Pécsi Napló, 1930. május (39. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

Egyes szám­ára 14 fillér. 1930 május 1. Csütörtök XXXIX. évfolyam. 98. szám. «■geaagg—q»—■ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi telefon: 109. — Kiadóhivatali telefon 27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2­50 pengő, egy negyed évre 7­50 pengő. Egyes szám ára: 14 fillér, 16 oldalas 24 fillér. Lesz-e pótválasztás? Pécs, ápr. 30. Oberhammer Antal volt országgyűlési képviselőnk halála érdekes köz­jogi kérdést állított előtérbe. A törvény­­hozás ugyanis nem providiált arra az eshe­tőségre, hogy az 5 éves ciklus alatt nem­csak a pártlistának a vezetője, vagyis a megválasztott képviselő, hanem mind a három pótjelöltje is elhalálozik és ezért mondta ki,hogy a titkos lajstromos szavazás­nál pótválasztásnak helye nincsen. A törvény világos rendelkezése szerint tehát nem lehet pót­választás, ámde közjogi szempontból nem eshetik városunkra az a sérelem, hogy kettő helyett egy képviselőnk szavazzon nevünkben a képviselőházban és az a párt ne legyen képviselve, amelyre leg­több szavazat esett. Minthogy pedig az is ki van zárva, hogy a másik párt listáján szereplő pótképviselő hivassék be : nézetünk szerint a kérdést csak törvényhozási úton lehet megoldani. A mai budapesti lapok már hoznak a belügyminisztertől nyilatkozatot, amely sze­rint lehetséges, hogy egyszakaszos törvénnyel segítenek a helyzeten, mert a miniszter is lehetetlennek tartja, hogy annak a pécsi pártnak, amely nagy többségben volt a leg­utóbbi választáson, ne legyen képviselője a parlamentben. Az a megoldás is felvetődött, hogy annak a listának alapján rendelnek el pót­választást, amelynek összes jelöltjei elhaltak, mi azonban ezt nem tartjuk jogilag helyt­állónak. A helyes és egyedüli mód a törvénynek egyszakaszos olyan módosítása, hogy ilyen esetben új választás tűzetik ki egy képviselői helyre, persze titkos, de nem lajstromos. Mindenesetre érdeklődéssel várjuk a fejle­ményeket, meggyőződésünk szerint, azon­ban lesz Pécsett pótválasztás. Ezen megállapításunkat igazolni lát­szik a legilletékesebb helyről ma vett kö­vetkező értesítés : „A választójogi törvény arra az esetre, ha a képviselő és valamennyi pótképviselő a mandátum lejárta előtt meghal, nem tartalmaz rendelkezést. Ennélfogva a megüresedett képviselői mandátum betöltéséről, addig szó sem lehet, amíg ez a kérdés törvényhozási után­szabályozást nem nyer. Hogy ez mi­kor fog bekövetkezni, azt előre látni nem lehet, de nyilvánvaló, hogy az ország­gyűlés munkaprogrammja és a nyári szünet figyelembevételével egy ilyen törvényjavaslat letárgyalására csak az év végén kerülhet a sor.“ „Mindenki meg van elégedve“, Genf, ápr. 30. Az egyik legelőkelőbb genfi lap mai számában Willia Martin a következőket írja: Végre valahára, hála Louc­eur közbenjárá­sának, a nagyhatalmak képviselőit sikerült rá­bírni arra, hogy felemeljék az alapnak szánt hozzá­járulást. Most m­indenki meg van elégedve. A magyarok által a jóvátételre fordított összeg, az­rszágban marad és semmiféle átutalási probléma­­ fogja megzavarni a nemzet közgazdasági ézetét. ------­ Pécs a második lakbérosztályban. Budapest, ápr. 30. A minisztertanács az alábbi városokat és községeket újabb lakbérosztályba sorozta: A harmadikból a másodikba:Pécset, Deb­recent, Kaposvárt, Miskolcot, Sopront és Szol­nokot. A hatodikból az ötödikbe Mohácsot, Sás­­dot, Siklóst és Szigetvárt. A magasabb lakbérosztályba sorozás május 1.-i hatállyal lép életbe. Ezrekre menő tömeg kisérte utolsó útjára Oberhammer Antalt Pécs, ápr. SIó. Az a szeretet, tisztelet és határ­talan megbecsülés, mely Oberhammer Antal, Pécs szab. kir. város képviselőjét életében övezte, a maga teljében mutatkozott meg ma délután 5 órai kezdettel végbemenő végtisztességére, melyre a város minden rendű és rangú rétegének ezrei vonul­tak ki, hogy kegyeletük eme jelével is adózzanak a nagy halott el nem múló emlékének. A központi temetőkért ravatalozó csarnoka előtt felállított katafalk kerül, melyen a beszen­­telést várva pihent érckoporsójába zárva a drága tetem, ott láttuk a város tisztikarának élén, vitéz Keresztes-F­ischer Ferenc dr. főispánt, Nendtvich Andor dr. kir. tan., polgármestert, Makay István h. polgármestert. A testvértörvényhatóság képvi­seletében Fischer Béla alispán, Boffer Kálmán vármegyei főjegyző, Kim­eth Viktor másodfőjegyző voltak jelen. A magyar törvényhozó testületet Feni­sy Ignác dr., Esztergályos János, Patacsi Dé­nes Muszli István, Perlaki György és Éry Márton országgyűlési