Pécsi Napló, 1928. december (37. évfolyam, 282-304. szám)

1928-12-01 / 282. szám

2. oldal. szűkebb köreiben kell legelsősorban szervezetileg megerősíteni. Erre az ipartestületek a legalkalma­sabbak, mint amelyek jelentősége épen azért csak­nem naponként emelkedik. A speciális magyar ipari viszonyoknak legmegfelelőbb ipartestületeket kell kiépíteni, hatáskörükben kibővíteni, ügyvitelükben egységesíteni. Ez a minimális ipari egység az, amelyre egy kellőleg megfontolt, megfelelő fel­adatok ellátására előkészített központi szervezetet kiépíteni lehetne. A jelenlegi iparos szervezeti vi­szonyok bizonyítékai, hogy törvényes alappal bíró szervezetek mellett gyenge organizmusú közpon­tok fenn nem állhatnak, mert a központi intézmények ereje soha sem a tör­vényszerűségből eredhet, hanem a végzett munkából, melyet sokszor könnyebben lehet elvégezni törvényes keretek és béklyók nélkül. Ennek a gyakorlati igazságnak belátását és kezdő megnyilatkozását tapasztaltam az ország összes nagy ipartestületei között. Hogy a kisebb ipar­testületek még elég hangos lelkesedéssel kísérik az egyébként vezetőszerepre hivatott iparosszer­vezetek központosítási szándékát, okát abban látom, hogy az iparosság függetlenségére való törek­vésében igyekszik védőszervezeteket kiépíteni, de a mindennapi létért való küzdelemben nem jut elég ideje arra, hogy saját törekvését analizálja s meg­állapítsa, váljon az alakítandó országos szervezet szűk mozgási körével tud-e segítségül lenni az ipa­rosnak azon bajaiban, melyek közvetlenül érintik, az otthonát sújtó adókérdésekben, munkaalkalom szerzésben, munkavédelemben, stb. Az ország nagy ipartestületeit vizsgálván, érdekes képet ad a kereskedelmi és iparkamarák szerepe és kapcsolata az egyes ipartestületekkel, az iparossággal. Napr­ól-napra változik e kép, melynek legfőbb elhomályosító­ja az volt, — ezt az ipar­kamarák vezető tisztviselői is elismerik — hogy közel másfél évtizedig nem voltak kamarai válasz­tások. Amint az ipartestületek, mint legközvetle­nebb szervei az iparosságnak, nem bírtak jelentő­séggel az iparosra, mint egyénre, a békeévek ren­dezett viszonyai között, úgy a magasabb hivatást betöltő kereskedelmi és iparkamarák működéséről még kevésbé vettek tudomást az iparosok egyedei, bár senki sem vonahatja kétségbe akkori műkö­désük fontosságát, amelynek tekintélyes része volt a magyar közgazdasági élet múlt század vége és a jelen század elején virult reneszánszának. Az iparoskamarák általában későbben alakultak át a mai élet igényeihez alkalmazkodó mobil szer­vekké, mert a választások elmaradása miatt hiány­zott belőlük a lüktető erő, az életet jelentő elem , a ma iparosa. Az elavult iparkamarai közszellemben csak adminisztráló tisztviselőktől nem várhatott gya­korlati kezdeményezést az iparos, mert a kama­rák szervezete az iparosok és kereskedők intézmé­nyévé kreálja azt s nem bürokratikus, aktagyártó gépezetekké. Itt volt a nagy eltolódás a napi élet, hogy nem engedték be az illetékeseket a kamarákba, hogy ott, az adott törvényes és fennölt hivatású intézményekben felelhettek volna meg kötelessé­güknek, melyet a legideálisabb iparos-kereskedő érdekű törvény, a kereskedelmi és iparkamarákról szóló törvényben (1868 : VI. 1. §.) aképpen jelöl meg, hogy ,,a kereskedelmi és iparkamarák a keres­kedelem és