Pécsi Napló, 1932. február (41. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-02 / 26. szám
XLI. évfolyam. 26. szám. Egyes szám ára 14 fillér. 1932 február 2. Kedd PÉCSI NAPLÓ Serkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy M. u. 10 Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi tel.: 21-09. Kiadóhivatal! tel.: 20-27 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: LENKEI LAJOS Előfizetési órák házhoz szállítva vagy postán egy hóra 2 P 50 t, egy negyedévre 7 P 50 t. Egyes szám árai 14 fillér. — 16 oldalas 24 füles A hosszú út a leszerelési konferenciáig . Versaillestől Locarnoig. Genf, jan. 29. (A Pécsi Napló genfi tudósítójától.) A február 2-án megnyíló leszerelési konferenciáról, minden páthosz nélkül mondhatni, hogy egyedül áll a világtörténelemben. Ez az első eset, mióta az emberiség krónikáját írják, hogy nemzetközi alapon, zöld asztal mellett kísérelnek meg egy egyezményt teremteni a fegyverkezésekre vonatkozólag. Hogy ez a konferencia túlnő az úgynevezett szűkebb népszövetség keretein, arra nézve jellemző, hogy a 63 tagállamon kívül még részt vesznek a konferencián Afganisztán, Brazília, Costa Rica, Egyiptom, Equador, Egyesült Államok, Hedras, Törökország és Szovjetoroszország, tehát összesen 73 állam.* Talán nem lesz felesleges röviden összefoglaló 12 év fáradságos, sokszor kigúnyolt, skepszissel körülvett munkáját, mely lépésről lépésre, erőt merítve a megismételt kudarcokból, vezetett addig a Konvenció tervezetig, amely a leszerelési konferencia tárgyalásainak az alapját, a kiindulópontját fogja képezni. A fegyverkezésekre vonatkozó nemzetközi megállapodások eredete a Nemzetek Szövetsége egyezményokmányában (Pacte) található, amelynek a 8-ik paragrafusa többek között a következőket tartalmazza: ,,A Nemzetek Szövetsége tagjai elismerik, hogy a béke fenntartása követeli a nemzeti fegyverkezéseknek a minimumra való redukálását, mely minimum összeegyeztethető a nemzeti biztonsággal és a nemzetközi szerződések végrehajtásával”. Azonkívül, az összes párizskörnyéki békeszerződések is a következő rendelkezéseket tartalmazzák (V. Rész, preambula): ,,Hogy minden nemzetre kiterjedő lefegyverzés előkészítése lehetővé tétessék, Németország (ill. Magyarország, Ausztria, Bulgária és Törökország) köteles az alant következő katonai, tengerészeti és léghajózási rendelkezéseket szigorúan betartani”. (Következnek a közismert korlátozások.) A fentiekből világosan látható, hogy 1. hogy a béke fenntartása követeli a lefegyverzést; 2. hogy a lefegyverzés előkészítése, megkezdése és végrehajtása a Nemzetek Szövetsége tagjaira nézve kötelező; 3. hogy a , „legyőzött” országok lefegyverzése csak az első lépés, a conditio sine qua non-ja volt az általános lefegyverzésnek, s miután ez az első lépés már 12 éve megtörtént, a békeszerződések betűje és szelleme értelmében, a további lépéseknek, a „győztes” államok lefegyverkezésének is szükségszerűen el kell következni, ha egyáltalán az adott szónak, ünnepies aláírásnak és nemzetközi szerződéseknek még van morális értéke. Mindez pedig történt anno 1919-ben. És azóta? Az első pozitív, praktikus lépés ebben az irányban volt Lord Esher terve (1923), aki egy közös katonai mértékegységet ajánl, 30.000 embert, s ezen közös alap útján legyen megállapítva az egyes országokra jutó koefficiens. Ez a terv, amely a lefegyverzés politikai, pénzügyi és szociális oldalait figyelmen kívül hagyva, annak pusztán technikai részével foglalkozott, nem keltett visszhangot és hamarosan lekerült a napirendről. De a munka tovább folyt, most már szélesebb mederben és így született meg 1924-ben a genfi jegyzőkönyv (Protocolle de Génévé), amely a támadó háborút törvényen kívül helyezi, behozza a kötelező döntőbíráskodást és a megtámadott félnek katonai, pénzügyi és gazdasági támogatást nyújt a támadóval szemben. Ez a jegyzőkönyv lehetővé tette volna — miután rendezte a lefegyverzés politikai és morális részét (biztonság, segítség a megtámadottnak) — a lefegyverzés technikai megoldását, de ezúttal Anglia nem volt hajlandó a jegyzőkönyvet ratifikálni, melynek kölcsönös, kötelező segítségnyújtást kimondó klauzulái belevonhatták volna a Domíniumokat egy esetleges új európai háborúba és az angol világbirodalom tagjai erre az eshetőségre semmi körülmények között nem voltak kaphatók. Íme tehát már másodszor hiúsult meg, nem a megoldása, de csupán egy megoldás előkészítése, annak a problémának, annak az