Pécsi Napló, 1931. július (40. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-01 / 145. szám

2. oldal. Azon öt választókerületnek, ahol a szavazást lefolytatták, együttesen 50.551 név­jegyzékbe vett választója van. Ebndől a létszámból tényleg le is szavazott. 47.285 választó, míg szavazati jogával nem élt 12 266. választó. A hivatalos jelöltekre leadott szavazatok együttes összege 30.436. A nem hivatalos és más pártállású jelöltekre együttesen 16.868 szavazat jutott. A pécsváradi kerületben csak egy jelölt volt vitéz Keresztes Fischer Miklós dr. Pécsváradon délelőtt .3 órakor a községháza nagytermében összeült a választási bizottság, Pálf­y Gyula dr. bizottsági elnök elnöklete alatt és megállapították, hogy csak egy képviselőjelöltre érkezett be érvényes ajánlás. Felolvasták és alá­írták a jegyzőkönyveket, ezzel megbízatásuknak eleget is tettek. Ц12 órakor ugyanazon teremben az egybegyűlt választók előtt Pálffy Gyula dr bizottsági elnök formás beszédben adta át Keresztes- Fischer Miklós dr.-nak a megbízólevelet. Vitéz Keresztes-Fischer Miklós átvéve a válasz­tási jegyzőkönyvet, kijelentette, hogy­ tudatában van annak a felelősségnek, amely a mandátum át­vételével reá járul. Válaszában egy szép hason­latot idézett, amelyet egy faluban fogadtatása alkalmával egy üdvözlő szónok mondott neki:­­ „A képviselőjelölt olyan, mint tavasszal a virágzó fa, mely gyümölccsel, kitűnő terméssel biztat, azon­ban jöhet rá fagy, jégeső, vihar, vagy egyéb veszély mely meghiúsítja a reményt.” Benne is eltökélt a szándék, a hozzá fűzött reményt beváltani, minden erejét, tudását, lelkesedését megbízói és a haza javára latba vetni. Még külön megköszönte a vá­lasztási bizottság fáradozását, az aktus ezzel véget ért és az új képviselőt olyan ünnepeltetésben, taps­ban részesítették, amilyen Pécsváradon nagyon régen történt. Délben az új képviselő lakásán, este az,,Arany Bárány” vendéglőben volt társasvacsora, melyen mintegy 250-en vettek részt. A SZENTLŐRINCI KERÜLETBEN mint arról már hírt adtunk, a szavazás mellőzésé­vel Patacsi Dénes. A SIKLÓSI KERÜLETBEN ugyancsak az ajánlások alapján, szavazás nélkül Simon János lett a képviselő. Mindketten régi, kipróbált tagjai és hivatalos jelöltjei voltak az egységes pártnak. Végeredményben a vármegye mind a nyolc kerülete egységespárti képviselőt küld a parla­mentbe. PIXISí NAPLÓ A vasárnapi választások eredménye: Budapest, jan. 30. (MTI.) A választások első napján vasárnap a 245 mandátumból 174 felett szavaztak. A vasárnapi választások során az egy­séges párt 120, keresztény­ gazdasági párt 19, az agrárpárt 4 mandátumot kapott. 18 kerületet pártonkívü­li jelöltnek adott mandátumot, 13 ke­rületben pedig pótválasztás lesz. A vasárnapi választások során az egyes kerületekben a követ­kezőket választották meg képviselőknek: Egítségespártiak­: Abádszalók Gömbös Gyula, Alsólendva Csák Károly, Baja Valkó Lajos, Ba­lassagyarmat Szencz Béla, Balatonfüred Darányi Kálmán, Barcs Görgey József, Battony­a Urbán Péter­, Békéscsaba Bod János, Biharkeresztes Takács Géza, Bonyhád Gratz Gusztáv, Cegléd Erdélyi Aladár, Czelldömölk Jánossy Gábor, Csete Mártonffy Gyula, Csenger Szuhányi Ferenc, Cson­­grád Krieger Aladár, Dárda Schmidt Miklós, De­recske Pekár Gyula, Devecser Schandl Károly, Darány Farkas Gyula, Eger Petri­ Kálmán, Elek Rubinek István, Enying gróf Festetich Sándor, Fehérgyarmat Gaál Andor, Garb­ócz Bogdányi Fekete Lajos, Gáva Mikecz István, Göncz Kéger József, Gyönk Pesthy Pál, Gyula gróf Pongrác Jenő, Hajdúnánás Maday Gyula, Jánoshalma Marschal Ferenc, Jászapáti Hegedűs Kálmán, Kaposmérő Tankovics János, Kaposvár Ugrón Gábor, Kápolna Mayer János, Karczag Kenyeres János, Kenesse Kolltay Miklós, Keszthely Rakovszky Iván, Királyhelmec Láng Boldizsár báró, Kiskun­­dorozsma Fenyő Tihamér, Kiskunfélegyháza