ipari érdekeinek együttes előmozdítására hivatott közegek”. Az újjáalakuló kamarák miatt látható első­sorban a demagógia, mely külföldi alakulatot le­másolva akart beültetni abba a magyar földbe, melynek organizmusa annak kitermelésére és gyü­­mölcsöztetésére nem alkalmas. Ami a német ipari relációban alkalmas lehet, nem megfelelő a magyar viszonylatban. A német kézmüvesipar, mint önálló erőssége és h­atalma országának,— erős konkurrense a gyáriparnak, — megállhat egyedül, függetlenül. Nem így a magyar kézmüvesipar, melynek elhanya­golt állapota s szerepe szükségét érzi a gyáriparral,a­­ kereskedelemmel való együttműködésnek,különösen akkor, ha a felsőbbséget ■— legalább szervezetében­­— ezek felett uralni tudja. Már pedig a kereskedelmi és iparkamarák jelenlegi szervezetében ennek lehető­sége és módja 100%-ra adva van s ennek helyes kihasználása az újra alakuló kamarákban meg is nyilatkozik. Erre a nagy fontosságú tényre az egységes országos központot kolportálók nem vilá­gítottak reá, mert egyéni érdekeik mást diktáltak. Végigjárva a magyar kereskedelmi és ipar­kamarákat, őszinteséggel kellett látni és tapasz­talni, a kereskedelmi és iparkamarák működését illetőleg, nem az azokat életre hívó törvényben, szer­vezetükben van a hiba, az egyénekben és az országos vezetőkben, kik a kereskedelmi és iparkamarák nagy jelentőségét, befolyását, háromnegyed évszázados ta­pasztalatát, vagyoni erejét az iparosság javára kama­toztatni nem tudták, illetve nem akarták, őszintén de sajnálattal megvallom, magam sem voltam tisztában a hivatással, mely a kamarákra vár s mint a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara válasz­tott beltagja, kétkedem, hogyan kezdjük meg a reorganizálást, hogy ezen kézenfekvő iparos és kereskedő jellegű intézmények az iparosság szolgá­latába állíthatók legyenek. A külről hallott frázisok, — a kereskedelmi és iparkamarák érdekellentétes összetételüknél fogva nem szolgálhatják az ipa­rosság érdekeit — megzavartak. Nem magam állí­tom ezt, az ország csaknem összes kamaráinak ipa­rososztálybeli tagjai —a­kik hivatásuk magaslatán állanak — a kereskedelmi és iparkamarákról szóló törvény oly tág teret ad az ipari és kereskedelmi érdekek szolgálatt­ára, melynél tágabbat kívánni nem lehet. A legszélesebb körű érvényesülésre és mű­ködésre pedig éppen a kézmű­iparosságnak van. A kamarai tagok választásának módja egyolda­lúan a kézművesiparosságnak kedvez. Az öntudatos kézműves osztály 100%-ban uralhatja a kamará­ban a helyzetet. Diktálhat annak teljes apparátu­sának, melynek hozott határozatok alapján teljes egészében rendelkezésre kell állnia. Ily állapotot találtam csaknem minden kamarában. Lüktető, pezsgő élet tölti be újonnan megalakult kamaráink, melyekben a bevonult iparos szellem teljesen új légkört teremtett. Nincs megnyilatkozása a gazd­­a­­sági életnek, melyben jelentős szerepet nem vállal­nának a kamarák útján az iparosok. Sok szó esett az utóbbi hónapokban a debre­ceni kereskedelmi és iparkamaráról. A gáncsos­­kodó egyéni törekvések még arra is merészkedtek, hogy a legnagyobb ipari körzet iparosait lekicsinyel­ték azzal, hogy a kamarai titkárok orruknál fogva vezették az iparosságot, mely árulójává vált az iparostörekvéseknek, a kézműveskamara ellen­zésével. Nem is rövidlátás, rosszindulat diktálta e