Pécsi Napló, 1930. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-02 / 27. szám

6. oldal. PÉCSI NAPLÓ 1930. február 2. [„Amit a nő kíván” „Hogy szeressék” „Ce que femme veut" „Pour être aimée" s így hívják a mi három parfem-ujdonságunkat, melyek Párizsban az idény szenzációi ! Legyenek bizalommal Hölgyeim 103 éves cégünkhöz „Fekete csillag” „Étoile Nőire" GÉLLÉ FRÉRES PARIS, 6, Avenue de l’Opera Folytatták a népjóléti minisztériumban a szegényügyi ankétet. Budapest, febr. 1. A népjóléti minisztériummal ma délelőtt 11 órakor folytatták Brehr Imre államtitkár elnöklete alatt a szegényügyi ankétot. Az ankét elhatározta, hogy a belügyminisztérium a népjóléti minisztériummal egyetértőleg rendeletet ad ki, amelyben vármegyénkön, járásonként és községenként a munka és keresetképtelen közellátásra való szegények ellátására szolgáló szegénykataszter összeírását fogják elrendelni. A rendelet megállapítja azt is, hogy a legsürgősebb feladat a vármegyei szegényházak megépítése volna. Ezeknek megépítéséhez az államnak kell a törvényhatóságok és vármegyék részére segédkezet nyújtani. A vármegyei szegényházak építési, fenntartási és kezelési költségei a most előkészítés alatt álló vármegyei és községi háztartási törvény alapján volnának biztosíthatók. A községek háztartását szabályozó törvényjavaslatokban gondoskodás fog történni arra nézve, hogy a szegényügyi kiadások mindenütt elsőrendű szükségleteknek minősíttessenek és a községek bevételi forrásait elsősorban erre kell felhasználni. Az ankét a munkanélküliség kérdésével is foglalkozott és a főváros közgyűlésének, valamint a városok kongresszusának javaslatára felkéri az illetékes minisztériumok képviselőit, hogy az állam a maga részéről is mielőbb indítsa meg az összes közmunkákat. Az értekezlet szükségesnek tartja, hogy az összes vidéki törvényhatóságokat a közmunkák sürgős kiadására az ankét felkérje. Ugyancsak az ankét felkérésére a pénzügyminiszter nem fog elzárkózni az elől sem, hogy egyes vidéki városok részére, amelyekben nagyon nagy a munkanélküliség, ott is a közmunkák elvégzésére függő kölcsön felvételére engedélyt adjon. Az értekezlet a szükséges adminisztrációs munkák elvégzése után folytatni fogja tanácskozásait, a munkanélküliség kérdését pedig az adatok beérkezéséig állandóan napirenden tartják. Aktuális témák „Egész életemet könyvek között töltöttem“ — mondja Várkonyi Jz Sándor dr., a Braumgarten-alapítvány pécsi jutalmazottja. Beszélgetés az egyetemi könyvtárossal nagy művéről és új terveiről. A napokban döntöttek a Baumgarten-alapítvány díjainak és jutalmainak odaítélése tárgyában. A jutalomra érdemeseknek találtak sorában egy értékes pécsi esztétikus és író nevét is olvastuk. Várkonyi Nándor dr., pécsi egyetemi könyvtáros is részesül a jutalomban, hogy nagyobb intenzivitással folytathassa irodalomtörténeti kutatásait. A szép megtiszteltetés arra érdemes, értékes embert ért. Várkonyi Nándor dr. tollából nemrég jelent meg egy nagyszabású mű, az ötszázoldalas modern magyar irodalomtörténet. Ezt a hézagpótló, nagy búvárkodással s tudással megírt munkát a kritika egyhangú, meleg elismeréssel fogadta. A Baumgarten-jutalom most módot nyújt a kiváló szerzőnek, hogy búvárkodásait tovább folytathassa. A Szepesy-utcai egyetemi könyvtárban, hivatali szobájában kerestük fel, Várkonyi Nándor dr.