Pécsi Napló, 1928. december (37. évfolyam, 282-304. szám)

1928-12-01 / 282. szám

Egyes szám Ára 14 fillér. 1928. december 1. Szombat XXXVII. évfolyam 282. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi telefon: 109.­­ Kiadóhivatali telefon: 27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ : LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hőre 2­50 pengő, egy negyed évre 7­50 pengő. LJ . Egyes szám ára: 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér,­­ 9 Az ösztöndíj. A pécsi bíróság előtt Makay István tanácsnok ellen az Új Nemzedék cikkírója vádjára lefolytatott tárgyalás és ítélet köz­megnyugvással találkozott. Méltán. A tárgyalás folyamán beigazolást nyert, hogy Makay tanácsnok nemcsak hogy nem járt utána annak, hogy leánya ösztöndíjat kapjon, hanem csak a már megtörtént jutal­mazásról értesült, sőt egy nobilis gesztussal le is akart mondani erről a kitüntető jutal­mazásról. A tárgyalás azt is nyilvánvalóvá tette, hogy nem vagyonos ember. Hogy szükséget nem lát, megélhetési gondok mun­kaerejét nem csökkentik, azt is tudja minden pécsi ember, aki a városi dolgok iránt csak egy kicsit is érdeklődik. E tekintetben azon­ban Makay nem kivétel ; minden városi fő­tisztviselőnek olyan a javadalmazása, hogy abból tisztességesen, életgondok nélkül meg­élhet ; teljes erejével munkakörének élhet. Tisztelet és becsülés érte a város törvény­­hatóságának, mely tisztelet és becsülés csak fokozódnék, ha a törvényhatóság az alantas tisztviselők javadalmazását is arányosabbá tenné a megélhetési viszonyokkal. Az ösztöndíjat odaítélő egyetemi taná­rokat sem érheti gáncs, hogy az újabban hangsúlyozott annak a felfogásnak adtak a szóban levő ösztöndíj odaítélésével kifejezést, hogy a tehetséget és a szorgalmat jutalmazták. A tehetség és szorgalom hátrányára nem lehet jogcím a szegénység. Tiszteletre érde­mes felfogás. Nem kritizáljuk. Más az, ami a tollat kezünkbe adta : az ösztöndíjról kívánunk az eset kapcsán ugyan, de mégis általánosságban egy-két megjegyzést tenni, mert azt gondoljuk, hogy nem lenne fölösleges dolog az ösztöndíjról való felfogásunkat revízió alá venni. Ezt az óhajunkat a következőkkel támasztjuk alá : Az ösztöndíj : ösztönző jutalmazás. Tehát annak volna adományozandó, akit ösztönözni kell s akit ösztönözni érdemes. Elős sorban mégis csak a tehetséges és szorgalmas sze­gényt, hogy tehetségét el ne sorvasszák, akaraterejét meg ne törjék a megélhetés gondjai. Ezek az érdemes, ráutalt ösztön­díjasok. Másodsorban következhetnének azok a tehetségesek, akiket erejük kifejtésére ösztönözni kell. Az akaraterejük nem arányos a tehetségükkel. Érdemes dolog volna meg­kísérelni külső eszközzel (ösztöndíj) a gyen­gébb, lankadó akaraterőt a tehetséggel arány­ba hozni. Itt már az illetőnek anyagi hely­zete másodrendű dolog lenne. Csupán az volna megfontolandó, vájjon az anyagi ju­talom az illetőnél alkalmas eszköz lenne-e az erőkifejtés fokozására ? Az ilyen tanuló szá­mára feltételesen volna az ösztönző díj oda­ítélendő. Ha nem jelentkezik a remélt és jogosan várt hatás, az ösztöndíj visszavo­nandó. Nem könnyű dolog az ilyen ösztön­díj adása és hatásának figyelemmel kísérése, de a nem túlnépes főiskolákon — tehát a pécsin is — nem lehetetlen feladat. Itt a professzor, a tanító-nevelő professzor, elé nem gördülnek legyőzhetetlen akadályok. Mit szóljunk a jómódú, tehetséges és szorgalmas tanulók jutalmazásához ? Ezek magukra hagyhatók ? Ezek számára nincs