megállapítást. Tessék meggyőződni arról az intenzív kamarai életről, mely Debrecenben folyik. Az értelmes iparosság nagytudású tisztviselői karral dolgozik együtt. A kamara második otthona, vagy még annál is több az ottani iparosság számára. Élő szeizmográf, mely higany érzékenységgel észlel minden esetet, minden esetet, mely az iparos­ságot érinti s foglalkozik azzal •­• ipartestületein keresztül, az iparossággal együtt. A kamara ipari osztálya havonkint tárgyalja az iparos ügyeket, ese­ményeket, adja a direktívákat a kisebb ipartestüle­teknek, de körlevelei útján gondoskodik arról is, hogy az ipartestületi kötelékbe nem tartozó iparosok is kellő időben és megfelelően értesüljenek az őket érintő ügyekről. Élet folyik ott, mely kielégíti az iparosságot, nem lehet tehát csodálni, hogy nem tudja elképzelni azt, mi jobbat hozhat számára egy olyan szerv, melyet nem tud úgy megközelíteni, mint a kamaráját, mely nincs úgy vele és közötte és amelyben ■­ maga intézheti saját ügyeit. Természetes, a magyar iparosügyek legfőbb őre, a kereskedelemügyi miniszter a magyar Alföld szívében, Karcagon tapasztalván azt, hogy nem mind való, amit a pesti törekvések demagógiája a kamarákról szól, életmegnyilatkozásokban látva a való helyzetet, a kamarákat illetőleg, új orien­tációt, helyes orientációt vett a forrásban levő iparosszervezési kérdést illetőleg. A törvényhozás időtlen időkig felel cselekedeteiért s egy elhibázott tett mélységes nyomokat hagy. „Nem órák kér­dése az országos szervezet kérdése“­­— mondotta a miniszter. Higgadt és nyugodt megfontolás szükséges még és az illetékeseknek, az ipartestüle­teknek komoly és felelősségteljes határozata, mely nem kétlem, csalódást fog még okozni egyes ber­kekben. Az iparos öntudat kialakulása a legszebb fej­lődésben van. És annak képviselői , az ipartestüle­tek kezdik hivatásuk fontosságát átérezni. Átvenni a kereskedelmi és iparkamarák vezetését. A mi Testületünk, — jóleső büszkeséggel tapasztaltam — legelős jár e tekintetben. Marovits Andor a Pécsi Ipartestület elnöke. PÉCSI NAPLÓ 1928. december 1 Ofélia frakkban Ki a betörő? Dombóvár közelében kisiklott egy tehervonat s a megrongált pályatest miatt négy órát késett az esti gyorsvonat. Az esti lapok ma nem jöttek meg rendes időre s a türelmetlen közönség szerkesztőségünket ostro­molta, a lapok elmaradásának oka iránt érdek­lődve. A főpályaudvaron történt kérdezősködödé­­sünkre megtudtuk, hogy a délután folyamán Dom­bóvár állomás közelében kisiklott egy tehervonat három kocsija. Az­ alázuhanó kocsik oly mértékben megrongálták a pályatestet, hogy a forgalom csak átszállással volt lebonyolítható. Ez okozta az esti pesti gyorsvonatnak késést, mely 6 óra 40 perc helyett éjjel 11 óra tájt futott be. A kisiklással kapcsolatosan a késő esti órák­ban elterjedt riasztó hírekből, melyek súlyos sebe­sülésről, sőt halálozásról is szóltak, mi sem bizo­nyult igaznak. A kisiklás emberáldozatot nem kö­vetelt. A pályatesten kívül, mely erősen megron­gálódott, csupán három teherkocsi zúzódott össze. JANET GAYNOR és CHARLES FARELL elragadóan szép filmje UTCA ANGYALA Buch­in világmárkák, minden nagyságban, legolcsóbban kaphatók. Elsőrangú javítások 24 órán belül készül­nek Stellner Zoltán hó- és sárcipő szaküzlet és javító műhely Pécs, Jókai tér 4. Nyílt üzlet.

Next