Pécsi Napló, 1930. július (39. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

2. oldal. Közki­v­onatra Greta Garbo orchideák csak egy napig! ■RaaaaaaiBaMBManaaBMaiHBBBi kép gondolkozzanak és cselekedjenek. Ezt a hatá­­­­rozott állásfoglalást még Ottó örökös királynak mint nem koronázottnak közjogi helyzete is indo­­­­kolja, tekintettel különösen az utolsó koronázás­­ óta gyökeresen megváltozott viszonyokra. Elég­­ rámutatnom az örökös tartományokkal és — ami­­ belső közjogunkat is érinti —■ a társországokkal fönnálló közjogi összeköttetés megszűnésére, sőt magának a trónöröklési rendnek szükségessé vált újabb átvizsgálására, valamint a nemzeti függet­lenség biztosítékainak mellőzhetetlen új formu­­lázására. Itt tehát azokra a pontokra nézve, ame­lyeknek ténybeli alapjai megváltoztak, új meg­állapodásokra lesz szükség. Ezeket elmondani, gondolom, nem volt fölösleges. Nem hizelgek ugyan magamnak azzal, hogy legyen mód a rossz­hiszemű híresztelések hidrát­éjének mindig újból és újból való megnövését akadályozni; de a jóhisze­mű közönség talán el fogja nekem hinni,hogy a mi hitvallásunktól , a mi törekvéseinktől, a mi poli­tikai módszerünktől nem kell félteni az országnak sem külső biztonságát, sem belső nyugalmát, sem a királyság nemzeti jellegét. Halassy Géza letartóztatását fenntartják. Budapest, jun. 30. Halassy Géza ügyében a vádtanács helyt adott az ügyészség felfolyamodásá­nak s a vizsgálóbiró végzését hatályon kivil helyezte s elrendelte Halassy előzetes letartóztatásának fenntartását. A vádtanács legrészletesebben tanulmányozta át az ügyet és úgy találta, hogy a törvény által meg­kívánt okok fennforognak Halassy Géza letartóz­­­tatásának fenntartására. A vádtanács úgy ta­­­lálta, hogy bizonyíthatónak látszik, hogy Halassy­­ Géza és Littke Kázmér Vay Kázmér miniszteri­­ tanácsost mintegy 30.000 pengő pénzjutalom­­ ajánlásával és ellenszolgáltatás nélkül teljesített­­ munka végzésével kötelességek megszegése céljából megvesztegette és a kincstárnak ezzel kárt okoz­­­­tak. A szabadlábra helyezett Vay Kázmér ügyében­­ a királyi ügyészség most készíti a felfolyamodást. A pénzügyminisztérium negyvenhatodik jelentése. Budapest, jan. 30. Közzétették a m. kir. pénz­ügyminiszter 46. jelentését, amely Magyarország pénzügyi helyzetéről 1930. április 1-től 30-ig számol be. Az április havi közigazgatási bevételek 68,5 millió pengőt tettek ki, vagyis az előirányzott 67.3 millióval szemben 1.2 millióval kedvezőbben alakult. Az 1929—30. költségvetési év első 10 hó­napjában összesen 755.8 millió pengő folyt be, ami 11.7 millió pngővel kevesebb a havi költségvetés­ben előirányzott összegeknél. A m. kir. posta ,táv­írda és távbeszélő forgalom az előző évi megfelelő­­ hónappal szemben általában csökkent, ellenben a­­ csomag és postautalvány forgalomban a budapesti , helyi és távbeszélő és rádió előfizetők számában­­ emelkedés mutatkozik. A m. kir. államvasutak és az általuk kezelt helyi érdekű vasutak teljesít­ményei és a kezelési eredmények az előző év meg­felelő hónapjával szemben általában csökkentek. A Duna-Száva-Adria vasútnál az előző év megfelelő hónapjával szemben a forgalom csökkent, a sze­mélyforgalom pedig kb. ugyanazon a színvonalon maradt. A Magyar Nemzeti Bank érckészlete április folyamán 2,3 millióval növekedett. A le­számítolási váltók és közraktári zálogjegyek tétele április folyamán 23,5 millióval növekedett. A tényleges jegyforgalom április folyamán 32,5 millióval növekedett, viszont az azonnal lejáró tartozások tételei az állami követelések apadása következtében 1z1.5 millióval csökkentek. A forga­lomban lévő váltópénz mennyisége március hó végétől április végéig 0.3 millióval növekedett. A forgalomban lévő váltópénz mennyisége április 30-án az alábbiak szerint oszlik meg: Tényleges forgalom 36,650.190.43 