Pécsi Napló, 1929. október (38. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

2. oldal. 14z 1930. évi pécsi vette ma délután 4 órakor kezdődött pénzügyi szakbizottság és gazdasági választmány együttes ülésén beható tárgyalás alá. A Nendtvich Andor dr. polgármester elnöklésével megtartott ülést a közgyűlési teremben­­tartották meg, amikor is az elnök elsősorban a tárgyalás módozataira nézve tett helyesléssel fogadott javaslatot, majd az általánosságban való vitához elsőnek Tausz Gyula bizottsági tag szólalt fel, aki valóságos költség­­vetési expozét mondott, mely felülemelkedett a megszokott kritikai hozzászólások keretén túl és szociológiai, városfejlesztési értekezésnek is beillett. Bevezetésképen arra utalt, hogy rendkívüli időket élünk és mivel ezen bizottság mai össze­tételében utolsó ízben foglalkozik városi költség­­vetéssel, halotti beszédet kellene mondania, de ettől eltekint, mert a jobb jövő reménye lebeg szemei előtt, mely azt parancsolja, hogy az iramot lassítsuk, amint ezt már a múlt évi költségvetési bizottsági ülésen is hangoztatta, mert a mostani ütem nem tart lépést a város lakosságának teher­bíró képességével, mely nagyobb teherbírást már el nem bír. Jól tudja, milyen nehéz a város ve­zetőségének helyzete, mert a város kulturális és szociális igényeinek kielégítésére törekszik. Scilla és Karibdis között jár a város gályája, melyet igen nehéz ezen veszélyes úton elvezetni, mert mindig az összeroppanás veszélye fenyegeti ezen gályát. A költségelőirányzat tükre a városi életnek és annak kell megmutatni az utat, mely a boldo­gulás felé vezet. A most tárgyalás alatt álló költ­ségelőirányzat az előző fél évszázad csapásán halad, ámde most olyan súlyos a gazdasági helyzet, amilyen még soha sem volt és ezt a költségelő­irányzat nem veszi kellőképen figyelembe, mert tá­vol áll a valóságos helyzettől. Most a koncessziók és kompromiszumok útján kell haladni, mert csakis ezen után lehet eredményeket elérni. A gazdasági politika most egészen más feladatok elé állítja a törvényhatóságokat és a tőkeképző­dést sem a magángazdaságokban, sem a városok­nál nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nem foglalkozik a költségelőirányzat a munkanélkü­liséggel, mely egyaránt sújtja a munkásokat és a kisiparosokat és az adminisztrációban inkább a bürokratizmus, mint gyakorlati érzés érvénye­sül. Nálunk nincs munkanélküli segély, mely sohasem segíthet a munkahiányban szenvedőkön és ezek közé tartoznak a kisiparosok is, akiknek kárhoztatva, súlyos terheiket azonban viselni kell és föltartózhatatlanul a teljes elszegényedés felé haladnak. Amikor valamely versenytárgya­láson vesznek részt, még akkor is a munka elnye­résére törekesznek, ha versenyáraik mellett a meg­bízásra tényleg ráfizetnek és ez súlyosbítja hely­zetüket. Ezen a nagy bajon csakis szervezkedéssel és racionalizálással lehetne segíteni, mert így ez nem mehet tovább. A jövedelmeknek a polgár­ság újabb megterhelése nélkül való fokozásáról sem történik gondoskodás. Szerencsétlen vasúti for­galmunk megjavítása érdekében nem történik semmi, ép egy teljesen elhanyagolt Pécs idegen­­forgalmának emelése, melyet csakis kongresszu­soknak itten való megtartásával fokozni nem lehet. Pécs mint város és környezete szinte ver­senyen kívül áll a magyar városok sorában és nem látjuk az eszközöket ezen idegenforgalom megszervezésére, majd a városnak az idegenek forgalmára való berendezésére. Tisztviselőink hi­vatásuk magaslatán állanak, azok iránt a leg­teljesebb bizalommal viseltetvén, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Baumann Emil reflektálni kíván az előtte szóló fölszólalására is. A költségvetés a jövő munkásságra is fényt vet