Kiss István, Kisvárda Kállai­ Tamás, Komárom Zsin­dely Ferenc, Kunhegyes Herczeg Béla, Kunszent­­márton Кипа P. András, Lovasberény Simon András, Makkó Petrovácz György, Mátészalka Péchy László, Megvaszó Rónay György báró, Mező­­csát Édes Antal, Mezőkátány Tomcsányi Vilmos Pál, Mezőkeresztes Bottlik József, Mezőkövesd Zsóry Lajos, Mezőtúr Urbán Gábor báró, Mind­szent andaházi Kaszu­a Béla, Mohács Mihályffy Vilmos, Nagyatád Ветку Gyula, Nagykálló Nánási Andor, Nagykároly Illés József, Nagylak Héjj Imre, Nagyszalonta Almásy,Alajos, Nagyszent­­miklós Lakatos Gyula, Nyírbátor Kolnoki Beád Sándor, Nyíregyháza Éber Antal, Onód Lukács Antal, Orosháza Csizmadia András, Ózd Biró Pál, Paks Téglássy Béla, Pászti Ivády Béla, Pécsvárad Keresztes-Fischer Miklós, Pé­tervásár Keglevich Gyula, gróf, Putnok Putnoky Móric, Rétság Zsitvay Tibor, Sajószentpéter Dessewffy Aurél, Salgótarján Stra­­nyavszky Sándor, Sárbogárd Huszár Dezső, Sáros­patak Bessenyei Zenó, Lásd Feniczy Ignác, Sátor­aljaújhely Görgey István,Siklós Simon János, Sopron Hermann Miksa, Szalánta Brógly József, Szalárd Leszkay István, Szarvas Tóth Pál, Szeghalom Te­mesvári­ Imre, Szentes Lázár Andor, Szentlőrinc Patacsi Dénes, Szepsi Perényi Zsigmond báró Székesfehérvár Károlyi Gyula gróf, Szigetvár br.Biedermann Imre,Szikszó Farkas Géza, Szirák Kohut Adorján, Szolnok Kenéz Béla, Tamási Dencz Ákos, Tata Fellner Pál, Tiszafüred Bobory György, Tiszalök Vay Miklós báró, Tolna Klein Antal, Tompa Koródy K. János, Torna Puky Endre, Tótkomlós Lányi Márton, Tiszaföldvár Erődi Harrach Tihamér, Török­szentmiklós Brandt Vil­mos, Vál Andretty Károly, Veszprém Dréhr Imre, Villány Bleyer Jakab, Zalabaksa Hajós Kálmán, Zirc Hot­tscher Károly, Keresztnév nemzeti gazdasági párt : Abony Zichy János gróf, Csepreg Flandorffner Ignác, Csorna Krüger Miklós, Dorog Frey Vilmos, Eszter­gom Mártonffy Tivadar, Gyöngyös Hódossy Ge­deon, Ipolyság Ernszt Sándor, Jákóhalom Czed­ler Jenő, Kőszeg Lingauer Albin, Lövő Eötvös Lajos, Öttevény Тагу Béla, Sárvár Huszár Mihály, Szé­­csény Orosdy Fülöpné, Szombathely Ernszt Sándor, Tapolca Széllházy Móric gróf, Tatabánya Kocsán Károly, Vasvár Apponyi György gróf, Zalaeger­szeg Kray István báró, Zalaszentgrót Gyömörey Sándor. Pártonkivilliek: Beregszász Zsilinszky Endre, Berettyóújfalu Szilas Lajos, Csurgó Inkey Pál báró, Dombóvár Pallacini György őrgróf, Jászbe­rény Apponyi Albert gróf, Jászdulány Nagy Emil, Kiskomárom Somssich Antal gróf, Körmend Sigrai Antal gróf, Letén­ye Somogyi Béla, Marcali Strausz István, Mór Hunyadi Ferenc, Nagykapos Fenyő Miksa, Nagyvázsony Zsigmond Gyula, Őriszent­­péter Beck Lajos, Somorja Gallasz Ákos, Tab Tur­­csányi Egon, Tokaj Lázár Miklós, Nagykanizsa Kolltay Tibor, Agrárpárt: Bácsalmás Laurrbom Károly, Lengyeltóti Gaál Gaszton, Pacsa Farkas Tibor, Regőcze Mojzes János. ­­I A »PÉCSI NAPLÓ« REGÉNYE. PÉCSI DIÁKOK IRTA: KÁRDY FERENC.­­ I. FEJEZET. ,,Álmomban néha egy bolond diák piros kenderrel kertem beveti s­tt. friss tavasz a pipacsos gúnyát régi mintára csak szövögeti...” (Mécs L.) Fenn álltam a hegytetőn. Messze vidékről titokzatosan, mint az elsőnyilású szemérmes leány az első randevúra, — előbújt az alkony. Ilyenkor a legcsendesebb a táj. Csak a jegenyék lassú, méltóságteljes zúgását hallani. Néhány lépésre, előttem feküdt a szőlőnk. A szőlőtöveken dagadoztak a fürtök. Az ősz ígérete, láza, mámora csillant a szemeken. A szőlő végében állt a pince. Szótlanul bá­mult a falu felé. Előtte, hosszú sorban csupaszon gubbasztották a meggyfák. Leszedtük már régen a termést, jó néhány­ vékával. Vagy talán inkább azok kopasztották, akiknek arra tartott az útjuk. A meggyfák alatt sűrű vadrózsabokor kígyózott a szőlő végéig. Túl a bokrokon a községi bika­legelő terpeszkedett meredeken lefele. Ott szok­tuk csokorba szedni