Pécsi Napló, 1929. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1929-02-01 / 27. szám

XXXVill. évfolyam. 27. szám. Éves szám­­ára 14 fillér. 1929. február 1. Péntek Lizeltetettség és kiadóhivatal: Munkácsy Mih­ály u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi telefon: 109. — Kiadóhivatali telefon: 27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy­ben 2­50 pengő, egy negyed évre 7­50 pengő. Egyes szám ára: 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér. Kétféle felfogás. Irta : Istók Jenő dr. Ne csodálkozz azon magyar testvérem, hogy tanácstalanul állsz ma itt a revizió nagy akarásának küszöbén. Ne csodálkozz, ha azt kérdezed magadtól, melyik út visz hát a revízióhoz. Megértelek magyar testvérem, ki figyelő szemmel és vágyó lélekkel, roska­dozó vállakkal és élő hittel lesed az idők jelét, a próféták szavát; várod napról-napra a csillagot, amely egyszer csak felszökken az égre és megmutatja az igazi utat. Azt az utat, amelyet eddig olyan könnyű volt el­képzelned, mert csak egyféle lehetett az. Megértelek, ha most tanácstalanul és ijedten állsz meg a két, sőt talán háromfelé ágazó utón. Eddig úgy tudtad, hogy Trianon reví­ziójának kérdésében egy utón halad minden magyar. Eddig úgy tudtad, hogy ha ezer más kérdésben pártokra szakadva tépjük is egymást, ebben az egy kérdésben, a revízió akarásában egyek vagyunk. Eddig úgy tud­tad, hogy Rothermere revíziós gondolata az a bűvös kapocs, amely végre egy akaratra, a közös, nagy és szent cél érdekében fegyver­­szünetre tudta bírni a legellentétesebb pár­tokat is. Most meg kell látnod, reménykedő és elrabolt szülőfaludért reszkető magyar test­vérem, meg kell látnod, ha csak be nem csukod szemed, meg kell hallanod, ha csak be nem dugod füled, hogy nem vagyunk egyek ebben a kérdésben sem ! Kétféle felfogás, kétféle nézet, kétféle elvi szempont, kétféle út az, amely elé állí­tottak. S még jó, ha nem háromféle. Az egyik a Rothermere-gondolat, Rákosi Jenő sür­gető akarása; a másik a hivatalos felfogás, a magyar felelős kormány jobb időket váró, biztosra menő, nem alkudozó, hanem az egész integer Magyarországot akaró elgon­dolása. Két táborban vagyunk hát ismét! Végre tehát sikerült ebben a kérdésben is kettészakadnunk ! S lehet, hogy még egy harmadik, legitimista felfogás is van. Mind­egy most már. Fő, hogy az egységet leg­szentebb harcunkban is sikerült magunk kö­zött megbontanunk ! Rátaláltunk végre ön­magunkra. Nehéz teher a magyar vállán a turáni á­tok ! Egyet akart a magyar mindig, csakhogy éppen kétféle uton akarta elérni. Egyet, aka­runk most is valamennyien e­lérni, csak éppen hogy nem ugyanazon eszközökét. Egy közös cél felé igyekszünk, mégis ellentétes irány­ban haladunk. Ugyanaz a cél hevíti a hiva­talos kormány­t és Rákosiék szívét, hogy román, cseh és szerb állampolgárrá kényszer­­­rített testvéreinket minél előbb keblünkre zárhassuk. Csak éppen hogy az akarás mi­kéntjében van a különbség. Más alapokra helyezkedik a kormány ebben a kérdésben és csak természetes, hogy neked magyar test­vérem szintén erre az alapra kell helyezked­ned , — és más alapra épít Rothermere és Rákosi, akik viszont szintén úgy tudják, hogy az ő elgondolásuk egyedül helyes alap­jaira kötelességed helyezkedni. Csak aztán vigyázzunk