Pécsi Napló, 1928. december (37. évfolyam, 282-304. szám)
1928-12-01 / 282. szám
2. oldal. szűkebb köreiben kell legelsősorban szervezetileg megerősíteni. Erre az ipartestületek a legalkalmasabbak, mint amelyek jelentősége épen azért csaknem naponként emelkedik. A speciális magyar ipari viszonyoknak legmegfelelőbb ipartestületeket kell kiépíteni, hatáskörükben kibővíteni, ügyvitelükben egységesíteni. Ez a minimális ipari egység az, amelyre egy kellőleg megfontolt, megfelelő feladatok ellátására előkészített központi szervezetet kiépíteni lehetne. A jelenlegi iparos szervezeti viszonyok bizonyítékai, hogy törvényes alappal bíró szervezetek mellett gyenge organizmusú központok fenn nem állhatnak, mert a központi intézmények ereje soha sem a törvényszerűségből eredhet, hanem a végzett munkából, melyet sokszor könnyebben lehet elvégezni törvényes keretek és béklyók nélkül. Ennek a gyakorlati igazságnak belátását és kezdő megnyilatkozását tapasztaltam az ország összes nagy ipartestületei között. Hogy a kisebb ipartestületek még elég hangos lelkesedéssel kísérik az egyébként vezetőszerepre hivatott iparosszervezetek központosítási szándékát, okát abban látom, hogy az iparosság függetlenségére való törekvésében igyekszik védőszervezeteket kiépíteni, de a mindennapi létért való küzdelemben nem jut elég ideje arra, hogy saját törekvését analizálja s megállapítsa, váljon az alakítandó országos szervezet szűk mozgási körével tud-e segítségül lenni az iparosnak azon bajaiban, melyek közvetlenül érintik, az otthonát sújtó adókérdésekben, munkaalkalom szerzésben, munkavédelemben, stb. Az ország nagy ipartestületeit vizsgálván, érdekes képet ad a kereskedelmi és iparkamarák szerepe és kapcsolata az egyes ipartestületekkel, az iparossággal. Napról-napra változik e kép, melynek legfőbb elhomályosítója az volt, — ezt az iparkamarák vezető tisztviselői is elismerik — hogy közel másfél évtizedig nem voltak kamarai választások. Amint az ipartestületek, mint legközvetlenebb szervei az iparosságnak, nem bírtak jelentőséggel az iparosra, mint egyénre, a békeévek rendezett viszonyai között, úgy a magasabb hivatást betöltő kereskedelmi és iparkamarák működéséről még kevésbé vettek tudomást az iparosok egyedei, bár senki sem vonahatja kétségbe akkori működésük fontosságát, amelynek tekintélyes része volt a magyar közgazdasági élet múlt század vége és a jelen század elején virult reneszánszának. Az iparoskamarák általában későbben alakultak át a mai élet igényeihez alkalmazkodó mobil szervekké, mert a választások elmaradása miatt hiányzott belőlük a lüktető erő, az életet jelentő elem , a ma iparosa. Az elavult iparkamarai közszellemben csak adminisztráló tisztviselőktől nem várhatott gyakorlati kezdeményezést az iparos, mert a kamarák szervezete az iparosok és kereskedők intézményévé kreálja azt s nem bürokratikus, aktagyártó gépezetekké. Itt volt a nagy eltolódás a napi élet, hogy nem engedték be az illetékeseket a kamarákba, hogy ott, az adott törvényes és fennölt hivatású intézményekben felelhettek volna meg kötelességüknek, melyet a legideálisabb iparos-kereskedő érdekű törvény, a kereskedelmi és iparkamarákról szóló törvényben (1868 : VI. 1. §.) aképpen jelöl meg, hogy ,,a kereskedelmi és iparkamarák a kereskedelem és ipari érdekeinek együttes előmozdítására hivatott közegek”. Az újjáalakuló kamarák miatt látható elsősorban a demagógia, mely külföldi alakulatot lemásolva akart beültetni abba a magyar földbe, melynek organizmusa annak kitermelésére és gyümölcsöztetésére nem alkalmas. Ami a német ipari relációban alkalmas lehet, nem megfelelő a magyar viszonylatban. A német kézmüvesipar, mint önálló erőssége és hatalma országának,— erős konkurrense a gyáriparnak, — megállhat egyedül, függetlenül. Nem így a magyar kézmüvesipar, melynek elhanyagolt állapota s szerepe szükségét érzi a gyáriparral,a kereskedelemmel való együttműködésnek,különösen akkor, ha a felsőbbséget ■— legalább szervezetében— ezek felett uralni tudja. Már pedig a kereskedelmi és iparkamarák jelenlegi szervezetében ennek lehetősége és módja 100%-ra adva van s ennek helyes kihasználása az újra alakuló kamarákban meg is nyilatkozik. Erre a nagy fontosságú tényre az egységes országos központot kolportálók nem világítottak reá, mert egyéni érdekeik mást diktáltak. Végigjárva a magyar kereskedelmi és iparkamarákat, őszinteséggel kellett látni és tapasztalni, a kereskedelmi és iparkamarák működését illetőleg, nem az azokat életre hívó törvényben, szervezetükben van a hiba, az egyénekben és az országos vezetőkben, kik a kereskedelmi és iparkamarák nagy jelentőségét, befolyását, háromnegyed évszázados tapasztalatát, vagyoni erejét az iparosság javára kamatoztatni nem tudták, illetve nem akarták, őszintén de sajnálattal megvallom, magam sem voltam tisztában a hivatással, mely a kamarákra vár s mint a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara