Pécsi Napló, 1929. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1929-02-01 / 27. szám
XXXVill. évfolyam. 27. szám. Éves számára 14 fillér. 1929. február 1. Péntek Lizeltetettség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi telefon: 109. — Kiadóhivatali telefon: 27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egyben 250 pengő, egy negyed évre 750 pengő. Egyes szám ára: 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér. Kétféle felfogás. Irta : Istók Jenő dr. Ne csodálkozz azon magyar testvérem, hogy tanácstalanul állsz ma itt a revizió nagy akarásának küszöbén. Ne csodálkozz, ha azt kérdezed magadtól, melyik út visz hát a revízióhoz. Megértelek magyar testvérem, ki figyelő szemmel és vágyó lélekkel, roskadozó vállakkal és élő hittel lesed az idők jelét, a próféták szavát; várod napról-napra a csillagot, amely egyszer csak felszökken az égre és megmutatja az igazi utat. Azt az utat, amelyet eddig olyan könnyű volt elképzelned, mert csak egyféle lehetett az. Megértelek, ha most tanácstalanul és ijedten állsz meg a két, sőt talán háromfelé ágazó utón. Eddig úgy tudtad, hogy Trianon revíziójának kérdésében egy utón halad minden magyar. Eddig úgy tudtad, hogy ha ezer más kérdésben pártokra szakadva tépjük is egymást, ebben az egy kérdésben, a revízió akarásában egyek vagyunk. Eddig úgy tudtad, hogy Rothermere revíziós gondolata az a bűvös kapocs, amely végre egy akaratra, a közös, nagy és szent cél érdekében fegyverszünetre tudta bírni a legellentétesebb pártokat is. Most meg kell látnod, reménykedő és elrabolt szülőfaludért reszkető magyar testvérem, meg kell látnod, ha csak be nem csukod szemed, meg kell hallanod, ha csak be nem dugod füled, hogy nem vagyunk egyek ebben a kérdésben sem ! Kétféle felfogás, kétféle nézet, kétféle elvi szempont, kétféle út az, amely elé állítottak. S még jó, ha nem háromféle. Az egyik a Rothermere-gondolat, Rákosi Jenő sürgető akarása; a másik a hivatalos felfogás, a magyar felelős kormány jobb időket váró, biztosra menő, nem alkudozó, hanem az egész integer Magyarországot akaró elgondolása. Két táborban vagyunk hát ismét! Végre tehát sikerült ebben a kérdésben is kettészakadnunk ! S lehet, hogy még egy harmadik, legitimista felfogás is van. Mindegy most már. Fő, hogy az egységet legszentebb harcunkban is sikerült magunk között megbontanunk ! Rátaláltunk végre önmagunkra. Nehéz teher a magyar vállán a turáni átok ! Egyet akart a magyar mindig, csakhogy éppen kétféle uton akarta elérni. Egyet, akarunk most is valamennyien elérni, csak éppen hogy nem ugyanazon eszközökét. Egy közös cél felé igyekszünk, mégis ellentétes irányban haladunk. Ugyanaz a cél hevíti a hivatalos kormányt és Rákosiék szívét, hogy román, cseh és szerb állampolgárrá kényszerrített testvéreinket minél előbb keblünkre zárhassuk. Csak éppen hogy az akarás mikéntjében van a különbség. Más alapokra helyezkedik a kormány ebben a kérdésben és csak természetes, hogy neked magyar testvérem szintén erre az alapra kell helyezkedned , — és más alapra épít Rothermere és Rákosi, akik viszont szintén úgy tudják, hogy az ő elgondolásuk egyedül helyes alapjaira kötelességed helyezkedni. Csak aztán vigyázzunk nagyon, hogy két szék között a földön ne találjuk magunkat ! Úgy vagyunk valahogyan ezzel a két ellentétes felfogással, hogy mindig annak a félnek adhatnánk éppen igazat, akivel leg- utoljára beszéltünk. Tudja az ég végeredményben melyiknek van igaza ? A kormánynak igaza van abban, hogy nem akarja a nemzetet blamázsnak kitenni, kudarc elé állítani s ami ezt bizonyosan követné, a reménység most lábbadozó organizmusát az elcsüggedés redidiváláttak kitenni. De viszont nincs igaza abban, hogy ráérünk várni a jobb, biztosabb idők elkövetkezésére, vagyis a sült galambra. Rákosiéknak nincs igazuk, amikor azt állítják, hogy egy esetleges kudarc egész bizonyosan csak még inkább a mi malmunkra hajtaná a vizet s ez az esetleges visszautasítás meg se kottyanna sem itt, sem odaát. De viszont igazuk van, amikor azt mondják, hogy nem várhatunk tovább , nem bizhatjuk a mi harcunk megvívását egy eljövendő nemzedékre, mert ez gyávaság volna. S ettől eltekintve egy esetleges sikertelenség még mindig nem jelent akkora katasztrófát, mintha várkozásunk folytán lekésünk a történelem nyújtotta lehetőségekről. Abban Bethlennek van igaza, hogy az igazságot nem lehet bottal agyonverni s az idő előbb vagy utóbb, de meg fogja hozni a diadalmas feltámadást is, de abban viszont Rákosiéknak van igazuk, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Ha ma megkaphatjuk a „Rothermere-vonalat“, az még nem jelenti azt, hogy holnap vagy holnapután ne kaphatnánk meg a Kárpátokat is. A nemzetközi jogok terrénumán a kevesebbel való beérés nem jelenti szükségképpen a többről való lemondást. Ez nem az osztrák elnyomás