nagyon, hogy két szék között a földön ne találjuk magun­kat ! Úgy vagyunk valahogyan ezzel a két­­ ellentétes felfogással, hogy mindig annak a­­ félnek adhatnánk éppen igazat, akivel leg-­­ utoljára beszéltünk. Tudja az ég végered­ményben melyiknek van igaza ? A kormány­nak igaza van abban, hogy nem akarja a nemzetet blamázsnak kitenni, kudarc elé állítani s ami ezt bizonyosan követné, a reménység most lábbadozó organizmusát az elcsüggedés redidi­vál­áttak kitenni. De vi­szont nincs igaza abban, hogy ráérünk várni a jobb, biztosabb idők elkövetkezésére, vagyis a sült galambra. Rákosiéknak nincs igazuk, amikor azt állítják, hogy egy esetleges kudarc egész bizonyosan csak még inkább a mi malmunkra hajtaná a vizet s ez az esetleges visszautasítás meg se kottyanna sem itt, sem odaát. De viszont igazuk van, amikor azt mondják, hogy nem várhatunk tovább , nem bizhatjuk a mi harcunk megvívását egy eljövendő nemzedékre, mert ez gyávaság volna. S ettől eltekintve egy esetleges siker­telenség még mindig nem jelent akkora ka­tasztrófát, mintha várkozásunk folytán le­késünk a történelem nyújtotta lehetőségek­ről. Abban Bethlennek van igaza, hogy az igazságot nem lehet bottal agyonverni s az idő előbb vagy utóbb, de meg fogja hozni a diadalmas feltámadást is, de abban viszont Rákosiéknak van igazuk, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Ha ma meg­kaphatjuk a „Rothermere-vonalat“, az m­ég nem jelenti azt, hogy holnap vagy holnap­után ne kaphatnánk meg a Kárpátokat is. A nemzetközi jogok terrénumán a kevesebbel való beérés nem jelenti szükségképpen a többről való lemondást. Ez nem az osztrák elnyomás elleni közjogi harcaink terrénuma többé ! Tudja az ég, melyik felfogás helyesebb? Melyiknek van igaza? Sok hibát és veszedel­met rejtegethet magában mindegyik, ki tudná azt előre megmondani? De legfőkép­pen azt a közös nagy hibát és veszedelmet, — s ezt aztán bizonyosan, — hogy téged, reménykedő, szenvedő magyar testvérem, ismét két táborba állít ! És minden adottság megvan annak a lehetőségére, hogy a két tábor szembe is forduljon egymással. A kettészakadás, a kétfelé húzás örök átka ismét szembeállítja hát a magyart a magyarral? ! Ott állunk-e csakugyan ismét, hogy az elvek harcából most is, amikor a lét vagy nemlét kérdése forog kockán, pártok harca legyen ? ! Hát ez a legszentebb ügyünk is a porbahullás veszélyének legyen kitéve, csupán azért, mert ebben a kérdésben sem tudunk egyet akarni ? ! Csupán azért, mert amikor egyet akarunk, sem tudjuk azt egy­féleképpen akarni ? ! Vigyázzunk! Nagyon vigyázzunk ma­gyar véreim, mert egymást keresztező utak még soha sem vezettek ugyanazon célhoz ! Hogy mi a teendőnk? -Úgy hiszem egy- A föld­műve­lésügyi miniszter külön javaslatot ígért a borgazdálkodás problémáinak megoldására.­ ­A képviselőház Ülése. Budapest, jan. 31. A képviselőház mai ülésén először a tegnapi ülés jegyzőkönyvét olvasták fel. A hitelesítésnél Győrky Imre szólalt el, aki azt fejtegette, hogy tegnap éjfélkor az ülés be­zárása puccsszerűen történt. Az elnök határo­zottan visszautasította György kifejezését. Já­nosi­­ Gábor kérte a képviselőházat, hogy párt­­szempontokon felülemelkedve hitelesítse a jegyző­könyvet. A Ház az elnök felszólalása után a jegyző­könyvet hitelesítette. Áttérve a napirendre Szabó Iván vázolja a borgazdálkodás rossz helyzetét. Termelési át­lagunk nagyon alacsony és a termés éppen csak hogy kifize­i a gazda költségeit. Fejleszteni kell tehát a termelési módokat. