Pécsi Napló, 1930. augusztus (39. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-01 / 173. szám

2. oldal. PÉCSI NAPLÓ á haz évi fegyházra ítélte a törvényszék a tizenkilenc éves baksai asszonyt, aki 8 órás késés miatt megölte urát. Pécs, jul. 3­. Gyászruhás, fejkendős, 19 éves fiatalasszony ül a vádlottak padján. Szörnyű bűn terheli lelkét. Meggyilkolta az Urát. Az egész tár­gyalás tartam­a alatt kezét tördeli és amikor a tanuk a birói emelvény felé lépnek, hangosan fel­zokog. A vádbeszédet szinte önkívületi állapotban hallgatja végig. Az Ítélet kihirdetésekor pedig eszelősen felsikolt: — Nem akartam megölni... Nem... Nem akartam... URALOMRA VÁGYÓ ASSZONY VOLT. Ifj. Zring János baksai gazdálkodó 1927-ben vette feleségül az alig 17 esztendős Get Margitot. A fiatalok idősebb Zving Jánosnál laktak. Eleinte házasságuk igen boldog volt. Habár a hirtelen haragú, uralomravágyó asszony valósággal zsarno­koskodott férje felett. Később a fiatalasszony férjét ok nélkül féltékenységével gyötörte és emiatt a házastársak között napirenden voltak a civódá­sok. Úgy, hogy Zvingné férjét még barátaival sem engedte érintkezni. A viszony a házastársak között mindinkább rosszabbodott. Zvingné durván bánt férjével, sőt több ízben tettleg bántalmazta is, amit ifj. Zving némán tűrt, mert nagyon szerette feleségét. Az egész falu csodálkozott azon, hogy a férj milyen gyáván tűri az asszony basáskodásait. Az egyik szomszédasszony meg is jegyezte : — Csodálom, hogy férjed még nem ütött vissza. —­ Le is szúrnám, ha hozzám nyúlna — felelte Zvingné. Zvingék portáján pedig nap-nap után meg­ismétlődtek a hangos jelenetek. Ilyen előzmények után következett be a tragikus május 18-ika, a gyilkosság napja. A GYILKOSSÁG LEFOLYÁSA. Május 18-án, vasárnap lévén, ifj. Zving János elhatározta, hogy egyik barátjával, Böröcz Kál­mánnal kimennek a szőlőbe borért. Zving meg­ígérte feleségének, hogy 10 órára haza fog jönni. Hazafelé jövet azonban Zving betért a borbélyhoz borotválkozni, amit Böröccel meg is üzent felesé­gének. Az asszony ezen láthatólag felbosszanko­dott és így szólt: — Na, ha hazajön majd kitépem a fülét. Fél t­izenkettőkor érkezett haza Zving, akit felesége ingerülten vont felelősségre késése miatt. A férj igyekezett megmagyarázni feleségének késése okát. Azonban az asszony megdühödötten szidalmazta férjét és a sodrójával megütötte. Zvinget elfutotta a méreg és feleségét kétszer arculütötte, majd a gyúrótáblán heverő kés lapjá­val hátára ütött. Ezután a kést a földbe szúrta. Zvingné gyors mozdulattal lehajolt a földre, föl­kapta a kést és azt markolatig férje szivébe döfte. Zving vérbeborultan, jajszó nélkül esett össze és erejének végső megfeszítésével kúszott a konyhá­ból az udvar felé, de néhány pillanat múlva meghalt. Zvingné segélykiáltásaira elősiettek a szom­szédok, de már a szerencsétlen emberen nem tudtak segíteni. A gyilkos asszony eszétvesztve sikoltozott férje véres teteme felett. Strasszerné, aki Zringnét támogatta, megkérdezte, hogy hogyan tehetett ilyet, azt felelte : — Ennyire nem akartam Kati néni. NEM AKARTAM MEGÖLNI AZ I­RAMAI. A vádirat felolvasása után Szüts tanácselnök maga elé szólítja a minden tagjában remegő asz­­szonyt, aki a zokogástól elcsukló hangon mondja el vallomását. — Nem akartam megölni férjemet, hiszen nagyon szerettem. Vasárnap ígérete ellenére 1212 órakor jött haza és én emiatt tréfásan felelősségre vontam. Szószót követett, mire én a sodrófával megütöttem. Férjem erre visszaütött és a gyúró­deszkán lévő kés