Pécsi Napló, 1929. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1929-02-01 / 27. szám

® »Mal* · AZ ÉVAD NAGY ESEMÉNYE:­­ Sárga liliom Irta:­mró Lajos. — Rendezte: Korda Sándor. Történik: Élésházán és Budapesten. — Készült: Hollywoodban. Az eredeti magyar ruhákat Mezőkövesdről szállították Hollywoodba. előre nem más, mint csak az, hogy a nagy harcra felkészült zárt sorainkat ne hagyjuk megbontani. Hogy a kettészakadásnak, a turáni átoknak hatalmát ne hagyjuk betelje­sedni magunkon. Aki hisz, meg nem csalat­kozik, ezt mondja az írás s az erős hit cso­dákat művelt már ! Egy vigasztaló van túl az elvi felfogások különbözőségén, túl minden kétféleségen és kettészakadáson,­­ az a diadalmas bizo­nyosság, hogy az igazság dübörgő léptei már a küszöb előtt kopogtatnak, és a világ őszinte ámulására sokkal előbb fognak nagy ese­mények bekövetkezni, mint ezt bárki is gondolná ! PÉCS­I NAPLÓ A pécsi kereskedelmi és iparkamara teljes ülése. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara Visnya Ernő m. kir. kincstári főtanácsos, festőházi tag elnöklete alatt ma délután 3 órakor rendes köz­ülést tartott, amelyen napirend előtt elnök a m. kir. kereskedelemügyi miniszter megbízásából me­leg szavak kíséretében átadta Beck János 70 éves cipészsegédnek, aki 60 év óta Heisch János pécsi cipészmesternél, illetve ennek halála óta üzleti utódánál, Jusztusz Jakab pécsi cipészmesternél, továbbá Gábel Antal 63 éves bádogos­segédnek, aki 37 év óta Csukás Zoltán pécsi bádogosmesternél Van egyfolytában alkalmazásban, a kereskedelem­ügyi miniszter által nekik adományozott 100—100 pengő j­utalmat és elismerő oklevelet. Az ugyancsak kitüntetett Balázs János marcali timársegédnek és Sztepanek János drávapalkonyai téglavető­­mesternek kitüntetésüket a kamara az illetékes helyi hatóságok útján fogja megfelelő formában eljuttatni. Az elnök üdvözlésére a kitüntetettek és munkaadóik nevében Csukás Zoltán mondott szép szavakban igen hálás köszönetet. A napirend során elnök megnyitójában meg­emlékezett a kamara legutolsó közülése óta történt eseményekről. Az elnöki előterjesztések után napi­rend előtt Ruzsinszky Béla kamarai beltag tette szóvá a pécsi fa- és fémipari szakiskola építési részmunkálatainak kiadása kapcsán a pécsi ipa­rosokat ért sérelmeket és kérte, hogy az elnökség foglalkozzék a kérdéssel és amennyire lehet leg­alább a jövőben hasonló munkálatok kiadásánál a pécsi iparosok érdekeit minél hathatósabban védelmezze meg. Elnök válaszában hangoztatta, hogy ezúttal is a legerélyesebben közbelépett, ha közbelépése — sajnos ■— minden tekintetben ered­ményre nem vezetett, ennek rajta kívül vannak az okai. A kamara mindenesetre a legintenzívebben foglalkozni fog a kérdéssel és javaslatait már egy legközelebb tartandó osztályülésen az érdekeltség tárgyalása alá fogja bocsátani. A titkári előterjesztések során főtitkár meg­emlékezett Anschau Antal pécsváradi kamarai tag legközelebbi napokban tartandó ezüst menyegző­jéről és a kamara közülése nevében legjobb kíván­ságait fejezte ki. Majd a kézműves kamara kérdése kapcsán terjesztette elő következő előterjesztését : A m. kir. kereskedelemügyi miniszternek ki­presszionált azon intézkedése óta, hogy a magyar­­országi ipartestületek szavazzanak le arra a kér­désre, mit akarnak : Kézműves Kamarát-e, Kéz­műves Testületet-e, vagy a kereskedelmi és ipar­kamarák 3-ik, kézművesipari szakosztályának felállítását, kortesvilág állt be Magyarországon, amely a képviselőválasztások rendes képétől csak abban különbözik, hogy a zászlókat, a kortes­­tollakat meg a plakátokat röpiratok, újságcikkek, interpellációk és hazugságok helyettesítik, hogy az ipartestületeket állásfoglalásukban befolyásolják. Maga a kereskedelemügyi miniszter akkor, amikor a népszavazásra vonatkozó rendeletét köz­vetlenül az