Pécsi Napló, 1929. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1929-02-01 / 27. szám
® »Mal* · AZ ÉVAD NAGY ESEMÉNYE: Sárga liliom Irta:mró Lajos. — Rendezte: Korda Sándor. Történik: Élésházán és Budapesten. — Készült: Hollywoodban. Az eredeti magyar ruhákat Mezőkövesdről szállították Hollywoodba. előre nem más, mint csak az, hogy a nagy harcra felkészült zárt sorainkat ne hagyjuk megbontani. Hogy a kettészakadásnak, a turáni átoknak hatalmát ne hagyjuk beteljesedni magunkon. Aki hisz, meg nem csalatkozik, ezt mondja az írás s az erős hit csodákat művelt már ! Egy vigasztaló van túl az elvi felfogások különbözőségén, túl minden kétféleségen és kettészakadáson, az a diadalmas bizonyosság, hogy az igazság dübörgő léptei már a küszöb előtt kopogtatnak, és a világ őszinte ámulására sokkal előbb fognak nagy események bekövetkezni, mint ezt bárki is gondolná ! PÉCSI NAPLÓ A pécsi kereskedelmi és iparkamara teljes ülése. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara Visnya Ernő m. kir. kincstári főtanácsos, festőházi tag elnöklete alatt ma délután 3 órakor rendes közülést tartott, amelyen napirend előtt elnök a m. kir. kereskedelemügyi miniszter megbízásából meleg szavak kíséretében átadta Beck János 70 éves cipészsegédnek, aki 60 év óta Heisch János pécsi cipészmesternél, illetve ennek halála óta üzleti utódánál, Jusztusz Jakab pécsi cipészmesternél, továbbá Gábel Antal 63 éves bádogossegédnek, aki 37 év óta Csukás Zoltán pécsi bádogosmesternél Van egyfolytában alkalmazásban, a kereskedelemügyi miniszter által nekik adományozott 100—100 pengő jutalmat és elismerő oklevelet. Az ugyancsak kitüntetett Balázs János marcali timársegédnek és Sztepanek János drávapalkonyai téglavetőmesternek kitüntetésüket a kamara az illetékes helyi hatóságok útján fogja megfelelő formában eljuttatni. Az elnök üdvözlésére a kitüntetettek és munkaadóik nevében Csukás Zoltán mondott szép szavakban igen hálás köszönetet. A napirend során elnök megnyitójában megemlékezett a kamara legutolsó közülése óta történt eseményekről. Az elnöki előterjesztések után napirend előtt Ruzsinszky Béla kamarai beltag tette szóvá a pécsi fa- és fémipari szakiskola építési részmunkálatainak kiadása kapcsán a pécsi iparosokat ért sérelmeket és kérte, hogy az elnökség foglalkozzék a kérdéssel és amennyire lehet legalább a jövőben hasonló munkálatok kiadásánál a pécsi iparosok érdekeit minél hathatósabban védelmezze meg. Elnök válaszában hangoztatta, hogy ezúttal is a legerélyesebben közbelépett, ha közbelépése — sajnos ■— minden tekintetben eredményre nem vezetett, ennek rajta kívül vannak az okai. A kamara mindenesetre a legintenzívebben foglalkozni fog a kérdéssel és javaslatait már egy legközelebb tartandó osztályülésen az érdekeltség tárgyalása alá fogja bocsátani. A titkári előterjesztések során főtitkár megemlékezett Anschau Antal pécsváradi kamarai tag legközelebbi napokban tartandó ezüst menyegzőjéről és a kamara közülése nevében legjobb kívánságait fejezte ki. Majd a kézműves kamara kérdése kapcsán terjesztette elő következő előterjesztését : A m. kir. kereskedelemügyi miniszternek kipresszionált azon intézkedése óta, hogy a magyarországi ipartestületek szavazzanak le arra a kérdésre, mit akarnak : Kézműves Kamarát-e, Kézműves Testületet-e, vagy a kereskedelmi és iparkamarák 3-ik, kézművesipari szakosztályának felállítását, kortesvilág állt be Magyarországon, amely a képviselőválasztások rendes képétől csak abban különbözik, hogy a zászlókat, a kortestollakat meg a plakátokat röpiratok, újságcikkek, interpellációk és hazugságok helyettesítik, hogy az ipartestületeket állásfoglalásukban befolyásolják. Maga a kereskedelemügyi miniszter akkor, amikor a népszavazásra vonatkozó rendeletét közvetlenül