és megmutatja azt is, milyen szegény a pécsi polgárság összessége és ezzel a város is. A bevételeknél a városnál, a ma­gángazdaságban és az üzleti rezsi 70—75 százalék és ez szomorú valóság. Az elkövetkező törvény­­hatóság súlyos terheket vesz át a kamatkötele­zettség terén, mert a város adósságai a magas ka­matteher miatt súlyos terhet jelentenek a városra, melynek háztartását ezen terhek súlyosan befolyá­solják. Ha a maga részéről a városi tisztikar iránt érezett megbecsülés és bizalom dacára sem fo­gadhatja el a költségvetést még általánosságban sem, ennek magyarázata abban van, hogy a tiszt­viselői javadalmak most sincsenek úgy rendezve, ahogy azt ismételten megsürgette, de a jövő évi költségvetés sem honorálta osztatlan helyes­ költségelőirányzatot réssel fogadott álláspontját, mely különösen a kisebb javadalmazásu­ tisztviselők helyzetének megjavítását célozta. A­mi a város fejlődését illeti, minden komoly és elfogulatlan embernek el kell ismernie, hogy az utóbbi 7-8 évben évtizedes mulasztást pótolt a város újabb létesítményeivel a közegészségi intézmények és lakásviszonyok megjavítása érdekében és ezen beruházások ki­vétel nélkül teljes sikerrel jártak. Pécs város pót­adója a békeévekben elérte a 62 százalékot és ezen pótadó kulcsát dacára a jelentékeny beruhá­zásoknak sikerült 48 százalékra csökkenteni és ezt most 50 százalékra emeli fel az előirányzat, amihez a maga részéről tekintetbe véve a fokozódó elszegényedést, a kereseti lehetőségek csökkenésé­nek figyelembe vételével, nem teheti magáévá. Nem látja az előirányzatban, hogy hozott hatá­rozatoknak megfelelően csökkentették volna a villanyáram fogyasztási árát, pedig az előnyös lenne az összlakosságra. A telep fejlesztése és mo­dernizálása helyes, de méltányos, hogy a beruházási terhet viseljék az utánunk következők is és azért fölösleges a magasabb díjakkal való operálás, amikor mi csak közvetítjük és nem termeljük a­­ villamos áramot. Nem lehet és nem szabad a beru­házás terheit a súlyos gondokkal küzdő mai polgárságra hárítani, amikor mégis csak élhet a remény, hogy jobb gazdasági viszonyok követe­­­keznek, amikor a teherbíró képesség ismét növe­kedni fog. Ezért ellenzi a pót­adónak hacsak 2 szá­zalékkal való emelését, így az áramárak válto­zatlan fentartását. Nendtvich Andor dr. polgármester együttesen felel a két elhangzott fölszólalásra, köszönettel adózva a tisztviselő kar iránt megnyilatkozott bizalomért. Amiket Tausz Gyula bizottsági tag a municipiumok feladatáról mondott, azoknak túlnyomó részét a maga részéről is fentartás nélkül magáévá tesz, de a városi háztartást súlyosan befolyásolják azok a terhek, melyeket az állam rótt újabban a városokra és az azoktól elvont különböző jövedelmek, melyek ezideig fontos és kiadós jövedelmi forrásai voltak a városnak. A villanyáramot azért nem szállították le, mert nincs ma törvényhatóság, melynek olcsóbb árama volna, mint Pécsnek és a beruházások gyor­sabb törlesztése az összpolgárságnak érdeke. A tőkeképződés inkább lehetséges az egyeseknél, mint a városnál, melynek folyton fokozódnak a kiadásai és terhei és azért a pótadó leszállítását sem javasolhatja, bár annak technikailag semmi­féle nehézsége nem lenne, hisz mindössze 26.000 pengőről van szó, melynek törlése a költségvetés­ből nem okozna nehézséget. Ámde ez kétélű fegy­ver, mert akkor ott, ahol még mindig az állami terhek részben való áthárítással foglalkoznak, azt mondanák, Pécs még többet is elbír, amikor csak 48 százalék a pótadója. Csak ő tudja, milyen küzdelemmel járt, amikor a Pécsre kirótt rendőr­ségi fentartási költségekből 30.000 pengőt sikerült lealkudnia és közeli a veszély, hogy hasonló eset­ben a városra nem tudna oly