáz dühvel rontott most a gyalázkodó asszony elé. A mérgezett szavak őrjöngő tengerré zavarták a lelkét és a szemei izzó fénykarikák esze­veszett, sebes tánckavargását látták ezekben a percekben. A melle zihálva fújtatok­, az arcára lángcsóvákat gyullasztott a megriadt hullámokat verő szilaj vér. Nem bírta tovább a gyalázkodó szavak özönét és égő szégyen sütögette, mint izzó vas és kis öklei dacosan szorultak egybe, amikor látta és hallotta, mint kacag fel a szomjasan gyű-­­­lekező uccai csőcselék. A szemeiben villámos fáklyák fényei tükrö­ződtek és vakon, vadul feszült elébe a gúnyolódó asszonynak. Tekintete végigsöpört rajta s ez a vad tekintet maga volt a kihívás, lesujtás, a hadüzenet és a megkövesedett gyűlölet. Némán néztek egymással farkasszemet. — Igaz-e az, amit itt összebeszélsz ? — kiál­tott fel a fiatal­asszony­. — Mert ha nem, akkor jaj neked !... Margherita szemei gúnyt szitáltak rá... — Csak lassan, lassan, leányom — mondta nyugodtan, hideg mosolygással, amely lesújtott, megalázott vérig sértett és levetkőztetett egy­szerre. — Nézz a férjedre, az ő arca megmondja neked, igazat mondtam-e ? Gigia odanézett. Rodolfo gyámoltalanul, összeesve meredt maga elé. Remegő térdei már alig bírták el ellomhásodó testét. A szemei rémülettől fénylettek, az arcát viaszos sápadtság futotta be és úgy álldogált ott a saját násznépe közepette, mintha nem is menyeg­zői sokaság venné őt körül, hanem ujjongó, csúfo­­lódó, kárörvendő csőcselék és a bitófa alá kísérnék őt hahotázva... Gigi a felzokogó fájdalommal, magánkívül si­­koltott fel: — Isten... te jó Isten !. . . hát elnézed azt, hogy egy szegény leányt így kifosszanak és ennyire becsapjanak ? !... Erejét veszítve tántorodott hátra. Bizonyosan h­átravágódik a fényes mennyasszonyi ruhában, ha Tiri meg nem kapja a derekát. Rodolfo is odaugrott, hogy támogassa, de a sógor durván kiáltott rá : — Eredj !. . . Hozzá ne nyúlj ! Eleget csaltad eddig szegényt, akinek pedig te voltál a mindene, te képmutató ! Rodolfo szenvedve kulcsolta össze a kezeit: Zágráb, ok . 1. Tíz horvát tartomány közgazda­­sági konferenciára gyűlt össze Zágrábban, köztük Dalmácia, Boszniai egy része és egész Horvát­ország. A kiküldött tekintélyes képviselők között a parasztpárt vezetői és legtekintélyesebb tagjai, valamint az ellenzéki pártok vezető tagjai szere­pelnek. Határozati javaslatot fogadtak el, amely­ben kimondják, hogy ezek után kibocsájtandó minden közmunkát Belgrádtól teljesen függgetlenül együttesen adnak­ ki és együttesen financíroznak, hogy emancipálják magukat Belgrádtól. Ez a ha­tározat az ellenzék első hivatalos és önálló meg­nyilatkozása a skupstinán kívül, ezért hordereje igen nagy. Belgrád, okt­.­­. (MTI.) A horvát, bosnyák és dalmát parlamenti képviselők gazdasági konfe­renciáját tegnap fejezték be Zágrábban. Elhatá­rozták, hogy folytatják és kiéprik az együttmű­ködést a területi önkormányzat minden gazdasági kérdésében. A további szervezkedést a zágrábi te­rületi képviseletre bízzák. A belgrádi sajtó a zágrábi gazdasági konferen­cia határozataiban Zágrábnak azt az a­karatát látja, hogy gazdaságilag függetlene­tse az állam új területeit Belgrádtól.­­• Mindent elmondok, ne bolondozz te is. Itt az utcán nem tálalhatok ki semmit... Margherita megmozdult. Kaján vigyorgás húzta el a szépmetszésű száját bíborra gyulladt arcában, vállait könnyedén megrántotta és indulni akart. Tervei itt már sikerültek : az egyenetlenség, a bizalmatlanság, a gyűlölködés, a kiábrándulás magvait itt is elhintette. Terebélyes növénnyé fog az erősödni magától is. Mint aki egy világot győzött le, vidáman, felemelt fejjel akarta itt­hagyni a csatateret... — No, megyek már, Rodolfo... Addio ! — mondta könnyedén, gondtalanul. Megkönnyebbült és ujjongott a belsejében, hogy a falánkot sikerült elhelyeznie... Gigia ezekre a gúnnyal bél­­t, gúnnyal élezett szavakra egyszerre megelevenedett. Kiegyenese­dett a sógora karjaiból. Eressz, Tiri! — kiáltotta. S aztán, amint a csipogó csöppségeit féltő kot­­lós, őrjöngve esett neki a szép asszonynak. Meg­ragadta a karját. — Megállj ! Semmi Addio ! — zúdult ki a torkából a hang, min­t csipkedő tűzsziporka a fut­­tatógép levegőoszlopa alól.— Te bestia, átlátok a szitán ! Azt hiszed, hogy szét tudsz kergetni min­ket ! ? Rosszul hiszed !... Hiszen amit itt össze­­hazudoztál, abból egyetlen szó sem igaz ! Jobban ismerem én az uramat, hogy eltűrném a te hazug­ságaidat az ő terveiről — veled !... Talán a sze­retőd volt, talán nem, de­ az az egy bizonyos, hogy mindig, mindenkor engem, csak engem szeretett, sem téged, sem mást, sem senkit, —­ csak engem, engem, engem !. .. És csak én lettem a felesége, nem te !. .. Amit tett veled, jól tette. Azt te magad is akartad és most mégis az ártatlan, elcsábított becsületeset akarod játszani előttünk ? ! Rekedten, idegesen kacagott fel Gigia. (Folytatjuk.) . PÉCSI NAPLÓ 1928. október 2. Budapest főpolgármestere a novemberi házbéremelés elhalasztását kérte a népjóléti minisztertől. Budapest, okt. 1. Ripka Ferenc főpolgármester vasárnap arra kérte Vass József népjóléti minisz­tert, hogy a novemberi házbéremelést halassza el a közönség súlyos terheire való tekintettel.­­ Kérte azt is, hogy a halasztást ne csak február 1-ig tolja el, hanem hosszabb időpontra tolják ki a lakbérek emelését. A népjóléti miniszter végleges választ nem adott, mert az ügyet a Bethlen István gróf miniszterelnök elnöklete alatt összeülő pén­teki minisztertanács fogja tárgyalni. A miniszterelnök Budapesten. Budapest, okt. 1. Bethlen István gróf miniszter­­elnök ma délután a fővárosba érkezik. A miniszter­­elnök rövidesen átveszi hivatala vezetését és tár­gyalni fog az egyes szakminiszterekkel, hogy a szünet alatt elkészített különböző törvényjavas­latokat a Ház munkaprogrammjába beillessze. Közgazdasági konferencia Zágrábban.

Next