Pécsi Napló, 1932. március (41. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
2. oldal. kormány által beígért kiskereskedelmi kölcsönakció egyik pontja a megnyugtatási törekvéseknek, ami semmi egyéb, mint blöff. Mert a valóban hitelre szorulóknak ebből az összegből nem fog jutni, ezért a kamara területének kereskedői részére ennek a kölcsönnek elfogadását nem tartom célirányosnak. A gyakorlat igazolta ezen feltevésemet, mert a kiskereskedelmi kölcsön folyósítására kijelölt pénzintézetek a hitelezési kritériumot oly szigorúan állapították meg, hogy tulajdonképen esetleg Rotschild aláírására, vagy a Nagytakarék épületének jelzálogi lekötésére voltak csak hajlandók pénzt folyósítani. Természetes, hogy kezes, jelzálogi vagy más garancia hiányában a legtöbb ezen hitelre szoruló kereskedő kérelme elutasításra talált, így beigazolást nyert a már előzetesen leszögezett felfogásom, hogy ezzel az akcióval a kereskedelemnek semmiféle szolgálatot nem tettek és a nyomasztó helyzeten még nem könnyítettek. Amig eleinte kölcsön esetleges vagy kivételes folyósítására a Kereskedelmi és Iparkamara véleményezését kötötte ki a rendelet, később ettől is eltért és végül már a bankcenzúra elhatározásának körébe utalta a kiskereskedelmi kölcsön folyósítását, amely már hónapok óta csak elvben áll fenn és nincs tudomásom arról, hogy ebből valaki is részesült volna. — Milyen hatása van a kölcsön után fizetendő magas kamatnak a kereskedelem életére! — teszszük fel a következő kérdést. — Arra a kérdésére, hogy a kölcsön után fizetendő kamat mennyire befolyásolja a kereskedelem megélhetési körülményeit, utalok az évek óta sok helyen és sok alkalommal kifejtett megállapításaimra, hogy 12—11%-os kamatozás mellett üzletet folytatni nem lehet és a túl magas kamatláb elsorvasztja gazdasági életünket. Ma már azonban a kamatnak igen jelentékeny leszállítása mellett is alig lehetne megmenteni a kereskedőosztályt, mert a tőkehiány és a legsötétebb bizalomhiány miatt üzletet folytatni nem lehet, mert az ahhoz feltétlenül szükséges anyagi eszközök a kereskedelemtől elvonattak. — Néhány nappal ezelőtt alkalmunk volt végighallgatni Ravasz László püspök gyönyörű fejtegetéseit a bátorságról. Tényleg, a mai viszonyok között, bátorság kell az élethez, bátorság kell a kereskedelemnek, hogy elhigyje, miszerint az ő életviszonyai még jobbra fordulhatnak. A tények azonban azt mutatják, hogy minden bátorság dacára az egyének egymásután pusztulnak el és teljesen képtelenek a hatósági inségsegélyezési akció körén kívül keresethez jutni. — Nem frázisok, nem ígéretekre, nem szép szavakra és elképzelésekre, hanem tényleges, kézzel fogható segítségre van ma szükség, ha a kereskedőket meg akarják menteni. Ezzel szemben azt látjuk, hogy ennek éppen ellenkezője történik. Ezután a moratórium kérdésére tér át. — Hónapokkal ezelőtt már rámutattam arra, hogy a kereskedelem megmentésének lehetősége a hosszabb moratórium. Ezt az igazságot a presztízskérdésen lovagló többnyire gondtalan életet folytató nagykereskedők és közgazdászok tartják lehetetlen megoldásnak, mert ezzel a kereskedelem külföldi jó hírnevét tépáznák meg. Ezzel szemben az a helyzet, hogy a külföld a fizetési eszközök hiányában szenvedő és önhibáján kívül késedelmes magyar keresked® hitelét máris a végsőkig lefokozták. — Szerintem egy mentség van. Alkalmat kell adni a kereskedőnek az átvészelésre, addig, amíg a népek gazdasági életére kiható borzalmas jelent elsimító határozatokat hoz a genfi kongresszus. Ha a nemzetközi tanácskozások és megállapodások megnyugvást