ipartestületekhez intézte, tehát a szo­kásos, rendes utat, az iparhatóságokat vagy a kereskdelmi és iparkmarákat kikerülte, megjelölte azt a módot, amellyel a szavazást lefolytatni kí­vánja, abban, hogy ez a szavazás mentes legyen az iparhatóságok és a kamarák közreműködésétől, arra nem is gondolva, hogy ezeken kívül az irányí­tást még mások, teljesen illetéktelenek és jogosu­latlanok is kezeikbe kaparinthatják. Kamaránk­­ hűséggel és becsülettel felismerte és állta ezt a kívánságot, amint az egész mozgalom kezdete óta a legutolsó pillanatig tartózkodott minden olyan lépéstől, amely az ipartestületek és az iparosság befolyásolását eredményezhette volna, mert meg­dönthetetlennek látjuk azt a megállapítást, hogy örök életű intézmények nincsenek s ha a fejlődés törvényei úgy kívánják, a legrégibb intézmények­nek is meg kell szűnniük, hogy helyet adjanak új, megfelelőbb, jobb intézményeknek, mindössze is­­mételten arra mutatunk rá, hogy a mai állapotokat, országunk csonkaságát semmiképen sem látjuk arra alkalmasnak, hogy olyan új intézményeket létesítsünk, amelyekért Nagymagyarországnak­ helytállni nem tudunk, magyarul mondva, a mai Magyarország 2, vagy 3 százezer iparosa nem állít­hat új intézményt, Nagy-Magyarország egy millió, vagy ennél is több iparosának. Ma sem emlékezném meg erről a kérdésről, ha nem tudnám, hogy a jövő vasárnap kb. befe­jeződik a szavazás az egész országban, elmondandó szavaim már alig jutnak el a még leszavazni ké­szülő ipartestületekhez s igy azok többé már senkit sem befolyásolhatnak. Szomorúan kell megállapítanom,hogy mint minden választási harc, ez a mostani ipartestületi szavazás is több tisztességtelen és törvénytelen tényt tud felmutatni, mint amennyire egyáltalán szükség volt,ha ugyan szabd számolnunk a nem tisztességes és nem törvényes tényekkel is egy ilyen kampányban. Amikor a legtöbben hangozhatták, hogy igenis­­ az iparosságnak a kereskedelmi és iparkamarákra­­ ezután is szüksége van, az iparosoknak eszük­­i ágában sincs, hogy­ a kereskedelmi és iparkamarák­­, hál kiváltnak, a Kézműves Kamara igen tisztelt­­ propagálói mégis úgy állították a kereskedelmi­­ és iparkamarákat az iparosság elé, hogy ezek fel­­­­adatkörüket soha be nem töltötték, összetételük­­­­nél fogva soha a kisiparos érdekeket nem védték,­­ tisztán csak arra voltak és vannak, hogy minél­­ jobban fizetett tisztviselőik az iparosság keservesen megkeresett filléreiből dári­dózzon ! 32—24.000 pengős fő- és egyéb titkárokat alkalmaznak s ezt s a sze­mens­ze­déri rágalmat a mentelmi jog védelme­­ alatt álló országgyűlési képviselő veti bele a köz­­­ tudatba ! Az igen tisztelt képviselő úrnak egész, meg vagy meg nem érdemelt képviselői fizetése, sőt egyéb forrásokból eredő jövedelmeinek egy része együttvéve nem elég arra, hogy az én 30 évi kamarai szolgálat után elért főtikári fizetésemet a minimálisnak említett 24.000 pengő fizetésre ki i­s egészíthesse, amikor tehát ilyen állítást a közö­s tudatba belevet, a legközönségesebb rágalmazást, a törvényesen működő intézmények ellen való izgatást követi el. De ez csak egyik része a dolognak. Ugyanennek a képviselő úrnak főszerkesztése alatt megjelenő u. n. Országos Iparos Hírlap nyílván nem agitációs célból f. hó 27-iki számában igy ír : „A kisiparosság szánakozással nézi azokat az iparosokat, akiket a koncot féltő kereskedelmi kamarák orruknál fogva vezetnek s a jól fizetet ügynökök diktandójára sza­vaznak. Az iparosságnak van még olyan része is, amelyik a kereskedelmi kamarák pressziójára nyílt szavazásnál nem mer ellenük szavazni, mert attól tart, hogy ezek megbosszulják rajta magukat. A kereskedelmi kamarák kétségbeesett erőfeszíté­seket tettek a pénzzel, személyes és írásos agitá­­­­cióval, az iparosság pénzén készült röpiratokkal, áthíreszteléssel, tények letagadásával és