P, a Nemzeti Bank pénz­tárában 10,265,853.51 P, összesen 46,916.043.94 P. A m. kir. postatakarékpénztárakban és a budapesti 12 legnagyobb pénzintézetnél elhelyezett takarék­­betétek álladéka április folyamán 630.1-ről 631.5 millióra emelkedett. A folyószámla betétek 794,7­­ millióról 785,9 millióra csökkentek. A tőzsde index­száma áprilisban csökkent. A behozatal az 1929. április havival összehasonlítva számos árucsoport­ban, így főleg a fa, szén, gépek és készülékek, nyers­fémek, pamut, szövetek, villamosgépek és készü­lékek, valamint pamutfonál és pamutcérna im­portjánál csökkent. A kivitelben a liszt és burgonya, valamint a gépek és készülékek mutatnak nagyobb elmaradást. Míg a vágó és igás állatok, a selyem és félselyemszövetek, nyers dohány és baromfi ex­portja emelkedett. A magyar nagykereskedelmi árak indexszáma április folyamán az 1913. évi ára­kat 100-at véve egyenlőnek, 100-ról 96-ra csökkent. A létfenntartási költségek indexszáma áprilisban a lakbéreket beleértve 111-ről 110-re, lakbér nélkül számítva pedig 119-ről 117-re csökkent. Április folyamán a fizetésképtelenségi esetek száma csök­kent. 20 csődöt és 211 kényszeregyezségi és magán­egyezségi eljárást jelentettek be. A munkanélkü­liek száma a szakszervezetek jelentése szerint áprilisban 21.045.000 volt, ami az előző hónaphoz képest némi csökkenést mutat.­­ A Meteorológiai Intézet jelenti: Hazánk­ban túlnyomó nagy részében főleg a keleti része­ken a hőmérséklet egy-két fokkal a 30 fok­­ fölé emelkedett. Legnagyobb részben gyengébb szelek uralkodtak. A hőmérséklet Szegeden és Túrkevén érte el a 32 C fokot, a legmagasabb fokát. Hétfőre virradó éjjel a legalacsonyabb hőmérséklet 16— 20 fok között váltakozott. A szentesi viharos esőkkel kapcsolatban a Dunántúl nyugati és déli részein is­­ ütött némi eső. Ma reggel Sopronban 14, Zalaegerszegen 8, Szentgotthárdon 7 mm. csapadék volt. Ma, 30-án reggel Sopronban és Keszthelyen esett az eső. Budapesten június 30-án délben a hőmérséklet 23 fok C. Időjóslat : Igen meleg idő némi zivatarhajlammal. Senki ! Mi lenne velük? Nem szabad elmennem ! Itt az én helyem i­s érettük kell élnem. Talán majd csak... Hátha a bilincsbe vert életért kapok hamarosan pénzt s akkor jön a többi és lesz min­den ! Sok lesz ! Nem kell hitelbe venni. Lesz... Persze, hogy lesz! Itt kell maradnom. — Állapí­totta meg végeredménykéntpen és felkelt. Mikor már az ágya szélén ült s nézte, hogy Zsuzsa mily szeretettel segít neki az öltözködésnél, elszégyelte magát, hogy gyenge volt. — Kicsi asszonykám! Drága kis párom ! —• Becézte feleségét és szerettei simította meg az aranyszőke hajat. Valaki erősen kopogott az ajtón s Miklós ijedten rezzent össze. — Hátha a mulatóból jönnek és most meg­tudja Zsuzsa is, hogy már nem lesz többet ezer­­kettőszáz... Hogy felmondtak... Hogy elzavar­tak. A cserkeszlány miatt. Pedig csak segíteni akartam a szerencsétlenen. — Cikázott át Miklós agyán a gondolat, de nem tehetett semmit sem. — Szabad ! — Mondta s remegve leste a belépőt. Félénken nyílott az ajtó s belépett azon Zina kopott alakja, követve egy nyúlánk, vállas férfi­tól, ki a szoba félhomályával birkózott pislogva. Miklós látható megkönnyebbüléssel lélegzett fel, hogy nem a mulató embere jött, de a következő pillanatban eszébe jutott, hogy Zina is tudja, hogy elzavarták a mulatóból s most állás nélkül van és a félelem fogta el, hogy elárulja Zsuzsának ezt. Mint nyári vihar után a viz árja a letört ága­kat egymásra hordja egy kiálló sziklán s azok ott maradnak, kapaszkodnak, ellenkeznek a tovább­­cipeltetés ellen, azonképpen borult a négy szeren­csétlen ember egymásra, sátort alkotva a gügyögő csöppség bölcsője felett, mint­ha a leselkedő szörny elől akarták volna eltakarni. Nagy viharokban megedzett szeretet láza izzott a szemekben s forró lélekzetükkel