Pécsi Napló, 1932. február (41. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-02 / 26. szám

I. oldal félremagyaráz­zák ezt a rendszabályt. Háború előzetes hadüzenet nélkül. Nanking, febr. 1. (Reuters) Azon a szombati tanácskozáson, amelyen a Japán elleni hadüzenet kérdését beszélték meg, részt vettek a kínai fő­vezérek is, közöttük Csang-Kai-Sek. Megbízható helyről nyert értesülés alapján csak az vált isme­retessé, hogy a tanácskozás valamennyi részt­vevője a háború mellett foglalt állást, de előzetes hadüzenet nélkül. Sanghai, febr. 1. A Suffol­ angol cirkáló Sang­­haiba érkezett. A cirkáló fedélzetéről angol ten­gerészkatonákat szállítottak partra, akik felváltják a város vízműveit a villongások megkezdése óta védő angol csapatokat. A francia főkonzul közölte, hogy Tiencinből útnak indult egy francia zászlóalj Sanghai felé. Ezzel a zászlóaljjal együtt a nemzet- Becserélem bármily gyártmányú hangszóróját 30, 40 pengős órban a legtökéletesebb hangvisszaadása ORION dinamikus hangszóróra Megkönnyített fizetési feltételek a Molnár Artur rádió szaküzlete Pécs, Nádor szálló épületében. Tel. 26-17. közi és francia koncepciós terület külföldi védő­­csapatainak száma a rendőrség és tengerész katonai osztagok kivételével 12 ezer emberre emelkedett. PÉCSI NAPLÓ Kína nem fog háborút üzenni Japánnak, de végsőkig ellenáll. Nanking, febr. 1. A nankingi kormány kül­ügyminisztere kijelentette, hogy Kina nem fog háborút üzenni Japánnak, de a végsőkig ellenáll, amíg egy embere és tölténye van. A jogos önvédel­met nemcsak a nemzetközi törvények, hanem az emberiesség törvényei is parancsolják s megenge­dik. Nankingben kihirdették az ostromállapotot. Sok ezer kínai igyekszik a városból menekülni. A nankingi kormány Lo-Yangba tette át szék­­helyét. Ostromállapotot hirdetett a sanghai-i városi tanács is az egész nemzetközi telepre. Az amerikai kormány egy gyalogezredet és 400 tengerészkatonát küldött Sanghaiba, odarendelték a kelet-ázsiai vizeken tartózkodó amerikai flo­tát is. Ma reggel Lapej körül újból fellángolt a harc. Útnak indítottak Sanghaiba egy angol cirkálót gyalogsággal és hegyi ütegekkel. 1 ..................... ír.­­— A külfölddel való fizetés és áruforgalom szabályozása tárgyában kiadott 4500/1931. M. E. számú, továbbá a 6210/1931. M. E. számú és végül a 143.500/1931. P. M. számú rendeletek a külfölddel szemben fennálló kötelezettségek telje­sítése és a külföldről származó áruk behozatala, illetve beszerzése tekintetében több korlátozó rendelkezést tartalmaznak, amely rendelkezések gazdasági életünk forgalmában sok zavart okoz­nak, de amelyekhez a külföldi fizetési eszközök­ben mutatkozó hiány miatt kénytelen az ország közgazdasága alkalmazkodni. Köztudomású ugyanis, hogy a fent hivatko­­zott rendeletek értelmében a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül tilos külföldre kivinni, ki­küldeni, átutalni: belföldi vagy külföldi pénzt, továbbá akár pengő értékre, akár külföldi értékre szóló váltót, csekket, takarékpénztári könyvet, értékpapírt, vert vagy veretlen, fel nem dolgozott aranyat, ezüstöt, platinát. A Nemzeti Bank enge­délye nélkül külföldi részére fizetést sem belföl­­­dön, sem külföldön teljesíteni nem szabad, tilos továbbá akár pengőértékre, akár külföldi értékre szóló hitel igénybevétele, külföldi részére hitel nyújtása. Ezenfelül az árukivitel is annyiban esik korlátozás alá, hogy az, aki