-t. Régi, vastag falak őrzik itt a tanulmányok csöndjét. Itt dolgozik a Baumgarten-díj jutalmazottja íróasztala mellett. Megkérjük őt, beszéljen eddigi munkásságáról, életéről és terveiről. Végtelenül szerény ember, csak nehezen tesz eleget kérésünknek. — Életem során — mondja — nemcsak irodalomtörténeti, hanem minden más, a szellemi tudomány körébe vágó tanulmánnyal is foglalkoztam. Múzeumokat, könyvtárakat bújtam. Diákkoromban nagyon érdekelt a néprajz. Egykori tanárommal, a nyitrai múzeum igazgatójával, a falvakban helyszíni tanulmányokat is folytattam. Elsajátítottam az összes európai nyelveket, még a spanyolt is, hogy stúdiumaimat folytathassam. — Legfőképp azonban a magyar irodalom érdekelt. Ez volt legrégibb szerelmem. Sok benső töprengés után jutottam arra az eredményre, hogy egyedül ennek szentelem magam. Ugyanis előzően a képzőművészetek kérdései is foglalkoztattak, azonban az irodalom az, ami a legtöbbet képes kifejezni a szellemi életből. Benne megnyilvánul az ember szellemi életének minden ága. Diákkoromban tűntek fel Adyék, indultak meg a nagy irodalmi harcok pro és contra, ez még inkább az irodalom felé vitt engem. — Jutalmazott munkámon két évig dolgoztam. Megírására Thienemann Tivadar dr., a kiváló pécsi professzor ösztönzött, ő adott megbízást nekem, a névtelen embernek s ezért nagy hálával tartozom. — Művemben traditionalista vagyok. Szerintem a hagyományok éppoly fontosak, mint az új eredmények. A kettő kölcsönhatása adja az egészséges haladást. Ez irodalomtörténeti elvem. Munkám megírásában legnagyobb hatással volt rám Thienemann professzor. — Irodalomtörténetemben az az elv érvényesül, hogy nincs az irodalomban kezdet, virágzás és dekadencia, hanem csupán változás van, vagyis átszíneződés. — A Baumgarten-jutalmat, mint megtiszteltetést, nagy örömmel fogadtam. Az anyagi támogatás természetesen szintén jól esik s arra buzdít, hogy tovább folytassam munkámat. Dolgozni akarok, tovább folytatni kutatásaimat. Egy irodalomtörténet-elméletet szeretnék írni. Arra a kérdésünkre, mondjon valamit eddigi életéről, így felelt: — Nagynevű tanárom, Riedl Frigyes, hasonló kérdésre egyszer azt válaszolta: három fontos esemény van az ember életében. A születés a házasság s a halál, ő agglegény volt, de én velem az első kettő már megtörtént... Egész életemet könyvek között töltöttem, búvárkodtam, tanultam, dolgoztam sokat és sokfelé, jóformán az összes magyar folyóiratokba, míg elérkeztem az első önálló munkámhoz, a modern magyar irodalomtörténet megírásához. Most 34 éves vagyok. Az egyetemet Pesten végeztem, a háború alatt katona voltam és jártam a frontokon is. Várkonyi Nándor dr.-tól még sok, értékes nevet várhatunk. sz. j. A Pécs-Baranyai Múzeum Egyesület ezúton fejezi ki hálás köszönetét mindazoknak, akik a január 25-én rendezett indiai előadáson felülfizettek. Sajnos, mindenkinek a nevét nem lehetett feljegyezni, mert oly nagy volt az érdeklődés, hogy a pénztáros a jegykiadással lévén erősen lefoglalva, nem volt ideje minden felülfizetőnek a nevét feljegyezni, miért is a Múzeum Egyesület így együttesen fejezi ki mégegyszer köszönetét. A pogány. Ramon Xovarro mestermüve. Pécs filmszínházainak zajos hete lesz. Budapest nagy szenzációi között egyik a legkiemelkedőbb Ramon Novarro, a nők kedvencének gyönyörű filmje : „A POGÁNY“. Exotikus történet a Déli Tenger