Pécsi Napló, 1931. június (40. évfolyam, 122-144. szám)

1931-06-02 / 122. szám

XL. évfolyam. 122. szám. ___________________Egyes szám ára 14 fillér. 1931 junius 2. Kedd ■rerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy M. u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi tel.: 21-09. Kiadóhivatali tel.:20-27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS[Előfizetési árak házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2 P 50 f, egy negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára: 14 fillér. — 16 oldalas 24 fillér Nagy ünnepségek közepette leplez­ték le Heim Pál és Beck Soma, az egyetem elhunyt tanárainak szobrait. Az egyetem tanévzáró díszközgyűlése Pécs, jan. 1. A pécsi Erzsébet Tudományegye­tem két elhunyt, nagynevű tanárának emlékét örökítették meg vasárnap. Heim Pál dr. a kitűnő gyermekgyógyász és Beck Soma­ dr.-nak, az egyetem európai hirű bőrgyógyásztanárának szobrát leplez­ték le. Heim Pál dr.-ét a gyermekklinika előtt és Beck Soma dr.-ét a bőrklinika előadótermében. HEIM pál ult. szorrának LELEPLEZÉS]:. Délelőtt 1410 órakor vette kezdetét a gyermek­­klinika előtt Heim Pál dr.-nak Gecső Sándor buda­pesti szobrászművész által készített szobrának ünnepélyes leleplezése. Az ünnepségen megjelent mindenki, akinek alkalma volt figyelemmel kísérni ennek a korán sírbaszállt, nagy tudósnak működé­sét . Jelen volt Virág Peteire megyéspüspök, Nendt­­vich Andor dr. polgármester, az egyetem tanári kara, az orvostársadalom képviselői, Hanniss Eernérl budapesti egyetemi tanár, a volt tanítványok kép­viseletében, kivonult a gyer­mekklinika teljes orvosi kara és ápolószemélyzete, az egyetemi ifjúság kép­viselői s a megjelent előkelőségek soraiban ott láttuk Imre József dr.-t,a pécsi egyetem volt taná­rát, az Állami Szemkórház igazgatóját, aki Buda­pestről utazott le, hogy jelen lehessen a felejthetet­len kolléga és jóbarát szobrának leleplezésénél. Negyed tíz órakor lépett a vászonnal letakart szoborműhöz Bozóky Géza dr., az egyetem rektora. — Mélyen Tisztelt Közönség, — kezdte meg beszédét a rektor — immár több, mint másfél év választ el bennünket attól a lombhullató, szomorú őszi naptól, midőn Heim Pál földi maradványait gyászba borult szívvel utolsó nyugvó helyére kisér­ték fájdalomtól megtört hitvese, családja, barátai, tisztelői, tanítványai s a magyar anyák százainak fájdalomkönnye áztatta annak a férfinak sírját, aki a család legféltettebb kincsét , a gügyögő gyer­meket annyiszor ragadta ki életében a halál csont­­kezeiből. Hogy kit vesztettek el személyében hozzá­tartozói, kiknek mindene volt,a gyermekgyógyá­szat, melynek Európaszerte ismert kiválósága és mestere volt s főkép a m. kir. Erzsébet tudomány­egyetem, melynek több, mint egy évtizeden át erőssége, dísze és oszlopa gyanánt működött s amelyhez a szeretet oly erős kötelékei fűzték, hogy Budapestre történt távozása előtt az orvostudo­mányi karhoz intézett búcsúszavai és ígérete szerint­­erről az egyetemről soha semmi körülmények közt megfeledkezni nem fog. Azt csak akkor tudtuk fel­fogni a maga egész fájdalmas valóságában, midőn körünkből végleg eltávozott s nemes alakja földi gyarlóságaitól és fogyatkozásaitól megfosztva,igazi tökéletességében ragyog felénk a visszaemlékezés tükrében. Heim Pál a szó szoros értelmében a nagyok közé tartozott, ki éltve hivatását Utolsó pillanatáig a legodaadóbb lelkiismeretességgel töl­tötte be s nem csupán rajongásig szeretett nemzete, egyháza, hanem az egész emberiség javára és érde­kében is dolgozott.