csókolták egymást. — Olyan, mint az apja. — Állapította meg Zina. — De a szeme az anyjáé. — Toldotta Igor. (Folytatjuk.) JL Pécsi Napló regénye, PURGATÓRIUM Irta: Keserű János. (63) xv. A sors sujtotta ember, mikor végelkeseredésé­ben életcél után kutat, könnyes szemeivel nem lát a közelben s messze szalad, hol elmosódott árnyak integetnek feléje. Felszáll vágyai szárnyán a földről s mindig messzebb és messzebb repül a végtelenségbe s egyszer csak azt veszi észre, hogy minden üres körülötte. Elvesztette az irányt s nincs egy támpontja sem a végtelen ürességben, mibe kapaszkodhatni. Ilyenkor a végtelen bölcs Isten megsokalja a vergődő szenvedést és vissza­dobja a szerencsétlen embert a földre, a porba. Aki gyenge, az ezt újabb s végső csapásnak veszi, de aki erős és letudja törölni a csillogó könnyeit, az a reszkető ujjaira tapadt porszemecskén is meglátja a napsugárnak egy cikkázó darabját és örömmel ugrik fel. ..Én balga!... Futottam a nap után, mert azt hittem, hogy csak ott van fény... És íme... Itt is van... A véres porszemecskén is csillog... Mindenütt csillog... Ott is, emitt is... Itt az én helyem.“— Ujjong az erős és a megtalált cél felé kezd menni. A földi embernek földön a helye. Az ember számára a földön villog a nap. Ha felfelé halad, ott erős a fény és megvakul, elvész. Mester­ utca 36., harmadik emelet és még két emelet van felette. Az udvar szűk és sötét. A csatorna bűze gőzölög s a megszorult pára sietve tódul be a tavaszi napfényre kinyitott ablakokon. Pethő Miklós, a „Nagymóka“ kabaré zongoristája csonka taggal fetrengett nyugtalanul az ágyán. Rossz álmok gyötörték. Egy angyalarcú kisbaba kerekre nyitott szemekkel bámészkodott a piszkos mennyezet felé. Kis kacsáival a szobába tévedt napsugár után kapkodott. Meg akarta fogni. Pe­­thőné az ablak mellett ülve, foltozgatta imádott emberének kopott ruháját. Mindennapi munkája közé tartozott a mankórágta ruhát összefoltozni, hogy mire Miklós fel­kel, ne legyen rongyos. A cérna már alig fogta az elnyűtt ruhának szövetét. Valahonnan déli harang szavát sodorta be a szél, egy csomó por hátán. Zsuzsa ijedten ugrott fel s miközben rázta az alvó Miklóst, szeretettel ciró­gatta meg a kis gyermek pufók arcocskáját. — Miklós, kelj fel! Dél van ! El kell menni a tejért. A gyereket meg kell etetni. — Hagyjál... — Dörmögte Miklós a fogai között álmosan és a falnak fordulva folytatta az alvást. Alvást? Nem aludt egy pillanatig sem. Csak lecsukta a szemeit, hogy ne lásson maga körül senkit és semmit s csapongó gondolatainak szár­nyán szállott a nagy mindenségbe. Keresett vala­mit. Nem talált semmit sem.­­— Most már az sincs. . Havi egyezer kettő­­száz. Nem volt sok. De a lakás az megvolt. Meg a tej. Most már nincs. Nem is mondom meg neki. Minek? Talán majd csak lesz valahol máshol is. De hol? És érdemes továb vesződni? Minek? Nyomorúságos életemért? Nem kell... Úgy lesz az... Az az egyedüli van... Más nincsen. Elmenni és itt hagyni mindent. Ott jobb lesz. Nem­ lesz has... Nem kell enni... De Zsuzsa? !, majd csak meg lesz. És a kicsike? Ő is... Lám a kis madár­fiókák is meg vannak apa nélkül. A kis borjú is... A kis kutya is. Minden meg van, apa nélkül Az anyjuk eteti, neveli őket. — Kelj fel Miklós, mert tejért kell menni... Hallod, hogy sir a csöppség, mert éhes... Csak neked adják oda, mert engem nem ismernek és nem hiteleznek. Kelj fel. — Hangzott Zsuzsa erélyes szava s ez megzavarta szépen elrendezett tervét. — Csak nekem adják? ! Neki nem? ! Akkor nem lehet elmenni! Kell nekik enni ! Nekem nem kell! De én nekem kell nekik is enni adni, mert nekik nem adnak hitelbe! Csak nekem adnak! Akkor nem lehet elmenni ! Nem. Nem hát ! Nem szabad! Itt az én helyem ! Mellettük... Meg ha elmennék, hát sírnának. Ki gondolna velük? 11 PIECSI .\ \j 1.0 HKJO. július 1.

Next