hoznak akkor reményünk lehet, hogy kereseti osztályaink életkörülményei is javulni fognak. Ezt az időt kivárni csakis úgy lehet, ha a gazdának, kereskedőnek és az iparos tartozásainak megfizetésére kellő és a rosszabbodó helyzet folytán hosszú idő áll rendelkezésére. Ha ezt az illetékes faktorok be nem látják, ha a nagyipar, a nagykereskedelem és a bankokrácia ezt megakadályozzák önmaguk ellen vétenek és minden ellenkezésük dacára is be fog következni az, amit ha önként nyújtottak volna és idejekorán azzal megmenthették volna közgazdasági osztályaink leromlását. S. E. A »PÉCSI JIAPLÓff FIEDÉNSTIOE, Istvánffy láng feltámadása Irta: Sásdi Sándor. i . A magassarkú cipők ütemesen koppantak a járda kövezetén. A selymes, barnaszinü bunda ölelésében is látszott karcsú, nyúlánk alakja. A meggyszinü posztókalap alól előszökkent a gesztenyeszinü hajdús hulláma és eltakarta fehér homloka egy részét. Fejét fölvetette. Nem nézett se jobbra, se balra. Szép volt, fiatal volt és ez a királynői gőg jól illett hozzá. A drogéria előtt állt Hlavák Peti, a szolgabiró és végigpödörve kackiás, fekete bajuszát, odasugta Farkasnak, az új másodjegyzőnek: — A mindenségit néki, ezt nézd meg ! — Kicsodát, pajtás ? — Marha, ha van szemed, láthatod kit gondolok. Ott, az a magas barnabundás. A másodjegyző gyerekes, kék szeme kimeredt és nagyot nyelt, mintha valami édességet kóstolt volna. — Gyönyörű... Isteni... — Nincs ilyen a világon még egy. Juhászkutya lennék mellette... — Idevalósi ? Hlavák büszkén döllesztette mellét a gazdászos bőrkabát alatt. — Mit gondolsz, hol teremhet még egy ilyen lány ? Csakis itt! Ebben a mi városunkban, ahol az orgonafák is dúsabb virágot hajtanak, mint másutt. Vigyázz, most köszönök neki... Látod, alighogy megbiccentette a fejét. Rám se nézett, csak biccentett, ahogy én szoktam a hivatalszolgám feleségének. Mert mi, vagy ki vagyok én őneki ? Rongy. Senki. Rám se néz, csak megy odébb a gőgös, szép fejével, a Parisból hozatott bundájával, a csöpp kis piros szájával... Tudod kicsoda ez ? — Nem tudom, Peti. — Mit tudsz te akkor ? — Kérlek szépen, én negyednapja vagyok ebben a városban. — Te, Imrus, nem ez a fontos, hogy a jövő heti közgyűlést előkészítsd, hogy összehívd az építési bizottság tagjait a Vándori-utcai iskola cserepezése miatt. Semmi se fontos ebben a városban, csak ő. A kancsal, a gégetuberkulótikus főispán gyönyörű lánya, Istvánffy Mária... Ahogy kiejtette a nevét, búsan esett le feje, mintha keresne valamit a járda híg sarában. A másodjegyző részvéttel kérdezte: — Szereted őt ? — Hogyne szeretném ! Szereti a Komlós Kázmér is, aki az ötezer holdját boldogan rakná Mária lába elé. Fülig van beléje a gazdád, a tokás főjegyző úr, a Székelyi kapitány, Balázs, a tisztifőorvos, a Fehér Sas pikolója, a Kollmann patikus .. .mindenki, aki férfi él ebben a sáros-poros kisvárosban. Egy hét se telik belé és szerelmes leszel beléje te is. Sóhajtozva sétálsz el a házuk előtt, és felnézel az ablakára. Farkas Imres megigazította a télikabátja gavallér-zsebében fehérlő azsuros zsebkendőjét. A Honvéd-utca felé nézett, amerre Istvánffy Mária eltűnt. Bizonytalan hangon mondta: — Nekem menyasszonyom van. Én a Mancikát szeretem... Kigombolta a télikabátját, kotorászott a zsebében és előhúzott egy fényképet. — Látod, ez a Mancika. Ha menyasszonyom. Hlavák megpiszkálta a bajuszát és félszemmel, szakértőn nézegetve a képet, mondta : — Ez se csúnya. Tudod, pajtás, ez csak olyan feleségnek való Mancika. De hol van ez Istvánffy Máriától ! És hol van tőle a többi nő mind. Ilyet csak egyet