Pécsi Napló, 1929. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
XXX VIli. évfolyam 1. szám. Egyes szák ára fillér: 1929. január 1. Kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi telefon: 109. Kiadóhivatali telefon: 27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ LENKEI LAJOS Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 250 pengő, egy negyed évre 750 pengő Egyes szám ára: 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér. Quo vadis? Amióta a lengyelek Nobel díjas regényírója, Sienkiewicz Henrik, ilyen címmel írta meg a több mint 40 nyelvre lefordított és a keresztény és pogány Róma hatalmas küzdelmét megrázó aláfestéssel tárgyazó regényét, azóta ez a két latin szó több lett egyszerű kérdésnél, melyre ugyancsak egykét szóval lehetne válaszolni. A szavaknak, még ha értelemszerűleg használtatnak is, van közönséges jelentőségük is, amely csupán egyszerű közlést tartalmaz, anélkül hogy mélyebb értelmükre utalnánk, de van — nevezzük így — lelke is, amikor a közönséges hasznáat mellett is kilép a grammatika és a közlés közönséges értelméből és szimbólumra válik. Ilyen szimbólum ez a két szó, amikor a múlt egy fejezetét, a múlt egy évét, a világtörténelem egy pillanatát lezárjuk és aggódó kíváncsisággal kérdezzük, tóvá jutunk, hová is megyünk, merre viszoai berendezkedésünk és államvitelünknek ez a módja ? És ezt a kérdést nem csak mi vetjük fel, nem mi mondjuk és nem csak mi írjuk le, benne van az aggódó, fürkésző és félénken körültkintő arcokban és mélyen gyökeredzik , jövőért gondolkodó agyakban. Ezt a kérést tárgyalja a konzervatív pénzügyi és gazdasági világnak egyik reprezentánsa, báró Madarassy Beck Gyula is, amidőn a magyar szabadkereskedelmi szövetség egyik közeli felolvasó ülésén élesen és határozottá konkretizálja és ahhoz intézi, akitől a fleleset várhatjuk : ,,Quo vadis, Domine Bohlen“,,?* Quo vdis, hát hová megyünk és hová is jutunk ? — Amikor az állam pénzügyei rendezetlenek és zilikak voltak és az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, — e kétségtelenül nagy gondolat — mint parancsoló szükségesség lépett előtérbe, a belátás, amely már mint közfelfogás jelentkezett, kivétel nélkül mindenkit a nagy feladat szolgálatába állított. Az aktív szereplők, akik a számlást vezették és a passiv alanyok, akik a számlát fizették, egyformán át voltak hova a feladat nagyságától, amelyért minden áldozatot meg kellett hozni. Megtörtént, mégpedig nem várt sikerrel és ha közle-közbe az állami jövedelmek fokozása és az adóprés kíméletlennek mondható működése közben recsegtek, ropogtak is a magángazdaság pillérei, mindig azt hallottuk, hogy ezután következik a magángazdaság talpra állítása. Ezalatt a közgazdasági életből elvont erőknek beruházások formájában való visszaadására gondoltak csupán eleinte, noha mindenik gondolkodó ember előtt merészen, optimistának látszott az az álláspont, amely az amúgy is beteges szervezetből elvonja az életfentartáshoz szükséges vér nagy részét és úgy gyógyítja, hogy más szervezetből vérátömlesztést végez. És eme kísérletek közben egyszerre csak azt láttuk, hogy vízfejjé nőtt a magángazdaság angolkóros testén az államháztartásnak a polgárság erőiből táplálkozó feje és orvos legyen az, aki ezt a beteg szervezetet a duzzadó egészség állapotába vezeti vissza. A régi Magyarország egyik átmentett értéke, Teleszky János mondotta a közelmúltban az országgyűlés felsőházában, hogy nem csak túl vagyunk adóztatva, de túl is kormányozva, hogy továbbá a lüktető gazdasági élettel a holt törvényszakaszok és a bürokratikus szervezetek lépést tartani nem tudnak és ezek a megállapítások nem kormánys- és még kevésbbé államellenes nyilatkozatok, sőt a valóság erejével bíró meglátások. A magángazdaság mai helyzete és százféle panaszai szükségszerűen eljutnak oda is, ahova azokat adresszálják és ahol hivatásszerűen kell azok orvoslásával foglalkozni. A gyógyítási folyamatot meg is indították, csak épen a gyógyulás nem következett be azért, mert rosszul diagnostizáltak, vagy még inkább, mert rosszul gyógyítottak ! Csodálatosképen nálunk minden bajnak első orvosszere egy új hivatal létesítése, a szabad forgalom korlátozása, amelyet biztos panaceának tekintenek a betegség gyógyítására. Pedig a jogok önmagukban illetnek meg minden polgárt és nem kedvezményképen, mert a jog minden embernek egyformán válik hasznára, míg a privilégium csak egy csoportra kedvező. Kedvezmények és hivatali szervezetek, napról-napra több és több ezek volnának a magángazdaság talpraállítását elősegítő intézkedések ? Vagy nem látjuk-e majd naponta az újabb állami intézmények létesítését, ha a magángazdaság senyved — felállítják a gazdasági minisztériumot, ha az ipart segélyezni kell — külön intézetet alapítanak az ipari záloglevelek kibocsájtására, ha az