bármely árut, tekintet nélkül annak értékhatárára, külföldre kivisz, köteles az áru ellenértékét a Magyar Nem­zeti Banknak külföldi pénznemben, pengő ellené­ben azonnal beszolgáltatni, vagy pedig a beszolgál­tatásra nézve kötelezettséget vállalni. A Nemzeti Bank tanúsítványát az áru feladásakor a szállító­levélhez kell csatolni. A tanúsítványt vidéken a Magyar Nemzeti Bank fiókja állítja ki. Mező­­gazdasági cikkek exportjánál a tanúsítvány kiál­lítása a Mezőgazdasági Kiviteli Intézet útján történik. A kiadott rendeleteknek az árubehozatallal kapcsolatos rendelkezései annyit jelentenek hogy a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül igény­bevett áruhitel esetén az esedékes áruszámla kifizetésére a Nemzeti Banktól valutát, devizát igényelni nem lehet, kivéve, ha az áru 1931. évi augusztus hó 8-a előtt lett külföldön megrendelve. Az áruhitel igénybevételére vonatkozó enge­délyek iránti kérelmeket az erre a célra szolgáló kék igénylési űrlapon kell előterjeszteni és a szük­ségletet a korábbi évi beszerzésekkel, vagy új megrendeléssel igazolni. A már esedékes külföldi számlatartozás kiegyenlítésére szükséges deviza kiutalása iránti kérelmeket fehér űrlapon a szám­lának, vámbalettának, vasúti fuvarlevélnek, eset­leg egyéb igazoló okmányoknak bemutatásával kell kérni. A­z igényléseket autorizált pénzintéze­tek, illetve ezek fiókjai, továbbá a Kereskedelmi és Iparkamarák közvetítik. Ha a külföldről be­szerzendő áru ellenértéke előre fizetendő, deviza­­igénylésnek van helye Svejccal és Ausztriával kötött clearing egyezmény folytán, az ezen orszá­gokkal való forgalomban előre igénylés nincsen. Ausztriával szemben még az a megszorítás is fenn­áll, hogy csak schillinget vagy pengőt szabad igényelni. Ha az osztrák hitelező és magyar adós közötti ügylet eredetileg nemes valutába kötte­tett, az igényléshez a hitelező nyilatkozata csato­landó, mely szerint követelésének schillingre vagy pengőre való átszámításába beleegyezik. Abban az esetben, ha a külföldi hitelező ide­gen valutára szóló követelésének kiegyenlítését belföldön vezetett számlán pengőben való jóváírás útján elfogadja, az ilyen irányú igénylések telje­sítésére inkább lehet számítani, mint deviza ki­utalására. A már benyújtott és még el nem inté­zett igénylések elintézésének sürgetése azon az úton történik, amely után az eredeti igénylés a A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara fel­terjesztésse fordul a kormányhoz a vidéki ipar és kereskedelem devizaigényléseinek méltányosabb kezelése érdekében. A, »1PÉCSI NJLF4JÓ(‰ -R­E?gjÉZIV"Y­EZ. A JÖTTMENT. IRTA: SZIKLAY FERENC. 38 •— Érti ? —■ fordult a legjobb tanulóhoz. — Nem. Válaszolt az őszintén. — Muszáj értenie. Lássuk csak. — Hirtelen egy egész egyszerű példát adott fel. A fiú hibát­lanul megcsinálta. Egy másikat szintén. A harma­dikat egy másik. Tovább. Mindegyik, akit fel­hívott, hiba nélkül oldotta meg a feladatot. — Hát mi a manót nem értenek akkor ? — kérdezte csodálkozva. Nemessányi állt fel: — Hát ennyi az egész ? Tessék elhinni tanár úr, hogy, aki eddig magyarázta nekünk ezt a „consecutio temporumot“, mindenki avval kezdte : „Most nagyon vigyázzanak, mert ez a legnehezebb a latinban.