kedvező eredményt­­ elérni, mint a múltban. Már ezen szempontból is kívánatos, hogy a pótadót ne szállítsuk le, mely esetben a magánépítkezés, kamat megtérítés alakjá­ban ezek támogatására felvett összeget is törölni kellene. Ezen felszólalás után a bizottság a költ­ségvetést általánosságban elfogadta és rátért a részletes tárgyalásra. Az együttes bizottság ezután áttért a költség­­vetés részletes vitájára. A vita során a bizottság a következő bővítésekkel fogadta el a költségvetés egyes fejezeteit: Az iparostanonciskola befedezéseire megsza­­vaztak 50.000 pengőt és felhatalmazták a polgár­­mestert az erre vonatkozó versenytárgyalás ki­írására. Idegenforgalmi propaganda céljára megsza­vaztak további 2000 pengőt, majd Tausz Gyula bizottsági tag érdeklődésére a polgármester bejelen­tette, hogy megtörténtek a kezdő lépések az idegen­­forgalmi tanács megalakulására nézve. Kallcs Antal főjegyző ismertette ezután a Pius főgimnázium kérését, hogy épülő templomuk­hoz a város 400.000 pengőt adományozzon. Indít­ványozza, hogy a bizottság 50.000 pengőt szavaz- PÉCSI NAPLÓ Leányka és fiú cipők legolcsóbban Kleinnál, Ferenciek ucca 10. 1929. október 1. és emésztési zavarok. Egyik közismert budapesti orvos a következőket mondja munkájában : „az emésztést megkönnyíti és az általános közérzetre igen jó hatással van a babkávé, még pedig tisztán, minden pótlék nélkül Meinl Gyula R. T. Pécs, Király ucca 19. zon meg. Ebből is 25.000 pengőt az 1930. és a má­sodik 25.000 pengőt az 1931. évi költségvetés terhére. Mattyasovszky Tibor ellenzi gazdasági és pénz­ügyi szempontokból a segély megadását. Gyimóthy Gyula a segély megadása mellett szólal fel. Nendtvich Andor polgármester ugyancsak a segély megadását javasolja, annál is inkább, mert a kérdéses városrésznek nincsen temploma és fel kell tételezni, hogy a Pius templom a nagyközön­ségnek is rendelkezésére fog állni. A bizottság ezek után a segély megszavazása mellett döntött. Megszavaztak ezután a hadirokkantaknak 2000 pengő segélyt, azonkívül 50.000 pengőt az anya és csecsemővédelmi központ folytatólagos építkezéseihez. Nendbrich Andor polgármester bejelenti ez­után, hogy a város feliratot fog az összkormányhoz intézni, amelyben kérni fogják a közmunkák foko­zott mértékben való megindítását, úgyszintén azt, hogy megfelelő városi kölcsönök kieszközlésével tegyék lehetővé a város beruházási program­já­nak folytatását. Hosszas vita után, amelyben Baumann Emil, Jusztusz Mihály és Tausz Gyula bizottsági tagok vettek részt, elfogadja a bizottság a magánépít­kezés előmozdítását célozó 50.000 pengőnek a költ­ségvetésbe való beállítását. Makay István tanácsos terjeszti be ezután a városi erdőgazdaság költségvetését. Bejelenti, hogy a költségvetésből kénytelenek törölni a tervezett rendkívüli bevételeket és kiadá­sokat is, mivel az 1930. évre tervezett mezőgazda­­sági­ programm nem valósítható meg. Kéri így azonkívül, hogy a megváltozott helyzetre való tekintettel 6350 pengőt állítsanak be a költség­­vetésbe erdőmesteri fogat és ló tartása címén. Engel Richárd bizottsági tag kimerítő kritikát mond az erdőgazdálkodásról, sokalja a személyi kiadásokat, végül azonban a legteljesebb elismeré­sét fejezi ki az erdőmérnöknek az erdők mai álla­potára nézve. Feleletében Raab Gyula erdőmérnök részlete­sen ismerteti az erdőgazdálkodás modernizálásánál követett elveket, majd kéri a javaslat elfogadását. A bizottság végül a költségvetésnek ezen részét az előterjesztés értelmében elfogadta. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel 19 órakor a polgármester indítványára elhatá­rozta a bizottság, hogy a tanácskozásokat félbe­szakítják és az ülést kedden délután 5 órakor foly­tatják.

Next