az ipartestületekhez intézte, tehát a szokásos, rendes utat, az iparhatóságokat vagy a kereskdelmi és iparkmarákat kikerülte, megjelölte azt a módot, amellyel a szavazást lefolytatni kívánja, abban, hogy ez a szavazás mentes legyen az iparhatóságok és a kamarák közreműködésétől, arra nem is gondolva, hogy ezeken kívül az irányítást még mások, teljesen illetéktelenek és jogosulatlanok is kezeikbe kaparinthatják. Kamaránk hűséggel és becsülettel felismerte és állta ezt a kívánságot, amint az egész mozgalom kezdete óta a legutolsó pillanatig tartózkodott minden olyan lépéstől, amely az ipartestületek és az iparosság befolyásolását eredményezhette volna, mert megdönthetetlennek látjuk azt a megállapítást, hogy örök életű intézmények nincsenek s ha a fejlődés törvényei úgy kívánják, a legrégibb intézményeknek is meg kell szűnniük, hogy helyet adjanak új, megfelelőbb, jobb intézményeknek, mindössze ismételten arra mutatunk rá, hogy a mai állapotokat, országunk csonkaságát semmiképen sem látjuk arra alkalmasnak, hogy olyan új intézményeket létesítsünk, amelyekért Nagymagyarországnak helytállni nem tudunk, magyarul mondva, a mai Magyarország 2, vagy 3 százezer iparosa nem állíthat új intézményt, Nagy-Magyarország egy millió, vagy ennél is több iparosának. Ma sem emlékezném meg erről a kérdésről, ha nem tudnám, hogy a jövő vasárnap kb. befejeződik a szavazás az egész országban, elmondandó szavaim már alig jutnak el a még leszavazni készülő ipartestületekhez s igy azok többé már senkit sem befolyásolhatnak. Szomorúan kell megállapítanom,hogy mint minden választási harc, ez a mostani ipartestületi szavazás is több tisztességtelen és törvénytelen tényt tud felmutatni, mint amennyire egyáltalán szükség volt,ha ugyan szabd számolnunk a nem tisztességes és nem törvényes tényekkel is egy ilyen kampányban. Amikor a legtöbben hangozhatták, hogy igenis az iparosságnak a kereskedelmi és iparkamarákra ezután is szüksége van, az iparosoknak eszüki ágában sincs, hogy a kereskedelmi és iparkamarák, hál kiváltnak, a Kézműves Kamara igen tisztelt propagálói mégis úgy állították a kereskedelmi és iparkamarákat az iparosság elé, hogy ezek feladatkörüket soha be nem töltötték, összetételüknél fogva soha a kisiparos érdekeket nem védték, tisztán csak arra voltak és vannak, hogy minél jobban fizetett tisztviselőik az iparosság keservesen megkeresett filléreiből dáridózzon ! 32—24.000 pengős fő- és egyéb titkárokat alkalmaznak s ezt s a szemenszedéri rágalmat a mentelmi jog védelme alatt álló országgyűlési képviselő veti bele a köz tudatba ! Az igen tisztelt képviselő úrnak egész, meg vagy meg nem érdemelt képviselői fizetése, sőt egyéb forrásokból eredő jövedelmeinek egy része együttvéve nem elég arra, hogy az én 30 évi kamarai szolgálat után elért főtikári fizetésemet a minimálisnak említett 24.000 pengő fizetésre ki is egészíthesse, amikor tehát ilyen állítást a közös tudatba belevet, a legközönségesebb rágalmazást, a törvényesen működő intézmények ellen való izgatást követi el. De ez csak egyik része a dolognak. Ugyanennek a képviselő úrnak főszerkesztése alatt megjelenő u. n. Országos Iparos Hírlap nyílván nem agitációs célból f. hó 27-iki számában igy ír : „A kisiparosság szánakozással nézi azokat az iparosokat, akiket a koncot féltő kereskedelmi kamarák orruknál fogva vezetnek s a jól fizetet ügynökök diktandójára szavaznak. Az iparosságnak van még olyan része is, amelyik a kereskedelmi kamarák pressziójára nyílt szavazásnál nem mer ellenük szavazni, mert attól tart, hogy ezek megbosszulják rajta magukat. A kereskedelmi kamarák kétségbeesett erőfeszítéseket tettek a pénzzel, személyes és írásos agitációval, az iparosság pénzén készült röpiratokkal, áthíreszteléssel, tények letagadásával és