Pécsi Napló, 1929. december (38. évfolyam, 274-296. szám)

1929-12-01 / 274. szám

8x-1*esztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza szerkesztőségi telefon: 109. — Kiadóhivatal? *eipWu 27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LA­JOS.I Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy beta 2­50 pengő, egy negyed évre 7*50 pengő. A vármegyeháza uj színe, írta : Berki Gyula dr. országgyűlési képviselő. A vármegyei közélet szabályozó 1886. évi XXI. törvénycikk óta több mint 40 esz­tendő múlt el, anélkül, hogy a változó idők szükségleteinek megfelelőleg, a vármegyei törvényhatóság működése és mikénti szerve­zése szabályozást nyert volna. A folyó évben végre szabályozták a vár­megyei közéletet. Körülbelül 25 esztendeje annak, hogy a főnemesség és nemesség mellett a polgári elemek is szóhoz jutottak a vármegyei köz­életben. Most pedig az új törvény alapján a kisgazdatársadalom és egyes vármegyékben a munkásság képviselői nagyobb tömegben lepték el a vármegyei közéletet. Meg lehet állapítani, hogy körülbelül kétharmad rész­ben új elemekből szerveződött a vármegyei törvényhatóság. Egész bizonyos, hogy az új vármegye közvetlenebb és elevenebb kap­csolatban van a mai élettel, mint a régi volt. A régi vármegye törvényhatósági bi­zottsága részben elöregedett, részben pedig kihalt. Kétségtelen, hogy a kisgazdák nagyobb­­ térhódításával új szint kapott a vármegye.­­ Nehéz volna ma jóslásokba bocsátkozni. Nemcsak azt észlelhettük, az új vármegyei közéletben, hogy az új és iskolázatlan töme­gek vannak, hanem azt is, hogy az egyszerű­­ nép tradicionális bizalmatlansága az intelli­genciával szemben máris megnyilatkozott. A háború és az azt követő idők lelkileg még jobban megzavarták a népet, pedig falusi­­ népünk úgyis hajlamos a hiszékenységre­­ és a hazugságok és üres jelszavak befoga-­­­dására. Nem kell más, csak könnyű lelkiismer­­­ret, vagy nagyravágyás, jogosulatlan önzés ahhoz, hogy az új vármegye új képviselői hibás irányba induljanak meg. A régi vár­megyei közélet is iskola volt. Azok, akik az országos közéletben 1867 óta szerephez ju­tottak, legnagyobb részben a vármegyei életben kezdték meg működésüket. Itt szok­ták meg, hogy lelki, erkölcsi és anyagi téren érdektelenül szolgálják országos és autonóm vonatkozásban a nemzet ügyeit. A kisgazda­társadalomnak és a munkásságnak is jó iskola lesz a vármegyei közélet. A vármegye vezetőségének nagy körültekintésre és jó­indulatra van szüksége, hogy a népies ele­meket a vármegyei közélet szolgálatába helyesen állítsa be. Sajnos, azok az ellentétek és visszás­ságok, melyek a társadalmi életben jelent­keztek, ott lesznek a vármegyei életben is. Biztosítani kell az új népies elemekkel való együttműködés feltételeit és mindent el kell követni, hogy az egyoldalú osztályuralomra való törekvés mélyebb gyökeret ne verjen. A falu népnek helyet kell adni a vármegyei bizottságokban és lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a közügyekkel való tárgyilagos megismerkedés kicsiszolja a vármegyei élet új képviselőit. Nehogy a­ jók szenvedjenek haszontalanok miatt és egyesek hibájáért egész osztályok pusztulásra legyenek kár­hoztatva. Ahány vármegye, annyiféle a közigaz­gatás. Több mint 20 év óta vagyok tagja a vármegyei törvényhatósági bizottságának és közvetlenül volt alkalmam megfigyelni több vármegyében, hogy a tisztikar lelki­ismeretessége és pontossága szerint úgy­szólván vármegyénként változik a közigaz­gatás szelleme. Miután az Ausztriával való közösség megszűnt, a vármegye nem lesz többé a közjogi harcok színtere. Az új vár­megyét kizárólag kulturális, gazdasági és szo­ciális kérdések fogják uralni. Most igen élénk a falvakban és a megyei székhelyeken az élet. Nemcsak a fontosabb vármegyei bizott­ságok, de az új tisztikar is most szerveződik. Gondosan és személyesen tapasztaltam a jelentkező ellentéteket. Megítélésem sze­rint fontos államérdek fűződik hozzá, hogy a vármegyei életben vezető pozíciókba a leghiva­­tottabbak kerüljenek. A jó, gyors és érdek­telen közigazgatás, mely népszerető is, egy­ben elsőrendű kormányzati érdek. Azok az ellentétek és súrlódások, me­lyek most a vármegyei életben kiütköznek részben szubjektív, részben objektív okokra vihetők vissza. Ahol a főispán és alispán között meg­van az összhang, ott az uj vármegye mű­ködése is zavartalan lesz. Sajnos, a vár­megyei vezető tényezők közötti ellentétek az uj vármegye helyes megszervezését több helyen gátolják. A vezető tisztviselői állások betöl­tése is sok ellentétre ad alkalmat. Egyes járások szeretnének szabadulni alkalmatlan főszolgabirájuktól, mások pedig régi, ki­próbált főbirájukat akarják