Pécsi Napló, 1929. szeptember (38. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

XXXVII­. .évfolyam 107. »vám. Egyes­ szám ára 24 fillér.­­», szerf.fixHier 1. Vasár»1 * Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Izer­kesz­tő­ségi telefon: 109. — Kiadóhivatali telefon- 27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS.­ Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy búza 2­50 pengő, egy negyed évre 7­50 pengő. Bepillantás a jövőbe. A kezdet- és végnélküli időnek nincs múltja és jövendője. Aminek nincs kezdete és nem lehet vége, annak nem is lehet múltja és jövője. Az idő örök jelen. Viszont az élőknek nincs jelenjük. Csak múltjuk és jövőjük van. A múltból élünk s a jövőben élünk. Szempillantásunk, ha megtörtént, már a múlté, a következő a jövőé. A költő (Petőfi) a jelen hiányát, az élő gyors múlandóságát ekkér fejezi ki : Egy pillantásnál mi rövidebb ? Ember barátom a te életed. Ha az egész emberi élet rövidebb egy pillantásnál, minő megfoghatatlanul kicsiny annak időtartama, amit jelennek mondhat­nánk ? Kronos és utódja Janus hátra és előretekintő kettős arcukkal szemléletesen szimbolizálják azt a valót, hogy csak múl­túnk és jövendőnk van. Hogy minő az egyéni múltúnk, azt némileg tudjuk, mert átéltük ; de hogy mi­lyen lesz a távolabbi jövőnk, nem tudjuk. Csak sejtéseink lehetnek. Nagyobb emberi közösségek jövőjét illetőleg még a sejtéseink is homályosabbak. A felségesen jótékony kéz áthatolhatlan fátyollal takarta el elő­lünk a jövendőt. Csak némi derengést enge­dett meg sorsunknak okszerűbb irányíthatása végett. Ennyi és nem több — és sohasem lesz több — a jövőbelátásunk. Vesződséges és szenvedésekkel teljes múltúnkból a szebb és jobb jövőt reméljük. Ez a remény tart ben­nünket életben. Ezzel a reménnyel a szívünk­ben, elménkben igyekszünk befolyásolni a jövőt. Ez a befolyásolási törekvés hívta életre a többi közintézmények között az iskolát. Sokat hangoztatott szentencia : „Akié az iskola, azé a jövő.” Igaz-e ez ? Valami kevés van benne az igazságból. Több van ebben a változatában : „Aminő az iskola, olyan a­ jövő.” Az iskola a jelennek nevezett közeljövő intézménye és olyan, amilyen a jelen. A tá­volabbi, tehát mostani gondolkozásunk sze­rint is jövőnek nevezhető időbeli állapotot az iskolai oktató neveléssel a legjobb szán­dékkal és törekvéssel is csak erősen korlá­tozottan befolyásolhatjuk. A nevelés minden­­hatóságának illúziójáról le kell mondanunk, hogy céltudatos akarattal, józan fejjel elér­hessük az elérhetőt. A múlt, nemzedékek megszámlálhatat­lan sokaságának utódai, testi és lelki örökösei vagyunk. Egyenlő „arisztokraták” valameny­­nyien, kivétel nélkül. Az ősök homályba­­vesző sokaságától örökölt adottságok ural­kodnak rajtunk leküzdhetetlen erővel. Áldás ez az uralom, ha örökségünk jó, átok, ha rossz. Az iskolának a feladata, hogy jó örökségünket növelje, a rosszakat gyöngítse (mert kiirtani nem tudja). Annak megállapítása, miként lehet ezt a befolyásolást elérni, ez a pedagógia. Erre a mikéntre nincs egybehangzó felelet. Azért vannak különböző, de a célkitűzésben egy­máshoz mégis közelálló nevelési rendszerek. A cél: a jobb ember. Az altruista ember. Mert nincs más jó ember, csak az altruista ember az. íme az irányjelzés. S a nevelés hatá­lyossága attól függ, mennyire, mekkora kon­centrált energiával haladunk a cél irányá­ban. Mai oktatási rendszerünk alaphibája, hogy az ismeretközlést (kész ismeretek köz­ ,­lését), a tanítást, az emlékezőképesség fog­lalkoztatását, terhelését, sőt túlterhelését erőszakoljuk. Az eszközt (értelmi nevelés) céllá tesszük. Holott az intellektuális bűnök­nek napjainkban olyan szembetűnően mu­tatkozó roppant száma figyelmeztet bennün­­ke­t arra, hogy a kiművelt értelem nem­ biztosítja a nevelés fentebb említett céljá­nak elérését. Legújabban észlelhető egy kis derengés. Az értelmi kiművelés, tudás kell, hogy könnyebben és jobban megállhassa az egyén a helyét a termelő tevékenységben s a cselek­vésben belátás, megfontolás is irányíthassa. Sokkal lényegesebb dolog azonban, hogy az ember akarja a produktív tevékenységet, akarja a jó ember életét, az altruista életet. S ehhez a célhoz az út: a cselekvő, a dolgozó fiatalság, a dolgozó, altruista életre szoktató iskola. Röviden : a dolgozó iskola. A kölcsö­­ nös segítség elvének lehető megvalósítása szerint dolgozó iskola. Sajnos, ez az iskola még mindig nem a legközelebbi jövő zenéje , mert akadályai igen nagyok. Nem az a legnagyobb aka­dály, hogy az iskola tömegnevelő intézet. A tömegnevelés : társadalmi nevelés, mint ilyen szükséges, mert a társadalomra csak társadalomban