választott beltagja, kétkedem, hogyan kezdjük meg a reorganizálást, hogy ezen kézenfekvő iparos és kereskedő jellegű intézmények az iparosság szolgálatába állíthatók legyenek. A külről hallott frázisok, — a kereskedelmi és iparkamarák érdekellentétes összetételüknél fogva nem szolgálhatják az iparosság érdekeit — megzavartak. Nem magam állítom ezt, az ország csaknem összes kamaráinak iparososztálybeli tagjai —akik hivatásuk magaslatán állanak — a kereskedelmi és iparkamarákról szóló törvény oly tág teret ad az ipari és kereskedelmi érdekek szolgálattára, melynél tágabbat kívánni nem lehet. A legszélesebb körű érvényesülésre és működésre pedig éppen a kézműiparosságnak van. A kamarai tagok választásának módja egyoldalúan a kézművesiparosságnak kedvez. Az öntudatos kézműves osztály 100%-ban uralhatja a kamarában a helyzetet. Diktálhat annak teljes apparátusának, melynek hozott határozatok alapján teljes egészében rendelkezésre kell állnia. Ily állapotot találtam csaknem minden kamarában. Lüktető, pezsgő élet tölti be újonnan megalakult kamaráink, melyekben a bevonult iparos szellem teljesen új légkört teremtett. Nincs megnyilatkozása a gazdasági életnek, melyben jelentős szerepet nem vállalnának a kamarák útján az iparosok. Sok szó esett az utóbbi hónapokban a debreceni kereskedelmi és iparkamaráról. A gáncsoskodó egyéni törekvések még arra is merészkedtek, hogy a legnagyobb ipari körzet iparosait lekicsinyelték azzal, hogy a kamarai titkárok orruknál fogva vezették az iparosságot, mely árulójává vált az iparostörekvéseknek, a kézműveskamara ellenzésével. Nem is rövidlátás, rosszindulat diktálta e megállapítást. Tessék meggyőződni arról az intenzív kamarai életről, mely Debrecenben folyik. Az értelmes iparosság nagytudású tisztviselői karral dolgozik együtt. A kamara második otthona, vagy még annál is több az ottani iparosság számára. Élő szeizmográf, mely higany érzékenységgel észlel minden esetet, minden esetet, mely az iparosságot érinti s foglalkozik azzal •• ipartestületein keresztül, az iparossággal együtt. A kamara ipari osztálya havonkint tárgyalja az iparos ügyeket, eseményeket, adja a direktívákat a kisebb ipartestületeknek, de körlevelei útján gondoskodik arról is, hogy az ipartestületi kötelékbe nem tartozó iparosok is kellő időben és megfelelően értesüljenek az őket érintő ügyekről. Élet folyik ott, mely kielégíti az iparosságot, nem lehet tehát csodálni, hogy nem tudja elképzelni azt, mi jobbat hozhat számára egy olyan szerv, melyet nem tud úgy megközelíteni, mint a kamaráját, mely nincs úgy vele és közötte és amelyben ■ maga intézheti saját ügyeit. Természetes, a magyar iparosügyek legfőbb őre, a kereskedelemügyi miniszter a magyar Alföld szívében, Karcagon tapasztalván azt, hogy nem mind való, amit a pesti törekvések demagógiája a kamarákról szól, életmegnyilatkozásokban látva a való helyzetet, a kamarákat illetőleg, új orientációt, helyes orientációt vett a forrásban levő iparosszervezési kérdést illetőleg. A törvényhozás időtlen időkig felel cselekedeteiért s egy elhibázott tett mélységes nyomokat hagy. „Nem órák kérdése az országos szervezet kérdése“— mondotta a miniszter. Higgadt és nyugodt megfontolás szükséges még és az illetékeseknek, az ipartestületeknek komoly és felelősségteljes határozata, mely nem kétlem, csalódást fog még okozni egyes berkekben. Az iparos öntudat kialakulása a legszebb fejlődésben van. És annak képviselői , az ipartestületek kezdik hivatásuk fontosságát átérezni. Átvenni a kereskedelmi és iparkamarák vezetését. A mi Testületünk, — jóleső büszkeséggel tapasztaltam — legelős jár e tekintetben. Marovits Andor a Pécsi Ipartestület elnöke. PÉCSI NAPLÓ 1928. december 1 Ofélia frakkban Ki a betörő? Dombóvár közelében kisiklott egy tehervonat s a megrongált pályatest miatt négy órát késett az esti gyorsvonat. Az esti lapok ma nem jöttek meg rendes időre s a türelmetlen közönség szerkesztőségünket ostromolta, a lapok elmaradásának oka iránt érdeklődve. A főpályaudvaron történt kérdezősködödésünkre megtudtuk, hogy a délután folyamán Dombóvár állomás közelében kisiklott egy tehervonat három kocsija. Az alázuhanó kocsik oly mértékben megrongálták a pályatestet, hogy a forgalom csak átszállással volt lebonyolítható. Ez okozta az esti pesti gyorsvonatnak késést, mely 6 óra 40 perc helyett éjjel 11 óra tájt futott be. A kisiklással kapcsolatosan a késő esti órákban elterjedt riasztó hírekből, melyek súlyos sebesülésről, sőt halálozásról is szóltak, mi sem bizonyult igaznak. A kisiklás emberáldozatot nem követelt. A pályatesten kívül, mely erősen megrongálódott, csupán három teherkocsi zúzódott össze. JANET GAYNOR és CHARLES FARELL elragadóan szép filmje UTCA ANGYALA Buchin világmárkák, minden nagyságban, legolcsóbban kaphatók. Elsőrangú javítások 24 órán belül készülnek Stellner Zoltán hó- és sárcipő szaküzlet és javító műhely Pécs, Jókai tér 4. Nyílt üzlet.