elleni közjogi harcaink terrénuma többé ! Tudja az ég, melyik felfogás helyesebb? Melyiknek van igaza? Sok hibát és veszedelmet rejtegethet magában mindegyik, ki tudná azt előre megmondani? De legfőképpen azt a közös nagy hibát és veszedelmet, — s ezt aztán bizonyosan, — hogy téged, reménykedő, szenvedő magyar testvérem, ismét két táborba állít ! És minden adottság megvan annak a lehetőségére, hogy a két tábor szembe is forduljon egymással. A kettészakadás, a kétfelé húzás örök átka ismét szembeállítja hát a magyart a magyarral? ! Ott állunk-e csakugyan ismét, hogy az elvek harcából most is, amikor a lét vagy nemlét kérdése forog kockán, pártok harca legyen ? ! Hát ez a legszentebb ügyünk is a porbahullás veszélyének legyen kitéve, csupán azért, mert ebben a kérdésben sem tudunk egyet akarni ? ! Csupán azért, mert amikor egyet akarunk, sem tudjuk azt egyféleképpen akarni ? ! Vigyázzunk! Nagyon vigyázzunk magyar véreim, mert egymást keresztező utak még soha sem vezettek ugyanazon célhoz ! Hogy mi a teendőnk? -Úgy hiszem egy- A földművelésügyi miniszter külön javaslatot ígért a borgazdálkodás problémáinak megoldására. A képviselőház Ülése. Budapest, jan. 31. A képviselőház mai ülésén először a tegnapi ülés jegyzőkönyvét olvasták fel. A hitelesítésnél Győrky Imre szólalt el, aki azt fejtegette, hogy tegnap éjfélkor az ülés bezárása puccsszerűen történt. Az elnök határozottan visszautasította György kifejezését. Jánosi Gábor kérte a képviselőházat, hogy pártszempontokon felülemelkedve hitelesítse a jegyzőkönyvet. A Ház az elnök felszólalása után a jegyzőkönyvet hitelesítette. Áttérve a napirendre Szabó Iván vázolja a borgazdálkodás rossz helyzetét. Termelési átlagunk nagyon alacsony és a termés éppen csak hogy kifizei a gazda költségeit. Fejleszteni kell tehát a termelési módokat. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a műtrágya használatának fontosságát és kéri a trágya számára a vasúti tarifa csökkentését. Rámutat arra, hogy a szöllőgazdálkodás tőkehiányban szenved, majd kifejti, hogy a borszöllő termelés helyett részben a csemege szöllő termelésére kell áttérni, mer ennek érékekitéte sokkal könnyebb. Köszönetet mond a földmivelésügyi miniszternek, hogy vidéken több ízben személyesen érdeklődött a borgazdálkodás fejlesztése iránt. A borértékesítési viszonyokkal foglalkozva, hangoztatja, hogy a 10 fokon aluli kommers boroknak is piacot kell teremteni. Rámutat arra, hogy a borfogyasztás aránytalanul sok adóval van megterhelve. Kéri, hogy a gazdák sajáttermésű boraikat minden akadály nélkül árusíthassák Előtti Harrach Tihamér szintén arra a súlyos helyzetre hívja fel a figyelmet, amelyben a bortermelés van. A földmivelésügyi miniszternek ezután is meg kell tennie mindent a borértékesítés kérdésének megoldására. Ildvardy János főleg a homokvidéki bortermelők kívánságait adta elő. Palácsi Dénes a következőszónok. Hangsúlyozza, hogy a válság megoldására elkerülhetetlenül szükséges a bortermelésre súlyosbodó terhek enyhítése. Kéri a borfogyasztási adónak a méltányosság alapján való rendezését és kedvezményes rezgálic kiosztását. A javaslatot elfogadja. Kis István intézkedést kér az italmérési engedélyek megvonásának enyhébb kezelésére. Mayer János földművelésügyi miniszter válaszolt ezután a felszólalásokra. A jelen törvényjavaslat nem kívánja a borgazdálkodás összes problémáit megoldani. Erre a célra más törvényjavaslatok is vannak előkészületben. A borfogyasztási adó eltörlésének akadályai varnnak. Szólott ezután az állami szövetkezeti pincék szerepéről. Ezek rendeltetése az, hogy az azonos borfajtákat egységes kezelésben részesítsék. A külföldi borházak visszaállították a magyar bor jó hírnevét és megnyitotta az utat az export kereskedelem számára. Minden erejével azon lesz, hogy csak szakszerűen előállított borokat hozzunk forgalomba. Ismertette a rézgálic árszabályozására vonatkozó intézkedéseket és kijelentette, hogy amenynyiben ezeknek nem lesz meg a kellő hatásuk, további lépéseket fog tenni. Az elnök javaslation a Ház kimondotta, hogy legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartja a mai napirenddel. Györky Imre szólal fel ezután, hangoztatva, hogy az elnök házszabálysértést követett el, amikor megakadályozta éjfélkor az ülés tovább folytatását. Hasonló értelemben szólal fel Esztergályos János és Farkas István is. Az elnök válaszában kijelenti, hogy a házszabályok szerint járt el. Az interpellálós jogon sérelem nem esett, hiszen megelőzőleg 26 szociáldemokrata interpelláció hangzott el és valamennyi interpelláló miniszteri választ kapott. Egyébként is kijelenti, hogy a kötelességét legjobb tudatával és a pártatlanság szellemében látta el és erre igyekszik a jövőben is. Az elnököt a kormánytámogató pártok beszéde révén felállva ünnepelik- Az ülés 13 órakor ért véget.