teremtett ez Isten. Az én gyönyörűségemre, az én keserűségemre azt is ide teremtette Lapádiba. Mondok neked valamit: én meg fogok halni ezért a lányért. — Ostobaság. — Mit ? Istvánffy Máriáért meghalni ostobaság ? Gyönyörűség, pajtás. Érte még meghalni is gyönyörűség. Láttad volna szegény Mihályt, a főszámvevőt, a vadonatúj szmokingjában, az elválasztott szőke hajával és a lyukkal a szívében, mosolyogva feküdt a ravatalon... Ha felelni tudna, megmondaná, hogy gyönyörűség-e meghalni egy ilyen lányért. A másodjegyző visszatette zsebébe a fényképet. Begombolta a télikabátját, felhajtotta a gallérját. Egy kissé, mintha megborzongott volna. — Székelyi kapitány tegnap mesélte nekem a kaszinóban ezt az esetet. Olyanformán, hogy Radó Mihály hivatali sikkasztás miatt lett öngyilkos.— És te ezt elhitted! Persze, a méltóságot familia híreszteli róla, mert Mária nyugalmát féltik. Mintha ez törődne egy férfi életével ! Ha ma este a nőegyleti bálon odaállnék elébe és azt mondanám : ,,Mária, engedje meg, hogy megcsókoljam, mert különben itt halok meg a lábai előtt” — esküszöm neked, szemrebbenés nélkül felelné: „Sajnálom, Hlavák úr, teljesíthetetlen a kérése. Viszont, ha meg akar halni, ne csináljon itt botrányt, hanem vonuljon a félreeső helyre, onnan nem hallatszik a lövés zaja...” A szemben levő virágüzletből Székelyi jött kifelé. Hlavák, mintha az elképzelt tragikus jelenetről egyszeriben megfeledkezett volna, gúnyos hangon mondta: — Nézd csak a kapitányt, majd leragad a szeme az álmosságtól. Egész éjjel ivott. Rudi, a primás mesélte, hogy hajnalban odadirigálta az egész bandát az Istvánffy-villa elé. Alig kezdték el a „Csak egy islány”-t, amikor kinyílt egy ablak és a főispán rekedt hangja sipátolt a sötétbe: „Mars, abbahagyni... aludni akarunk...” Rideg, gonosz ember, hogy venné meg a nagyszakállú Úristen... De a lánya, a lánya... (Folyt, köv.) PÉCSI NAPLÓ 1932 március 1. Eddig négy szövődményes influenza-eset fordult elő Pécsett. A betegség általában gyenge lefolyású. Pécs, febr. 29. Hírt adtunk arról, hogy különösen a főváros területén, de az ország más vidékein is, szokatlan számban fordulnak elő influenzás megbetegedések. Az esetek elenyésző százaléka szövődményes, de a betegség még így is annyira enyhe lefolyású, hogy halálozás alig történik. Utolsó híradásunk óta nyolc nap tel el s ez elég volt ahhoz, hogy a helyzetet Pécsett is kedvezőtlenné változtassa, a megbetegedések számát illetőleg. Nyolc nap óta ugyanis valóságos náthajárvány dühöng Pécsett. Szerencsére csak közönséges, lázas nátháról van szó és nem szövődményes influenzáról, bár ez utóbbi is előfordult, összesen négy esetben. A négy bejelentett megbetegedés a város lakosságának arányszámához mérten teljesen jelentéktelen, annál inkább, mert szóban forgó betegség hasonló mértékben az év bármely szakában is fellelhető. A lázas nátha elterjedt voltára való tekintettel Huzella Lajos dr. városi tiszti főorvos a túlságos mértékben látogatott helyek elkerülését, a lázas, náthás betegek látogatásának, továbbá a kézfogásnak és csókváltásnak lehető mellőzését ajánlja. A statáriáns bíróság összehívását kéri az ügyészség a ráckevei gyilkosság ügyében Budapest, febr. 29. (MOT.) Tichy Árpádnak, a ráckevei gyilkosnak ügyében a pestvidéki ügyészség holnap terjeszti elő az indítványt, amelyben, minthogy a statáriáns eljárás hatálya alá tartozó bűncselekményekről van szó, a statáriáns bíróság összehívását fogja kérni. Amennyiben az ügyészség indítványát elfogadják, a rögtönfélő bíróság azonnal összeül, hogy letárgyalja a bűnügyfsl