Pécsi Napló, 1931. március (40. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

XL. évfolyam.­­59. szám. Egyes szám ára 24 fillér. 1931 március 1. Vasárnap. PÉCSI NAPLÓ szerkesztőség és kiadóhivatal. Munkácsy M.u. 10. Kéziratokat nem adunk vissza. .. гПспт «т/гс­»тп 1ТП117р. 1 * тле szerkeszt­őségi tel. 21-09. Kiadóhivatali tel. 20-27. I­FOSZERKESZ10. LENKEI LAJOS. Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára: 14 fillér,­­ 16 oldalas 24 fillér Egyetemi építkezés, Pécs, febr. 28. A pécsi építésztársadalmat őszinte öröm és lelkesedés töltötte el, amidőn arról értesült, hogy a város és az egyetem vezető­ségének tiszteletreméltó fáradozása, valamint a kultuszminiszter jóindulatú támogatása folytán az egyetem bővítése és az ezzel kapcsolatos nagy­arányú építkezések a megvalósulás stádiumába jutottak. A városunkban működő és immár tíznél is több tagot számláló lelkes tervező építészgárda munkaalkalom lehetőségét látta a megindítandó építkezésekben, mert szentül hitt abban, hogy ezen nagyarányú középítkezést nyilvános terv­­pályázat előzi meg, amely az összes pécsi tervező­­építészek érvényesülési lehetőségét is egyformán és egyenlően biztosítja.. Várták ezen tervpályázat kiírását, mert nagyobbszabású közmunkálatoknál ilyenek megtartása általában szokás és csak kivé­teles esetekben mellőzhető, várták azért, mert örvendetesen az utóbbi időben a város vezetősége is a nyílt pályázatok mellett foglalt állást és alapos ok ezúttal sem látszott fennforogni, hogy ezen álláspontján változtasson, de meg­várták azért is, mert ma sem tartják lehetségesnek, hogy épp az az építkezés, amelynek költségeihez a város kö­zönsége s így közadójuk révén közvetve az összes pécsi építészek is 700.000 pengővel kívánnak hozzájárulni úgy is megvalósítható legyen, hogy a pécsi építészek részére ne egyenként és egyetem­legesen biztosíttassék a lehetősége annak, hogy egy tervpályázat útján közülük bárki a megbízást el­nyerhesse. A tervezett egyetemi építkezés méreténél, el­helyezésénél, de hivatásánál fogva is megérdemli, hogy minél több szempontból legyen megvilágítva hogy tervein minél több, egyébként munkanélküli, kitűnő építész törje a fejét. A cél csak az lehet, hogy az épület minél jobb terv szerint épüljön fel. A jó terv pedig az, amelyik művészi szempont­ból szép, szerkezetileg szilárd, amellett lehetőleg olcsó és a használhatóság szempontjából célszerű megoldást tüntet fel. A­hány pályázó, annyiféle terv és ahány terv, annyiféle megoldást is ered­ményez. Több terv közül, egy szakemberekből álló, pártatlan jury könnyen kiválaszthatja a leg­jobbat, azt, amelyik a fenti szempontoknak leg­inkább megfelel. Amikor építési munkálatok végrehajtására versenytárgyalásokat írnak ki, igen helyesen, le­hetővé teszik, hogy minden szakmabeli, a munká­latokra hivatott vállalkozó ajánlatát megtehesse és ezzel a szabad versenyben részt vehessen. Ami­lyen érthető felháborodást okozna az érdekeltek körében, ha a kiíró hatóság — akár a nyomasztó munkanélküliség folytán megkövetelt „sürgős­ségre“ való hivatkozással is­­—• mellőzné a hetekig eltartó nyilvános árlejtést és a kivitellel egy ben­­fentes vállalkozóját bízná meg, és olyan érhető azon tervező építészek felczisszenése is, akik terv­­pályázat híjján, a