meghamisításával, ijesztgetésekkel igyekeztek rábírni az iparosságot, hogy szavazzon a Kézműves Kamara ellen.” A kereskedelmi kamarák mindent megmozgatnak a kézműves kamara ellen. A közgyűlésekre is elküldik agitátoraikat s ezek igyekeznek ijesztgetésekkel és presszióval befolyásolni az iparosságot. Az IEOSz feliratban arra kérte a kereskedelmi minisztert, hogy ettől tiltsa el a kamarák embereit. Persze, hogy a kereskedelemügyi miniszternek ennél több esze van s csak a képviselő. Vagy a főszerkesztése alatt megjelenő lap nem tudja, hogy a kamaráknak törvényadta joguk van az ipartestületi gyűléseken való megjelenésre s én mégis, még azoknak az ipartestületeknek is megtagadtam ezt, amelyek kifejezetten kérték, hogy az iparosság felvilágosítása érdekében jelenjünk meg a közgyűlésükön ! Ellenben az Új Nemzedék jan. 29-iki számának közlése szerint a kecskeméti iparterületi közgyűlésen maga Frühwirth Mátyás képviselő is megjelent és az ő, valamint Papp József és a többi központi kiküldött felszólalása után a megtartott közgyűlés egyhangúlag foglalt állást a kézműves kamara felállítása mellett. Úgy látszik, Frühwirth képviselő is úgy tanulta a régi közmondást, hogy Quod licet bovi, non licet Jovi! Jó magyarsággal. Az ökörnek több szabad, mint Jupiternek. Azt mondja tovább az Orsz. Iparos Hírlap: „A kereskedelmi kamarák erőszakossága most már arra indította az iparosságot, hogy teljesen ott akarja hagyni ezt az intézményt és nem kell hozzá jóstehetség, hogy kimondjuk: a kereskedelmi kamara és kapcsolt részeinek minden erőfeszítése és praktikája dacára a kézműves kamara döntő, nagy győzelmet arat, ellenségei pedig szégyenletes kudarcot szenvednek“. A kaposvári Somogyi Újság azt írja jan. 29-iki számában, hogy „az eddigi eredményből nyilvánvaló, hogy az az ellenáramlat, amely Kaposvárott és mindenütt nagy pénzösszegekkel igyekezett ellenzéket csinálni, csúfosan megbukott, eltörpült, szóhoz sem j ütött, az öntudatos és saját ügyeit mindennél többre becsülő iparosság mellett“. Gyanítjuk, hogy a Somogyi Újság ezt az állítását ugyanabból a forrásból meríti, mint az Országos Ipari és Htilap, amelynek főszerkesztőjének vezetése alatt álló egy másik egyesület a Magyar Hét alkalmával akarta a kereskedelmi és iparkamaráknak az iparosság keserves filléreiből élő pénztárait kihasználni, de ezek mindenesetre olyan állítások mégis, bárminő forrásból erednek is, amelyek fölött egyszerűen csak napirendre térni nem lehet. Az ipartestületi szavazás eredményéről hiteles adataink még nincsenek. Eltekintve a szavazás módjának hiányairól, amelyekre felterjesztésben rámutattunk, kétségtelennek látjuk, hogy ennek a mostani szavazásnak eredményeként Magyarországnak aligha akadhat kereskedelemügyi minisztere, aki akár a kézműves kamarát, akár a kamarák 3. osztályát felállíthassa, s meggyőződésünk, hogy még az ipartestületek reformját is késleltetni fogja ez a szavazás. Az azonban lehetetlen, hogy a kamarák a rájuk szórt piszkot egyszerűen magukon hagyják száradni. Szomorú, hogy a kereskedelmi és iparkamarák ellenségei , a "kézműveskamara barátjai és propagálói a kereskedelmi és iparkamarák ügyeinek intézésében résztvehetnek, amit semmiféle intézmény nem tűrne meg, még szomorúbb lenne, hogy törvényes intézmény megtorlás nélkül bárki által a sajtó útján és nyilvánosan megrágalmazható legyen. Ha valamelyik kamara visszaélt törvényes hatáskörével, bűnhődjék meg érte, de vádakat általánosítani, ártatlan kamarákat sértegetni megtorlás nélkül nem lehet. Méltóztassék elhatározni, hogy a kamara kérje a kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy a kamarák ellen elhangzott vádakat vizsgálja meg a legszigorúbban s amelyik kamarát e vizsgálat eredménye szerint jogosulatlanul ért a támadás. IKS. február 1»