Pécsi Napló, 1929. december (38. évfolyam, 274-296. szám)

1929-12-08 / 280. szám

10. oda. fért volna 1 Fejér Márta. Szívesen Mártuskám ! Máskor is, ha a Sors úgy hozza magával 1 Fischer Irma. Gratulálok ! Derék kislány, aki ennyi szép, magyar költeményt tud! Fernesz Edit. Ne siessél mindig olyan nagyon ! A közmondás is azt tartja : Lassan járj, tovább érsz ! Blancz Gyurka. Szép, rendes Írásodért nyilvánosan megdicsérlek ! Szabó és Rosenberg. Egyszer már szóvátettem levélké­tek kevésbé tetszetős külalakját. Most újból figyelmeztetlek: Több csinosságot és rendesebb Írást követelek, különben a jövőben nem méltat­lak benneteket válaszra ! Olga: A csokoládét bajos postán hozzád juttatni. Ha hajh­rdó vagy az édes-­­­ségért cserében egy könyvet elfogadni, azt azon­nal elküldöm számodra. Válaszodat sürgősen kérem. Kiatuz K. és Gy. Derék fickók vagytok! Küldeményetek egy részét a karácsonyi számba soroztam. Aki a karácsonyi szám részére fejtörőket akar küldeni, siessen ! ! ! Több levélkére legközelebb válaszolok. A fejtörők megfejtése Károly bácsi elmére, Pécsi Napló, Munkácsy u. IX. sz. küldendő. PÉCSI NAPLÓ 1929. december 8. Weber Xavér Ferenc emlékezete. Irta és előadta: Ludvig Ferenc dr. Midőn a Pécs—Baranyamegyei Múzeum- Egyesület megtisztelő megbízásából, mint Weber Ferenc festőművészünk utolsó, még életben levő, pécsi tanítványa, centennáriumi ünnepélye alkal­mából Önök előtt szót emelek, ifjúkorom egyik legszebb emléke kel ismét új életre lelki szemeim előtt. Hallom ismét a mester lelkes szózatát a ' ' '' és •le­an, el. san itte­án­lett isa, ■m­les os­is­ik, ól ja эп a, lenyűgöző hatással hatott minden fogékony ke­délyre és a szunnyadó művészi csirát a fiatal lelkekben lángoló ihletre keltette. Ilyen volt a kor, ilyen a környezet, mely­ben Weber Ferenc egy évszázaddal ezelőtt, váro­sunkban, a földi lét folyamába kapcsolódott. Hasonnevű atyja, a magyar határszéli stájer­­országi Rodgersburg városkából, vagyonnal köl­tözködött Pécsre és itt az „Arany Hajó” szálloda épületében, a kaputól jobbra lévő bolthelyiségben, rövidáru-üzletet nyitott, „a Vöröspipa” címmel. Takarékossága és szorgalma révén nemcsak biztos polgári jólétben élt, hanem a Mór­ és János­­utca sarkán (a mai János­ utca 1. sz. alatt) házat szerzett és itt, szép, fiata nejével, Csecselics Teréziával, Boldogságban élt. Itt született 1829. évi március hó 25-én Ferenc­­nevű fiuk, a mi eddig legnagyobb, legjelentőségesebb pécsi festőművé­szünk. De a boldog, szerető anya nem ringathatta ! A pécsiek kedvelt találkozóhelye Budapesten KÖZPONTI SZÁLLODA BAROSS TÉR 23. a Keleti pályaudvarnál. Teljesen újonan berendezett kényelmes családi ház Központi fűtés, hideg-melegvíz. Mérsékelt polgári árak! E lapra hivatkozóknak 20% engedmény. Testvérvállalat: OSTENDE KÁVÉH­ÁZ Tulajdonos: Gross Ödön, egyetlen gyermeke bölcsőjét, mert a kérlelhetet­len gyermekágyi láz csakhamar, már április 4-én elszólította őt, 19 éves korában, az élők sorából. A mélyen lesújtott apa nagy szeretettel nevelte fel egyetlen kis fiát, azon reményben, hogy az majd tovább folytatja virágzó üzletét. A fiú szépen fejlődött és az akkori iskolákat, mint tehetséges, szorgalmas tanuló, kitűnő eredménnyel végezte el. Minden tudás iránt érdeklődött, csak­hamar nagy olvasottságra tett szert, különösen a nyelvek tanulása iránt tanúsított