exportot fejleszteni kívánják — megszületik az exportfejlesztő bank, ha a földbirtokreform financirozásáról van szó — jön egy külön bankszervezet, ha a statisztikai megállapítások ridegen feltárják a szomorú valóságot — statisztikai tanács. És mindez úgy rohan az utóbbi napokban, ted ki győzné felsorolni mindama intézmé- nyeket és hivatalokat, amelyek már eddig is fölösen nagy számban létesültek ? És azután minden intézmény újabb engedély, újabb privilégium azoknak, akik elnyerik és újabb korlátozás azok részére, akik a korláton kívül maradnak. Mindenhol bürokrácia és aktahalmaz, pedig a bürokrácia olyan, mint az egysejtű, önmagától és önmagából szaporodik és oszlik új részekre, amelyek a maguk független életét élik. Ez is Teleszky János megállapítása : „Közgazdasági politikánk nem, hogy előmozdítaná az egyéni vállalkozási kedvet, de az úgynevezett altruisztikus intézményeknek állami, városi és egyéb közpénzeken való támogatása és alapításával a magángazdálkodás vállalkozási tevékenységét bénítja“ , és továbbá, hogy „az ismeretlen adófizetőknek effektíve befizetett tőkéjét elszámolják a magyar tragédia elkerülhetetlen költségei között, ugyanakkor azonban a szövetkezetek az állam milliárdjaiból mesterséges életet kapnak, konkurálva azokkal, akiknek adófilléreiből telnek ki a horribilis szubvenciók és szanálási segélyek.“ Teleszky János ezen megállapításaival ,a beteg gazdasági élet pulzusán tartva a kezét diagnosztizálja a bajt, mert a magyar kereskedelem régi és mindig megújuló panaszának ad ritka szabatossággal kifejezést. Értsük meg — és ezt mondja a régi. Magyarország egyik pénzügyminisztere — az adófizető ma nem a keresetéből, nem is a jövedelméből, hanem a tőkéjéből viseli az állam terheit, de ugyanakkor oly konkurrenciával is meg kell küzdenie, amely az ő súlyos s keservesen fizetett adófilléreiből kap támogatást és különféle egyéb kedvezményt. "Egész eltolódása, példátlan felfogása ez a A szerb kormány vasárnap délben lemondott. Belgrád, dec. 31. Korosec miniszterelnök vasárnap délben audienciára jelentkezett a királynál és az audiencia folyamán benyújtotta a kormány lemondását. A miniszterelnökség déli 1 órakor hivatalos közleményt adott ki, amelyben közli a kormány lemondását és azt, hogy az uralkodó, aki még nem gyógyult föl teljesen meghűléséből, csak két-három nap múlva fog dönteni a kormány lemondásának elfogadásáról. Általában biztosra veszik, hogy a király a lemondást el fogja fogadni. Habár politikai körökben már hosszabb idő óta számítottak a kormány lemondásaira, a vasárnap délben kiadott közlés mindenkit meglepett, mert az volt a terv, hogy vasárnap a kormány még egy minisztertanácsot tart, amelyen a válság megoldásának vagy legalább is, elodázásának módjairól fog tanácskozni. Ezen a minisztertanácson kívül a skupstina pénzügyi bizottságának vasárnapra összehívott ülése is elmaradt. Az ülésen súlyos összetűzésre került a sor a bizottság demokrata tagjai és a többi koalíciós párt képviselői között. Sztojatinovics képviselő, a bizottság elnöke kijelentette, hogy számára Groll közoktatásügyi miniszter bejelentése a kormányválságról nem mérvadó és amíg a miniszterelnök maga nem nyújtja be a kormány lemondását, a bizottság tárgyalásait folytatja. Az elnöknek ere a nyilatkozatára a demokraták nagy zajongással feleltek és végül is tüntetően elhagyták a tanácskozótermet. Állítólag a közoktatásügyi miniszter levele is siettette Koosecet a kormány lemondásának benyújtására .A kormányválság következményeiről még nem alakult ki tiszta kép Belgrádban. Mindenki kíváncsian várja, hogy Pribicsevics, az önálló demokraták vezére és Mecsek, a Radics-párt elnöke, tehát a paraszt-demokrata koalíció két legexponáltabb politikusa fog-e meghívást kapni a királyhoz audienciára és hogy Pribicsevics és Macsek az esetleges meghívást elfogadják-e? Beavatott körök fölfogása szerint nem valószínű, hogy ismét koalíciós kormány alakul, annál kevésbé, mer a radikálisok, a szlovén klerikálisok és a bosnyák mohamedánok mindezt elkövetnek, hogy az ő pártjaik kerüljenek kormányra. A válság megoldását siettetni fogja, hogy a skupstinának április elsejéig meg kell szavaznia a költségvetést, nehogy ex-lexre kerüljön a sor. Zágráb, december 31. A belgrádi kormányválságot zágrábi politikai körökben feszült figyelemmel kísérik. A paraszt-demokrata koalíció lapjai egyöntetűen azt írják, hogy ha ismét a hármaskoalíció kapna megbízást kormányalakításra és így Vukicsevics rövid időre ismét kormányra jutna, a paraszt demokrata koalíció résztvételéről szó sem lehet. A horvátok csak olyan kormányba hajlandók miniszereket küldeni,amek alkotmányozó gyűlést hív egybe és az alkotmányt a horvát követelések figyelembevételével megreformálja. Erre azonban egyelőre még nem érett meg a helyzet. Lapunk mai uán a 24 oldalt