mesés szigetvilágából. A női főszereplő Renée Adorée szintén a nagy művészek sorából való, ki nemcsak művészetével, de szépségével is elbűvöli a közönséget. Ezt a csodaszép filmet az Apollo mutatja be hétfőn és kedden. Sajnos csak két napig, mert szerdára már Kálmán Imre nagysikerű operettje „A cirkuszhercegnő“ Harry Liedtke, Verebes Ernő és Junkermann H. főszereplésével van kitűzve. Úgy a Noé bárkája a Parkmoziban, mint fenti két műsor az Apollóban mozgalmas hetet jelent a pécsi filmszínházak annaleseiben. 80 perc alatt körül utazzuk a világot. Nem is olyan régen írta meg Jules Verne híres könyvét „Világkörüli utazás 80 nap alatt”. Ma azonban rekordját már régen felülmúlták éspedig pontosan 79 nappal 22 órával és 40 perccel — ma egy világkörüli utazás csak 80 percnyi időt vesz igénybe. Persze bizonyos feltételek és különleges körülményei mellett. Raquel Torres, a szép mexikói származású filmszínésznő utolsó filmje a „Fehér árnyak” a Déli tenger szigetein játszódik és ott is lett felvéve, Raquel Torres, tehát megismerkedett Polinézia szépségeivel. Ez a kis kóstoló felébresztette benne a vágyat a világ többi szépségei után is és amikor megtudta, hogy egy új filmexpedíció Afrikába készül, rögtön ajánlkozott. W. S. van Dyke rendező azonban kénytelen volt elutasítani a feketehajú Raquelt, szőke szépségre volt szükség. Raquel durcásan válaszolt: „De én úgy szeretném látni a világot”. A rendező válasza rövid volt: „Ha csak ez a baj, segíthetek magán.” Ezzel már fogta is és pár perc alatt megérkeztek Newsorkba, azaz az amerikai metropolis Cityjében fekvő törvényszéki tárgyalóterem pontosan utánzott mintaképébe, ahol a „Bellamy per” című film egy főjelenete készült. Néhány perc múlva elhagyták a törvényszék palotáját és nemsokára a newyorki ghetto uccáival ismerkedtek meg. Itt a „Négy fal” című John Gilbert film felvételeit csinálták. A szereplők télikabátokat viseltek és Raquel Torres meg Virgiliusa is, van Dyke rendező, fázni kezdtek. Gyorsan elsiettek Newforkból és nemsokára már egy déli ültetvényen voltak. Itt King Vidor készítette „Haleluja” című filmjének fontosabb jeleneteit, melyekben kizárólag négerek szerepeltek. Onnan Panamáig már nem volt messze. Itt William egy perui táj vadregényes szépsége tárult elébük. Itt Lilly Damita játszotta éppen a „Szent Lajos hídja” főszerepét. Miután ebben is eléggé gyönyörködtek, végig mentek egy kis mezőn, mely ebben az esetben a Csendes Óceánt helyettesítette és elérkeztek malájiai szigetekre, ahol Lon Chaney dolgozott egy csomó tigris, papagáj és majom társaságában. A dsungelből Afrikába kerültek, ahol kellemetlen kalandjuk volt az idegen légióban, mely szintén egy új filmhez volt „leszerződtetve”. A nagy hőség után enyhébb éghajlat után kivánkozak és felkeresték az Atlanti Óceán közepén fekvő „titokzatos szigetet”, mely egy régi Jules Verne regény és egy új film címe. Innen Európába kerültek és egy német parasztházban Lewis Stonet szemlélték, aki jó német létére, éppen savanyúkáposztot evett, aztán egy ugrással átmentek Párisba, ahol Greta Garbo éppen egy káprázatos divatrevüt nézett végig. Londont is meglátogatták és néhány perc múlva Norma Shaerer társaságában elérkeztek kiinduló pontjukhoz, New-Yorkba. A kör teljes volt, van Dyke rendező kihúzta óráját és kijelentette: „Látja, 80 perc alatt körül utaztuk a világot !”