lapjával rám ütött. Ekkor én, anélkül, hogy tudtam volna, mit csinálok, lehajol­tam a földre a késért és azt szúrásra emeltem. Férjem felém hajlott, hogy a kést kivegye kezem­ből. Ekkor valósággal beleszaladt a késbe. Ezzel Zvingné befejezi vallomását és arcát kezébe temetve sírni kezd. Csak a fogházőr csití­­tására nyugszik meg egy kissé. Ezután a bíróság Jakab József körjegyzőt hallgatja ki, aki elmondja, hogy házsártos, uralomravágyó, ingerlékeny asszonynak ismeri Zvingnét. Mayer Jánosné és Letter József vallomásuk során elmondták, hogy Zringné durván bánt férjével és azt többször meg is ütötte. A férj ezt szótlanul tűrte. A tanúkihallgatások után Vargha Károly dr. ügyészségi alelnök tartja meg minden részletre kiterjedő vádbeszédét, melyben szigorú büntetést kér. Simonfai-Kremmer László dr. védőbeszédében a tragikus esetet véletlen balesetnek állítja be. Ezután a bíróság tanácskozásra vonul vissza. AZ ÍTÉLET. Hosszas tanácskozás után idegfeszítő csendben hirdeti ki Szüts tanácselnök a bíróság ítéletét. A törvényszék bűnösnek mondja ki ifj. Zring Jánosnét h­alált okozó súlyos testi sértés bűn­tettében és ezért hat évi fegyházbüntetésre ítéli. Az ítélet indokolása szerint nincs bebizonyítva Zvingné ölési szándéka és ezért a bíróság csak halált okozó súlyos testi sértés bűntettében mon­dotta ki bűnösnek a vádlottat. Enyhítő körül­ménynek vette a törvényszék a büntetlen előéletet, uralomravágyó, házsártos, ingerlékeny természe­tét és beismerését, míg súlyosbító körülmény, hogy a vádlott házastársán követte el tettét minden alaposabb ok nélkül. Az ügyész az eltérő minősítésért és súlyosbí­tásért, a vádlott enyhítésért, a védő eltérő minő­sítésért és további enyhítésért jelent be felebbe­­zést az ítélet ellen. 1030. augusztus 1. Ungle, a lelőtt riporter szintén bandita volt. Csikágó, júl. 31. A csikágói rendőrség hetekig tartó nyomozás után végre kiderítette, hogy ki gyilkolta meg a Chicago Tribune rendőri riporterét, Linglet. A rendőri riportert, mint emlékezetes, másfél hónappal ezelőtt a new Yorki földalatti vasút egyik állomásán agyonlőtték. A nyomozás megállapítása szerint a gyilkos Al Capone hírhedt bandájának egyik tagja, Foster. Fostert eddig még nem tudták elfogni, mert idejekorán megszökött a városból. A rendőri vizsgálat azt is kinyomozta, hogy a meggyilkolt rendőri riporter szintén tagja­­ volt Al Capone bandájának. Kettős életet élt, nappal a redakcióban és a rendőrségen dolgozott, éjszaka pedig arra használta fel a rendőrségen szerzett értesüléseit, hogy segítsen Al Capone bandájának. Az „üzletből” jutalékot kapott s az egyik csikágói banknál 150.000 dolláros folyó­számlája volt. Single és a banda között később, úgy látszik, nézeteltérések támadtak az elszámolás körül s a rendőri riporter valószínűleg ennek a konfliktusnak lett az áldozata. Három pécsi fiú küzdelmes élete és szerencsés révbejutása Montevideóban. Pécs, július 31. A „kaland” úgy kezdődött, hétig és a hat hét alatt összekerestek annyit, hogy hogy Peterdi László, Vargha Géza és Kolonits Sándor, 19—21. éves pécsi fiatalemberek elha­tározták, hogy kimennek külföldre. Az első ke­reskedő volt, a második zongorista, a harmadik hegedűs. Olyan pálya mindez, mely nálunk kevés anyagi, de annál több erkölcsi sikert hoz­hat. A három fiatalember pedig éppen megfor­dítva kívánta. Látták, hogy itthon kevés remény van arra, és kivándoroltak Dél-Amerikába. Mind a három fiú eléggé jól szituált család­ból származott és igy az útiköltség előteremtése nem okozott sok gondott De