meghami­sításával, ijesztgetésekkel igyekeztek rábírni az iparosságot, hogy szavazzon a Kézműves Kamara ellen.” A kereskedelmi kamarák mindent meg­mozgatnak a kézműves kamara ellen. A közgyű­lésekre is elküldik agitátoraikat s ezek igyekeznek ijesztgetésekkel és presszióval befolyásolni az ipa­rosságot. Az IEOSz feliratban arra kérte a keres­kedelmi minisztert, hogy ettől tiltsa el a kamarák embereit. Persze, hogy a kereskedelemügyi mi­niszternek ennél több esze van s csak a képviselő. Vagy a főszerkesztése alatt megjelenő lap nem tudja, hogy a kamaráknak törvényadta joguk van az ipartestületi gyűléseken való megjelenésre s én mégis, még azoknak az ipartestületeknek is megtagadtam ezt, amelyek kifejezetten kérték, hogy az iparosság felvilágosítása érdekében jelen­jünk meg a közgyűlésükön ! Ellenben az Új Nem­zedék jan. 29-iki számának közlése szerint a kecs­keméti ipart­erületi közgyűlésen maga Frühwirth Mátyás képviselő is megjelent és az ő, valamint Papp József és a többi központi kiküldött felszó­lalása után a megtartott közgyűlés egyhangúlag foglalt állást a kézműves kamara felállítása mellett. Úgy látszik, Frühwirth képviselő is úgy tanulta a régi közmondást, hogy Quod licet bovi, non licet Jovi! Jó magyarsággal. Az ökörnek több szabad, mint Jupiternek. Azt mondja tovább az Orsz. Iparos Hírlap: „A kereskedelmi kamarák erőszakossága most már arra indította az iparosságot, hogy teljesen ott akarja hagyni ezt az intézményt és nem kell hozzá jóstehetség, hogy kimondjuk: a kereske­delmi kamara és kapcsolt részeinek minden erő­feszítése és praktikája dacára a kézmű­­ves kam­a­ra döntő, nagy győzelmet arat, ellenségei pedig szé­gyenletes kudarcot szenvednek“. A kaposvári Somogyi Újság azt írja jan. 29-iki számában, hogy „az eddigi eredményből nyilvánvaló, hogy az az ellenáramlat, amely Kaposvárott és mindenütt nagy pénzösszegekkel igyekezett ellenzéket csinálni, csúfosan megbukott, eltörpült, szóhoz sem j ütött, az öntudatos és saját ügyeit mindennél többre be­csülő iparosság mellett“. Gyanítjuk, hogy a So­­­­mogyi Újság ezt az állítását ugyanabból a forrás­ból meríti, mint az Országos Ipari és Htilap, amely­nek főszerkesztőjének vezetése alatt álló egy másik egyesület a Magyar Hét alkalmával akarta a kereskedelmi és iparkamaráknak az iparosság keserves filléreiből élő pénztárait kihasználni, de ezek mindenesetre olyan állítások mégis, bárminő forrásból erednek is, amelyek fölött egyszerűen csak napirendre térni nem lehet. Az ipartestületi szavazás eredményéről hite­les adataink még nincsenek. Eltekintve a szava­zás módjának hiányairól, amelyekre felterjesztés­ben rámutattunk, kétségtelennek látjuk, hogy ennek a mostani szavazásnak eredményeként Magyarországnak aligha akadhat kereskedelem­ügyi minisztere, aki akár a kézműves kamarát, akár a kamarák 3. osztályát felállíthassa, s meg­győződésünk, hogy még az ipartestületek reform­ját is késleltetni fogja ez a szavazás. Az azonban lehetetlen, hogy a kamarák a rájuk szórt piszkot egyszerűen magukon hagyják száradni. Szomorú, hogy a kereskedelmi és iparkamarák ellenségei , a "kézműveskamara barátjai és propagálói a keres­kedelmi és iparkamarák ügyeinek intézésében résztvehetnek, amit semmiféle intézmény nem tűrne meg, még szomorúbb lenne, hogy törvényes intézmény megtorlás nélkül bárki által a sajtó útján és nyilvánosan megrágalmazható legyen. Ha valamelyik kamara visszaélt törvényes hatás­körével, bűnhődjék meg érte, de vádakat álta­lánosítani, ártatlan kamarákat sértegetni meg­torlás nélkül nem lehet. Méltóztassék elhatározni, hogy a kamara kérje a kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy a kamarák ellen elhangzott vádakat vizsgálja meg a legszigorúbban s a­melyik kamarát e vizsgálat eredménye szerint jogosulatlanul ért a támadás. IKS. február 1»

Next