nagy tehet­séget, úgyhogy végre hét nyelven beszélt. Mind­ezen tehetség és hajlam azonban eltörpült feltűnő képességével szemben, melyet a rajzolás és festés iránt mutatott. Elemi erővel tört elő már nagyon korán valódi festőművészeti tehetsége. Csakhamar rokonlelkületű, buzdító műkedve­lőkkel találkozott, Zsolnay Vilmossal és Pácsetics József földbirtokossal. Mint minden kezdő festő, úgy Weber is, táj­képekkel kezdette műkedvelő tevékenységét, de csakhamar áttért a festészet összes válfajaira is. Tömegesen gyártotta a táj-, arc- és egyéb tárgyú képeket és azokat számos ismerőseinek ajándé­­kozta, azoknak nagy örömére. Az öreg Weber elkomorodott szívvel fogadta fiának művészi szárnybontogatását és komolyan aggódni kezdett fia jövendő sorsa felett. Végre csak az a körülmény engesztelte ki, hogy bár fiának semmi hajlama nincs kereskedői pályára, úgy mégis az az elhatározása, miszerint Bayer Henrik, pesti születésű és Pécsett, a Király­ utcai bazár­épület 1I. emeletén nagy műtermet nyitott, kiváló fényképésszel üzlettársi viszonyba lépett,­ényegesen kibékítette a festészeti pályatévesz­­téssel. De a fiatal Weber pécsi szereplése mindezzel távolról sem merült ki. Mint ideális szépségű fiatalember és vígkedélyű cimbora, vezére lett az akkori pécsi fiatalságnak. Bűvészi mutatványok­kal, álarcos jelmezek kieszelésével lepte meg kör­nyezetét és az akkor alapított „Pécsi Dalárda” nyári hangverseny szerepléseivel kapcsolatos tün­­dériesen fényes tüzijátékos tettyei ünnepélyek rendezésével felrázta a tespedt kisvárosi életet és azzal nagy közkedveltséget váltott ki maga iránt. Itt önként meg kell emlékezni kedves barátunk­ról, Rech György nyug­­városi tanácsnok arról, ki Weber Ferenc nyomdokaiban haladva, egy fél­századdal később, folytatta a tettyei ünnepélyek felkarolását és a modern technika felhasználásá­val talán nem a régi naiv kedélyességgel, de sok­kal nagyobb fénnyel, ugyanazzal az önzetlenség­gel iparkodott a sivár társadalmi életet fellen­díteni. Weber Ferenc a festészeti technika elsajátí­tásában lényeges előmeneteleket ért már el pécsi működése idejében, ezen tudás nagy részét a bonyhádi születésű, Nachud Zsigmond pécsi festő­nek köszönhette, ki 1896 május hó 22-én, 80 éves korában, Pécsett halt meg. Végre elérkezett Weber Ferenc életének nagy forduló­pontjához. Atyja 1865 május hó 29-én, 71 éves korában, elagottságban meghalt. Meg­szűnt tehát további pályafutásának minden aka­dálya. Szivében mély gyásszal, feléje intett a ragyogó jövő, a hírnév, a dicsőség ! Miután sok évig fontolgatta életterveit, mint 35 éves férfiú, gyors elhatározással intézte további sorsdöntő lépéseit. Eladta atyja üzletét, házát szomszédjára, jóbarátjára, komájára, Aronfy József városi fő­pénztárosra bízta, összecsomagolta holmiját és elszántan nekivágott az élet útjának. München, a múlt század közepe óta, a világ leghíres­bb festő-akadémiával rendelkezett, I. La­jos, a lángeszű bajor költő-király, minden fogal­mat túlhaladó fejedelmi bőkezűsége folytán. Akkor lett München Németország legszebb városa, és Képzőművészeti Akadémiája révén a világ összes művészeinek mekkája . A müncheni festészeti akadémiának akkoriban két világhírű főmester­iskolája volt. Wilhelm von Kaulbach képviselte a klasszikus, monumentális irányt, míg Carl von Piloty osztálya a naturalista történelmi