­­ Életpályája rendkivü­l tartalmas, tudomá­nyos sikerekben gazdag és szakadatlanul felfelé ívelő pálya volt és Istentől kapott tehetségén kívül kizárólag lankadatlan szorgalma, kiolthatalan tu­dásvágya s a nemzet jobb jövőjébe vetett hite, mely az alázatos istenfélelemml párosult, emelték öt­ezrek fölé arra a magas társadalmi és közéleti polcra, ahová feljutott. — Halála nagy vesztesége volt az orvostudo­mánynak, a közéletnek, Pécs városának, mely alig néhány évi ittlakása után parlamenti képviseleté­vel tisztelte n­ig.dt legfőképpen egyetemünknek s azért az elveszte felett érzett mélységes szomolu­­sággal áldozunk ma emlékének, midőn a barátai és tisztelői áldozatkészségéből készült mellszobrot leleplezzük, mely arról a helyről fogja hirdetni időtlen­ időkig emlékét, ahol orvosi működésében legküzdelmesebb, de egyben az életnek visszaaesott gyermekekre nézve legáldásosa­bb évei folytak le. — Amidőn Heim Pál emlékszobr­ára a kegyelet és hála, valamint a baláti szeretet és tisztelet virágaiból font koszorút elhelyezem, teszem ezt abban a meggyőződésben, hogy azzal olyan férfiú e­mlé­kére­­ hódolok,aki életében az utódok számára maradandót alkotva,rém halt me­g tel­jesen, hanem az élők emlékezet­ében tovább folytatja példaképül szolgáló életét és akire mindenben, ráilletek Horá­­cius halhatatlan szavai : ,,Non omnis moriar.” — Legyen áldott és tisztelt emléke mind­örökké és éljen tovább az általa megmentett gyer­mekek mosolyában, az anyák örömkönnyeiben, kor­társai megbecsülésében és barátainak szerete­­tében. A rektor mély hatást kiváltó beszéde után lehullott a szoborról a vászon takaró és Heim Pál dr. jól ismert vonásai immár ércbeöntve váltak láthatóvá, hogy örök időkre hirdessék emlékét azon épület előtt, amelyet ő alapított és amelyben legmaradandóbb értéket alkotott. A rektor ezután az egyetem koszorúját he­lyezte el a szobormű talapzatára, majd Hajniss Elemér dr., a budapesti egyetem tanára emlékezett meg a volt tanít­vények nevében nagynevű mes­te­rükről és helyezte el azután koszorújukat az em­lékmű alá. A megemlékezés koszorúit helyezték a szobor­talapzatára Pekár Mihály dr. egyetemi tanár, a kollégák, Nendtvich Andor dr. polgármester, Pécs város közönsége, Hoffer Kálmán főjegyző, B­aranya­­ vármegye, Szigethy Gyula Sándor dr., a Magyar Országos Orvosszövetség, Windischegy.­m tanár­, az Orvosszövetség pécsi fiókja képviseletében, úgyszintén a budapesti Pázmány Péter Tudomány­­egyetem gyermekklinikájának és a pécsi egyetem ifjúság megbízottai is, majd Ángyán János dr. egyetemi tanár, mint a gyermekklinika helyettes igazgatója átvette a szobrot. BECK SOMA DR. SZOBRÁNAK LELEPLEZÉSE. Beck Soma dr.-nak, ugyancsak Gecső Sándor szobrászművész által készített szobrát, a bőr­klinika előadótermében állították fel. A szobor­leleplező ünnepség első szónoka Bozóky Géza dr. rektor volt. — Mélyen Tisztelt Közönség — mondotta — Julianus római* császár másfélezer év előtt azt kívánta Rómának, hogy olyan tanárai legyenek, kik elsősorben jellemek.,,Magi­stros­ st­udiorum, docto­­resciae excellere oportet moribus primum, deinde facundia.” Ilyen nemes patinájú jellem volt az a férfi, akinek tisztelői és barátai ebben a teremben kegyeletük maradandó jeléül szobrot emeltek. — Dr. Beck Somában nemcsak a kiváló szak­tudóst, hanem az ifjúság egyik legfáradhatatla­nabb barátját is tiszteljük. Nem az én feladatom,­­ hogy tudományos fajsúlyát méltassam és kieme­l­jem azokat az érdemeket, melyekkel nevét a bőr­gyógyászatban ,,aere