az utazási összegen kívül egy árva krajcárt nem fogadtak el. Mire Hamburgba érkeztek, minden pénzük elfogyott. Ekkor Peterdi, aki mindvégig a csapat lelke volt, azt ajánlotta, hogy álljanak be a hajóra mun­kásnak. Jelentkezett a kapitánynál és megkérte: engedje meg, hogy teljesen ingyen dolgozhassanak, ennek ellenében vigye ki őket Amerikába. A ka­pitánynak megtetszett a jóképű, intelligens, bátor fellépésű fiatalember és alkalmazta mindhármukat a hajón. Peterdi pincér, illetve kisegítő volt, a két fiú meg a konyhában kuktáskodott. Természetesen pénz nélkül értek partot. Ki­véve Peterdit, aki a borravalókból valamit össze­szedett. De volt egy hatalmas segítőtársuk: a jó­kedvük és az életbizalmuk. Dél-Amerikában nem olyan szigorú a törvény, mint Észak-Amerikában, de pénz nélkül ott sem lehet semmihez kezdeni. Viszont igaz, hogy Amerikában, aki akar, az kap munkát. Mind a három fiú beállt tányér­mosogatónak egy dancingba. Ott maradtak hat Dél-Amerika egyik legnagyobb városába, Monte­­videóba menjenek. Minden ismeretség nélkül érkeztek meg. A há­rom fiú elhatározta, hogy megint csak tányérmoso­­gatónak­ áll be, de csak addig, amíg jól meg nem tanultak angolul. Kevés pénzük fogytán volt, tehát nekiindultak az egyik legnagyobb dancing felé, hogy jelentkezzenek munkára. Alig mentek pár lépést, mikor Kolonits Sándornak a bámu­lattól földbegyökerezett a lába attól, amit látott. Az egyik étterem ajtajánál ott állt egy barna fiatalember fehér kabátban és élénken integetett nekik. Egy magyar fiú volt! Egy földi! Végtelenül megörültek egymásnak. Kolonits bemutatta két barátját, elmondta, hogy miért jöttek ki és megkérdezte, hogy mihez lehet kezdeni. Az amerikai-magyar D’Artagnan, Szabó Miklós, a mindnyájuk segítője, először is megkérdezte, hogy ki tud németül. Mind a hárman tudtak, sőt Peterdi már valahogy törte az angol nyelvet is. Az eredmény a következő volt: Peterdi László pincér lett és most már ott tart, hogy havi 60 dollárt keres. Egy újítást is bevezetett. Montevideóban nem ismerik az abrosz­­szorítót és rendelt Magyarországról egy egész ládával. Vargha Géza az ottani stúdióban zongorázik, kere­sete heti 66 dollár. Kolonits Sándor pedig új foglal­kozást nyert. Soffőr lett. Egy-kettőbe kitanulta és olyan szépen keres, hogy már saját kocsija van. (Persze még nincs kifizetve.) A három fiú már hazaküldte a kölcsönkapott útiköltséget, és azon­kívül küldenek haza tíz dollárt havonként szüleiknek. R. L. TÚLZOTT HÍREK AZ OLASZ FÖLDRENGÉSRŐL, Budapest, ju­lius 31. A hivatalos olasz jelentés szerint túlzottak mindazok a hírek, amelyek sok ezer halottról szólnak, mert a romok alá került halottak kiásása már majdnem befejeződött. A sütőkemencék mindenütt működnek, úgy, hogy a kenyérrel való ellátás már a helyszínéről törté­nik. Az építkezési munkálatok megindultak, letből 50 vágón hiány mutatkozik. Az ügyet át­adták az ügyészségnek és most már a nyomozás állapította meg, hogy a hiány 35 vágón. A nyo­mozás megállapította azt is, hogy Müller Viktor, a fatelep vezetője hamisan állította ki a munka­bérjegyzőkönyveket is. A másik gyanútított Bakay József a bugaci vasút igazgatója azt vallotta, hogy a hamis munkabér jegyzőkönyvekre, amelyeket Müller az ő Utasítására készített, azért volt szük­ség, mert a bugaci vasút nagy deficitjét máskép nem lehetett volna fedezni. Az ügyészség elkészí­tette a vizsgálati indítványt. NAGYARÁNYÚ FA-PANAMA KECSKEMÉTEN, Kecskemét, július 31. A város fatelepén meg­állapították az áruvizsgálat során, hogy a fakész­

Next