ünnepélyes fogadalomnak, amely a Nemzetek Szövetségére mindent jelent, életet vagy elmúlást. A háború utáni évek közül talán az 1925-ös esztendő volt az, amikor újra kezdtek hinni és remélni az emberek: aláírták a locarnói szerződést, mely biztosítja a területi status quo-t Franciaország és Németország, Belgium és Németország között, behozza a kötelező döntőbíráskodást Németország, Lengyelország és Csehszlovákia között. Ez a szerződés olyan kedvező és optimista atmoszférát teremtett, hogy a Nemzetek Szövetsége tanácsa még ugyanabban a hónapban életre hívta a Leszerelési Konferencia Előkészítő Bizottságát, amelynek ülésein már a tagállamokon kívül az Egyesült Államok, Szovjetoroszország és Törökország delegátusai is részt vettek. Ez a bizottság 5 évi munka után jutott el addig az eredményig, hogy a Tanács elé terjeszthetett egy konvenció tervezetet, melynek alapján a Tanács 1931 januári ülésszakában összehívta a Nemzetközi Leszerelési Konferenciát Genfbe, s annak elnökéül Arthur Hendersont, a volt angol külügyminisztert választotta meg. Böhm Elemér. * * A japánok állandó ágyú- és gépfegyvertűz alatt tartják Sanghait. Megtörtént az első összecsapás az amerikai és japán csapatok között. Lordon, febr. 1. Kétnapos véres harcok után Sanghaiban és környékén vasárnap semmivel sem csökkent a háborús veszedelem, sőt növekedett. A helyzet bonyolultabbá vált és a japán csapatok a vasárnapi pihenőt, úgy látszik, arra használták fel, hogy pozícióikat megerősítsék és azzal az ürüggyel, hogy az idegen városrészeket az oda beszivárgott kínai katonaságtól megtisztítják több helyen behatoltak a nemzetközi telepekre és megtörtént az első összeütközés az amerikai és a japán fegyveres erő között. A csaknem porrá égetett Lapej városrész a japánok kezében van, a városrész kikötőjét viszont még mindig a kínaiak tartják megszállva. Sanghai a tenger felől teljesen, a szárazföldi részen pedig két oldalról el van zárva a külvilágtól. Az idegen lakosság, különösen az amerikaiak körében a japán túlkapások ellen az elkeseredés óráról-órára nő. A japán csapatok a konzuli kar tiltakozása ellenére megszállották a Vang-Pu kínai városrészt és a nemzeti koncessziók egy részét is, ahol a postapalota és az amerikaiak egyik legnagyobb áruháza, az Astor Building áll. A késő esti órákban amerikai járőrök el akarták űzni a japán őrséget, amely amerikai területre hatolt be, összecsapásra került a sor, amelybe később a kínaiak is bavatkoztak. Számos gránát amerikai területen robbant fel. A japánok ebben a rövid harcban súlyos veszteségeket szenvedtek. Az amerikai városrészbe vezető útvonalakon japán rendőrök helyezkedtek el és mindenkit feltartóztattak, aki az idegen városrészhez közeledett. Az amerikai konzulátus tengerészkatonákat küldött ki ellenük, akik 27 japán katonai rendőrt elfogtak és lefegyvereztek. Ez volt az első komolyabb összetűzés amerikai és japán erők között. Az angol helyőrséggel is összeütköztek a japánok , akik az angol telep határán beásták magukat. Angol önkéntesek egy szakasza vonult ki ellenük és elűzte a japán őrséget. Japán gépfegyvertűzzel végződtek a vasárnapi tárgyalások A szórványos, de szakadatlanul tartó harcok közepette újból megindultak az angol és amerikai konzul vezetésével az angol konzulátus épületében a tárgyalások, hogy a két harcoló fél között a további vérontás elkerülése végett hosszabb fegyverszünetet hozzanak létre. A tárgyaláson Siosara japán tengernagy és a kínai főparancsnok személyesen vettek részt. Három teljes óra hosszat tartottak a tárgyalások, anélkül, hogy eredményre vezettek volna. Mialatt a béketárgyalások folytak, egy japán hadihajó gépfegyvertüzet zúdított Sanghaira, állítólag frakktrőrökre lövöldöztek. A fegyverszünet halvány reménye is szétoszlott, amikor néhány órai csend után újból heves harcok törtek ki a város északi negyedében. Szakadatlanul ropognak a puskák és a gépfegyverek. A hétfői nap folyamán ismét megkezdték a béketárgyalásokat. Tokió, febr. 1. Az amerikai nagykövet a mai napon újból felkeresi az új japán külügyminisztert , hogy módot adjon azoknak a félreértéseknek az eloszlatására, amelyek a sanglaj-i helyzetről támadtak. A külügyminisztériumban kijelentik, hogy Japán a helyzetet teljesen átértve, megelégedéssel fogadja azt a hírt, hogy Amerika erősítéseket küld Sanghaiba. A külügyminisztérium legalább egy hadosztályt küldött volna ugyane célból Sanghiba, ha nem tartott volna attól, hogy külföldön