Pécsi Napló, 1931. június (40. évfolyam, 122-144. szám)
1931-06-02 / 122. szám
XL. évfolyam. 122. szám. ___________________Egyes szám ára 14 fillér. 1931 junius 2. Kedd ■rerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy M. u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi tel.: 21-09. Kiadóhivatali tel.:20-27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS[Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára: 14 fillér. — 16 oldalas 24 fillér Nagy ünnepségek közepette leplezték le Heim Pál és Beck Soma, az egyetem elhunyt tanárainak szobrait. Az egyetem tanévzáró díszközgyűlése Pécs, jan. 1. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem két elhunyt, nagynevű tanárának emlékét örökítették meg vasárnap. Heim Pál dr. a kitűnő gyermekgyógyász és Beck Soma dr.-nak, az egyetem európai hirű bőrgyógyásztanárának szobrát leplezték le. Heim Pál dr.-ét a gyermekklinika előtt és Beck Soma dr.-ét a bőrklinika előadótermében. HEIM pál ult. szorrának LELEPLEZÉS]:. Délelőtt 1410 órakor vette kezdetét a gyermekklinika előtt Heim Pál dr.-nak Gecső Sándor budapesti szobrászművész által készített szobrának ünnepélyes leleplezése. Az ünnepségen megjelent mindenki, akinek alkalma volt figyelemmel kísérni ennek a korán sírbaszállt, nagy tudósnak működését . Jelen volt Virág Peteire megyéspüspök, Nendtvich Andor dr. polgármester, az egyetem tanári kara, az orvostársadalom képviselői, Hanniss Eernérl budapesti egyetemi tanár, a volt tanítványok képviseletében, kivonult a gyermekklinika teljes orvosi kara és ápolószemélyzete, az egyetemi ifjúság képviselői s a megjelent előkelőségek soraiban ott láttuk Imre József dr.-t,a pécsi egyetem volt tanárát, az Állami Szemkórház igazgatóját, aki Budapestről utazott le, hogy jelen lehessen a felejthetetlen kolléga és jóbarát szobrának leleplezésénél. Negyed tíz órakor lépett a vászonnal letakart szoborműhöz Bozóky Géza dr., az egyetem rektora. — Mélyen Tisztelt Közönség, — kezdte meg beszédét a rektor — immár több, mint másfél év választ el bennünket attól a lombhullató, szomorú őszi naptól, midőn Heim Pál földi maradványait gyászba borult szívvel utolsó nyugvó helyére kisérték fájdalomtól megtört hitvese, családja, barátai, tisztelői, tanítványai s a magyar anyák százainak fájdalomkönnye áztatta annak a férfinak sírját, aki a család legféltettebb kincsét , a gügyögő gyermeket annyiszor ragadta ki életében a halál csontkezeiből. Hogy kit vesztettek el személyében hozzátartozói, kiknek mindene volt,a gyermekgyógyászat, melynek Európaszerte ismert kiválósága és mestere volt s főkép a m. kir. Erzsébet tudományegyetem, melynek több, mint egy évtizeden át erőssége, dísze és oszlopa gyanánt működött s amelyhez a szeretet oly erős kötelékei fűzték, hogy Budapestre történt távozása előtt az orvostudományi karhoz intézett búcsúszavai és ígérete szerinterről az egyetemről soha semmi körülmények közt megfeledkezni nem fog. Azt csak akkor tudtuk felfogni a maga egész fájdalmas valóságában, midőn körünkből végleg eltávozott s nemes alakja földi gyarlóságaitól és fogyatkozásaitól megfosztva,igazi tökéletességében ragyog felénk a visszaemlékezés tükrében. Heim Pál a szó szoros értelmében a nagyok közé tartozott, ki éltve hivatását Utolsó pillanatáig a legodaadóbb lelkiismeretességgel töltötte be s nem csupán rajongásig szeretett nemzete, egyháza, hanem az egész emberiség javára és érdekében is dolgozott. Életpályája rendkivül tartalmas, tudományos