lehet előkészülni. A baj abban van, hogy az iskolák túlnépesek, az egyéni ráhatás munkáját, ennek sikerét proble­matikussá teszik. A lehetőleg különb­­öző nemzedék nevelése érdekében a legfőbb teendő tehát az iskolák számának olyan mértékben való szaporítása, hogy a tömeg­nevelés előnyei mellett az egyéni ráhatás célját is el lehessen érni. Némelyek hibáztatják Klebelsbergnek­­ „túlméretezett” iskolapolitikáját. Hát ezen­­ a téren éppen nincs túlméretezés. Sőt a­­ miniszter célkitűzéséhez mérten szűk ez a­­ méretezés ; a kelleténél szűkebbre szorítják­­ az anyagi nehézségek. Ha most már azt az önként felmerülő kérdést vizsgáljuk, hogyan állunk az iskolák népessége tekintetében Pécsett, legalább részben megnyugtató feleletet kapunk. Kö­zépfokú közoktatási intézeteink jórészt túl­népesek ugyan, a legfelsőbb és alsó tago­zatban azonban nincs az egyéni nevelést lehetetlenítő túlnépesség. Az egyetemen élő valósággá lehet a mi­niszternek az egyéni oktatási­ nevelést hir­dető gondolata. Hasonló a helyzet az oktatás elemi tagozatában. Hála a minisztérium s a város áldozatkészségének és Szieberth Ró­bert áldozatos buzgalmának, ha az állami iskolák most még a magasabb köznevelési célokra igénybevett épületei eredeti rendel­tetési céljaiknak visszaadatnak, Pécs elemi népoktatása első lesz az országban. Szeptember. A természet-agóniának kez­dete, egyben a fiatalság újéve. Egyévi testi, lelki növekedésüknek zsendülő ideje. Szere­tettel köszöntjük ezt a jövő nemzedéket abban a hitben, hogy külöm­b lesz az őt megelőzőnél. ‘ Solus. IV kínai és szovjet konfliktus elintézése. / Moszkva, aug .31. (Havas.) A Tass Iroda je­lenti: Litvinov népbiztos helyettes és von Dirch­­sen nagykövet tárgyalásán átnyújtott szerződés szövege a következő : Mindkét fél kijelenti, hogy a vitás kérdéseket az 1924. évi egyezmény alapján intézik el. A kelet­­kínai vasút ügyét az említett egyezmény 9. pontja alapján fogják rendezni. A szovjet kormány ki­nevez két szakértőt, akik a keletkínai vasút igaz­gatói és aligazgatói állását fogják betölteni. Mind­két kormány kötelezi magát arra, hogy mind­azokat az alattvalókat, akiket a konfliktus kez­dete óta letartóztattak illetve internáltak, azon­nali hatállyal szabadon bocsájtja. A szovjet kor­mány ragaszkodik ahhoz, hogy Kína a keletkínai vasúttársaság elnökét azonnal elbocsájtja állásából és helyette új elnököt nevez ki. Az elbocsátásnak és az új elnök kinevezésének később kell meg­történnie. Lapunk mai mánia 18 olda.­ Egyes szám ára: 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér Hájrá, aug. 31. (Wolff.) A hágai konferencia pénzügyi bizottsága ma délelőtt befejezte mun­kálatait és elkészítette a zárójegyzőkönyvet, amely a következő okmányokat tartalmazza : 1. Megegyezés a hitelező hatalmak között, továbbá megegyezés Németország és a hitelező hatalmak közt a német teljesítmények új elosz­tásáról. 2. A természetbeni szállítások újra való sza­bályozása. Ehhez melléklet moratórium esetére, valamint a moratórium alatt leendő természet­beni szállításokra vonatkozóan, továbbá egy másik melléklet egy angol-olasz pénzegyezményről. 3. Rendelkezések az átmeneti korszakról, beleértve a tegnap létrejött szabályzatot is, amely Németország teljesítményeiről intézkedik az át­meneti korszak kezdetétől a Young-terv életbe­léptetéséig. 4. Egyezmény a megszállási költségek kérdé­sében és a szeptember 1-e utáni megszállás költ­ségeit fedező közös pénztár megalapításáról. Jaspar elnökre bízzák, hogy a zárókonferencia időpontját és helyét, valamint a különböző bi­zottságok összeillésének időpontját és helyét meg­határozza. Hága, aug. 31. (Wolff.) A ma délelőtti ülésen ismét elég heves tárgyalásokra került sor a hitelező hatalmak résztvevői és dr. Curtius, valamint dr. Hilferding birodalmi miniszterek Németország de­legátusai között. Németország azt kívánta, hogy a Young-tervezet 143. §. 9. szakasza alapján le­mondási nyilatkozatot adjanak, amely minden kártalanításra, főleg a lefoglalt német javakkal kapcsolatos német liquidációs bevételre terjedjen ki. A németek makacs ellenállása következtében abban állapodtak meg, hogy ebben a kérdésben további tárgyalására külön albizottságot küldenek ki. Budapest, aug. 31. A rajnavidéki angol csa­patok parancsot kaptak, hogy szeptember 14-én kezdjék meg a kivonulást. A hágai konferencia záró jegyzőkönyve. Az angol csapatok megkezdik a Rajna vidékéről való kivonulást. A KISEBBSÉGI KÉRDÉS. Budapest, aug. 31. Bukarestben tegnap mi­nisztertanács tárgyalta a kisebbségi kérdést és bizottságot nevezett ki, amelynek feladata a kisebb­ségi törvényjavaslat megszerkesztése.

Next