“ Annyi ijesztgetés után nem mertük megérteni. Tanár úr az első, aki leleplezte ezt a mumust. — Na, lássák ! Ilyen mumus az egész latin nyelv. Azért mondtam: „önbizalom". De nem­csak ez lesz: leleplezett ijesztő, de életiskola is. Költészet, szépség. Az iskolán kívül is sokat foglalkozott diák­barát­jaival. Sétáin, ha találkozott egyikkel-másik­­kal, magához intette, beszélgettek. Akik muzsi­kálni tudtak, azokat elhívta magához duettezni. Mikor kitavaszodott, közéjük állt, tenniszezni s megharagudott, ha kímélték a játékban. Mikor aztán úgy érezte, hogy teljes bizalom­mal vannak iránta, egy fiútól, akinek a kiejtésén észrevette ,hogy tót az anyanyelve, megkérdezte: — Spisák kérem, nem segítene nekem ? Szeretnék megtanulni tótul. A fiú elpirult. — Kérem, tanár úr, én nem tudok tótul. — Mért tagadja ? A múltkor hallottam az utcán egy asszonysággal beszélgetni. — Az... az édesanyám volt. — Miért tagadja meg akkor az anyanyelvét előttem ? — Mert... mert féltem. — De miért? Ki tiltja, hogy maga tótul beszéljen ? Nem szereti az anyanyelvét ?... Szé­­gyenli ? ... — Nem ! Szeretem ! Hiszen gyermekkorom minden szép emléke hozzáfűz. Csak... — Csak ? — Nem szabad. • — Ki tiltja ? — Lenéznek. — Egymás közt sem beszélnek tótul a többi társaival ? —■ Isten ments ! Tanár úr... — De miért ? Éin nem látok abban semmi rosszat, ha gyakorolják, fejlesztik a nyelvüket. Lássa, én tudom, hogy magának fáj ez az „el­nyomatás”. No, vallja meg. A fiú sápadtan sütötte le a szemét. — Velem őszintén beszélhet. Valami kese­rűség ott él a lelke mélyén s nem tud minket, magyarokat őszintén szeretni. — De tanár úr... nem, nem... én jó hazafi vagyok. — Ne vegyen erőszakot a lelkén, ha jó hazafi lenne, nem titkolná azt, hogy tót fia, hűséges fia, Rákóczi katonája a hazának. A fiú sírva fakadt és kiöntötte a lelkét: — Oh, tanár úr, ha mindenki igy beszélne velünk. Nagyurak a kisemberekkel, gazdagok a szegény néppel. Ha ez a haza kenyeret ad ne­künk, miért akarja cserébe elvenni a nyelvünket? Mi szeretjük a földet, szeretjük a múltat, a közöst és én úgy félek, hogy... hogy... — Nos, mitől fél ? — Tanár úr, odahaza nálunk senki nem sze­ret minket. A szolgabirónak „büdös paraszt” vagyunk. — Iiiam, az úgy van másutt is, a magyar paraszt is büdös a szolgabirónak. Elég hiba ! — De nekünk el jobban fáj s ezt a fájdalmat kamatoztatják azok, akik... nem tudom miért, de nem hagyják megnyugodni a fájó lelkeinket. — Köszönöm magának, Spisák, lássa, sokra megtanított. Megmondom, ezt sejtettem s azért szeretném megtanulni a nyelvüket, hogy meg­értsem a fájdalmukat és megtudjam, mi a cél­juk azoknak, akik izgatják magukat. Segít nekem? — Nem tudom. — Csak magától f­ügg. Nem ? —• Nem. — árulta el magát a naiv fiú, amiből Kövy megértette, hogy valakitől függ az elhatározása. Spisák is észbekapott, hogy elszólta magát, igyekezett ki­magyarázni: én... kérem nem tudom korrektül a nyelvtant, de majd... keresek... —• Jól van Spisák, köszönöm. — Elváltak. Kövynek volt min rágódnia sokáig. — Fegyelem alatt állnak ! ...Szervezettek! .. .Titkosan még hozzá. A diákság is már ? Sok­kal mélyebbre gyökeredzett már a veszedelem, mint gondoltam !...­­ Pár nap múlva Spisák hozzászegődött a kapunál: — Tanár úr, kérem, ha tetszik akarni, hoz­hatok szlovák nyelvtant és szótárt. — Köszönöm, már hozattam magamnak. Majd csak a kiejtésnél fogom kérni útbaigazításait. De kitől kapott engedélyt arra — rohanta meg hirtelen a kérdéssel, — hogy engem felszínen tartson ? — Nem, nem, senkitől! — kapkodott a meglepett fiú. Ne tessék hinni, hogy... (Folyt, köv.) 1932 február 2.

Next