megtartani. Nem egyszer évtizedes családi harcok újulnak ki a vármegyei életben ilyenkor a közérdek rovására. E szubjektív érdekek mellett vannak tárgyi ellentétek is. Azt tapasztalom, hogy a vármegyék háztartásának kérdése csak­úgy, mint a községi háztartások kérdése sok gondot okoz mindenkinek. Az általános mezőgazdasági krízis növeli gondjait a falusi népnek, mint a megye intézőköreinek. Az alföldi vármegyékben nagy tömegben élő mező­gazdasági munkások téli foglalkoztatása és kenyérrel való ellátása nagy figyelmet érdemel. A régi vármegyei tényezőket nagy szo­morúsággal tölti el az a közöny, amely a vármegyei és községi életben is lépten-nyo­­mon jelentkezik. Igen fontos gazdasági és kulturális ügyek számos községben nem Egye« szám­ára» 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér Budapest, nov. 30. Ma délelőtt 10 órakor kezdte meg a Magyar Revíziós Liga a pesti Vi­gadó nagytermében országos nyilvános igazgató­­sági ülését, amelyen a Liga budapesti tagjai és a vidéki testületek képviselői is nagy számban jelentek meg. Egymásután érkeztek a gyűlésre egyszerű munkások, tisztviselők, iparosok, köz­­alkalmazottak, köztisztviselők, valamint a kü­lönböző notabilitások, akiknek sorában ott láttuk Puky Endrét, a képviselőház alelnökét, Ráday Gedeon grófot és Skerlecz Iván bárót, Huszár Ká­rolyt és még más számos előkelőséget. Az ülést Herczeg Ferenc, a Magyar Revíziós Liga elnöke nyitotta meg. A Liga eddigi életét — mondotta — két korszakra oszthatjuk. Az egyik a megala­kulás 1927. augusztus 1-től 1929 május 1-ig tart, amikor megjelent az a felhívásom a munkásság­hoz, amely nemcsak nálunk, hanem az egész világ­sajtóban visszhangra talált. Az eredmény több mint 400.000 tagnak csatlakozását jelenti. A tagok a Ligán kívül szabadon érvényesíthetik demokrata, szocialista, vagy szociáldemokrata felfogásukat, mert a Ligának egyetlen célja a revízió, amelynek zászlaja alatt kell sorakozni. A Liga minden po­litikai, vallási, vagy szociális ellentétnek föléje emelkedik. A Liga nem foglalkozik egyáltalában politikával, ugyancsak helyteleníti azoknak az egyes előkelő külföldieknek eljárását, akik sor­rendet kívánnak a belső és külső revízió tekinte­tében felállítani, ám aki belső revíziót akarja, harcoljon érte, de a sorrend önkényes megálla­pításáért senki se vállalhatja a felelősséget, mert akik azt teszik, akarva, nem akarva a kisantant szekerét tolják. Herczeg Ferenc nagy tapssal fogadott beszé­dének a végén köszönetet mondott a napi sajtó­nak, amely a revíziós mozgalmat állandóan tá­mogatja és azt felszínen tartja. Eckhardt Tibor képviselő szólalt fel ezután, ki ismertette a revízió kilátásait. Lelkes tapssal fogadták beszédét. Majd Lukács György v. k. t. t. tartotta meg beszédét a kisebbségek jogairól. Ezután Berkes József evang. lelkész a meg­szállott délvidék magyarságának helyzetét is­mertette. Jólan Miklós dr. unitárius püspök a Trianon és protestantizmus címmel tartott előadást, ame­lyet azzal fejezett be, hogy az unitárius sekták, hívei az egész világon folytatják felvilágosító munkájukat. Ezután Hevesi Simon főrabbi, Trianon és a zsidóság címmel szólalt fel. Herczeg Ferenc elnök ezután bejelentette, hogy délután 4 órakor folytatják az ülést ugyan­csak a pesti Vigadóban. új J0 Magyar Revíziós­­Liga ülése. felszabadul a második rajnai zóna. Coblenz, nov. 30. (Wolff.) Ehrenbreinsteinben ma d. e. 11 óra 15 perckor nagy ünnepélyességgel bevonták a francia lobogót. Az ünnepélyen részt­ve­tt a nemzetközi rajnavidéki bizottság elnöke, a két állam főbiztosa és egy francia tábornok. A zászló bevonása alkalmából egy kivonult dísz­­század tisztelgett. Coblenz, nov. 30. A francia lobogó bevonása után a francia csapatok a moseli teherpályaudvarra vonultak, ahol a részükre előkészített vonatokba szálltak. 12 óra 55-kor a csapatszállítmány Metz felé elindult. A francia csapatok elvonulása teljes nyugalommal történt. Az elvonulásnál csak kevés kíváncsiskodó volt jelen, ezzel szemben számos újságíró, köztük a külföldi sajtó képviselői és sok fényképező jelent meg a csapatok elvonulásának színhelyén. Berlin, nov. 30. Annak emlékére, hogy ma éjszaka felszabadul a második Rajna zóna, egész Német­országban nagy ünnepségek lesznek, min­den templomban megkondítják a harangokat, minden nagyobb városban istentiszteleteket és népünnepeket tartanak. A Rajna tartományok főnöke kiáltványt intézett a lakossághoz, amely­ben rámutat arra, hogy ma éjszaka, 2.000.000 német birodalmi állampolgár visszanyeri szabad­ságát. Annak a reményének ad kifejezést, hogy­­ a harmadik zóna lakossága számára is ütni fog­­ a szabadulás órája. Lapnak mai вжата 18 oldal.

Next