sikerekben gazdag és szakadatlanul felfelé ívelő pálya volt és Istentől kapott tehetségén kívül kizárólag lankadatlan szorgalma, kiolthatalan tudásvágya s a nemzet jobb jövőjébe vetett hite, mely az alázatos istenfélelemml párosult, emelték ötezrek fölé arra a magas társadalmi és közéleti polcra, ahová feljutott. — Halála nagy vesztesége volt az orvostudománynak, a közéletnek, Pécs városának, mely alig néhány évi ittlakása után parlamenti képviseletével tisztelte nig.dt legfőképpen egyetemünknek s azért az elveszte felett érzett mélységes szomolusággal áldozunk ma emlékének, midőn a barátai és tisztelői áldozatkészségéből készült mellszobrot leleplezzük, mely arról a helyről fogja hirdetni időtlen időkig emlékét, ahol orvosi működésében legküzdelmesebb, de egyben az életnek visszaaesott gyermekekre nézve legáldásosabb évei folytak le. — Amidőn Heim Pál emlékszobrára a kegyelet és hála, valamint a baláti szeretet és tisztelet virágaiból font koszorút elhelyezem, teszem ezt abban a meggyőződésben, hogy azzal olyan férfiú emlékére hódolok,aki életében az utódok számára maradandót alkotva,rém halt meg teljesen, hanem az élők emlékezetében tovább folytatja példaképül szolgáló életét és akire mindenben, ráilletek Horácius halhatatlan szavai : ,,Non omnis moriar.” — Legyen áldott és tisztelt emléke mindörökké és éljen tovább az általa megmentett gyermekek mosolyában, az anyák örömkönnyeiben, kortársai megbecsülésében és barátainak szeretetében. A rektor mély hatást kiváltó beszéde után lehullott a szoborról a vászon takaró és Heim Pál dr. jól ismert vonásai immár ércbeöntve váltak láthatóvá, hogy örök időkre hirdessék emlékét azon épület előtt, amelyet ő alapított és amelyben legmaradandóbb értéket alkotott. A rektor ezután az egyetem koszorúját helyezte el a szobormű talapzatára, majd Hajniss Elemér dr., a budapesti egyetem tanára emlékezett meg a volt tanítvények nevében nagynevű mesterükről és helyezte el azután koszorújukat az emlékmű alá. A megemlékezés koszorúit helyezték a szobortalapzatára Pekár Mihály dr. egyetemi tanár, a kollégák, Nendtvich Andor dr. polgármester, Pécs város közönsége, Hoffer Kálmán főjegyző, Baranya vármegye, Szigethy Gyula Sándor dr., a Magyar Országos Orvosszövetség, Windischegy.m tanár, az Orvosszövetség pécsi fiókja képviseletében, úgyszintén a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem gyermekklinikájának és a pécsi egyetem ifjúság megbízottai is, majd Ángyán János dr. egyetemi tanár, mint a gyermekklinika helyettes igazgatója átvette a szobrot. BECK SOMA DR. SZOBRÁNAK LELEPLEZÉSE. Beck Soma dr.-nak, ugyancsak Gecső Sándor szobrászművész által készített szobrát, a bőrklinika előadótermében állították fel. A szoborleleplező ünnepség első szónoka Bozóky Géza dr. rektor volt. — Mélyen Tisztelt Közönség — mondotta — Julianus római* császár másfélezer év előtt azt kívánta Rómának, hogy olyan tanárai legyenek, kik elsősorben jellemek.,,Magistros studiorum, doctoresciae excellere oportet moribus primum, deinde facundia.” Ilyen nemes patinájú jellem volt az a férfi, akinek tisztelői és barátai ebben a teremben kegyeletük maradandó jeléül szobrot emeltek. — Dr. Beck Somában nemcsak a kiváló szaktudóst, hanem az ifjúság egyik legfáradhatatlanabb barátját is tiszteljük. Nem az én feladatom, hogy tudományos fajsúlyát méltassam és kiemeljem azokat az érdemeket, melyekkel nevét a bőrgyógyászatban ,,aere perennius” megörökítette, a magyar