és ne is legyen jutalom ? Dehogyis ne legyen. Legyen, sőt van is. Jutalmuk : az erő, a nagyrahivatottság érzete és tudata. Az anyaginál magasabbrendű hajtóerő­­: a becsvágy. Nem hiúság, hanem becsvágy. Mert a két érzés nem ugyanazonos. Tetszést akar mind a­­kettő, de más a tetszés eszköze ; a hiúság külső dolgokkal (szépítés, ruha stb.) akar feltűnni, a becsvágy alkotó tevékenységgel, érdemmel. Az érdemességre törekvés főleg az ifjúkor tulajdonsága, de többé-kevésbé végig kíséri az embert egész életútján. A meglett férfikor hajtóereje az altruista alkotó tevékenység. Nem külső tetszést akar, de belsőt: önmagával akarja a lelki kielégülést. Az altruista hajtóerő keveseknek, a kiválasz­tottaknak tulajdonsága. Törekedni kell rá a nevelésben, utat kell annak nyitni már az ifjúkorban, de erősen előtérbe állítani, a becs­vágyat mellőzni nem lehet s nem is szabad. Téves felfogás azonban azt hinni,­ hogy a becsvágy pénzzel megfelelően táplálható. A jómódú tehetséges fiatal­embernél a pénz (aminek a hiányát nem érzi) másodrendű dolog. Másra vágyik : kiválóságának elisme­résére. Az újkor első periódusának jezsuitái népszerűségüket, elismert nevelési sikereiket részben annak köszönhették, hogy értették a módját a pénz nélkül való jutalmazásnak, az ambíció fokozásának (később a túlzás csökkentette e jutalmazás értékét). Ami az ifjú lélek ismeretén nyugszik, akkor is jó, ha régi. Életre lehet és kell abból hozni, ami ma is sikerrel alkalmazható. Solus. Ipartestületi és Iparkamarai élet Magyarországon. Amikor Pécs város érdemes iparostársadalma részéről a folyó évi ipartestületi közgyűlésen az a különös­en megtisztelő kitüntetés ért, hogy a Tes­tület elnökévé egyhangúlag megválasztottam, egy­részt programmomban adtam, hogy elnökségem alatt mindent el fogok követni, hogy a Pécsi Ipar­­testületet naggyá, működését olyanná teszem, hogy az úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben, úgy helyi, mint országos relációban a legelső legyen. Az Ipartestületet elődeimtől átvevén, igye­keztem abba új szellemet bevinni. Mégis, lelkem­ben bizonyos kételyek elvén, vájjon a Testület adminisztrációja az-e, mely arányos a szolgálta­tásokkal, melyeket az iparosság nyújt, a köz­szellem, mely áthatja Pécs iparosságát alkalmas-e érdemesebb és nagyobb szabású iparoskérdések felvetésére és vitelére, az országos harcban, mely az iparos szervezeti életben egy kiválasztódási processusban nyilvánul meg, mi a helyes orientá­ció, elhatároztam, hogy az ország kamarai szék­helyein levő ipartestületeket, kereskedelmi és iparkamarákat egy tanulmányút kapcsán felkeres­sem, hogy gondos megvizsgálás tárgyává tegyem az ország nagy és vezetésre hivatott ipartestületei­­nek beléletét, adminisztrációját, a kereskedelmi és iparkamarák működését különösen abban a vonatkozásban, mily összeköttetést tartanak fenn a hozzájuk tartozó kisiparosokkal, mint, mennyivel és miben állanak szolgálatára, mint fest a gyakor­latban az a beállítás, mely szerint a közös keres­kedelmi és iparkamarák nem képesek az iparosság speciális érdekeit szolgálni, ezért elkerülhetetlenül szükséges egy központi érdekképviselet, egy tör­vényes Országos Kézműves Kamara felállítása. Ezen tanulmányútra magammal vittem Erdősi Emil testületi jegyzőnket, hogy ő is közvetlenül szemlélhesse az országos iparos közéletet s annak konzekvenciáit a Testület ügyvitele javára vonja le. Annak hangsúlyozásával, hogy nem remélt értékes tapasztalatokat sikerült