tervezett építkezésnél már eleve­­ szóba sem jöhetnek. Pedig bizonyos, hogy a szép­­ probléma valamennyieket izgatja, a megoldást mind ambicionálják és kivétel nélkül örömest fel­ajánlották volna szolgálataikat mindnyájan, ha erre az illetékesek részéről felkérettek volna. A munkanélküliség ellen folytatott küzdelmében a város vezetőségének fel kellett ismernie, hogy nemcsak a helyi vállalkozók, kőművesek és egyéb építőmunkások, de az építések hivatott irányítói és vezetői, a helyi tervező építészek is, igen kevés kivétellel, munka nélkül állnak. A jobb jövőbe vetett bizalmat ezekben az építészekben csak az tarthatja fenn, ha mindenkor meggyőződnek róla, hogy a hatóság egyikük elől sem zárja el az érvé- l nyesülés lehetőségét, hanem ellenkezőleg azt vala-­­ mennyiöknél egyformán, inkább előmozdítani igyekszik. De általános közérdekből is indokolt, terv­­pályázatoknak minnél gyakoribb megrendezése, mert ilyenek hijján a tétlenségre kárhoztatott és a szürkeség homályába vesző, ismeretlen tehet­ségek sohasem érvényesülhetnének. Ha mindig csak a beérkezettek, a kiválasztottak nyertek volna megbízatásokat, a 26 éves Garnier sohasem építhette volna fel párisi operáját, ami nagy vesz­­esége lett volna az építési kultúrának. A város polgármesterének legutóbb tett ilyen­irányú nyilatkozatából megdöbbenve értesült a pécsi építészgárda arról, hogy a tervek valahol már készülnek. Ért­es­ülés­ünk szerint ezt a lépést t. i. a nyílt pályázat mellőzését, főként azzal akar­ják a nagyközönség (munkások, vállalkozók, kis- és nagyipar stb.) előtt érthetővé és elfogadhatóvá tenni, hogy tervpályázat kiírása, elbírálása stb. hónapokat venne igénybe, ami a nyomasztó mun­kanélküliségnek nem enyhítésére, hanem fokozá­sára lenne csak alkalmas. Hogy ezen érvelés mennyire nem helytálló, elég, ha rámutatunk arra, hogy e pillanatban a 800.000 pengő állami hozzájárulás még csak ígéret, hogy az biztosítottnak még épen nem mondható. Távol áll tőlünk, hogy a kultuszminiszter ígéreté­ben kételkedjünk, azonban az összeg folyósításá­nak még nagyon sok akadálya van. Elsősorban a pénzügyminiszter, azután a minisztertanács s más tényezők, akik a jogi és filozófiai fakultás elhelye­zésére szolgáló épületek létesítését, esetleg távol­ról sem látják olyan sürgős és fontos teendőnek, amely még egy kicsit ne várhatna. De a polgári előrelátás az adózók érdekeinek kellő figyelembe­vétele megköveteli, hogy a város közönsége a fel­ajánlott 700.000 pengőt ne folyósítsa addig, amíg az állami hozzájárulás tettekben meg nem nyilvá­nul. Ellenkező eljárás mellett bekövetkezhetnék azon helyzet, hogy a város 700.000 pengőjén meg­kezdenék az építkezést s amennyiben az állami hozzájárulás nem folyósíttatik, kénytelen-kelletlen kényszerítve volnánk a további szükséges össze­geket előteremteni, ami katasztrofális súllyal zú­dulna a polgárságra. Tehát az előrelátás a polgár­ság jól felfogott érdeke azt követelik, hogy a városi hozzájárulás és az állami hozzájárulás között junk nim állíttassék fel, ami azután a tervpályázat kiírásának abszolúte nem lesz akadálya, ellenkező­leg a terv keresztülvitelének biztosíékául fog szolgálni. Kérő, felhívó, követelő szavunkat a város törvényhatósági bizottságának bölcs tagjai­hoz intézzük és rendíthetetlenül