képviselők képviselték. A város előkelőségeinek sorából Jellaschich István táblabíró, Scipiadesz Elemér dr. egyetemi tanár, Visy László dr. ny. főispán, Almássy István ny. min. tanácsos, Schmidt Antal dr. egészségügyi főtanácsos, Lieber György dr. ügyvéd, Koszits Ákos dr. kormányfőtanácsos, Visnya Ernő kincs­tári főtanácsos, felsőházi tag, Koszmovszky József altábornagy, vegyesdandárparancsnok, Tedesco Viktor pénzintézeti vezérigazgató, Angyal Béla dr. kir. közjegyző, Berze-Nagy János dr. kir. tanfel­ügyelő, Szieberth Róbert áll. felügyelő-igazgató, Szabó János dr. püspöki jogtanácsos, vitéz Felszeghy János dr. ügyészségi elnök, Szikorszk­i Miklós gyár­igazgató, Jobszt Béla ítélőtáblás biró, Reed György ny. városi tanácsnok, Decseva Dénes és Radnai Emil ügyvédek, Hanug Ferenc dr. kanonok, Hor­váth Viktor főreáliskolai igazgató, Imrefi Imre táblabiró, Siptár Lajos pénzintézeti igazgató, Guitner Elemér gazdasági felügyelő, Nádor Lajos árvaszéki elnök, Jicinszky Jaroszláv dr. bánya­igazgató, Blaschek Aladár bányaigazgatóhelyettes, Gianone Virgil ny. bányatanácsos, Romeisz Ferenc kanonok, Török Lajos és Soós Nándor rendőr­­főtanácsosok, Litlke József kormányfőtanácsos, Zsolnay-Mattyasovszky Tibor gyáros, Weszely Ödön dr. egyetemi rektor, Marovits Andor ipartestületi elnök, Pincsek Zoltán dr. jogtanácsos, Deutsch Zsigmond dr. hitközségi elnök, Hamerli József kér. tanácsos, Eötvös Jenő pénzintézeti vezérigazgató, Györkös József leánygimnáziumi igazgató, Kiss Albin dr. ciszt. reálgimn. igazgató, rendi főigazgató, Nagy Vazul és Braun Jácint reálgimn. tanárok, Faluhelyi Ferenc dr., Winkler János dr. és Pekár Mihály dr. egyetemi tanárok, Cholnoky Ferenc dr. egészségügyi főtanácsos, Bolgár Tivadar pénzinté­zeti vezérigazgató, Engel Richárd mérnök, Walland Károly p. és t. főtanácsos, Krigl Nándor táblabíró, Baldauf Gusztáv ev. lelkész, Lovász Pál, a Társa­dalombiztosító ügyvezetője, Fónay Lajos székes­­egyházi jószágkormányzó, Sziebert Nándor ügy­véd, Borbély Gyula műszaki főtanácsos, iparfel­ügyelő, Berecz Fidél irgalmasrendi perjel, Tóth Z­oltán pénzintézeti igazgató stb. jöttek el, hogy Oberhammer Antalt, a közélet tisztelt és becsült önzetlen munkáját, az igaz embert utolsó útjára kísérjék. A temetési szertartást Virág Ferenc megyés­püspök végezte teljes főpapi díszben, fényes segéd­lettel, melyben Gebauer Miklós dr. apát, Farkas József püspöki levéltáros, Kocsis László és Da­­mosvay Lajos karkáplánok vettek részt. A beszentelés megindító szertartásai után Feliczy Ignác dr. országgyűlési képviselő lépett a koszorúkkal halmozott ravatal elé, hogy a követ­kező beszédben az országgyűlés és egységes párt nevében mondjon utolsó Isten hozzádot az el­­költözöttnek: — A magyar képviselőház elnökének meg­bízásából a magyar országgyűlés nevében helye­zem el e koszorút megboldogult Oberhammer Antal képviselőtársam ravatalára. — E koszorú szimbóluma annak a megem­lékezésnek, szeretetnek és tiszteletnek, amellyel ő iránt a képviselőház minden tagja pártkülönb­ség nélkül viseltetett, de egyúttal hálás elismerése annak az értékes munkának, melyet az elhunyt úgy fenn a képviselőházban, mint azonkívül is hazája és szeretett városa érdekében kifejtett. Ő a kötelességteljesítés és a munka harc­mezején fejezte be áldásos életét, — orvosainak intő tanácsa, •— családja és barátainak kérlelő szava ellenére, szüntelenül dolgozott, fáradozott — nem törődve a szervezetét megtámadó gyilkos kórral, akkor — amikor pihenésre és nyugalomra lett volna szüksége. — Igazi mintaképe volt ő minden tekintet­ben az önfeláldozó, kötelességt­udó, a példás mun­kásnak, — az ő szemei előtt csak a haza és polgár­társainak jóléte lebegett. — Kérjük a Mindenhatót, hogy adjon sze­gény hazánknak sok ilyen derék, önzetlen, fárad­­hatlan polgárt, akinek érdemeit már e földön meg­jutalmazta polgártársainak szeretete, bizalma és megbecsülése és engedje a Mindenség Ura, hogy ott a síron túl találja meg nemes lelke a megér­demelt csendes nyugalmat és az örök boldogságot. A megindító beszéd elhangzása után vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. főispán lépett a rava­talhoz, hogy mélyen átérzett és megható szavak kíséretében gróf Klebelsberg Kunó dr. kailtusz­­miniszter koszorúját helyezze el a koporsón. A város közönségének nevében Nendtvich Andor dr. kir. tanácsos, polgármest köszönt el az örökre távozottól a következőkben: Tisztelt Gyászoló Gyülekezet ! Bő avatása van a halálnak manapság erre mifelénk, de nemcsak a mi szűkebb hazánkban. Lapunk mai száma 10 oldal

Next