egybegyűjteni a 9 napos körutamon, melyek arra késztetnek, hogy tapasztalataimat és meglátásaimat egy nagyobb tanulmány keretében ismertessem az ország egész iparosságával, ez alkalommal csak dióhéjba fog­lalva a következőkben számolok be utam tapasz­talatairól. Ipartestületeink működési szellemét általá­ban a céhek szelleme hatja át. A tradíciókhoz való ragaszkodás, a szabadság és önállóság felé való törekvés jellemzi iparosságunk, ipartestületeink tevékenységét. Ipartestületeink általában és leg­nagyobb részt csak az ipartörvényben előírt ható­sági feladatoknak felelnek meg. Az iparosokkal való közvetlen érintkezést azoknak az utolsó év­tizedeknek változott viszonyai folytán előásott ügyes-bajos dolgaival való foglalkozást­a­tán egyedül a miskolci ipartestületet kivéve — az ipartestület elé általában véve nem vezették be. Több ipartestület — a szakmai érdekeltek kezde­ményezésére — a ruházati ipar részére érdemlege­sebb közszállításokat szerzett versenytárgyalás útján. Az országos iparosmozgalmakat illetőleg, különösen az országos szervezetet — a kézműves kamarai mozgalmat — illetőleg komoly nézet most van kialakulóban. Ennek­ oka egyrészt és legfő­­képen a kereskedelmi és iparkamarák újjáalaku­lása, másrészt a háború és forradalmi zavarok által felizgatott kedélyek nyugvópontra kerülvén, az iparosság komolyan foglalkozik e nem kis fontos­ságú kérdéssel. Az a tespedtség, amely a békeidők ipartes­­tületeit jellemezte, lényeges átalakulásban van. Ez, ismétlem, a háború okozta helyzetváltozás és a természetes fejlődés következménye. A fej­lődésre kétségtelenül jó hatással vannak a napi­renden levő iparosviták, harcok a meglévő és még mindig alakuló iparos szervezetek között. Testü­leteiben az iparosság más meglátások szerint iga­zodik, mint a minőknek egyes országos megmozdu­lásokon kifejezést ad. Ennek természetes magya­rázata : míg a nagy életmegnyilatkozásokban inkább a hangulat diktálja a spontán érzelmeket, azokat otthonában az iparosság lényeges meg­gondolás tárgyává teszi. Így kezd most már na­gyobb tempóban kialakulni egy úgy nevezhető ipartestületi vélemény, mely hivatva van a pártok, politikai exponensek és egyéni törekvések vitá­jában érdemlegesen dönteni. Az ipartestületi ügyvitel, noha egységes tör­vény írja azokat elő, testületenkint más és más, holott az egyöntetű ipartestületi közigazgatás legelemibb létfeltétele egy országos központi szer­vezetnek, mely exisztenciáját és működését az ipartestületekre kívánja alapítani. Nagy hiányok várnak még itt pótlásra. És ha van az iparosság szervezeti életének problémája, úgy kétségtelenül az ipartestületi reform kérdése az. Minden más szerve­zési ügy másodrangú s messze mögötte marad annak az igazságnak, melyet a gyakorlati élet su­gároz ki: a magyar kézművesiparosság hivatott érdekképviseleti szervei az ipartestületek s e tekin­tetben Magyarországon — a teljesen organikusan készített ipartestületi hálózat nélkül — egy köz­ponti szerv távolról sem tudná azt a hivatást be­tölteni, mint a külföldön, hol az iparosság más életkörülmények, gazdasági és termelési viszonyok között él. A magyar kézművesiparosság problémáit a múltban is, de különösen ma az anyagi téren kell keresni s ott kell orvosolni. A magyar kézművesipari termelés decentrális jellegű, az iparos szervezési kérdés megoldását ehhez kell alkalmazni. A nyu­godt vérmérsékletű, higgadtan gondolkodó, kör­nyezetéhez alkalmazkodni tudó iparosságot a maga

Next