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a műtrágya használatának fontos­ságát és kéri a trágya számára a vasúti tarifa csökkentését. Rámutat arra, hogy a szöllőgazdál­­kodás tőkehiányban szenved, majd kifejti, hogy a borszöllő termelés helyett részben a csemege szöllő termelésére kell áttérni, mer ennek ér­éke­­kitét­e sokkal könnyebb. Köszönetet mond a föld­­mivelésügyi miniszternek, hogy vidéken több ízben személyesen érdeklődött a borgazdálkodás fejlesztése iránt. A borértékesítési viszonyokkal foglalkozva, hangoztatja, hogy a 10 fokon aluli kommers boroknak is piacot kell teremteni. Rá­mutat arra, hogy a borfogyasztás aránytalanul sok adóval van megterhelve. Kéri, hogy a gazdák sajáttermésű boraikat minden akadály nélkül árusíthassák­ Előtti Harrach­ Tihamér szintén arra a súlyos helyzetre hívja fel a figyelmet, amelyben a bor­termelés van. A­ földmivelésügyi miniszternek ezután is meg kell tennie mindent a borértékesítés kérdésének megoldására. Ildvardy János főleg a homokvidéki borter­melők kívánságait adta elő. Pal­ácsi Dénes a következő­­szónok. Hang­súlyozza, hogy a válság megoldására elkerülhetet­lenül szükséges a bortermelésre súlyosbodó terhek enyhítése. Kéri a borfogyasztási adónak a méltá­nyosság alapján való rendezését és kedvezményes rezgálic kiosztását. A javaslatot elfogadja. Kis István intézkedést kér az italmérési enge­délyek megvonásának enyhébb kezelésére. Mayer János földművelésügyi miniszter vála­szolt ezután a felszólalásokra. A jelen törvény­­javaslat nem kívánja a borgazdálkodás összes problémáit megoldani. Erre a célra más törvény­javaslatok is vannak előkészületben. A borfogyasz­tási adó eltörlésének akadályai varnnak. Szólott ezután az állami szövetkezeti pincék szerepéről. Ezek rendeltetése az, hogy az azonos borfajtákat egységes kezelésben részesítsék. A külföldi bor­házak visszaállították a magyar bor jó hírnevét és megnyitotta az utat az export kereskedelem számára. Minden erejével azon lesz, hogy­ csak szakszerűen előállított borokat hozzunk forga­lomba. Ismertette a rézgálic árszabályozására vo­natkozó intézkedéseket és kijelentette, hogy ameny­­nyiben ezeknek nem lesz meg a kellő hatásuk, további lépéseket fog tenni. Az elnök javaslation a Ház kimondotta, h­ogy legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 óra­kor tartja a mai napirenddel. Györky Imre szólal fel ezután, hangoztatva, hogy az elnök házszabálysértést követett el, amikor megakadályozta éjfélkor az ülés tovább folytatását. Hasonló értelemben szólal fel Eszter­gályos János és Farkas István is. Az elnök válaszában kijelenti, hogy a ház­szabályok szerint járt el. Az interpellálós jogon sérelem nem esett, hiszen megelőzőleg 26 szociál­demokrata interpelláció hangzott el és valamennyi interpelláló miniszteri választ kapott. Egyébként is kijelenti, hogy a kötelességét legjobb tudatával és a pártatlanság szellemében látta el és erre igyekszik a jövőben is. Az elnököt a kormánytámo­gató pártok beszéde révén felállva ünnepelik- Az ülés 13 órakor ért véget.

Next