Pécsi Napló, 1929. március (38. évfolyam, 51-74. szám)

1929-03-14 / 62. szám

XXXVIII. évfoham. 62. szám. Ugye» szám­ára 14 «»«г 1929. március 14. Csütörtök Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi telefon: 109. — Kiadóhivatali telefon: 27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy'hám 2­50 pengő, egy negyed évre 7*50 pengő. Egyes szám árai 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér.. ' tömött padsorok előtt, a áfáz feszült figyelme mellett tartotta meg expozéját Wekerle Sándor pénzügyminiszter 3,5 millió pengő a költségvetés feleslege.­­ A költségvetési felesleget a köztisztviselők lakáskérdésének rendezésére fordítják. Budapest, március 13. A képviselőház ma folytatta a közigazgatás rendezéséről szóló javas­lat vitáját, amelynek első szónoka Viczián István volt. Az elnök jelenti, hogy­ Halász Móric indít­ványt nyújtott be a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalási idejének meg­hosszabbítására. Ezután Görgey István terjesztette be a Spa­nyolországgal kötött pótkereskedelmi egyezmény ügyében jelentését. Tömött padsorok mellett emelkedett ezután szólásra Wekerle Sándor pénzügyminiszter és benyújtotta az 1929­—30. évi költségvetést. A régi parlamenti szokásoknak megfelelően részle­tesen tájékoztatni kívánja a Házat — kezdte beszédét — az állami költségvetés tételeiről, azokról a szempontokról, amelyek a kormányt a költségvetés összeállításánál vezették és végül arról a pro­grammról, amelyet a kormány keresztül akar vinni. Rámutatott ezután arra, hogy a kormánynak még nem sikerült teljes mértékben megvalósítania azt a törekvést, hogy csökkenti a kiadásokat. Bizonyos mértékben lassította azt a tempót, amely­­lyel az elmúlt években a költségvetések emelked­tek. A dologi kiadások emelkedésének tekintélyes része annak tulajdonítható, hogy a költségvetés összeállításánál figyelembe vették a múlt évben ténylegesen előállott kiadásokat. Államadósságunk nagyobb tétele a Nemzeti Banknál fennálló 92,2 millió pengő, ami az elmúlt évvel szemben 16 millió pengő apadást mutat. Ezt következetesen foly­tatjuk, hogy mielőbb felvehessük az arany kész­fizetést. Nem állítja, hogy a költségvetés számai örven­detesek, nincs azonban egy­ tétel sem, amellyel szemben a szükségtelenség vádját lehetne emelni. Aggasztó az a körülmény, hogy a költségvetésnek, közel 52%-át a személyi kiadások teszik. Ez arra int, hogy minden személyi szaporítást rigorózusan mellőzzünk. A kormány­ 5—6 évre előre normál­státust állapít meg a tisztviselők létszámára és ennek elérésére a megürült állások be nem töltésére törekszik. Jóllehet az államháztartás mai helyzete nem teszi lehetővé, hogy­ olyan adómérsékléssel jöjjön a kormány, amilyennel szeretné, mégis bizonyos könnyítéseket léptet életbe az adókezelésnél, az adóhátralékok után járó kamatok mérséklésével, a fizetési feltételek enyhítésével. A j­övedelemadónál a 3600 pengő létminimumot emeli még pedig kettő­hat gyermek után gyermekenkint 100 pengővel, hat gyermeken túl gyermekenkint 200 pengővel. Eltörli az állatforgalmi adót, ennek csak legutolsó fázisát hagyja meg, egyszerűsíti a forgalmi adó kezelését. A földadót leszállítja. A kereskedelmi mérlegünk passzivitása 24 millió pengővel növekedett. E számot nem ki­­csinyli le, a statisztika azonban kedvező tüneteket is mutat. Ipari behozatalunk bizony­os mérték­ben csökken, a nyersanyagok behozatala azonban növekedett. Erősen emelkedett azoknak a cikkeknek behozatala,amelyek beruházási jellegűek,elektro­mos cikkek, gépek, stb. Mindent meg kell tennünk, hogy passzív helyzetünkből kikerüljünk. Ezért állítjuk fel a kiviteli intézeteket és minden járható utat igénybe veszünk. A rokonszenv és barátság össze nem téphető szálai fűznek bennünket Német­országhoz. Reméli, hogy a legközelebb felveendő tárgyalások során módot találunk arra, hogy speciá­lis igényeinket kielégíthessük és visszaszerezhessük főként házi állataink részére régi németországi piacainkat. Reméli, hogy sikerül olyan standart búzát előállítani, amely megfelel majd a világ­piaci igényeknek. Hitelviszonyaink nemcsak hogy kétségtelenül javultak, de jobbak, mint a bennünket környező némely győző állam hitelviszonyai. Tőkére szük­ségünk van, mert termelni akarunk. A tőke szá­mára kedvező atmoszférát kell teremtenünk, fel kell hagynunk minden nyúlt, vagy burkolt tőke­ellenes támadással. Előkelő amerikai pénzcsopor­tokkal előbe és ő is tárgyalásokat folytatott földre és házra vonatkozó jelzáloghitel kedvezőbbé té­telére. E tárgyalások a mai külföldi pénzpiac helyzete miatt egyelőre nem vezettek eredményre, reméli azonban, hogy a helyzet változásával a tárgyalásokat újból felvehetik. Államhitel, vagy beruházási hitel felvétele érdekében semmiféle tárgyalások nem folynak, az erről szóló hírek mind alaptalanok. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a kormánynak ne legyen szándéka és reménye arra, hogy ha a német háborús tartozások likvi­dálása befejeződik és megfelelő atmoszférára talál, ezzel a kérdéssel álljon elő. Hangsúlyozza, hogy a változott viszonyok­nak megfelelően át kell alakítani termelésünket. Dohányfeleslegeink értékesítésére nemzetközi pá­lyázatot hirdet a napokban. Társaságot kíván létrehozni, amely felmenti az államot az értékesí­tés gondjaitól. Ha ez megtörténik, módunkban lesz dohánytermelésünket fokozatosan 60.000 hold­ra emelni. Beszédét azzal fejezi be, hogy indokolatlanul lábra kapott a pesszimizmus az országban, s bízik az ország gazdasági jövőjében, ha a nemzet az eddigi áldozatkészséggel támogatja továbbra is a kormány programmját. Magyarország csonka része teljesíteni fogja történelmi hivatását. A miniszter végső szavai után a Ház minden oldaláról felhangzott a taps és éljenzés. A miniszter ezután beterjesztette a költség­­vetési tervezetet, továbbá a házadómentességről, a földadóról, a jövedelmi, kereseti és vagyonadóról, az Országos Magyar Ipari és Jelzálogintézetnek adandó illetékmentességről, az okirati illetékekről, az OFB ingatlan átruházásairól, az állatforgalmi adó eltörléséről szóló törvényjavaslatot és végül az állami beruházásokról szóló jelentését. Rövid szünet után az elnök napirendi indít­ványt tett, amely szerint a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt tartja, a mai napirenddel. A Ház az indítványt elfogadta. Az interpellációkra áttérve, Kray István báró az állandóan külföldön tartózkodó nyugdíjasok és kegy­díjasok ügyében intézett interpellációt a hon­védelmi miniszterhez. Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter hang­súlyozta, hogy a katonákra nézve méltányos egyez­séget kötöttünk Ausztriával. A külföldön élőknek legalább 80%-a tősgyökeres magyar ember, vissza kell tehát utasítani azt az állítást, mintha ezek nem volnának magyar érzésűek. Kray István és a Ház a választ tudomásul vette. Sokorópátkai Szabó István a győri hetivásárok ügyében interpellált. Dessewffy Aurél kereske­delemügyi államtitkár ideiglenes válasza után az ülés У2З órakor véget ért. gróf­­Apponyi­­Albert nyilatkozik a magyar király­kérdésről és­­M Magyarország külpolitikájáról. Budapest, március 13. (Budapesti szerkesztő­ségünktől.) Magyarország legégetőbb problémái: a királykérdés és a trianoni béke revíziója. Az előbbi kérdéssel kapcsolatban már több ízben szóba került az egyéni akciók veszedelme, míg az utóbbi probléma megoldásának előkészítése érde­kében fokozott szükség van e veszedelem elhárí­tására és az ország külpolitikai helyzetének meg­javítására. Ezekről a legégetőbb magyar kérdé­sekről megkérdeztük Apponyi Albert grófot, Ma­gyarország greatold manjét, aki Magyarországot a Népszövetség tanácskozásain is képviseli és világszerte nagy tekintélynek örvend. Apponyi gróf igy válaszolt: — A királykérdésben egyéni akciókat ki­zártnak tartok. Nincs az a komoly tényező, amely­nek lelkiismerete megengedne ilyenekre vállal­kozni. Ilyen akciók csak arra volnának alkalma­sak, hogy az ország erkölcsi egységét, együttérzését megbolygassák, esetleg külföldi bonyodalmakat idézzenek elő. Magát a királykérdést illetően jogi meggyőződésem az, hogy a trónöröklésről szóló 1725. évi I., II. törvénycikk ma is jogérvényes, politikai meggyőződésem pedig az, hogy csupán az ennek értelmében való megoldás biztosítaná az állami tekintély szilárdságát és a belső meg­nyugvást. Az 1921. évi trónfosztó törvény két­ségtelenül akadálya a megoldásnak, de olyan akadálya, amelyet egy tollvonással el lehet hárítani ha azok a tényezők, amelyek a törvény meghoza­talát a nemzetgyűlésre ráerőszakolták, nem ragasz­kodnak annak fentartásához. Ezt az utóbbit csupán mint a létező hatalmi viszonyokból folyó tényleges követelményt említem, de nem abban az értelemben, mintha bármely külföldi tényezőnek a magyar királykérdésbe való beavatkozási jogát elismerném. Jogilag ez tisztán magyar belügyi kérdés. Magyarország külső politikai helyzetéről Appo­nyi gróf így nyilatkozott: — Magyarország külpolitikai helyzete min­dig nehéz lesz, mint olyan kis nemzeté, amely geográfiai elhelyezkedésénél fogva, hatalmas fajok közé van ékelve. Ma természetesen különösen nehéz, mert Európa hatalmi tényezőinek nagyobb része még ragaszkodik annak a békeszerződésnek érint­­hetetlenségéhez, amely ellen az egész magyar nemzet állandóan tiltakozik, bár kalandos poli­tikát egyetlen komoly tényező sem akar kezde­ményezni. És ezért Magyarország külpolitikája várakozó stádiumban van és iparkodik maga iránt bizalmat kelteni és az összes hatalmi té­nyezőkkel jó viszonyt fentartani. Eddig ennél többet, valóságos baráti érzelmet és erkölcsi támo­gatást csak Olaszországnál talált és a barátságos viszonyt e nagyhatalommal, mint amely őt ki­ragadta az izoláltság helyzetéből, igen nagyra értékeli. Ludvifi Dénes.

Next