névnek a külföldön is hírt és dicsőséget szerzett, mert ezt meg fogja tenni helyettem mai emlékünnepélyünk hivatalos szónoka, de nem hagyhatom szobrának leleplezésekor említés nélkül Beck Somát, az idealistát. Mert Beck idealista volt a szó legnemesebb értelmében. Eszményi célokért küzdött, lelkesedett és dolgozott, nemcsak tanári, hanem egész életpályáján keresztül. Nem egyedül a tudomány iránti rajongásával, hanem tiszta jellemével is hatott mindazokra, akiknek körébe a Gondviselés állította. E tulajdonságain kívül főkép egyéni szeretetreméltósága volt az, mely annyi barátot szerzett neki. A sors nem kímélte meg számos tudós tragikumától: távoznia kellett az élők sorából,a férfikora délelőjén, mikor még oly sok alkotómunka várt volna rá szaktudománya és főkép a diákszociális védelem terén, melyre minden szabad idejét a legnagyobb önzetlenséggel áldozta. Beck Soma abban az időben kezdte meg ebbeli tevékenységét, amidőn klinikájának berendezése és felszerelése, az előadások és tudományos irodalmi munkássága minden szabad idejét elfoglalták. De finom, gyöngéd lelke megérezte, hogy a trianoni Magyarországban honmentő munkát végez, ha a jövő reménységének , az ifjúságnak megteremti annak lehetőségét,hogy a legnyomaszóbb anyagi gondoktól menten folytathassa tanulmányait s ezzel képessé tegye arra, hogy a nemzetek közt folyó nagy versenyben hazánk továbbra is megőrizhesse azt a helyet, melyet szellemi téren kivívnia sikerült. Ezért szolgálta nagy szívvel, bámulatos leleményességgel és fáradtságot nem ismerő buzgalommal a diákjólét nagy ügyét. — Az emberi természet úgy van alkotva, hogy nem tud megbarátkozni az enyészet gondolatával s módot keres arra, hogy a kegyelet szent érzelmével visszaidézze azok emlékét, akiknek távozása fájdalmas űrt hagyott maga után. Ez a gondolat vezérelte a m. kir. Erzsébet Tudományegyetemet is, midőn megemlékezve egyik legmunkásabb tagjáról, aki méltó büszkesége volt mindig az orvostudományi karnak, a mai ünnepségeket megrendezte, hogy ezzel is újabb jelét adja annak a megbecsülésnek, hálának és szeretetnek, amellyel Beck Soma dr. emlékét ápolja és őrzi. — Egyetemünk nevében hálás köszönetemet nyilvánítom mindazoknak, akik ennek az emlékműnek felállítását lehetővé tették, kegyeletük jeléül pedig leteszem a szobor lábaihoz koszorúnkat, mely szimbóluma az elhunyt professzor iránt érzett elismerésünknek és szereteteinknek, kiben nemcsak egy kiváló tudóst, hanem emberbaráti, közéleti és családi viszonyaiban is tiszteletreméltó egyéniséget vesztettünk. Áldott legyen emléke ! A tanítványok nevében Lang Mihály dr.egyet. magántanár tartott emlékbeszédet a következőkben : • Mélyen Tisztelt Közönség ! Még fülemben cseng a koporsójára hulló rögök tompa moraja, még látom magam előtt a koszorúerdővel borított friss sírhantját, amely porlandó földi maradványait takarja s immár több, mint egy esztendőt vel szaladt tovább az idő meg nem állítható mutatója. Ha ennek az egy esztendőnek a távlatából szemléljük az eseményeket, mindenekelőtt azt fogjuk konstatálni, hogy azok a mély sebek, amelyeket a távozása felett érzett sajgó fájdalom okozott, sarjadzóban vannak. Azt szokták mondani, hogy az idő mindent meggyógyít , de úgy érzem, hogy itt most nem az idő a gyógytényező, hanem a mi sebeink gyógyírja az elköltözött maga. A Megváltó menybemenetele után az isteni szikrát küldte el tanítványainak, amely képessé tette őket arra, hogy szellemében tovább tanítsanak. Ami