irányt művelte. Weber Ferenc az utóbbihoz csatlakozott. Tanulótársai voltak Benczúr Gyula, Liczenmayer Sándor, Székely Bertalan és Wágner Sándor, vala­mennyien a magyar festőművészet halhatatlan mesterei. A müncheni festészeti akadémia igazgató­jának a múltkor hozzám intézett válaszlevelében igazolja, hogy Weber Xavér Ferenc az 1865/66. évi téli félévet, valamint az 1866/67. téli félévet a Piloty-iskolában töltötte el, míg az 1868/69. egész tanévet Wágner Sándor technikai festő­iskolájában végezte. Mindvégig a legkitűnőbb növendékek közé tartozott és ennek folytán 1869. március hó 9-én, kiválóan sikerült festészeti tanul­mányainak elismerése jeléül, az akadémiai kollé­gium neki szavazta meg egyhangúlag az állami bronz tiszteletérmet. Ugyanezen­­levél, felemlíti, hogy Weber a müncheni képzőművészeti főiskolán tanári működést nem fejtett ki, mint az némely hazai kézikönyvben tévesen emlitve lett..A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1873. évben nyert megbízása folytán, Weber megfestette „László királynak a keresztes hadak fővezérségét ajánlják fel” című nagyméretű festményét, mely a budapesti Szépművészeti Múzeum birtoká­ban van. Ezzel a képpel nyerte el a hazai törté­nelmi festészet nagy díját. Eközben Münchenben a Schwant­halerstrasse 25. számú ház II. emeletének udvari épület­szárnyán lakást és szép nagy műtermet bérelt. Ott dolgozott haláláig. Ezt a műtermet előkelően berendezte és nagyértékű műgyüjteményével díszí­tette fel. Ide zarándokoltak sűrűn pécsi ismerősei, kiket München gazdag műgyüjteményein kalauzolt végig, szakértő magyarázattal fokozva műélveze­tüket. Akadémiai ta­ulmányainak bevégezte után itáliai útjára kelt. Előbb Velence és Florenc mű­kincseit kereste fel, innen Rómába ment hosszabb időre, majd Nápolyba, Pompejibe tett tanulmányi kirándulást. Itáliából igen gazdag művészeti gya­rapodással tért vissza Münchenbe. Ugyancsak az 1873. évben Bécsben állította ki leghíresebb, óriási méretű, történelmi képét: „Szigetvár végső perceit”, mely fényes bírálatban részesült és sok bel- és külföldi reprodukcióban lett világszerte ismeretes és nevét európai hirre emelte fel. Ez a kép 1874. évi junius havában a pécsi Nemzeti Kaszinó régi nyári helyiségében volt kiállítva. Weber Ferenc külön kívánságára, ki szülővárosát, hol­dig és boldog fiatal éveit töltötte, oly rajon­­góan szerette. 1880. évben festette meg „Máter Dolorosa” című képét, mellyel a magyar Ipolyi Arnold-féle egyházi festészet első díját nyerte meg. Még kezdő éveiben elhalt szüleinek emlékére a budai külvárosi temető kápolnája számára festette meg „Krisztus sírbatételé”-nek művészi másolatát Andrea del Sarto, régi flórenzi mester (élt 1486— 1513-ig) képe után. Nem feladatom Weber Ferenc nagyarányú IP Forgalomba került a leg­újabb gyártási technika termében.u ^ ШЕШШТРШ Aki egyszer is használta, mindenkinek ajánlja. A*** -os ÚJ­LAKI ALBESTCEMENT­­PALA minőségileg felülmúlhatatlan A *** -os ÚJLAKI ALBESTCEMENT­­PALA tartóssága korlátlan A *** -os ÚJLAKI ALBESTCEMENT­­PALA tűznek, fagynak, viharnak, tökéletesen ellentáll A *** -os ÚJLAKI ALBESTCEMENT­­PALA színhatása minden színben gyönyörűen érvényesül Árajánlattal és fedési költségvetéssel szolgál: Nagybátony Újlaki“ Egyesült Iparművek R. T. Budapest, vezérképviselete : EESNER DÓCZI Pécs, Nagy Lajos utca 7-9

Next