bízunk abban, hogy a döntésnél a fentiekre is tekintettel lesznek, mert kell, hogy már a tervek beszerzését illetőleg is, a nehéz gazdasági helyzet dacára, hatalmas összeget folyósítani akaró város közönségének szava, döntő súllyal essék a mérlegbe. Rágalmazásért 8, illetőleg 6 hónapi fogházbüntetést mért a bíróság Lusztig Géza ügyvédre és ifj. Megyeri Sándor békési gazdára. Békéscsaba, febr. 28. A gyulai törvényszék ma foglalkozott azokkal a rágalmazási perekkel, melye­ket Bethlen István gróf miniszterelnök ,illet­leg a kormány sérelmére Lusztig Géza ügyvéd és ifj. Megyeri Sándor békési gazda követett el. A biróság beigazoltnak látta mindkét vádlott bűnösségét és ezért Lusztig Gézát rágalmazásért nyolc hónapi fogházra, ifj. Megyeri Gézát pedig ugyancsak rágalmazásért hat hónapi fogházra ítélte. Szó sem lehet az OTI. Budapest, febr. 28. Ernst Sándor népjóléti minisztert ma délelőtt felkereste Wekerle Sándor­­ pénzügyminiszter, aki Jakab Ödön, a pénzügy-­­­minisztérium költségvetési osztályának vezetőjé-­­­vel érkezett a népjóléti minisztériumba. A népjóléti­­ miniszter az ügyosztály­főnök társaságában­ fo­gadta a pénzügyminisztert és nyomban megkezd­ték a népjóléti minisztérium 1931—1932. évi költségvetésének tárgyalását. A tárgyalás órákig tartott, két órakor azonban teljesen végeztek a munkával. A tanácskozás során szóba került a népjóléti minisztérium üzemeinek kérdése is. Végül a mi­ járulékok felemeléséről m­ niszter kijelentette, hogy azok a hírek, mintha az M. T. I.-val kapcsolat­ban a járulékok felemelését tervezné a kor­mány, teljesen alaptalanok, mert a járulékok felemeléséről szó sem lehet. A szolgáltatásokat sem akarják csökkenteni, bár törölni kívánja azokat a kiadásokat, amelyekre a törvény nem kötelezi az Á. T. I.-t. Lényegesen kívánja csökkenteni az adminisztratív kiadásokat is. Ezen a téren a legutóbbi évhez viszonyítva máris tetemes megtakarítást értek el. Amit meg lehet tenni ezen a téren, azt meg fogja tenni, azon­ban ehhez törvényhozási intézkedésekre van szükség. Megalakult a Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézetének pécsi csoportja. Pécs, febr. 28. Ma délután 6 órakor tartotta az Erzsébet Tudományegyetem aulájában ünnepélyes keretek között alakulását a Magyar Jogászegylet Gazdasági Intézetének pécsi csoportja. Erre az alkalomra szombaton a déli gyors­vonattal a következő vendégek érkeztek Buda­­pestről a Gazdaságjogi Intézet pécsi megalakulá­sára : Szászy Béla dr., igazságügyi államtitkár, a Magyar Jogászegylet elnöke, a hágai Állandó Nemzetközi Választott Bíróság magyar bírája, Nyulászy János dr. kormányfőtanácsos, ügyvéd, Kuncz Ödön dr. egyetemi tanár, a Gazdaságjogi Intézet igazgatója, Király Ferenc dr., az Országos Ügyvédszövetség ügyvezető alelnöke, Bíró László dr., az Országos Ügyvédszövetség alelnöke, Kollár László dr. ügyvéd, a Magyar Jogászegylet főtitkára, Szente Lajos dr. ügyvéd, a Kereskedelmi Jog szer­kesztője, Nyulászy Alajos dr. és Kelemen Sándor dr. ügyvédek. Az alakuló ülésen a város előkelő társadalmá­nak színe-java és a pécsi ügyvédi kar számos tagja jelent meg. Az­ alakuló ülést Baluhelyi Ferenc dr. egyetemi r. tanár nyitotta meg. Nagyszabású megnyitójának vázlatát a következőkben adjuk. Lapunk mai száma 16 oldal

Next