perennius” megörökítette, a magyar névnek a külföldön is hírt és dicsőséget szerzett, mert ezt meg fogja tenni helyettem mai emlékünnepélyünk hivatalos szónoka, de nem hagyhatom szobrának leleplezésekor említés nél­kül Beck Somát, az idealistát. Mert Beck idealista volt a szó legnemesebb értelmében. Eszményi célokért küzdött, lelkesedett és dolgozott, nem­csak tanári, hanem egész életpályáján keresztül. Nem egyedül a tudomány iránti rajongásával, hanem tiszta jellemével is hatott mindazokra, akiknek körébe a Gondviselés állította. E tulaj­donságain kívül főkép egyéni szeretetreméltósága volt az, mely annyi barátot szerzett neki.­­ A sors nem kímélte meg számos tudós tragikumától: távoznia kellett az élők sorából,a férfikora dé­lelőjén, mikor még oly sok alkotó­munka várt volna rá szaktudománya és főkép a diákszociális védelem terén, melyre minden szabad idejét a legnagyobb önzetlenséggel áldozta. Beck Soma abban az időben kezdte meg ebbeli tevékenységét, amidőn klinikájának berendezése és felszerelése, az előadások és tudományos iro­dalmi munkássága minden szabad idejét elfoglal­ták. De finom, gyöngéd lelke megérezte, hogy a trianoni Magyarországban honmentő munkát vé­gez, ha a jövő reménységének , az ifjúságnak meg­teremti annak lehetőségét,hogy a legnyomasz­óbb anyagi gondokt­ól menten folytat­hassa t­anulmányait s ezzel képessé tegye arra, hogy a nemzetek közt folyó nagy versenyben hazánk továbbra is meg­őrizhesse azt a helyet, melyet szellemi téren ki­vívnia sikerült. Ezért szolgálta nagy szívvel, bámulatos leleményességgel és fáradtságot nem ismerő buzgalommal a diákjólét nagy ügyét. — Az emberi természet úgy van alkotva, hogy nem tud megbarátkozni az enyészet gondo­latával s módot keres arra, hogy a kegyelet szent érzelmével visszaidézze azok emlékét, akiknek távozása fájdalmas űrt hagyott maga után. Ez a gondolat vezérelte a m. kir. Erzsébet Tudomány­­egyetemet is, midőn megemlékezve egyik leg­munkásabb tagjáról, aki méltó büszkesége volt mindig az orvostudományi karnak, a mai ünnep­ségeket megrendezte, hogy ezzel is újabb jelét adja annak a megbecsülésnek, hálának és szeretet­nek, amellyel Beck Soma dr. emlékét ápolja és őrzi. — Egyetemünk nevében hálás köszönetemet nyilvánítom mindazoknak, akik ennek az emlék­műnek felállítását lehetővé tették, kegyeletük jeléül pedig leteszem a szobor lábaihoz koszorún­kat, mely szimbóluma az elhunyt professzor iránt érzett elismerésünknek és szeretet­einknek, kiben nemcsak egy kiváló tudóst, hanem emberbaráti, közéleti és családi viszonyaiban is tiszteletreméltó egyéniséget vesztettünk. Áldott legyen emléke ! A tanítványok nevében Lang Mihály dr.egyet. magántanár tartott emlékbeszédet a következők­ben : •­ Mélyen Tisztelt Közönség ! Még fülemben cseng a koporsójára hulló rögök tompa moraja, még látom magam előtt a koszorúerdővel borított friss sírhantját, amely porlandó földi maradvá­nyait takarja s immár több, mint egy esztendőt vel szaladt tovább az idő meg nem állítható muta­tója. Ha ennek az egy esztendőnek a távlatából szemléljük az eseményeket, mindenekelőtt azt fogjuk konstatálni, hogy azok a mély sebek, ame­lyeket a távozása felett érzett sajgó fájdalom okozott, sarjadzóban vannak. Azt szokták mon­dani, hogy az idő mindent meggyógyít , de úgy érzem, hogy itt most nem az idő a gyógytényező, hanem a mi sebeink gyógyírja az elköltözött maga. A Megváltó menybemenetele ut­án az isteni szikrát küldte el tanítványainak, amely képessé tette őket arra, hogy szellemében tovább tanítsanak. Ami

Next