mosolygó tavaszokon a lila és fehér ibolyát. A bikalegelőt kettészelte a mercei kocsiút, amin túl büszkén feszegették az ég felé sundár derekukat a jegenyék. Mindig komoly arcot mutattak, pedig a szivük tele volt dallal. A föld­törő magyar paraszt megérti a jegenyék zúgását. Izmaiban dagad a föld ereje, okos szemében ra­gyog a falu szépsége, szivében lobog a puszták lelke, az erdők madárdalos éneke, a füvek, fák és a földnek a beszédje. Hallgatja s talán leg­inkább ő érti meg a természet legtitkosabb vá­gyait, gondolatait. Mégis úgy mutatja, mintha sohasem venné észre... A jegenyék alatt kristály­­tiszta patakocska csobogott, amin kőhíd ivett­ át. Túl a réteken feküdt a falucska. A fehér házacs­kák megbújtak a templom és az­ öreg százéves hársfa oltalma alatt. Nagy széna és szalmakupacok púposodtak az istállók mögött. Szürke gyalogút kígyózott ki a faluból, átszaladt a réteken, földe­ken, árkokon, felkapaszkodott a szőlőhegyre, átbújt a bokrokon szelíden lapult meg a pincénk előtt. Megérkezett a kanyargós gyalogúton a pin­cébe a jegyző, azután a pap meg a tanító. Víg­hús férfiak, akik a megszokott robot után a csen­des estéken fellátogattak a hegyre. Poros, falusi emberek, akik ritkán vették észre a természet szívedobogását, közömbösen, unalmasan nézték a vig­aratást, az aranyló búzatengert, a mosolygó pipacsot s a kékarcú búzavirágot; nem az övék volt már a május: nem érezték már vérükben a zöld hullámzó, duzzadó emlőinek fakadását; a lelküknek mindegy volt a zuzmarás tél vagy a tavasz fakadása. Ezeket a férfiszíveket már csak a bor tudta tüzesíteni. Most búcsúpoharat ittak. Búcsúzik a nótá­rius. .. Messze valahol Korpád irányában pásztor­­tüzek lobogtak fel. A faluba most érkezett a csorda , hatalmas, gomolygó porfelhő jelezte az állatok rohanását. Hamarosan elhalt a kolomp is. Sudártoronyban imádságra intett az este. Azután hosszú, mély csend borult a vidékre. A csendes este, a jegenyék zúgása, a kis lélek­harang imádságos esti dala beletáncolt a szívembe. Gyönyörűen zúgtak a jegenyék. Alattuk, a patak partján szedtem én mezei virágot Iluskával. A pincétől lágy hegedű sírását hozta felém a szél. A tanító hegedült, a pap meg a jegyző énekeltek. „Itthagyom a falatokat nemsokára...” Szomorúan sírt a nóta. A jegenyék is mintha meghallották volna, erősebben kezdtek zúgni. A szívembe markolt a zúgásuk. Elköltöztek már Horváthék más faluba. Elköszönt Horváth Iluska is... Elment messze, messze más vidékre s ki tudja, találkozunk-e még? Találkozik-e még a­­ mosolyom, a szemem két ártatlan gyerm­ek­­szemével? A csillagok nagyon szomorúan ragyogtak az égen. Mindegyik tudott valami mesét mondani. És olyan sok volt a csillag ! A falut s a vidéket eltakarta lassan az est fátyola. Utoljára láttam most az én falumat. Búcsúzni jöttem, ide fel a hegytetőre, hogy ma­gammal vigyem a falu lelkét, az alkonyokat, a gilingalangos estéket, a mezők szénaillatát, a jegenyék ünnepi dalát, a tücsökcirpelést, a föld tejillatú lehelletét, minden zümmögést, dalt, álmo­­dást, amit megérteni soh­asem lehet, csak érezni, sejteni. Ezért vágyódik vissza az, akit a falu álmo­dott magának és ez a vágy egyre erősödik, ha a falusi városba költöz­ik, mert visszaköveteli fiát a falu. Belopja egyszerű, gyermeki lelkét a szívek­be ; ez az a kiolt­hatatlan visszavágyódás a csen­des faluk után... ide jöttem a szőlőhegyre, hogy utoljára is megölelhessem még egyszer a falucskámat, a vidé­ket, ahol minden fának, virágnak története van; ahol a kék falusi égbolt először mosolygott a szemembe, ahol a vérembe írták az évek a gyer­mekkor emlékeit, ahol először figyeltem fel az első leány kacajra, csókra. Lassan, álmodó arccal, rejtelmesen előszaladt a múltból egy kacagó diák. A szemébe néztem és jöttek, jöttek az emlékek. (Folyt, köv.) 1931 július 1.

Next